Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Indulatok nélkül Egy könyv az érdeklődés középpontjában? Szocializmust, de másképpen! Mire ezt a lapot az olvasó a kezébe veszi már a boltokban kapható lesz Rósa Géza, a PAV sugárvédelmi osztály vezetőjé­nek ismeretteijesztő könyve Temetni jöttem... Paks és Ófalu címmel. I- Könnyű ma könyvet írni és kiadatni? - kérdezem az osz­tályvezetőt.- Könnyű, könyvet írni köny­­nyű, azt mindenki tud, az csak el­határozás kérdése. Jó könyvet írni nehéz. Ezt a könyvet két hét alatt írtam meg. Az anyag megírásában közreműködött Bagdy László és dr. Bertha Kálmán kollégám. A kiadatás az már gond. I- Könyvének krimiszerű címe van.- A könyv egyáltalán nem kri­mi, de vannak benne krimiszerű elemek. IMi az a téma, amit fontosnak tartott volna, de ki kellet hagy­nia az anyagból?- Olyan nem volt, hogy ki kellet hagyni valamit, azt írtam le, amit akartam, tudtam volna viszont in­dulatosabban fogalmazni, de nem engedtem meg magamnak, hogy személyes hangvételű legyen. Nem akartam abba a hibába esni. amit másokban bírálok, hogy egy olyan kérdést, amit higgadtan, nyugodtan, szakmai szempontok alapján kell eldönteni - a hulla­déktároló létesítése persze sok in­dulatot hozott a felszínre - az ér­zelmek befolyásoljanak. Senkit nem marasztalok el, pedig jó né­hányszor igen kellemetlen füjo­­lást, személyes élű megjegyzést kellet lenyelnem az utóbbi évben. Több helyen tartottam előadást az atomerőmű és a hulladéktároló működéséről, biztonságáról. Pl. Fekeden, Véménden, Ófaluban, s volt egy olyan gondom, hogy mi az a határ, amit az utca emberétől el kell viselnem? Meddig vagyok köteles tűrni a lejárató hangvételű megjegyzéseket, ami tulajdon­képpen az ügynek szól? Ezt még ma sem tudom.- Egy testületi ülésen hang­zott el a sugárvédelmi osztályról és tevékenységéről, hogy egyen­letesen, kiemelkedően jól dol­goztak, mert amikor váratlanul az érdeklődés középpontjába kerültek, magas fokú szakmai és erkölcsi helytállásról tettek tanúbizonyságot.- Jó csapat van az osztályon, ez tény. Szakmai vonalon az elisme­rést többször megkaptuk, pl. a kömyezetellenőrző rendszer üzembehelyezése kapcsán. A vál­lalat és mi is kormányszintű di­cséretet kaptunk a környezet­szennyezés alacsony szintje miatt. A nyilvánosság középpontjába először a csernobili baleset ma­gyarországi hatásának kivizsgálá­sa kapcsán kerültünk, másodszor a radioaktiv hulladék elhelyezésé­nek, az „atomtemető” megépíté­sének kapcsán. Nyilvánosan elmarasztaltak bennünket a hiányos és nem idő­beni tájékoztatás miatt, pedig mi mindig elmentünk oda előadást tartani, ahova hívtak bennünket. Lakossági fórum összehívását mi nem végezhetjük el, az mások fel­adata. Könyvemben benne van min­den alapvető tájékoztatás: az atomerőmű és a tervezett létesít­mény biztonsága, a létesítési (épí­tési) engedélyezési eljárás, a kiala­kult társadalmi, ill. szakmai vita is. A létesítési engedély megadása után támogatjuk, hogy alakuljon egy Hulladéktemetőt Ellenőrző Csoport, egy lakossági ellenőrzési rendszer, amely a hulladéktároló építése egész folyamatában mű­ködne. ■ - Kinek ajánlja könyvét?