Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-05-01 / 5. szám
6 A győztes csapat (balról jobbra): Árokszállási Tibor, Hetényi Gábor, G. Szabó Pál Jövőre nem tudom, hogy alakul - már ami a vándordíj elnyerését illeti. Az viszont biztos, hogy az április húszadikától huszonkettedikéig tartó esemény után, egy évre sikerült itt „marasztalni” az amatőr berkekben rangosnak ígérkező Butterfly-kupát. A tröszti asztalitenisz-bajnokság hét évig tartó „Csipkerózsika-álmát” ez alkalommal a PAV zavarta meg, azzal a makulátlan szándékkal, hogy a sportgéniuszok mellett végre az amatőrök is szerephez jussanak. Ámbár ennek megteremtése nem volt leányálom, de, hogy mégis sikerült az „ébredés”, köszönhető az Atomerőmű Ifjúsági Szervezetnek, a PAV szakszervezeti bizottságnak, az Atomerőmű Sportegyesületnek, az MVMT-nek, a paksi Délker Shopnak, a Tolna Megyei Asztalitenisz Szövetségnek és nem kisebb egyéniségnek, mint a négyszeres világ- és Európa-bajnok Jónyer Istvánnak, akit még az „asztalitenisz-nagyhatalmak” is tisztelnek. Amolyan öndicsekvő stílusban fogalmazva, a csodálatos körülmények között megrendezett versenyre hét vállalat - külön tisztelet Sárospataknak! - jött el. A csoportrendszerű csapatversenyen tíz férfi, öt női csapat, míg az egyéni versenyen 35 férfi- és 10 női versenyző harcolt a „babérokért”. A verseny első napján a csoport- és az egyéni küzdelmek zajlottak. A férfiaknál az A-csoportban az ÉMÁSZ, az OVIT-2 és a PAV-1, a B- csopprtban az OVIT-1, a PAV- 3, a TITÁSZ és az ajkai HV csapata állt asztalhoz. A C-csoportban a pécsi HV, a borsodi HV, a PAV-2 és az Oroszlány csapata nézett (volna) farkasszemet, de sajnos az utóbbi csapat az „utolsó pillanatig” sem érkezett meg. Az A-csoport (sőt a bajnokság!) várományosa a PAV-1, a B-csoporté a gyanúsan „amatőr” TITÁSZ, míg a C- csoporté a borsodi H V csapata volt. És milyen a sors iróniája?! A TITÁSZ kivételével mindkettő „elvérzett”. A nőknél az A-csoport a PAV-1, a TITÁSZ és az Oroszlány (nem jött el), a B-csoport az OVIT, a PAV-2 és az Ajka csapatával volt (részben) teljes. Az A-csoportban egyértelmű volt a PAV-1 csapat fölénye, ellenben a B- csoportban „egál” volt az erőviszony. Külön dicséret illeti a PAV-2 csapatban hősiesen küzdő Szabó Juditot és Jambrich Annamáriát. Az ebéd jóformán le sem ért, máris kezdetét vette az egyéni küzdelem. A mozdulatok itt-ott merevek, görcsösek már, de a játékszenvedély nagy úr! - állapíthatta volna meg bárki. Ismét „nagyüzem” indult be a tíz asztalon. Harmincöt úr és kilenc hölgy püfölte a kaucsuklabdát. Nem hiába. Az ádáz harc közepette kitűnt, hogy a PAV-1 csapatában játszó Harmath Béla és Madaras József erre a számra „készült fel”. A felső ágon Madaras, fénykorára emlékeztető játékkal ejtette ki a remekül pörgető Márton Zsoltot, a TITÁSZ legjobb játékosát. Harmath észrevétlen „kalapálta” faütőjével ellenlába-ATOMERÖMÜ Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ Tervező szerkesztő: RUSZ GYÖRGY Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031 Kiadja a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: DR. MURZSA ANDRÁS Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készül a Szekszárdi Nyomdában 3000 90.1149 Felelős vezető: BENIZS SÁNDOR sait. Nos, így alakult, hogy a nevezett két úr a döntő után kezet foghatott. Még ezen a versenynapon zajlottak le a helyosztó mérkőzések is. Másnap már csak a férficsapatdöntő következett, amelyben három csapat - TITÁSZ, PAV-2, OVIT-2 - volt érdekelt. Az első fordulóban a TITÁSZ-OVIT-2 csapata mérkőzött. Ha ezt a találkozót lehetne a sors csapásának nevezni, akkor ez az volt, amelyet meglepetésre az OVIT-2 csapata mért a TITÁSZ legénységére. Ez a labda esete, amelyről tudjuk, hogy gömbölyű. Tudniillik a csoportmérkőzéseken a TITÁSZ szinte brillírozott (5:1, 5:0, 5:2), míg az OVIT-2 szenvedett, méghozzá vereséget a PAV-1 csapatától. Csak(!), az történt, hogy a fiúk keresztbe verték egymást, de jobb játszmaaránnyal az OVIT-2 továbbjutott. No, de a döntőben a meglepetések még ezután következtek. Felfedek egy titkot. A döntőnek „szenvedője” voltam én is, miután a PAV-2-ben játszottam. Visszatérve a második fordulóhoz, mi álltunk asztalhoz a TITÁSZ ellen. De minek?! Még mindig kiráz a hideg, ha a MÁRTON ZSOLT elleni mérkőzésemre gondolok. 21:1(1) arányban vert meg, miután azt az egyet is ő rontotta. Szóval az „asztal alatt” voltam, de a csapatunk is, mert ÁROKSZÁLLÁSI és HETÉNYI csak a harmadik emberét volt képes megverni a TITÁSZ csapatának. A „bronzérem is szépen csillog” - latolgattam a harmadik forduló elüti, mire HETÉNYI GÁBOR rám kiáltott: bolond vagy?! Mi nyerni jöttünk ide! Bár, akkor ez idétlen optimizmusnak tűnt tőle, de nekem mégis jólesett. GÁBOR tovább „számolt” - ha 5:1 arányba ígérünk, mi vagyunk az elsők. ?! Es a csoda most jön. 5:0(!) arányban győztük le az OVIT-2 csapatát. Még ma sem értem. S ezek után az eredmények: Női csapatban 1. PAV-1 - Kiss Zoltánná, Riszter Margit 2. TITÁSZ, Debrecen 3. OVIT 4. PAV-2 - Szabó Judit, Jambrich Annamária 5. Ajka. Női egyéniben 1. Kiss Zoltánná (PAV) 2. Riszter Margit (PAV) 3. Garamvölgyi Tibomé (TITÁSZ) 4. Vinkéné Nagy Adrienn (TITÁSZ) 5. Frányics Éva (OVIT) 6. Szabó Judit (PAV). Férficsapatban 1. PAV-2 - Árokszállási Tibor, Hetényi Gábor, G. Szabó Pál 2. TITÁSZ, Debrecen 3. OVIT-2 4. ÉMÁSZ, Sárospatak 5. Borsodi HV 6. PAV-3 - Angyal János, Nagy József, Schukkert József. Férfi egyéniben 1. Harmath Béla (PAV) 2. Madaras József (PAV) 3. Márton Zsolt (TITÁSZ) 4. Árokszállási Tibor (PAV) 5. Berzi Tamás (Borsodi HV) 6. Nagy József (PAV) Csapatban és egyéniben az első három helyen végzettek Jónyer István, a paksi Délker Shop és a PAV szakszervezeti bizottsága által felajánlott értékes tárgyjutalma között válogathattak. A Jónyer István által felajánlott „legeredményesebb férfi- és nőijátékosnak”járó különdíjat Harmath Béla (PAV), valamint Kiss Zoltánná (PAV) kapta. Végül ami fontos, hogy az Atomerőmű Ijfúsági Szervezete által alapított Butterfly-kupát egy évig a PAV-2 csapata őrizheti. Az elején bizonytalan hangvételben kezdtem az írást. A vége felé sem vagyok biztosabb, hogyan lesz jövőre. Bár a kiírás értelmében a soron következő rendezés mindig a védőé. Tehát, addig van időnk meditálni. G. SZABÓ PÁL Régi vágyak, amelyek... ... mostanság valóra válnak, részed akarunk lenni „egységes Európa”. Az ihlet hangján így lehetne jellemezni azt a magyarországi - egyetemben európai - nemzetiségi mozgalmat, amely elementáris erővel lángolt föl napjainkban. És valóban, az egységes Európa megteremtésének elsődleges ügye ez. De miért ne? Miért ne élhetne ősi jussával, amely „mostohamód” elszakadva szeretteitől, most közeledni kívánja azt. Nos, ilyen érzelmektől vezérelve alakult meg ez év február 4-én, „SCHILLING ROGER” nevét felvéve, a Paks és Vidéke Nemzetiségeinek és Baráti Körének Nemzetközi Egyesülete, amelynek elnöke Forster József, a Magyarországi Németek Szövetségének választmányi tagja. Az egyesület alakulásáról, annak körülményeiről több publikáció is megjelent, így mi nem akarunk ismételni. Ellenben az egyesület „első gyümölcséről”, az NSZK- beli Main-Tauber-Kreises magyarországi sporttúrájáról mi szeretnénk hírt adni. Ez a megye a helyi nemzetiségi egyesület tagja és támogatója. Történt ugyanis, hogy április 28-tól május 1-jéig egy 11 tagú „sportdelegáció” látogatott hozzánk. A testvéri kapcsolatok erősítése mellett, egy baráti asztalitenisz-mérkőzésre került sor a tartományi bajnokságban szereplő TSV 08 Schweigern férficsapata, részünkről a tolnai lányok, valamint a dunaföldvári fiúk között. Az ASE-sportcsamokban tapasztaltakról megállapítható, hogy a tolnai lányoknak „nincs pátjuk”. Pontosabban, azon az április huszonkilencedikei napon nem akadt őket legyőző ellenfél. És most a szereplők név szerint, elvégre „korszakforduló” esemény hősei ők. TSV 08 Schweigern: Pers, Gerd (a tartomány Nole), Müller, Walter; Gerold, Christian (a Tibhar Harangozó Sportiskola ifjú titánja), Ziegler, Helmut (az „örökifjú”, a csapat vezetője), Müller, Wolfgang; Bundschuh, Bernhard; Gerold, Benjamin (az asztalig alig érő fiúcska, aki még nagy játékos lehet), Frey, Amo; Gerold, Berthold; König, Gerd; Zipperle, Steffen. Tolnai Sport egyesület: Szabadi Ágnes, Gyöngyösi Móni, Majzik Judit, Herczig Gabi, Herczig Judit, Pata Róbert, Herczig Antal, Németh Zoltán. Dunaföldvári Sportegyesület: Fekete Péter, Szalonta Zoltán, Farkas László, Takács Zoltán. Az eredményről... azaz, hogy nem fontos. Lényeg, hogy egy jót játszottak, közben az NSZK-beli visszavágóról beszélgettek. PÁL, G. SZABÓ Egy hang a kupáról Egyszer ebben az iskolában valamilyen rendezvényre diákok segítségét kérték. Segítőszándékomat azzal utasították vissza, hogy bizonyos követelményeknek meg kell feledjen az illető. Akkor megfogadtam, soha nem fogok segíteni itt senkinek. Amikor először hallottam az idei, IV. FESTO-KUPA körüli szervezkedésről megfordult a fejemben a gondolat, hogy én is szívesen lennék ott, segíthetnék. Ezek után kérték segítségemet, és én úgy döntöttem, ott leszek a sportnapokon. Aki mint közönség látogatott el az eseményre, nem tudhatja, hogy itt már hónapokkal a sportünnep kezdete előtt komoly szervezési munka folyt. S hogy az mennyire volt komoly? A tornán részt vevő hat csapat közül öt külföldről érkezett hozzánk. Apropó, külföld! Már itt megemlíteném, hogy rendkívül pontos és igényes szervezési munka, plusz a külső körülmények, technikai és anyagi háttér olyan feltételt teremtettek, amely szinte biztosíték volt a kupa sikeréhez. Egyetlen hiba csúszott be: a román csapatot eggyel fiatalabb korosztállyal hívták meg. De hogy néz ki az, ha minden tökéletes? Ha valaki ezt várná el, a IV. FESTŐ-KUPÁT gépeknek kellene szervezniük. Egyébként a szimpatikus marosvásárhelyi csapat azonnal a közönség kedvence lett (a lengyel, a csehszlovák, a jugoszláv, a görög és a magyar közönségkedvenc csapatok mellett). Hát igen, a román csapat. Az erdélyi magyarok a Bólyai Líceumból jöttek, s még bennük éltek a közelmúlt szörnyű napjainak történései. Április 4-én érkeztek magyar földre. A határig vonattal jöttek városukból, s Biharkeresztesen vártuk őket az atomerőműves busszal. Terv szerint egy leány is érkezett volna, de a vasútállomáson szomorú csalódás ért bennünket: valamilyen okból nem érkezett meg. Útközben a Cifra csárdában költöttünk el egy közös ebédet, s én az hiszem elég hamar megérkeztünk Paksra. Program a fiúk számára másnap kezdődött a mellesleg nagyon szép megnyitóval. Közben volt idő a srácok eladásra szánt holmijának értékesítésére, ezt az erőmüvi szakszervezet szervezte meg. Erre azért volt szükség, mert otthon sajnos pénzt nem válthattak, s így szerették volna ezt pótolni. Külön nagy segítség volt még a szakszervezettől, hogy fejenként 500 Ft-os vásárlási utalványt ajándékoztak a gyerekeknek és kísérő nevelőiknek. írószer-ajándékcsomaggal lepte őket meg az iskola gondnoksági osztálya, ennek is nagyon örültek. A paksi Fidesz egy este megvendégelte őket, ahol műsort adott Labant Csaba előadóművész. Közben folytak a meccsek, programok, szabadprogramok. Uszodai látogatásaikat különösen élvezték. Most már biztos vagyok benne, hogy a velük töltött napok számomra örökre emlékezetesek maradnak. Annak ellenére, hogy más-más országban élünk, oly sok közös gondolatunk volt, olyan jól sikerült megtalálnunk egymás hangját, hogy valóban kijelenthetjük: ünnep volt a javából. Többen köszönték már meg atfegítségemet, most azonban én szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy így együtt jól érezhettük magunkat, hogy néhány napig ismét egymásért lehettünk s mindezekért én is tehettem valamit. Köszönöm. I. P. noncommers Egy tét nélküli beszélgetés Meglesz-e Kosaras fiúink első négyben való maradását illetően már „tét nélküli” volt a beszélgetésünk Csűrös Dénessel, az ASE férfi kosárlabdaszakosztály vezetőjével, így különösebben nem izgultunk.- Dénes, a mezőnyt vizsgálva és a bajnokságot értékelve, nekünk tényleg semmi keresnivalónk az első négyben, vagy a csapatunknak pusztán egy negatív irányú formaidőzítés volt a rájátszás szakasza?- A csapatunk egész éves teljesítménye alapján, úgy vélem, méltán „próbálkozhattunk” az első négyben. Hogy a lehetőséget így elszalasztottuk? Az az általunk alakított és formált körülményekkel magyarázható. Például, nagyon rossz volt a Körmend elleni dobószázalékunk. Ha a rádobott labdáinknak csak a fele megy be, már akkor másként alakult volna. Hosszú volt a bajnokság is. Úgy érzem a végére elfáradt a csapat. Átéltünk egy „tét nélküli” középsőjátékot, ami a helyezéseket illetően semmit nem döntött el. Egy edzőváltáson is átestünk, ami némiképp hozzájárult az eredmények alakulásához. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Juhász Sándor rossz edző. Igenis jó szakember. Csak egy változás következményét mindenki ismeri, új szokás, új játékstílus, új elvárás stb., ami ebből a szempontból az 5. hely? meghatározó. De a kérdésed első részéhez kapcsolódva megállapíthatom, hogy akik az első négybe jutottak, azoknak ott a helyük. Legyünk reálisak - mi hozzájuk képest tudásban, csapatmunkában, taktikában stb. még mögöttük állunk. Mi az NB I/A-ban egy jó középcsapatnak felelünk meg.- Egy kérdés, ami ilyenkor szinte kézenfekvő. Mennyiben járul(t) hozzá Simon Károly személye az eredmények iiyképpen alakulásához, elvégre az ő ideje alatt a csapat bőven benn volt az első négyben (hat alkalommal 3., és szintén hat alkalommal 4. helyen)?- Semmiben nem járul hozzá. De e két dolgot nem lehet így összevetni. Én Simon Károlyt jó szakembernek tartottam, tartom ma is - ha erre vagy kiváncsi. Megygyőződésem, hogy az eredmény az ő edzősködése alatt is így alakult volna.- Másról. Mi a közelebbi programotok, tervetek?- Az 5-6. helyért „kapunk hajba” közelesen. Áz első körben Baja, majd várhatóan a Tungsram SC lesz az ellenfél. Itt már nem lehet pardon. Győznünk kell! Ehhez megvannak a tárgyi, személyi feltételeink. A jelenlegi edzővel két évre kötöttünk szerződést. A játékosállományunkat frissítjük, jól képzett fiatal játékosokkal.- A kiszemeltek neveiről szólnál?- Még nem. Majd ha eljön az ideje...- Kívánom annak is, hogy azt nyugtázhassuk: „az 1989-90-es bajnoki évadban 5. helyen az ASE férfi kosárlabdacsapata végzett”. Köszönöm, hogy szántál rám néhány percet Utóirat: Dénes a beszélgetés végén azt kérte, hogy lehetőleg ne nagyon forgassam ki a szavait. No tessék! Már az újságírókban sem bíznak. De remélem, hogy ennekaz anyagnak a hitelességében senki nem kételkedik. G. SZABÓ PÁL ATOMERŐMŰ Tűzoltás Uram, egy kicsit magas a vérnyomása Neutron - magreakciók Rugalmatlan ütközés Rugalmas ütközés Asztalitenisz Butterflykupa
