Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám

4 PAKSI ATOMERŐMŰ CHETRA Kupa Mint társadalmi életünk min­den területén, így a sportban is megváltozott az ösztönzés rend­szere, amely új fejezetet jelent, s egyben új utakat nyit a sportpoliti­kában. Bár a változás (sajnálattal) ezúton is a társadalmilag előnyö­sebb helyzetben lévőknek ked­vez, de most nem ezt részletez­zük, hanem azt, hogy... Ez év de­cember elsejével új néven, új feje­zet kezdődött a már megszokott ASE teremlabdarúgó-torna soro­zatában. Az esemény prominens vendége Rét Iván, a CHETRA GMBH müncheni képviselője mondta a következőket: „mint ismeretes, mi egy tömítéstechnikai anyagokat gyártó müncheni cég vagyunk. Már több éve, nagyon jó üzleti kapcsolatban vagyunk a PAV-val, legyen áz műszaki tanácsadás, vagy sürgős termékszállítás. A kapcsolatainkra való tekintettel határoztunk úgy, hogy egy évig sponzoráljuk az ASE futballcsapatát. Ez a megnyilvánulás nem kisebb eseménnyel kezdődik, mint a mos­tani teremlabdarúgó-toma, amelyre a CHETRA GMBH egy vándor­kupát, egy plakettet és harminchárom darab cégfeliratos cinfedeles korsót ajánlott föl. Bár kérdezhetné, hogy miként vállaltuk föl ezt a szerepet? Nos a CHETRA GMBH, mint fiatal cég (10 éves), szimpatizál a sporttal, különösen a magyar sporttal. Bizonysága ennek, hogy a ma­gyar ralisportot már több éve támogatjuk, s egy autóval mi is részt ve­szünk a nemzeti bajnokságban. Most, hogy a futballt is támogatjuk, ennek oka a már említett kap­csolatunk. Ezen belül az a felismerés, hogy az Atomerőmű életében fontos lett e sportág, amely nagy közönséget vonz, s rögtön nyilvánva­lóvá vált, ezt mi is támogatjuk. Szerződésünk értelmében viszont az ASE labdarúgócsapata, CHETRA feliratos mezben szerepel. S ezek után szívből kívánom, hogy a csapat étjén el minél több sikert!” Mint a címből is kitűnik, CHETRA Kupa néven rendezték meg december 1-jén és 2-án az ASE Sportcsarnokban azt a te­remlabdarúgó-tornát, amelyen a hazaiak mellett részt vett a tavalyi győztes OROSZLÁNYI BÁ­NYÁSZ, továbbá a Paksi SE, a Szekszárdi Dózsa, a Dunaújváro­si Kohász és a Siófok csapata. A hagyományos csoportrend­szerű torna „A” csoportjában a Dunaújváros, Oroszlány és a PSE, míg a „B” csoportban az ASE, Szekszárd és a Siófok küzdhetett az elsőségért. Az A-csoport eredményei: PSE-Oroszlány 2-4, Oroszlány- Dunaújváros 6-4, Dunaújvá­­ros-PSE 3-3. Ezek után a sorrend: 1. Oroszlány, 2. Dunaújváros, 3. PSE. A B-csoport eredményei: ASE-Szekszárd 5-3, Szekszárd- Siófok 9-6, Siófok-ASE 3-12. Ezek után a sorrend: 1. ASE, 2. Szekszárd, 3. Siófok. A torna „félidejében" Pusztai László vezetőedzővel beszélgettem a tapasztaltakról.- A látottak alapján azt kell mon­danom, hogy mi nem vagyunk te­rem-specialisták. Egy-két játékos, mint Vörös Józsi, Nagy Lajos, Sza­bó Gyuri, ettől függetlenül itt is ügyesen mozog. De mentségére le­gyen mondva a többinek, legalább megpróbál helytállni, s valóban akar. Nos, ilyen a foci! Ez itt más, mint amit a fiúk megszoktak. Szemben a nagy térrel, a hosszú ívelgetéssel, belövéssel, itt zseb­­kendőnyi a hely, gyors, pörgő a já­ték. Rövid passzok, finom boka­mozdulatok. Gyorsan hullámzik a játékkép, amely a támadás és a vé­dekezés lüktető ritmusában nyilvá­nul meg. Ilyen iramnál nem lehet sokat taktikázni. Itt improvizálni kell. A gyors döntés és a végrehaj­tás teljesen az egyéné, amely két­­három játékos „összhangjának” esetén már eredményes lehet... Még egyszer mondom, az ASE másra „született”. Természetesen a gyors, technikás játékos, úgy mint a nagypályán, itt is megél. Sőt! Hogy a csapatunk tudása meny­nyire lesz elég? Azt még nem tu­dom. Egy biztos, hogy döntősök va­gyunk! A döntőnek valószínű az Oroszlányi Bányász lesz a másik részt vevője. Az utóbbi rutinos, iga­zi klasszis teremfoci csapat. Úgy tu­dom, tavaly ők voltak a torna győz­tesei. Nem csodálom. De majd most eldől, ki milyen fizikai álla­potban van, s mennyire akaija a si­kert. Pusztai László után mondom, hogy a sikert sokan akarták, bár a helyosztó „vízilabda” eredmé­nyeiért nem járt kupa. No, de néz­zük! Az 5-6. helyért: PSE-Siófok 15-3. A 3-4. helyért: Szekszárdi Dó­­zsa-Dunaújvárosi Kohász 11-1. És most a kupáért: ASE-Orosz­­lányi Bányász 2-4. Hát igen. Mondhatni erre; majd legközelebb. A döntő után díjátadó ese­ményre került sor, amelyen a szép CHETRA Kupát az Oroszlányi Bányász csapatkapitánya, Kláris Zoltán vehette át Rét Ivántól, a CHETRA GMBH képviselőjétől. Ezután a különdíjak átadása kö­vetkezett, amelyeket a CHETRA GMBH, a megyei tanács sport­osztálya, a Bajnai mgtsz, a PAV Szakszervezeti Bizottsága, az ASE Baráti Kör Egyesülete, vala­mint az Atomerőmű SE adomá­nyozott. így a CHETRA által ado­mányozott „legjobb ASE játékos­nak” járó plakettet és egy cinfede­les korsót, Lauer József az ASE csapatkapitánya kapta. További jutalmazottak: „leg­jobb mezőnyjátékos” Bozsér György (Szekszárdi Dózsa), „leg­jobb góllövő” (13 góllal) Bérezési Zsolt (Paksi SE), „legjobb kapus” Tőkés László (Oroszlányi Bá­nyász), míg a „közönség játékosa” Porga István (ASE) lett. A krónika teljességéhez még az is hozzátartozik, hogy a döntőben játszó két csapat, mind a 16-16 já­tékosa kapott egy cinfedeles kor­sót, amely kedves emlék marad. gészabópali Az ügyeletes néha kétszer csenget... Készenlétesek, ügyeletesek. Ők azok, akik vállalták, hogy ha a munka elvégzéséhez halasztha­tatlanul szükség van rájuk, a laká­sukról behozhatják őket munka­helyükre. Az erőmű folyamatos, biztonságos üzemeltetéséhez - sokat hangoztatott kijelentés - ál­landó rendelkezésre állás is szük­séges. Szabatos megfogalmazásban a készenlét az, amikor a dolgozó el­rendelés alapján munkavégzésre készen áll. A készenlétet írásban rendelik el. Csak lakáson lehet ké­szenlétet adni. Ügyeleti szolgálat a munkahe­lyen lehet akkor, ha a dolgozó ké­szenléti idejében rövidebb ideig munkát is végez, átlag 30%-ban. Készenlétért 18, ill. 17 Ft, ügyelet­ben végzett munkáért 27 Ft jár óránként. A szállítási osztályhoz tartozó ügyeletes gépkocsivezetőkkel be­szélgetek a készenlétes dolgozók beszállításáról.- Nehezen szoktam meg, hogy többen morognak, háborognak, amikor közlöm velük, hogy be kell jönniük az erőműbe - mond­ja D. László, ügyeletes gépkocsi­­vezető. Ma már fel sem veszem, tudom, hogy ez nem nekem szól. Senkinek sem jó, ha éjszaka, haj­nalban keltik fel.- Könnyen megtalálják a közölt lakcímek alapján a dolgozókat? - kérdezem a gépkocsivezetőket.- Legtöbbjüket már ismerjük - hangzik a válasz M. Józseftől. De sokszor előfordul, hogy hibás cí­met kapunk a diszpécsertől és ak­kor bolyonghatunk a nagy magyar éjszakában. A város, a falu szinte kihalt, hová csengessek be, kit éb­resszek fel, hogy érdeklődjek?- Két év alatt, amióta ebben a beosztásban dolgozom, a legsze­rencsétlenebb utam a Szek­­szárd-Tolna-Tengelic útvonalon volt, amikor senkit sem tudtam az erőműbe behozni. A címek akkor helyesek voltak, de az egyik he­lyen az illető három hónapja már katona volt, a felesége meg is ijedt, azt hitte a rendőrségtől jö­vök, a másik helyen nem akartak ajtót nyitni, kb. húsz perces csen­getés után nyitott ajtót az illető és akkor közölte, hogy ő nem ügye­letes. Nahát, akkor hogyan to­vább? Kaptam egy újabb címet, de ott táppénzen volt a dolgozó, éppen a lábával volt baj - moso­lyogva meséli D. László. Csúcs­időben, nagyjavítások alkalmával sok embert kell behozni időre, na­gyon fontos a helyes lakcím.- Eddig melyik volt az a legtávo­labbi hely, ahová ki kellett menni?- Nekem Győré, 65 km-re van innen, hajnal 3-kor mentem ki, mégsem tudtam behozni az ille­tőt, mert - mint utóbb kiderült, Pakson lakott munkásszállón - mosolygott M. Jószef, majd ismét D. László vette át a szót.- Dunaszentgyörgyön történt, vagy két házzal arrébb álltam meg a megadott címnél, mire nagy dü­hösen kirohant onnan egy férfi, mondta hogy szétveri a fejem egy baltával, rendőrt hív, ha még egy­szer zavarom őt. Mint később megtudtam, haragosa volt a pa­­vosnak.- Többször visszaszólunk, hogy javítsák ki a hibás lakcíme­ket. Előfordult, hogy én mond­tam „az az illető nem ott lakik, amit megadtak” - magyarázza T. János.- Amikor már a nehezén túlju­tottak és ott állnak az ajtó előtt, on­nan már sima az ügy?- A véletlen hozza, de nekem majdnem mindig a negyedik emeletre kell az emberekért men­ni - mondja T. János. - Az ajtó­nál, főleg éjjel óvatosan csenge­tünk, nehogy felébredjen a család, mégis előfordul, hogy a kisgyerek nyit ajtót.- Tolnán az egyik háznál az ajtó előtt kint szólt a csengő, de úgy, hogy be kellett fogni a fülem, mégis csak úgy jöttek elő a lakás­ból, hogy óvatosan apró kavicsok­kal dobáltam meg az ablakot.- Mennyi idő alatt öltöznek fel az emberek?- Általában 20 perc alatt. Egyik éjszaka hat embert kellett egy­szerre behoznom, mert nem írtak alá egy papírt. (Ez a munkautasí­tás - a szerk.) Míg „összeszed­tem” őket, beletelt két óra hossza is. A gépkocsiban ülve munkába és hazamenet egymás között - mikor milyen hangulatban - fo­lyik a beszélgetés. „Ez a munka ráért volna holnapig” - mondják az emberek. Vagy „Miért kellett bejönni egy ajtózár, vagy egy vil­lanykörte csere miatt?” Á munka sürgősségi fokát - bízunk benne - jól méri fel a vezető. Az ügyeletes gépkocsivezető is teszi a dolgát. Udvarias, türelmes. Jóleső érzés neki is, ha nincs üresjáratban, ha olyan dolgozót is be tud hozni, aki vállalja a szolgá­latot, pedig akkor éppen nem ké­szenlétes. Olykor kétszer is ébreszt egy­más után, mint például a Fenyves utcában azt a férfit, aki miután pi­zsamában ajtót nyitott, „rögtön jövök” mondta és visszafeküdt, majd húsz perc múltán az újabb csengetésre szintén pizsamában mondta, hogy „azonnal öltö­zöm”...-Zs -Asszociációs elmélkedés avagy: göröngyös út, ha rajtad végigmegyek... valamint a PM. 1990. évi gazdasági előtervi vitája kapcsán Előre is elnézést kérek a T. ol­vasótól a népszerű dal első so­rának átköltéséért, de az alábbiakban szeretném bizo­nyítani, hogy van valami asszo­ciáció a göröngyös út és a pénz­ügyi kormányzatunk rögös útja között. Az utakról csak annyit: van­nak gyalogutak, macskaköves Nekem azt mondták, hog} az ember kétlábon járó lény - dodó -0 Hol vagytok ti régi játszótársak? béda -utak, meg autóutak, ahol, tán még 200-zal is lehet söpörni. És vannak ún. „Magyar Utak”! Ám vannak nálunk is autó­utak, de azokon nem ajánlatos ilyen sebességgel végigsöpörni. Jóllehet ezeket is már nyugati importból származó gépekkel építették. Aki azonban jól isme­ri a 6-os utunkat, némi különb­séget tud felfedezni pl. a svéd autóutak javára, melyeket télen mégfűtenek is a síkosság ellen. (Hát igen. Ők megtehetik. Ók inkább exportálnak villamos­energiát. Mi meg importálunk. Nem is keveset.) A pénzügyi főkormányosok mégis úgy döntöttek, hogy be­hoznak valami nyugati csodát, külön a Magyar Utakra felké­szítve. Még rendszámot is sze­reztek rá. Egyiket előre, az áfa- 88-at, szja-88-at a hátuljára, ezt látjuk mi. Azt mondták, egy év garancia is van rá, ezen idő alatt minden gubancnak ki kell jönnie. Ki is jött! Csőstül! A baj az, hogy ezeket csak mi látjuk, mert mi vagyunk hátul. Akik elől ülnek és vezetnek, nem lát­ják, mert a szemükbe süt. Az 50 dolláros. A sok hepehupa sem tesz jót ennek a Járgánynak”, a kere­keit is ki kellett cserélni a Ma­gyar Utakat jobban bíró masz­­szív fakerekekre. Igaz, hogy et­től „rázós” lett a járgány, dena­­gyon jó benne az ülés, ki nem szállnának belőle. A kerekekkel meg az a baj, hogy nem bírják a motor teljesítményét, hol egyik, hol a másik „kerék” száll ki a kanyarokban. Szerencsétlen jármű a sok ösz­szevissza kapcsolást sem bírja már. Hol egyből direktbe, hol meg rükvercbe kapcsolják, cso­da e, ha a jármű szét akar esni, egyik fele jobbra, a másik fele meg balra húz mindig. A gázpe­dált a cikkben, a cakkban a fékpedált tapossák. Meg min­ket. A szakértői kritikákra meg az a válasz: meglátják, jólfog ez még menni, csak várják ki a vé­gét. Bizisten én be is várnám, de még halvány derengést sem lát­­ni^/tt, ahol az út végének kelle­ne látszania. Azt viszont látni, hogy amerre menni kívánnak még göröngyösebb és cakko­­sabb az út. Végül: jó térkép van a vezető kezében? Erre az útra való ez a járgány? Egyáltalán. Nem az „alapokat” kellene előbb meg­csinálni? Egyenesbe hozni a cik­keket, cakkokat? Egyenesbe hozni útjainkat? Hogy alkal­masabbak legyenek a korsze­rűbb Járgányok” használatá­ra? MÁRMAROSI MIKLÓS PAKSI ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031. Kiadja a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: DR. MURZSA ANDRÁS Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készül a Szekszárdi Nyomdában 2000 89.3375 Felelős vezető: BENIZS SÁNDOR A teremfocit nem nekünk találták ki - Nagy Lajos jót játszott Béralku - dodó -Lenni vagy nem lenni? - béda -

Next

/
Oldalképek
Tartalom