- Elsősorban a környéken élők­nek, a környezetvédőknek, fizika- és matematikatanároknak, TIT- előadást tartóknak és mindazok­nak, akiket érdekel a téma. /g Miközben a párt Központi Bi­zottsága és a parlament munkája intenzívebbé, nyilvánosabbá vált, az ifjúsági mozgalomban is egy­fajta „forrongás” indult meg. Vál­tozik a világ, az ország, az ifjúság és az ifjúsági szervezet is. Ki tar­totta volna néhány éve elképzel­hetőnek, hogy a KISZ KB első tit­kára, a Politikai Bizottság tagja ki­mondja társadalmunkról a nyilvá­nosság előtt, hogy ifjúságellenes? Azt hiszem az idősebb korosz­tályt, sőt a fiatalok egy részét is meglepte a központ új politikája, a társadalmi, gazdasági változáso­kat célzó felhívások, vitaanyagok. Mindenki emlékszik a „Jövőnk a tét!”, a „Milyen szocializmust építsünk?” és a KISZ lakáskon­cepció-vitájára, a kormány-KISZ- vezető találkozó javaslatának nyilvános előkészítésére. Úgy gondolom, a KISZ nyílt, áttekinthető, világos javaslatot tett le az illetékesek asztalára, olyan elképzeléseket, amely mintegy 800 ezer fős tagság nagy részének véleménye. Az, hogy társadalmunkban eja­­vaslatok hatása még nem érezhe­tő, nem a KISZ hibája. Ma min­den javaslat elfogadtatásáért ko­moly vitát, harcot kell vívni. Mi KISZ-vezetők picit úgy érezzük magunkat, mint a legki­sebb gyermek a családban. Akara­tunk érvényre juttatásához több­szörös energiára van szükség, mint felnőtt társainknak. Ha ter­veink megvalósításához gyengé­nek érezzük magunkat, erősebb szövetségeseket keresünk. Mi­közben a parlament korszakalko­tó döntéseket hozott október 8- án, a KISZ Központi Bizottsága a saját jövőjét tekintve hasonló mé­retű feladatot tűzött ki maga elé: meg kell felelni a novemberre ki­tűzött országos KISZ-értekezlet rendkívüliségének és a tavaszra tervezett kongresszus elvárásai­nak. Az országos értekezlet feladata lesz a KISZ megújulási program­jának meghatározása, a szervezeti átalakulás irányának kialakítása. A KISZ a rendkívüli kongresszu­sig felülről, oldalról és alulról jövő viták optimális keresztpontját ke­resve, demokratikus folyamat eredményeképpen kell hogy el­jusson saját megújításához. A Központi Bizottság döntött az ér­tekezlet szervezési kérdéseiről és elfogadta az értekezlet dokumen­tumait, illetve a dokumentumok kidolgozásának irányát. Elfogadta a párt ifjúsági szervezetének plat­formjára tett javaslatot „Szocializ­must, de másképp” címmel. Kimondta: a KISZ abban az esetben támogatja a reformot, ha a fiatalok teherviselése nem lesz aránytalanul nagy! A Központi Bizottság szerint olyan baloldai ifjúsági szervezetre van szükség, amelyben egyaránt megférnek egymás mellett a ha­gyományos szervezeti formák és az újszerű kezdeményezések. A KISZ megújításáról hozott dön­tést - ha ezt a KISZ-értekezlet is támogatja - az 1989 tavaszán meg­rendezendő XIII. kongresszus­nak kell meghoznia. A KISZ Paks Városi Bizottság október 6-án tartotta legutóbbi ülését. Egyetlen napirendként tájékoz­tatót hallgatott meg a KlSZ-érte­­kezlet előkészületeiről. Meghatá­rozta saját feladatait. Úgy döntött, hogy az értekezlet dokumentu­mainak ismertetésére, városi előadói csoportot hoz létre. A csoport tagjainak feladata lesz a város és vonzáskörzetében működő KISZ-szervezeteknél vi­ták levezetése. A testület elhatá­rozta, hogy kidolgozza a „Szocia­lizmust, de másképp” című plat­formhoz kapcsolódóan saját, he­lyi programját. „Még mindig jövőnk a tét!” HEVESI ANTAL Társbérletben a művészettel Innen onnan HÍREK „KI MINEK MESTERE?” vetél­kedőt hirdetett meg az MVMT, ezúttal lakatos szakmában. A felhí­vásra 14 iparági vállalat nevezett. A vetélkedő házigazdája a PAV. Az elméleti és gyakorlati verseny szín­helye az Energetikai és Szakképzési Intézet volt október 20-22-ig. A Pécsi Uránercbánya Vállalat szakszervezeti bizottságának meg­hívására a PAV szakszervezeti bi­zottság delegációja látogatást tesz - előreláthatóan november 11-én - a Pécsi Uránércbánya Vállalatnál. Halász Károly Pakson élő festő­művész kiállítása nyűt meg október 7-én Budapesten, a Műcsarnok Do­rottya úti kiállítótermében. A kiállí­tás - vasárnap kivételével naponta 10-18 óráig tekinthető meg. Vállalatunknál októberben lebo­nyolították az MVMT által szerve­zett gyors- és gépíróverseny első fordulóját, a gépíróversenyt. Ered­mények: I. helyezett Dömötör Aranka (anyagosztály), D. helyezett Hum Gabriella (beruházási osz­tály), III. helyezett Pintér Magdolna (folyamatirányítási főosztály). A Magyar Elektronikai Egyesü­let (MEE) Paksi Atomerőmű Válla­lat helyi csoportja novemberben ta­nulmányi kirándulást szervez. Programjukban szerepel az 1896- ban épült ikervári vízierőmű, vala­mint az ÉDÁSZ Szombathelyi Üzemigazgatóságához tartozó alál­­lomás megtekintése. Városnézésre is lesz idejük. Szombathely, Sárvár, Bécs nevezetességeit tekintik meg. Rövid riportunk, illetve beszél­getésünk a Paksi Atomerőmű Vál­lalat egyik dolgozóját szándékozik bemutatni a tisztelt újságolvasó­nak, a riportok egyszerű, de lényeg­­retörö kérdezz-felelek stílusában.- Kérlek mutatkozz be, mit csi­nálsz, hol dolgozol?- A nevem Nagy Sándor. Szombathelyen születtem 1953. február 3-án. Jelenleg a PAV reaktorosztályán dolgozom, pri­­merköri gépész munkakörben.- Születési dátumod és beszélge­tésünk időpontja között hosszú idő telt el. Beszélj ezekről az évekről is • kiemelve azokat az eseményeket, amelyek ma is nagyon lényegesek életedben, és amelyek kapcsán megkerestelek, hogy bemutassunk újságunk olvasóinak.- Nem titkolom féltve őrzött gondolataimat, mégis kicsit nehe­zen beszélek ezekről a dolgokról. Már általános iskolai éveimben érdekelt a rajz, vonzódtam a festé­szethez, a képzőművészethez. Sokat rajzolgattam, festegettem, egyre inkább kezdett érdekelni ez a tevékenység. Tizenkét éves ko­romban komolynak mondható fordulat állt be életemben. Lehe­tőség nyílt mind mélyebben szen­vedéllyé váló kedvtelésem - taná­raim szerint nyiladozó tehetsé­gem - továbbfejlesztésére. A Szombathelyi MÁV Járműjavító klubjának rajzszakkörében Jaksa István kezdett el foglalkozni ve­lem.- Milyen benyomások maradlak benned erről az időszakról?- Ezekre az évekre úgy emlék­szem, mint az alapok lerakásának kemény, de nagyon fontos és hasznos időszakára. Ekkor ismer­kedtem meg az úgynevezett pers­pektivikus ábrázolás elméletével és gyakorlatának részleteivel. Mesterem Jaksa István vélemé­nye az volt, hogy jó eséllyel pá­lyázhatok a későbbiekben a Kép­zőművészeti Főiskolára. Sajnos abban az időszakban - amikor ta­lán a legfontosabb lett'volna - nem volt meg bennem a kellő el­szántság és kitartás. Lassan kima­­radozgattam a szakkörből és ezzel együtt a mesteri felügyelet alatt történő továbbképzésből is.- Mi történt ezután veted, és ho­gyan alakult viszonyod a festészet­tel, illetve a képzőművészettel.- Hosszú időn keresztül semmi érdemleges nem történt velem, mígnem évek múltán a sorkatonai szolgálat idején, a szórakoztató szabadidő eltöltése kapcsán ke­rült ismét ecset a kezembe. Azóta hosszabb-rövidebb szünetekkel festek képeket.- Ismét hamar eljutottál a mai napig. Milyen eredmények, illetve sikerek kísérték pályádat az elmúlt időszakban?- Részt vettem több Alkotó If­júság pályázaton. Valamennyin kaptam pályamunkám elismeré­séül helyezéseket és díjakat. Volt tehát úgymond „hivatalos” elis­merésben is részem.- Ezek szerint csak festéssel fog­lalkozol?- Nem! Érdekel más is a képző­­művészetből. Készítek kisplaszti­kákat és kis gipszmintákat. Töb­bek megállapítása szerint ehhez is van valamelyes tehetségem. Az „igazi szerelem” azonban a festé­szet.- Ezt én is megerősíthetem, amennyiben szerény véleményem mértékadó lehet. A képek magukért beszélnek. Témáik egyszerűek, könnyen érthetőek. Látszik, hogy a pillanatnyi benyomások szülöttei, a valóság látványának kiragadott részletei. Egyetértesz ezzel a vélemé­nyemmel?- Alapjában véve igen. Úgy ér­zem és gondolom, ösztönösen festek. Vázlatot nem készítek. A képekre tényleg az a pillanat vagy perc, az a látvány kerül, aminek akkor a hatása alatt vagyok. És ak­kor csak festek... ha festek...- Miért nem fejezted be a monda­tot?- Igen. Jól érezted, tényleg visz­­szatartottam egy-két igazán nem ide tartozó gondolatot.- Ha mégis beszélnél ezekről. Valószínűleg gondjaid tehetnek.- Vannak. Manapság kinek nin­csenek? Mostanában állandó idő­hiánnyal küszködöm és a szobák­ban már nincs hely a képeknek. De erről talán elég ennyi?- Tovább nem faggatlak. Köszö­nöm a beszélgetést, a válaszaidat.- Én köszönöm a lehetőséget, hogy - nem kis megilletődöttség­­gel - a Paksi Atomerőmű olvasói­nak nyilvánossága előtt beszél­hettem magamról, illetve legked­vesebb időtöltésemről. Zárszó: Ez volt rövid riportunk. A művészet iránti szeretet és a segí­teni akarás vezérelt bennünket megírásakor. MonoGram Franciaország délnyugati részén Bordeaux tartományban található Blayais nevű városka, nevét az ott felépült atomerőmű tette ismertté. 1987-ben a Blayaisi Atomerőmű szakszervezeti bizottsága és a Paksi Atomerőmű Vállalat szakszervezeti bizottsága csereüdültetési prog­ramszervezésben állapodott meg, melynek eredményeként 1988. szep­tember 19. és október 2. között vál­lalatunk 20 főből álló cso­portja élvez­hette afrancia kollégák ven­dégszeretetét. A kéthetes franciaországi üdülési lehetőséget a PAVszb-bizalmi testületi ülésen hirdette meg, 1988 tavaszán. A je­lentkezési határidőig mérsékelt ér­deklődés mutatkozott, így a vezető­ségnek csak arra kellett figyelnie, hogy minden területről arányos te­gyen a jelentkezők számának elosz­tása. A csereüdültetési program há­rom fő jellemvonását emelném ki, elsőként néhány gondolat a szak­mai jellegről. Lehetőségünk volt lá­togatást tenni a Blayaisi Atomerő­műben, ahol a szakmabeliek part­nerre találtak. Az erőmű igazgató­sága vendégül látta kis csoportun­kat és az ottani szakszervezet ezt megelégedéssel vette tudomásul. Az érdekképviseletek különbözősége miatt egyik fél sem dicsekszik a má­sik meghitt barátságával. Az arjuzanxi szenes erőműbe ve­gyes érzelmekkel érkeztünk. Ide­genvezetőnk előzőleg tájékoztatott arról, hogy 1992-ben végleg bezár­ják az erőművet. Az eredeti -jelen­leg 600főtfoglalkoztató erőműben ma már csak 200-an dolgoznak. A szakszervezetek kemény küzdelmet vívnak az erőmű életben maradá­sáért, ugyanis Landes tartomány­nak ez képezi egyetlen iparát. Prog­ramjavaslatokat nyújtottak át az igazgatóságnak, kérvén a környé­ken fellelhető széntelepek feltárá­sát és ezzel új iparágak létesítését. Mindez valamelyest könnyítene a környék gazdasági helyzetén és enyhítené az egyre nagyobb mérete­ket öltő munkanélküliséget. Miköz­ben az ottani igazgatóság által szervezett és fizetett (!) ebédet fo­gyasztottuk, a mi szb-titkárunk fel­tette a vele szembe helyet foglaló igazgatónak a kérdést, miért is tá­mogatja olyan lelkesen az erőmű megszüntetését, azáltal az ö mun­kaviszonya is megszűnik és bizony az igazgató úr is már a nyugdíjkor előtt áll. A kérdezett fél részéről azonnal megszűnt a protokoUmo­­soty és teletöltötte poharainkat az ebédnél elmaradhatatlan jó ízű francia borral. A minket vendégül látó blayaisi és saját szakszerveze­tünk közötti kapcsolat elmélyítése, egymás munkájának megismerése csereüdültetési programunk máso­dik fontos célkitűzése volt. Ennek megvalósítása érdekében szakszer­vezeti vezetők találkoztak egymás­sal, mozgalmi vezetők jöttek baráti beszélgetésre. Alkalmunk volt fran­cia családokkal találkozni, megis­merni hétköznapjaikat, örömeiket, gondjaikat. Az egyik legkedvesebb esténk talán egy családi összejöve­tel volt, ahol az „ételkölteménye­ket" hosszú ideig csak csodáltuk, ugyanis szentségtö­résnek tar­tottuk bár­melyiket is megkezdeni, de ahol éreztük, hogy most nem a kirakato­kat bámuljuk, ahol a csillogás köny­­nyen megtéveszthet bárkit, ahol a ránk zúduló fényáradatban köny­­nyen elfeledjük azt, hogy jelenleg sokfrancia családnak nincs fedél a feje felett. Ott, abban az egyszerűen berendezett szabadidő-helyiségben éreztük a kisember szeretetét, mo­solyának őszinteségét. Egy újabb barátsággal mindannyian gazda­gabbak lettünk. Harmadsorban pedig az utazás turisztikai jellegét értékelném. Akár egy rövid lélegzetű novella is születhetne, ha valamelyikünknek részletesen kellene beszámolnia a látottakról. Megelégedéssel gondo­lunk arra, hogy kollégáink, idegen­­vezetőink mindent megtettek azért, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt mindent megnézhessünk, amit Párizs nevezetességeként is­mernek. Lenyűgöző látvány volt az elénk táruló párizsi panoráma az Eijfel-toronyból, az esti sétahajó­zás a Szajnán, vagy a fényárban tündöklő éjszakai Párizs. A versail­­les-i palota csillogása, pompás be­rendezése csak részben tompította a történelem még ma is szívünkbe markoló kegyetlen játékát. Köszönetünket fejezzük ki a CAS Bordeux szakszervezetnek, aki az általunk kezdeményezett csere­üdültetési javaslatot elfogadta, va­lamint a CCAS-nek, aki finanszí­rozta a költségeket. A szakszerveze­ti vezetőkkel folytatott beszélgetés, a meleg baráti kézfogás, mellyel el­váltunk, arra enged következtetni, hogy hosszú távon is leszfolytatása az általunk megkezdett csereüdül­tetésnek. Egy azonban biztos: jövő­re nagy szeretettel várjuk hazánkba francia kollégáinkat. Végezetül neveket sorolok fel, melyek csak nekünk résztvevőknek jelentenek sokat, ők a mi barátaink a programok értelmi szerzői és kivi­telezői: René, Arnaud, Jean-Clau­­de, Michel, Cristian és Catherine, akik magyaros szeszélyeinket ele­gáns francia udvariassággal visel­ték el. SZABÓ MAGDOLNA közművelődési ea. Paks tói... az Atlanti-óceánig Szabadidejében szívesen fest

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom