Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
4 PAKSI ATOMERŐMŰ „...itt ölik egymást...” a „legjobb kapus” díját Bartai Zoltán (Szekszárdi Dózsa), a „legjobb mezőnyjátékos” díját Grósz János (Oroszlányi BSC), a „legjobb ÄSE játékos” díját Porga István (ASE), és a közönség szavazata alapján a „közönség játékosa” díját Blatt Pál (PSE) nyerte. Ezek után a fődíj, a kupa átadására került sor, amelyet ’88-ban az Oroszlányi BSC labdarúgócsapata nyert el. További eredmények: 2. Szekszárdi Dózsa, 3. PSE, 4. ASE, 5. Komlói Bányász, és a 6. Dunaújvárosi Kohász. És a torna zárszavaként szolgáljon Vábró József, PSE-vezető edző megjegyzése: „csak játék volt ez”. Reméljük mindenki így gondolta! TeleTEKE Az 1988-as ASE labdarúgó teremtornára nemcsak a krónikások, hanem a szurkolók is sokáig fognak emlékezni. A másodízben kiírt sporteseményre 6 csapat juttatta el nevezését, így a két hazai mellett jelen volt a tavalyi kupagyőztes Dunaújvárosi Kohász, továbbá a Komlói Bányász, az Oroszlányi BSC és a Szekszárdi Dózsa labdarúgócsapata. December 10-én a megnyitó után csoportmérkőzésekre került sor, ahol akadtak némi meglepetések is, mint pl. a Dunaújvárosi Kohász gyenge szereplése (ez úgy tűnik már „idült” állapot), vagy az ASE Komló elleni (4:2) magabiztos győzelme. A csoportmérkőzések végeredményei: A-csoport: 1. Oroszlányi Bányász 10- 5 4 2. PSE 9-10 2 3. Dunaújvárosi Kohász 7-11 0 A sípok, a kereplők, a csörgők, no és a lelkes szurkolók ekkor már a két hazai csapatért szálltak a magas decibelek szárnyán. És elérkezett a „mindent eldöntő” mérkőzés a 3-4, helyért! A fiúk a porondra futottak. Arcukról feszült várakozást lehetett leolvasni, s úgy tűnt, hogy ez a hangulat már őket is nyomasztotta. Tudnak-e bizonyítani „a haza, s az isten előtt”? Mi lesz a vége a találkozónak, amely a két hazai csapat között sajnos egyre mérgesedik? Hogy miért?, az most hosszú lenne, de a továbbiakban jó lenne, ha a pályán ellenfelek, s nem ellenségek lennének. A bírói sípszó után az ASE csapata kezdett, és néhány érintéses támadás után, a 30. másodpercben Mikolics váratlan lövésével az ASE megszerezte a vezetést. Egy másodpercnyi dermedt csend után elsza-B-csoport: 1. Szekszárdi Dózsa 12- 7 4 2. ASE 10- 9 2 3. Komlói Bányász 3-9 0 Másnap 10 óra után már ki-ki a „félidő” tapasztalatával, görccsel a gyomrában készült a torna utolsó felvonására, a helyosztóra. Nem sokkal az ebéd után (ez befolyásolta volna a végeredményt?) kezdődött az 5-6. helyért vívott küzdelem, a Komlói Bányász és a Dunaújvárosi Kohász csapata között. A félidőben még a Kohász együttese vezetett (4:3), közben zsúfolásig megtelt a csarnok, s a hangulat egyre emelkedett. Az egyre jobban „melegedő” közönség biztatása, mint pártatlan esetben lenni szokás, természetesen a vesztest éltette. Ez nem volt hiábavaló, mert a Komlói Bányász végül (5:4) nyert, de talán a két csapat is érezte, a közönség számára ez teljesen mindegy volt. Görcsös akaratokat, suta - ám irtott profinak vélt - mozdulatokat nem csak mi, talán még a bábuk is kinevették azon a vállalati tekebajnokságon, amelyet decemberben bonyolítottak le Szekszárdon, a TÁEV sporttelepén. Az indulók között volt gyakorlott, de zömében „elsőpróbás” versenyző, aki többkevesebb sikerrel debütált. Volt, aki hamarabb találta el a futópálya kötélkordontartó bábuját, mint a célt, volt, aki álltó helyében eredményesen lóbált, de volt olyan, aki „vak tyúk is talál szemet” módon tarolt. Az indulók többségénél egy volt a fontos, a részvétel! Ha nem csal az emlékezetünk, eddig még nem volt PAV-szintű tekebajnokság. Akkor ez egy újabb választék a teremsportok tárházából? A kérdésre Mautner Vilmos, a bajnokság főszervezője adta meg a választ. „Tudvalévő, hogy ’89. év második felétől Pakson is lesz automata tekepálya. Éppen ezért e bajnoksággal is szerettünk volna ismeretterjesztő, népszerűsítő szerepet betölteni, amely, ha kicsit is, reméljük vonzalmat ébresztett a tekesport iránt” - mondta. És ezek után az eredmények, amelyek 60 gurítás után alakultak ki. Egyéni: 1. Szabó Antal, 189 fa (VTMK), 2. Forrai Ferenc, 171 fa (FKO), 3. Kródi Zoltán, 159 fa (MN), 4. Suplicz Sándor, 155 fa (VTMK), 5. Vidi Ferenc, 144 fa (MÜELO), 6. Kovács László, 144 fa (VTMK). Az 5. és 6. hely között a legmagasabb pontértékű gurítások döntöttek. Az egyéni találatok alapján csapateredményt is hirdettek. Csapat: 1. Villamos TMK 548 fa, 2. FKO 536 fa, 3. MÜELO 531 fa. A bajnokság „profi liga” egyéni végeredménye: 1. ifj. Mautner Vilmos 223 fa (RKO), 2. Németh Sándor 215 fa (AKO), 3. Mautner Vilmos 202 fa (MÜELO). A kétnapos esemény végén Vági Istvánnal, a Dunaújvárosi Kohász vezető edzőjével beszélgettem, aki az alábbiakat mondta: ”Paks ezúttal is egy színvonalasan rendezett tornával jegyeztetett be a sportesemények emlékkönyvébe. Ideális környezet, gördülékeny esemény, amely kivívta ezt. Úgy vélem, ez a torna nagyon jól szolgálta a nemzeti bajnokság utáni levezető időszakot úgy a játékosok, mint a vezetők számára, de hasznosnak ítélem meg az NB I-es labdarúgó teremtornára való felkészülés szempontjából is. Mi dunaújvárosiak a teljesítményünkkel adósak maradtunk. Nem mentségként, de programunk eddig süni volt, így nem tudtunk kellően „áthangolni”, remélem jövőre, ha meghívást kapunk felkészültebben jövünk. badult a pokol, amire Andriska Vilmos, a Dunaújvárosi Kohász pályaedzője így reagált: ,jó ég, itt „ölik” egymást az emberek!” Mi tagadás, sportetikánkon van mit csiszolni. A nem éppen Kazinczy-díjas szólások, bekiabálások, a modortalan viselkedések, a nagyképűségek, a kárörvendések, stb. No, de a küzdelem folyt tovább, és egyre kiegyenlítettebbé vált, sőt a 2:l-es ASE vezetés után végül 4:2- re nyert a PSE labdarúgócsapata. Ez után a döntő következett az Oroszlányi Bányász és a Szekszárdi Dózsa között, amely magabiztos oroszlányi győzelemmel ért véget. Az eredményhirdetésre felsorakozott csapatokat Blatt Vince, a versenybizottság tagja, az ASE labdarúgószakosztály vezetője köszöntötte, majd ismertette a különdíjakat: a torna „legjobb góllövő” díját Vörös József (ASE), T eremfoci Télvíz idején hol rúghatják a bőrt szerelmesei? Mondjuk a teremben, azaz a csarnokban, vagyis az ASE Sportcsarnokban. Már csak az időpontot kellett egyeztetni a „helyi szervekkel”, s Taba Pista azonnal hozzákezdett a KÁIG teremfoci megszervezéséhez, amelyre összesen 6 csapat nevezett. A csoportbeosztások és a sorsolások ismeretében menetrendszerűen zajlottak a mérkőzések, amelyek a következőképpen alakultak: A-csoportban: 1. Armatúra 10- 5 4 2. Építészet 9-9 2 3. Reaktor 8-13 0 B-csoportban: 1. Hajtómű 4-2 2 2. Gyártó 2-2 2 3. Forgógép 3-5 2 Ezek után jött a helyosztó, majd 150 percnyi hadakozás után az alábbi végeredmény született: 1. Armatúra 2. Hajtómű 3. Építészet Az első három helyezett csapat „értékes” tárgyjutalmat nyert. Ezen az eseményen különdíjak átadására nem került sor. ip I b A Rohanbár Deminek - van egy jó testvére is (Az 1988. decemberi szám 4. oldalán megjelent cikkre válaszolva - A szerk.) A szeretet ünnepének előreggelén, erősen megfogyatkozott kis csapat várta a PAV-os járatot. Pontosabban a zenésbuszt, mert hát ilyen is van. Egy kedves, megnyerő külsejű nagybajuszos fiatalember, ápolt külsővel, ápolt autóbusszal és nosztalgiazenével igyekszik minden reggel kicsalogatni bennünket álmos egykedvűségünkből. Azon a reggelen azonban még valamit kaptunk pluszban. Rögtönzött „karácsonyfa” - néhány fenyőág színes égőkkel - varázslatos meseautóvá változtatta a sok keréken guruló, dohogó fémalkalmatosságot. Meghitt, már-már idillikus hangulatomba hasított egy gondolat; miért csak minden ...-ik felszálló köszön a gépkocsivezetőnek? Sz. M. Látogatás előtt... Látogatás után... A paksi atomerőmű lapjának ’88 augusztusi számában „Park épül a Gárdonyi utcában" címmel megjelent cikkében foglaltaknak megfelelően örömmel közölhetjük, hogy a park elkészült és annak hivatalos átadása megtörtént. Úgy gondoljuk, hogy a társadalmi munkában szerény költséggel épült park hozzájárul városunk szépítéséhez, és a lakosság hasznos és egészséges szabadidő-eltöltéséhez. GOSZTONYI JÁNOS Gárdonyi utcai pihenő Jótékonysági fellépés A Paksi Néptáncegyüttes 1989. február 11-én és 12-én 17 órakor a Munkás Művelődési Központban műsort ad, melynek bevételét felajánlja a mozgássérültek, valamint a vakok és a gyengénlátók egyesületének megsegítésére. Belépőjegyek igényelhetők: az MMK pénztárában és a PAP Szakszervezeti Bizottságán, 50 Ft-os árban. T anulmányúton Csehszlovákiában A Híradástechnikai Tudományos Egyesület PAV Helyi Csoportja négynapos szakmai tanulmányúton vett részt decemberben. Több hónapos előkészítő munka után indultunk útnak, úticélunk a Morvaország délnyugati részén lévő festői szépségű Trebic városa volt. Itt ütöttük fel főhadiszállásunkat, szállónk a Dukovány atomerőmű műszaki szállodája volt. Közel 600 kilométer megtétele után mindenki fáradtan tért nyugovóra a jó benyomást keltő szállóban. A második nap látogattunk el a Dukovány atomerőműbe. Itt bennünket a villamos főosztályvezető, és a csehszlovák tudományos egyesületek erőművi képviselője fogadott. A kölcsönös üdvözlések után a társaság többsége az ottani hírközlési osztály szervezeti felépítésével, működésével és munkájával ismerkedett. Tanulságos eszmecsere után megtekintettük a csehszlovák hírközlő berendezések nagy részét. Az első benyomások után megállapíthattuk, hogy a cseh üzemviteli személyzet kevésbé támaszkodik a hírközlő berendezésekre, ebből következik, hogy kevesebbet is használja, mint az itteni kollégák. Az operatív hírközlésük a mi LIPKÁ-nknak megfelelő, amivel az ottani személyzet meg van elégedve. Telefonközpontjuk is kisebb, mint a paksi, régebbi konstrukciójú csehszlovák gyártmány. Tűzjelző hálózatuk koncepciója hasonló a paksiéhoz, egy lényeges eltérés azonban van. Ez pedig a következő: egy helyiségben három tűzjelző hurok van, a tűzoltók csak akkor vonulnak, ha a három hurokból kettő jelez. Látogatásunk végén megállapíthattuk, hogy a Dukovány atomerőmű hírközlési osztálya jóval kevesebb és technikailag is kisebb tudású berendezéseket üzemeltet. Kísérőinknek megköszöntük az idegenvezetést, majd következő úticélunk felé vettük az irányt. Ez a látogatás izgalmasnak ígérkezett, hiszen tározós vízerőművet még egyikünk sem látott. Már maga a több mint 100 m magas gát látványa is lenyűgöző volt, de ámulatunkat csak tovább fokozta a turbina, valamint az 5 m átmérőjű csővezeték látványa. Egyvalami még nagyon meglepett minket, nevezetesen az, hogy a cseh ember mennyire büszke a saját maga által létrehozott berendezésekre, építményekre. A harmadik napot a környékbeli cseh történelmi emlékek megismerésére fordítottuk. Ellátogattunk Jihlavába, és a gyönyörű középkori főteréről híres Teles városkába. Az est fénypontjaként egy közös vacsora következett, majd egy vidám hangulatú nótaest. A negyedik és egyben utolsó nap hazafelé vettük az irányt, egy rövid pozsonyi megálló után elérkeztünk az egész kirándulás legkényesebb és legizgalmasabb fázisához: a határátlépéshez. Minden várakozással ellentétben, de lelkünk mélyén megkönnyebbülten vettük tudomásul, hogy az egész ceremónia nem tartott tovább tíz percnél. így aztán utunkat szakmailag és más tekintetben is sikeresnek mondhatjuk. Vereczki FELHÍVÁS Az ASE megalakulásának 10. évfordulójára történeti jellegű anyagot szeretnénk készíteni. Ezúttal kérjük olvasóinkat, akik ASE sporttémájű fotókat tudnának az anyaghoz kölcsönözni, juttassák el Kiss Gáborhoz az ASE Sportcsarnokba személyesen, vagy postán keresztül az alábbi címre: 7031 Paks, Pf. 71. ASE PAKSI ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. Kiadja a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: DR. MURZSA ANDRÁS Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készül a Szekszárdi Nyomdában 6000 89.163 Felelős vezető: BENIZS SÁNDOR Ilyen hamar még soha nem értünk a baleset színhelyére!
