Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1990-03-01 / 3. szám

ATOMERŐMŰ 3 László-Kovács Gyula: és akkor tavasz edittől eltiltottak mondván micsoda dolog ez! inkább tanuljak vagy keressem Istent az égben s én így is tettem társaimmal együtt loptuk a plébániákért fáiról az almát a körtét és mindent tériké hemperegni akart a soproni dombokon aztán jött a tanár s mint két ijedt gyermek megszeppenve álltunk a fák mögött míg a lövérek fölött feljött a hold és a csillagok fényükkel leüzentek év a szép lány volt mözstöl tolnáig gyalog mentünk szótlanul akár két idegen: össze! vagy tavasszal: már nem tudom ingem gatyám is eladtam volna érte de neki nem kellett: csak a lelkem: azt már nem! azt senkinek jutka után küldöncöt küldtem s feleségem lett szegény nap mint nap elnézi csínytevésem nem szól: csak a lelke ég mint a nagy szentekéi de egyszer megharagszik akkor mehetek a világnak: mert a szentek haragja irtózatos Piroska jegyességét miattam felbontotta majd a béke helyreállt nyár volt s baján együtt őriztük sugovica hullámait amint a halászok emelték hálójukat és macska ment a fák között velünk szemben petöfi szobra állt milyen szegény szegény s márta a szépszemű a hű és a hűtlen a tavaszillatú a gyönyörű gesztenyevirág hullott a hajába a csalfa a síró a nevető elorozta békességem nyugalmam és karácsonykor hiába jött el Jézuska csak ö volt a nap és az éjszaka az árva a holdfényszemü zokogó mária törékeny testén átlibbent a fény s felgyulladt bennem mint sanda margarita irgalmassága a szegények iránt a margitszigeti fák alatt sétáltam majd leültem egy köre s nemsoká ’ a villamoson néztem milyen szép finomrajzolatú keze edithez pestről jövet elmentem: naná hogy el! s csináltunk szendvicset és miegyebet csak tanárai meg ne tudják mert nekik áldott a házasság: bizonyisten mondom áldott és akkor magyarázhatom hogy arcom nem januszi margó haja fekete vállra omló egy pánt fogja át homlokát de úgy istenigazából leengedve még nem láttam pedig szeretném ha a tavaszi szél belekapna és felmosolyogna a szivárványos égre fel a Jóistennek Ajánlás: Herceg! tudom nincs békesség a földön és a telkekben sem de nők nélkül élni lehetetlen hiszen ha megfeszülünk is ők csak velünk egyek ezt be kell vallani hát vésd jól az eszedbe hogy van fauszti lélek és mefisztói tűz. Élnek még az évszázados hagyományok Lakásán kerestem fel vállala­tunk egyik dolgozóját, s amit ott tapasztaltam, szeretném megosz­tani az olvasókkal. Bán Ferenc, a KÁIG reaktor­­karbantartó osztály lakatosa, Ma­­docsán él, aki szabadidejében lo­vakkal foglalkozik. Nos, ha nem otthonában találkozunk, nem is feltételezem, hogy egy gyenge fi­zikumú, 40 év körüli ember mun­káján kívül a lovaknak él. Dolga végeztével rohan haza, mert szá­mára az állatokkal való törődés fontos. Bán Ferenc lovakat tenyészt és nem is akármilyeneket, hiszen ál­latai a kisbéri tenyészetből valók. Kérdésemre, hogy honnan szár­mazik e ragaszkodás, így válaszol:- Bennem van, mint cigányban a nóta. Ottlétem alatt tapasztaltam, hogy lovaival úgy bánik, mint más a gyermekeivel. Dédelgeti, simo­gatja, tisztogatja őket. Az állatok pedig a törődést a maguk módján meg is hálálják. Elviselik, ha ko­csiba fogja őket, ha nyerget csatol hátukra. Családi élete után érdeklődve, egyszerű, de keserű a válasz: „Örömöt vetettem, bánatot arattam. Elváltam, de van egy 12 éves lányom, aki csak láthatásra jöhet el édesanyjától. A lovak iránti megbecsülést apámtól örö­költem, ugyanúgy, mint a lovak közül a legöregebbet is. Ö már Ragasztunk! Hirdetjük a pártok programjait, képviselőjelöltek fényké­peit- önéletrajzzal ellátva - ragasztjukfára,falra, ajtókra, ab­lakokra. Minden olyan elképzelhető és elképzelhetetlen hely­re, ahol mindenki jól látja, ha akarja, ha nem! Nagyobb városokban vállalkozó „szendvicsemberek" is hirdetik a fentieket, országnak-világnak. Nagy a demokrácia, tehet választani! Már aki tud. Már aki akar. Már aki el tud igazodni az ajánlott programok között. A tépettfalragaszok, kézzel irt megjegyzések - idő előtt -ad­nak hangot egyéni véleményüknek. Hogyan lesz majd ezután, kérdések közé talán az is belefér, hogy az idejét múlt falragaszokat ki fogja eltávolítani, leva­karni? Valószínű, hogy senki. Pedig milyen egyszerű lenne. A kikfelragasztották -miután aktualitását veszti - le is szednék a hirdetményüket. Ha ez megvalósulna, kellemes csalódást okoznának az ille­tékesek sok embernek. De jó lenne. Addig is várunk... M.J. meghalt, de ahányszor azt a feke­tét simogatom, apám jelenlétét érzem. Környezetemnek különböző a véleménye a hobbimról, van aki megszállottnak tart, és van aki el­fogadja kötődésemet a lovak iránt. Tulajdonképpen így igaz, mert ezt másként csinálni nem lehet. A kocsma, a társaság nem érdekel. A napfelkelte már az állatok kö­zött talál, és amikor lenyugszik, akkor is ott vagyok közöttük, s végzem a dolgom. Szabadon élek, ám mégis egye­dül.” írta és fotózta: Salamon Z. A gazdát közrefogják - Gidrán, kisbéri félvér és magyar félvér Aki lovagolni akar, keresse fel a farmot Sportunk kedvencei (5.) Ha ránézek (nem tudom miért), ne­kem a legendás Kinizsi Pál jut az eszembe. Alkata...ereje...harcossá­ga...a győzelem vágya..., számomra ta­lán ez, ami párhuzamot jelent kettejük között. Az, hogy Kinizsi a törököt ker­gette, alanyunk a bőrlabdát. Istenem. Mindenben nem lehetnek egyfor­mák. A korát tekintve nem tartozik az ifjú „harcosok" közé, de gyorsasága még fiatalos. Többéves labdarúgó múltjával a tarsolyában, úgy vélem méltó a címre, de facto ő a csapatban a bölcs nesztor Történelmünk mementójával élve úgy kezdeném, hogy százkilenc évvel később az 1848-as szabadságharc di­cső hadjáratainak egyik ismert helyén, Ozorán születtem - mondja Porga István az ASE labdarúgócsapat kö­zéppályásjátékosa. Mint általában fa­lusi körülmények között, nálunk sem dúskálhatott a gyerek a sportágakban. Az iskolai órák után foci volt a kíná­lat, amelynek én is szerelmese lettem. Számomra - a lehetőségek révén - nem volt nagy indíttatás. Ozorán nem voltak sztárok. A labdarúgócsapat ma­ximum megyei szintig vitte. Én a sze­rencsém vagy a tehetségem révén - ki tudja már - aránylag fiatalon, 15 éve­sen kerültem a helyi felnőttcsapatba. S épp ezért, tiszteltem és szerettem az egyesületet. Ezt igazolja, hogy inas­éveim alatt Dunaújvárosban dolgoz­tam, Ozorán sportoltam. 1977-ben a szakmunkásvizsga után a pincehelyi tsz-hez igazoltam. Ez egy rövid fejezete volt sportpályafutásom­nak. Szép, igaz és őszinte volt. Tud­niillik itt is barátokra leltem. Bajno­ki évad után voltunk 1979-ben, amikor a honvédség paksi alakulatához vo­nultam be. Nos, így kerültem a PSE- hez, ahol összesen kilenc évet „húz­tam le”. Mint ismeretes, jobbadán a spiccen voltunk a megyeiben. Szak­mai szempontból jó volt ez, elvégre sokat tanultam s fejlődtem. Aztán 1987 őszén jött az ominózus átigazo­lás az ASE-hez. Hm!, különös dolog ez. Kicsit rafinált, kicsit politikus, ki­csit...keserű. De ez nem az én aszta­lom, engem nem érdekel. Számomra egy a fontos, hogy a labda gurul­jon. Az is tudott dolog, hogy a tavalyi évadban a „labdánk kissé megcsú­szott”. Pontosabban, nem jutottunk az NB II-be.- Szerinted akkor lett volna, vagy most lesz jobb a feljutás?- Véleményem szerint a tavalyi csa­pat lelkileg „éretlen” volt még a maga­sabb osztályra. Természetesen ha fel akarunk jutni, nálunk is szükséges lesz az erősítés.- Ha te edző lennél, fiatalabb vagy idősebb NB-s játékosokkal oldanád meg e feladatot?- Inkább úgy fogalmazom, hogy rutinos játékosokkal erősítenék. Többéves labdarúgói múltam tapasz­talata diktálja - nem jó a túlzott fiatalí­tás. Kellenek az öreg „lovak” is. De ész­szerű taktikával meg lehet ezt oldani.- Mi a véleményed az NB Il-ről?- Kellő odafigyeléssel és akarással bent lehet maradni. Tulajdonképp a mezőny 80%-a jó, viszont a 20%-ban vannak az ASE-nél gyengébbek is.- Félidő van, az NB II ajtaján kopog­tattok. Szerinted történhet-e a tava....- Ne! Ne mondd tovább! Ez lidérc­nyomás lenne. Bízom benne, most nem botlunk meg. De ne rontsuk el! A kép most idilli. Dolgozunk töretlen. A csapatban jó a hangulat.- Viszont neked nemrég szomorú eseted volt.- Valóban, még novemberben edzés közben a lovaglóizmom meg­húzódott. A fájdalmakat nem bírtam tovább, így február elején Pécsett megműtötték. De most már a köny­­nyebb edzésmunkát csinálom.- És most beszélnél a családi állapo­todról?- Úgy érzem, szép korban, húszéve­sen mondtam ki a boldogító igent. 1979-ben települtem ide a családom­mal. Egy kislányunk van, így nincs ki a „cipőt átvegye”. Bár a sport nem ma­radt ki a kislányunk életéből sem, so­káig a Bezerédj iskolában dzsúdózott, de most a tanulásra hajtott. Sajnos rit­kán van együtt a család. Én a foci miatt, feleségem a tanuszoda miatt van sokszor távol a „fészektől”. Nem csoda, ha minden kis szabadidőnk a szűk családi köré és a nagyszülőké - fejezi be Porga István, aki egyébként mintaszerű sportéletet él. G. Szabó Pál Színdinamikáról fehéren-feketén Januári számunkban tett ígéretünk­höz híven visszatérünk a manapság di­vatos, de sokak által ismeretlen színdi­namika tárgyalásához. Az újság műszaki feltételeiből adó­dóan mindezt csak fekete és fehér szí­nek felhasználásával tehetjük, de re­ményeink szerint így is érthetővé tudja tenni a lényeget cikkünk szerzője: RÁCZ ZOLTÁN, színdinamikai szak­mérnök. Környezetünknek van egy olyan rendkívül fontos összetevője, amiről noha nem nagyon beszélünk, annyira természetes a megléte, hogy észre sem vesszük, ez pedig a szín. Mindennek van színe, még a leve­gőnek is, csak olyan ritka, hogy nem vesszük észre, csak az égbolton. A szín, a felületstruktúra jellemző az anyagokra, amivel meg is lehet ha­tározni egyes anyagokat. Például ráné­zésre is megállapítható egy festetlen ólomdarabról, hogy az nehezebb mint egy ugyanakkora fadarab. Vannak szép színek és kevésbé szép színek. Szépnek tartunk például egy vilá­gosdrapp színt, egy világos tört sárgát, vagy zöldet. Ha megkérdezünk egy óvodás vagy általános iskolás gyerme­ket, annak nem ezek a színek a szépek, hanem az élénksárgák, -narancsok, - pirosak, -kékek, -zöldek. Egy idős emberviszont a szürkéket, a barnákat, a mohazöldeket tartja szépnek. Nemcsak életkori sajátosság azon­ban a színek ilyen eltérő preferálása, hanem nemenként, sőt kulturális szintkülönbségek, földrajzi hovatarto­zás szerint is változik. Rendkívül érdekes például az észa­ki népek és a brazil vagy hawaii embe­rek színvilága. Ha belegondolunk, hányféle színt tudunk megkülönböztetni, bizony ezek száma több tízezer. A színkombináció ennek megfele­lően ki sem fejezhető emberi mérték­kel mért számban. Mégis ezek közül van ami tetszik, van ami kevésbé, és van ami bántó. Vannak színek, amelyek nyugtatóan, vannak amik izgatóan hatnak ránk. A színek tehát olyan változatosság­gal hatnak ránk, mint például a nyelv, vagy a zene. Az az ember, aki csak 100-200 szó­ból állítja össze mondatait, arra azt mondjuk, hogy műveletlen, aki csak négy hangon énekel, azt „botfülű”­­nek tartjuk. A színekkel is így van ez. Már Newton is foglalkozott a szí­nek rendszerbe foglalásával, de a szí­nek elméletével csak a múlt század vé­gén, e század elején kezdett el foglal­kozni sok kutató fizikus és festő. Az egyes országok szakemberei szabványokban határozták meg a szí­neket. Ezeket kis lapocskákra festették és az illető ország elméleti szakemberei­nek fölfogása szerint számozták. A világon 75 féle ismert szabvány volt. Ezeket a könyv alakjában összefű­zött színmintákat 8-10000 dollárért készítik el. Sajnos mintegy 3 évenként fakulás, piszkolódás következtében ezeket ki kell selejtezni. 5-6 éve nemzetközi megállapodás­sal szűkítették a szabványok körét és elfogadták, hogy 4 féle szabvány le­gyen csak forgalomban a világon: a svéd, az egyesült államokbeli, a DIN német és a magyar Coloroid. A svéd és az amerikai szabvány lé­nyegében Mansel színelméletére épül. Ez a szorgalmas festő kikeverte a vi­lág egymástól eltérő színeinek a sorát, több mint 30000 színt, ezt egy rend­szer szerint válogatta és etalonnak te­kintette. Ma is van egy bizottság, amely ezt a hatalmas művet karban­tartja, festegeti. A német DIN-szabvány a színkör­ből (a szivárvány színeinek sugárirá­nyú kivetítése egy teljes körre) indult ki, a színeket egy függőleges tengelyre fűzhető színtestnek fogta fel. A hibája, hogy sok a sötét szín és kevés a valóságban használható vilá­gos színek mennyisége. A dr. NEMCSICS ANTAL professzor által kifejlesztett magyar színrendszer szintén egy színtestből indul ki. A középső függőleges tenge­lyen vannak a szürkék, a tengely alsó kockája fekete, a legfelső fehér, kör­ben a színkör színei szerinti forgástest leginkább egy rögbilabdához hasonló. A forgástest vízszintes átlóinál lévő színek a komplementer színek. Pl. a pirossal szemben van a zöld. Ha eze­ket a színeket összekeveijük, abból mindig szürke lesz. A színtest középtengelytől legtávo­labbi palástjain vannak a tiszta színek, a színtest belseje felé a szürkével ke­vertek, az alsó régiókban a feketék fe­lé, a felsőkben a fehér felé eltolódva. Hogyan állítható elő egy színmetszet? Veszek egy telített tiszta színű ko­rongot és táblázat szerinti arányban ráteszek egy fehér és egy fekete körcik­ket, ha ezt megforgatom, megkapok egy kevert színt. Ha a feketének az arányát növelem, a kevert szín egyre sötétebb, ha a fehé­ret, egyre világosabb lesz. Ezzel a módszerrel könnyen és bármikor elő lehet állítani a kívánt színt. A színek számozása is ennek meg­felelően van meghatározva. Pl. az első szám meghatározza a szín színkör szerinti számát, a második szám a hozzáadott fekete és a harmadik a hozzáadott fehér szín %-os arányát. Mitől szép egy színes festmény? At­tól, hogy a színek megfelelő arányban vannak rajta. Pl. Cézanne vagy Szinyei-Merse festmény-színharmóniája is igazolja a színelmélet igazát. Ha a színkörből egy háromszög csúcsain található színekből állítunk elő egy kompozíciót, nem tévedünk nagyot. Ügyanez igaz négyszög, esetleg öt­szög esetére is. Egy szín színmetszetéből a vízszin­tes koordináta vonalán kiválasztott, egymástól azonos távolságban lévő színekből összeállított színek nyugal­mat sugároznak, bármilyen ábrát szí­nezünk ezekkel. A függőleges koordináták vonalá­ban lévő színekből kifestett ugyan­ezen ábra mozgalmas, dinamikus ha­tást eredményez. Ma Japánban gyártanak olyan szá­mítógép által vezérelt színkeverőt, amelyik a három alapszínből, esetleg + 1 (leginkább a zöld) színből 20-25 másodperc alatt bármilyen színt kike­ver és szórópisztollyal kifúj. Tehát a berendezés nyílásába behelyezünk egy kis színmintát, a lézeres leolvasó érzékeli a színt, elemzi a számítógép, hogy az alapszín milyen arányban for­dul elő benne, mennyi a fehér, a feke­te, majd a tartályokból pontosan ada­golja a festéket, a szórófejbe. Mindezt néhány másodperc alatt. Hát bizony mi ettől még nagyon messze vagyunk. Épületeink barna-fehérek, gépko­csijaink 4-5 színben kaphatók, búto­raink színe meglehetősen silány, mondhatnánk azt is, hogy iparunk színanalfabéta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom