Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

2 PAKSI ATOMERŐMŰ Számítógép az egészségügy szolgálatában Fantasztikus gondolataim támadtak, amikor belemélyiiltem a Paksi Atomerőmű Üzemorvosi rendelőjében létrehozandó számítógépes üzemegészség­ügyi rendszer tanulmányozásába. Jövőbe vesző elképzelésem szerint oda fogunk jutni^egyszer, hogy beállunk egy dobozba, bedugjuk a személyi mág­neskártyánkat egy leolvasóba és pár perc leforgása alatt - miközben különféle tappancsok, szúró és gyömöszölő mozdulatok után mintát vesznek test­nedveinkből - a számítógép kiadja a diagnózist. Dr. Ótos Miklós üzemi főorvos, aki készséggel áll rendelkezésem­re, amikor a számítógépes üzem­egészségügyi rendszer kialakítása felől érdeklődöm, válaszaival visszahoz a jelenbe. Főorvos úr! A számítógépek egészségügyi alkalmazása viszony­lag vontatottan haladt az ipari al­kalmazással szemben. Van ennek valami különleges oka? Igen. Bár ez az ok nemcsak a pénzhiányban keresendő, hanem az egészségügyi ellátás sajátos jel­legéből adódott, mely kevéssé bi­zonyult alkalmasnak számszerű adatokból levonható általános kö­vetkeztetésekre. Jelentős áttörés a kis és PC kategóriájú gépek megjelenésével kezdődött. Válla­latunknál az üzemegészségügyi alkalmazás lehetősége már 1980- ban felmerült. Több, mint három éven keresztül az R-55-ös gépen működött egy minimálprogra­­munk, mellyel az alkalmassági vizsgálatokat szerveztük és azok eredményeit tartottuk nyilván. Vállalati döntés révén 1985-ben nyílt lehetőség egy VT-20/IV tí­pusú gép vásárlására, amikor kü­lön üzemegészségügyi rendszer kialakítására kaptunk megbízást. Milyen feladatokat tűztek ki cé­lul? A programterv meghatározása­kor a következő fő feladat meg­valósítását tartottuk lényegesnek. Olyan rendszert kell kidolgozni, mely az egészségügyi munka csaknem teljes egészét átfogja. Az egyén egészségi állapotának fel­mérésén túl alkalmas legyen a „vállalat egészségi állapotának” vizsgálatára is úgy, hogy a kialakí­tott figyelőrendszerek segítsék az orvosok munkáját, csökkentsék a nővérek adminisztratív tevékeny­ségét. Gondolom, hogy ezen összetett feladat megoldásához külső szak­embereket is igénybe vettek. Nos, a szakmai program meg­határozása az üzemi főorvos fel­adata volt. A szükséges rendszer­­szervezési és programozási mun­kákat a Videoton Computer Pécsi Leányvállalata végezte el. Három fejlesztési szakaszban, kilenc átfo­gó modul kialakítását határoztuk meg. Az első két szakaszra szer­ződést kötöttünk, jelenleg pedig a harmadik ütemen dolgozunk. Milyen feladatokat lát el ez a ki­lenc modul? Személyi adatbázis-rendszer, törzsadattárak rendszere, alkal­massági vizsgálatok rendszere, la­boratóriumi modul, betegellátási modul, beteggondozási modul, statisztikai programrendszer, ar­chiválási modul és a táppénzes modul. A személyi adatbázis-rendszer tudtommal megegyezik a vállalati rendszerrel, de mit takar a törzs­adattárak rendszere? Egyes modulok üzemeltetésé­hez kiterjedt kódszótárakat alakí­tottunk ki. Ezek az adatbevitel praktikusságát szolgálják. Fontos, hogy ezek a szótárak javíthatók, bővíthetők legyenek a mindenko­ri kívánalmaknak megfelelően. Az alkalmassági vizsgálatok mo­dulja bizonyára a leglényegesebb számunkra. Kérem beszéljen erről! A kifejlesztett programrend­szerek közül természetesen ez a szolgáltatás a legsokrétűbb, ezt a vizsgálatok összetettsége okozza. A vizsgálat során regisztrálni kell a vizsgálati személy megjele­nését. Ezt a feladatot az ún. karto­­nozó menü teszi lehetségessé, mely képes a vizsgálati személyek kiválogatására, és miután ez meg­történik, üzenetet közvetít a labo­ratóriumnak, hogy a sugárveszély és kor alapján milyen vizsgálato­kat kell ott majd elvégezni. A labormenü, a vizsgálati anya­gok (vér, vizelet) levétele után biztosítja, hogy az előírt vizsgála­tok megtörténjenek. Bizonyos la­borvizsgálatok szöveges lelettel is járhatnak, ezért a program meg­határozott vizsgálatoknál az ilyenfajta leletet is elfogadja. A bevitt adatok lekérdezhetők, ki­nyomtathatók, és lelet formájá­ban kiadhatók. Nagy feladat a belgyógyászati vizsgálatok gépre vitele. Az egész­ségügyi törzsadatok, a panaszok, fiziológiai, belgyógyászati vizsgá­latok, V. esetleg EKG-vizsgálat adatait a már említett kódszótárak segítségével töltik a gépbe. Miután minden lehetséges adat bekerül, elkészíthető az ún. összefoglaló tabló, mely minden fontos eredményt tartalmaz, a kó­ros jelenségeket külön kiemelve. Ezek alapján az orvos dönthet az alkalmasságról, s bár ez papíron történik, a döntési program lehe­tőséget ad a számítógépes rögzí­tésre. Az összes adat bekerültével a számítógép még elvégez egy kar­­diovaskularis rizikócsoport-ellen­őrzést is. Ennek során, meghatá­rozott szempontok szerint kigyűj­­ti azokat a faktorokat, amelyek fo­kozott veszélyt jelentenek az egyénnél, szív-érrendszeri beteg­ség kialakulására. Ezeket a vizsgálatokat eddig is elvégezték. Mi az a többlet, ami megéri egy ilyen komoly értékű gép üzemeltetését? A számítógépes adatnyilván­tartási rendszer kialakításának szükségességét abban látom, hogy rendelkezünk egy jó és rész­letes dokumentációs rendszerrel olyan célból, hogy a dolgozók egészségi állapotát figyelemmel lehessen kísérni. A bevitt adatok részletes statisztikai elemzésre is lehetőséget adnak. A jövő év első felében elkészülő programokkal az a célunk, hogy olyan statiszti­kai elemzések készüljenek, me­lyek segítségével ki tudjuk válasz­tani azokat az egyéneket, akik va­lamilyen betegségre fokozottan hajlamosak. Számukra majd élet­módprogramokat kell javasolni. Milyen segítséget kapott e nagy munka elvégzéséhez vállalaton be­lül? Munkámat mindenki támogat­ta. Itt mondok köszönetét a válla­lat vezetésének támogatásáért, valamint a SZIFO vezetőjének, aki lehetővé tette a folyamatos üzemeltetést. Köszönettel tarto­zom kollégáimnak, akik több hasznos tanácsot adtak az apróbb problémák megoldásához, vala­mint a nővéreknek, akik jó hoz­záállással igen rövid idő alatt meg­tanulták a gép kezelését. Megköszönöm Dr. Ótos Miklós főorvosnak, hogy időt szakított tá­jékoztatásunkra, további sikereket kívánok minél kevesebb számító­­gépes „ördöggel”! Kilépve a folyo­sóra ismét elkalandozok a távoli jö­vőbe, ami az elhangzottak alapján nem is olyan fantasztikus. Azt azonban rögzítem magamban, hogy az orvosok emberi szavára, taná­csaira akkor is bizonyára nagy szükségünk lesz, és ugyancsak igé­nyeljük a nővérek kedvességét, akik látják Ijedtségünket laborvizs­gálat során és nyugtató szavakkal mondják: kicsit sápadt, nem akar lepihenni? TOPOR Jegyzet Hatások PAKS POLGÁRAIHOZ! MIT AKAR A PAKSI VÁROSI NÉPFRONT? Évek óta - az utóbbi hónapok­ban felgyorsulva - halljuk, érezzük saját bőrünkön, hogy baj van az or­szágunk gazdaságával. Korszerűt­len gépekkel, technológiával ver­senyképtelenek lettünk. Mind keve­sebb helyen tudunk az exporttevé­kenységünknek eleget tenni. Súlyos válságba került a bányászat, a ko­hászat! A veszteséges vállalatok számát ma még pontosan megmon­dani talán senki sem tudja. Elemezve a problémákat, több évtizedre visszatekintve - nyilvá­nosságra került, hogy helytelen döntések, késői felismerések, az erőltetett életszínvonal-politikánk oda juttatta az országunkat, hogy nyugati kölcsönök felvételével ma már bevalljuk, hogy eladósodtunk. Hogy milyen mértékben ?Most azon dolgozik az országunk vezetése, hogy ne kerüljünk abba a helyzetbe, hogy fizetőképtelenek legyünk. Az infláció sokkoló hatást vál­tott ki az emberekben. A múlt hi­báinak következményeit az egész ország lakossága nehéz teherként kénytelen magára venni. Sok ellentmondó vélemény hang­zik el nap mint nap. Beszélünk ar­ról, hogy a monopolhelyzet milyen károsan hat minden vonatkozás­ban. Nem tűri a versenyt. Központi­lag határozzák meg, mit hogyan kell csinálni. A cselekvési, a kibontakozási programokban foglaltak csak ak­kor valósulhatnak meg a gyakorla­ti életben, ha nyíltabb, őszintébb magatartást tanúsítunk egymással szemben. Közös dolgunkban közösen kell döntenünk! Csak-akkor beszélhe­tünk közös felelősségről! Az elkövetett hibákról - okulás­képpen - mindig kell beszélnünk. Lehetőleg most már a saját hibák­ról és ne túlnyomórészt, figyelem-el­terelésként más országok hibáiról. Ma már ismertek a központi té­zistervezetek, amik jelenleg társa­dalmi vitára vannak bocsájtva. A tervezetből pár gondolatot ki­emelve. „Határozott törekvésünk, hogy érvényesüljön az az elv, miszerint mindenkiről ott döntsenek, ahol a legjobban ismerik." „Nyílt, őszinte légkörű közössé­gekre, folyamatos párbeszédre, köl­csönös bizalomra, megbecsülésre, toleranciára van igény." „A korszerű ismeretek, a gyakor­lat, a teljesítmény, az eredmények, az emberi tisztesség legyen a mérle­gelés alapja. ” Biztató jelek már mutatkoznak minden területen. Bár még mindig vannak negatív példák is egyes he­lyi területeken. Becsületes munká­val ki lehet jutni ebből a súlyos gaz­dasági helyzetből, de csak együtt, közös erőfeszítéssel, áldozatválla­lással. Meg kel! állítani a „ vágtázó" inflációt! Az országunk léte, jövője függ tölünk! Éppen ezért senki sem lehet közömbös ebben a munká­ban! Mindenki a legjobb tudása szerint, becsülettel végezze a mun­káját. Legyünk kezdeményezőek az eredményesség érdekében. Harcol­junk az igazságtalanságok ellen. Ha kell, szálljunk síkra az igazság érdekében. Ezt kívánja a becsület. Az egymásért érzett felelősség. MJ. Fel akarjuk adni azt a korábbi felfogást, hogy a népfront a társa­dalmi élet minden részterületén tevékenységet fejtsen ki. A népfrontnak a mozgalmi jel­legét erősítve, a helyi társadalom által legfontosabbnak ítélt és megvalósítható feladatokat kell célul tűznie. Nem a közmegegyezést létre­hozó szervezet akarunk lenni, ha­nem fórumot, politikai mozgáste­ret kívánunk biztosítani minden jóérzésű, a városért tenni akaró polgár és szervezeteik számára. Nemzetünk fennmaradásának alapvető feltétele a jogállamiság megteremtése. Mit értünk mi jogállamiság alatt?- Szuverén parlamentet,- parlamentnek felelős kor­mányzatot,- független bíróságot,- köztársasági elnököt,- erős helyi önkormányzatot. Ebből a nemzeti programból a jelenlegi helyzetben a Paksi Nép­frontbizottság a helyi önkor­mányzat megteremtésében tud segítséget nyújtani, sajátos moz­galmi jellegű eszköztárával. Nem akarunk a választások technikai lebonyolító szerepére szorítkozni. Meg kívánunk szaba­dulni mindazon sallangoktól, me­lyet a történelem során kénysze­rűségből, vagy tévesen felfogott érdekből ránkaggattak, illetve fel­vállaltunk. Programunk megvalósításához várjuk azokat az embereket és szervezeteiket, akik az alábbi leg­főbb céljaink megvalósításában segítséget tudnak nyújtani. A céljaink megvalósítása során:- helyi közéleti nyilvánosság megteremtésében,- lakáskörülmények javításá­ban,- a lakosság igényeit jobban fi­gyelembe vevő kereskedelem és szolgáltatás megteremtésében,- a helyi nagy múlttal bíró me­zőgazdasági kistermelés ápolásá­nak, fejlesztésének szervezésé­ben,- városunk kulturális hagyomá­nyainak felélesztésében, tovább­vitelében, a jövő nemzedék kultú­rájának alakításában,- közéleti tisztaság képviseleté­ben,- a Duna, Duna-part, utcáink, tereink, parkjaink, kirándulóhe­lyeink szépítésében és környezeti ártalmaktól való megvédésében,- veszélyeztetett családok, gyermekek, időskorúak sorsának javításában,- történelmi múltunk emlékei­nek feltárásában és megőrzésé­ben,- nemzetiségi hagyományaink felkarolásában kérjük és várjuk városunk pol­gárainak cselekvő részvételét! Felsorolt legfőbb feladataink és céljaink megvalósításáért emberi közösségek dolgoznak, mely kö­zösségekbe - érdeklődési körének megfelelően - Önt is várjuk! * A fenti programtervezet elfoga­dásáról az 1989. május 12-én 14 órakor, a városi tanács tanácster­mébe összehívott városi nép­frontértekezlet dönt, melyre Önt is tisztelettel hívjuk és várjuk. Városi népfrontelnökség rVÜTidannyiunk közös ügye a távközlés Az új távközlési szolgáltatások és a Posta szervezeti struktúra­­átalakításának megismerése je­gyében gyűlt össze a Híradástech­nikai Tudományos Egyesület PAV helyi csoportja április 11-én az ESZI-ben. A központi kérdés: hogyan le­het felelni arra a kihívásra, amit a gazdaság és a társadalom egyre növekvő információéhsége je­lent? Mik azok a szervezési, mű­szaki intézkedések, amiket meg kell hozni ahhoz, hogy a távközlé­si infrastruktúra ne gátjává, ha­nem húzóerejévé váljon a gazda­sági fejlődésnek? Az első előadó, a PAV hírköz­lési osztály szakembere, a vállalat információs rendszerét elemezte. Rámutatott: hazai viszonyaink között különös jelentősége van an­nak, hogy egy korszerű vállalati távközlési rendszer csatlakozzon a távbeszélő, a telex, a vonalkapcsolt adathálózathoz, tegyen összekötve a nyilvános videotex hálózattal, nyújtson megfelelő minőségű fak­szimile összeköttetésre lehetőséget, majd az újabb nyilvános hálózatok beindulása után minél előbb azok­hoz is csatlakozzon (teletex, cso­magkapcsolt adathálózat). Mindemellett az is döntő fontos­ságú, hogy a várhatóan egyre job­ban fejlődő magánhálózatokkal is épüljenek ki kapcsolatok, hiszen igen értékes információt jelenthet pl. egy erőmű számára a vízügy há­lózatának vagy a meteorológiai szolgálat videotex-adatbank hoz­záférése. Meghívtuk Horváth Pált, a Ma­gyar Posta központja kapcsolás­­technikai osztályának vezetőjét, aki előadásának első részében a világon egyre jobban előtérbe ke­rülő „nem beszéd jellegű” távköz­lési szolgáltatásokról beszélt. Ki­emelte, hogy a magyar kísérleti csomagkapcsolt adathálózat bein­dulásával az intézmények igen je­lentős formában információs esz­közhöz jutnak. Lehetővé válik a vállalatok, kutatóintézetek, egye­temek számítógép-hálózatainak összekapcsolása, magyar, majd később nemzetközi adatbankok elérése nagy sebességű adatvona­lakon. Az előadás második részében tájékoztatott bennünket a Posta átszervezéséről és a készülő új Postatörvényről. Az új Postatör­vény kiemelkedő jelentőségű ál­lomás lesz a távközlés történeté­ben, mert megszűnik a távközlés állami monopóliuma, lehetővé teszi a külföldi és a magyar ma­gántőke számára, hogy távközlési szolgáltatást nyújtson. Reméljük, hogy a kialakuló versenyhelyzet­ben nemcsak a tőke, de mi, állam­polgárok is nyerni fogunk. Vendégük volt Dr. Prónay Gá­bor, a HTE főtitkárhelyettese is, aki az autonóm kis közösségek egyre nagyobb szerepéről és a hír­közlési szakemberek megnöveke­dett feladatairól beszélt. Az előadások közben néha élénk vita bontakozott ki, hiszen mindannyiunk közös ügyéről, a TÁVKÖZLÉS-ről volt szó. PÖCZ JÁNOS Tavaszünn ep Hiszek a költészetben. Hiszek örökkévalóságában, abban, hogy zsoltáros magasságok­ba emelheti föl az embert. Hiszek a szép magyar szó teremtő erejé­ben. Most tavasz van, allelujás, gyönyörű tavasz. Nem is olyan régen, barkós szellő lengette a zászlókat, nemzetiszinű kokárdákat. Száz­ezrek viselték büszkén, hirdették öntudatra ébredésüket, vallották magyarságukat. A tavasz az újjászületés, a teremtés szimbóluma. A termékenysé­get hirdetik a virágba borult fák, a megrészegült színek. A megtisztulás Vigíliája ez! Az áprilisi eső nem csupán a világot mossa tisztára, hanem ar­cunkat, hitünket is. Vershez közeledni pedig csak gyolcsfehérre súly­­kolt lelkiismerettel szabad. A vers szeretete: Megtartó Hatalom. Nélküle élni annyi: mint vegetálni. Nélküle élni annyi: mint nem ismerni anyanyelvűnket. Nélküle élni annyi: mint nem tisztelni ma­gyarságunkat. Hiszek a költészetben, s ezt megőrizni, továbbadni a dolgom.- lászló -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom