Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Szeptember 29. Deák Ferenc emlékének Vendéglátói szemszögből Ünnepi mizériák Az iskolai évnyitók már önma­gukban is ünnepélyesek, de a Tol­nai úti 3. sz. iskola évnyitóján még felfokozottabb volt a hangulat. Je­les eseménnyel kötötték össze az 1988/89-es tanév megnyitóját. Er­ről a legtömörebben az ünnepség­re invitáló meghívók mellé tett le­vél szól: „Értesítem, hogy a Tolna Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának engedélye alapján 1988. szeptember 1-től a paksi 3. Számú Általános Iskola új név vi­selésére jogosult. Új nevünk: Deák Ferenc Általános Iskola. Is­kolánk jogállása, funkciója válto­zatlan.” A nevelés, az oktatás gondjai­ból ezzel még többet vállaltak ma­gukra az iskola pedagógusai, hi­szen a név mindenkor kötelez. Kötelezi a pedagógust a deáki életmű jobb megismerésére és fő­leg arra, hogy ami a névadó üze­nete a ma számára. A tanulók ré­széről is többletmunkát igényel a név, jobban kell - illik - ismerni Deák Ferencet, többet kell róla tudni annál amit a tankönyvek mondanak. Ezt a plusz munkát vállalták az iskola tanulói, tanárai és alkalmazottai. A Paksi Konzervgyár zászlót adományozott az iskola részére és ez egyben azt is jelenti, hogy az is­kolát ezután is megkülönbözte­tett figyelemben részesíti, segíti gondjaiban, bajaiban, melyből van épp elég. A jeles alkalom kap­csán a városi tanács egy videoké­­szülékkel ajándékozta meg az is­kolát, a Ruhaipari Szövetkezet sok szép színes labdát, a Költség­­vetési Üzem KISZ-alapszervezete könyvutalványt és végül a Paksi Állami Gazdaság sportszereket ajándékozott az iskolának és ta­nulóinak. B. M. Kemény kritika érte a lakótele­pi Munkás étteremben tapasztalt hiányosságok miatt a Tolna Me­gyei Vendéglátóipari Vállalat Paksi Vendéglátó Leányvállalatát. Trojnár József igazgató Trojnár József igazgató arra vál­lalkozott, hogy elmondja a véle­ményét ezzel kapcsolatban:- Az adott reggelen a kifogásolt hús füstölt oldalas volt. Az ügyet én is kivizsgáltam és annak elle­nére, hogy a főállatorvosi vizsgá­lat az érzékszervi vizsgálat után a szabvány előírásainak megfelelő­nek ítélte az élelmet, én kidobat­tam a hulladékba, azaz ellenőr je­lenlétében leselejteztük. Arról szó sem lehet tehát, hogy aznap estére ebből a húsból készült vol­na a sültoldalas. Akik emberek ét­keztetésével foglalkoznak, érzik a felelősségüket és nagyon vigyáz­nak arra, hogy véletlenül se követ­kezzék be valami baj.- Mi az igazság arról, hogy a kétféle menüből ajobbikat vissza­tartják és a személyzet viszi haza.- A jelenlegi normaelszámolás szerint nem tudunk másként gaz­dálkodni, minthogy a létszám két­harmadára tudunk csak közked­veltebb ételt készíteni. Az étkez­tetés 11 órától van, de már 3/4 11- től itt állnak az emberek és termé­szetesen a húsos ételek fogynak el előbb. Annak érdekében, hogy aki később jön, annak is jusson hús, ne csak tészta, a kiosztást végzők félreraknak néhány ada­got a közkedveltebb ételből. Ami a dolgozóink által hazavitt ételt il­leti, arra azt tudom mondani, hogy a mi vállalatunk is, más vál­lalatokhoz hasonlóan a saját dol­gozóit valamiféle kedvezmény­ben részesíti. Mondjuk egy erő­mű a villamosáramot adja olcsób­ban, mi az ételt adjuk önköltségi áron dolgozóinknak, amit vihet haza a családjának. Az üzletveze­tők rendszeres munkaköri köte­lessége ellenőrizni, hogy ki és mennyit visz. Ez az úgynevezett személyzeti étkeztetés és úgy történik, hogy a befizetést igazoló blokk alapján az adagokat a főszakács rakja bele az ételhordókba, akár 5-6 fő részére is, attól függően, hogy mekkora a család, tehát nem a dolgozó pakol magának és nem annyit, ameny­­nyit akar, hanem amennyit befi­zetett. Ezen kívül a belső rendé-1988. augusztus 1-jével a Paksi Városi Tanács Végrehajtó Bizott­sága megalapította vállalkozási irodáját. Létrehozásával elsősorban az a cél, hogy a tanácsi pénzeszközö­ket hatékonyabban tudják fel­használni. Az irodában olyan szakmai gárda áll rendelkezésre, amely a kisebb tervezésektől kezdve a beruházások, a felújítá­sok lebonyolításán keresztül a te­lekmegosztások és telekértékesí­tésekig minden munkát el tud vé­gezni. Biztosítható így a rugalmas, szünk szúrópróbaszerűen tart el­lenőrzéseket a dolgozók távozá­sakor. Hangsúlyozom, hogy ez április elsejétől, leányvállalattá alakulá­sunk napjától van így, és ez a szer­vezeti szabályzatba is be van épít­ve.- Tényleg olyan keveset keres­nek a vendéglátósok?- Vitathatatlan, hogy kevés a fi­zetés, dolgozóink több, mint felé­nek 3000 Ft a fizetése. Augusztus 1-től tudtunk 10%-os béremelést adni, és október 1-től megint le­hetőségünk lesz 10%-os emelés­re. Havonta, fejenként 300 Ft is rendelkezésre áll prémiumként, amit az üzletvezető a bizalmival oszt fel, differenciáltan. A szak­mai továbbképzést is ösztönöz­zük a kollektív szerződésben meghatározott béremeléssel ( + 300 Ft).- Azért a vendéglátóipar a ven­dégért van, ugye?- Igen. De annak ellenére, hogy a szóban benne van, ez nem ipar, ez szolgáltatás és sokszor nem is egyszerű lemérni, hogy milyen színvonalú. Ahhoz, hogy talpon maradjunk, hasznot kell hoz­nunk, a haszonhoz forgalom kell, a forgalomhoz vendég. Az a cé­lunk, hogy a vendég, amikor be­jön és igénybe veszi szolgáltatá­sainkat olyan kínálattal, környe­zettel és fogadtatással találja ma­gát szemben, ami megelégedéssel tölti el és távozáskor úgy érezheti, hogy a pénzéért jól kiszolgáltuk. Ehhez szakmáját értő és szerető dolgozókra és vezetőkre van szükség.- Milyen kereskedelmi és ven­déglátó létesítmények tartoznak ehhez a leányvállalathoz?- Az Erőmű étterem, a Munkás étterem és az Iskola konyha na­ponta 2-2,5 ezet felnőttnek és kö­rülbelül 4,5 ezer diáknak biztosít étkeztetést. Hozzánk tartozik az Erzsébet étterem, az Anna presz­­szó, a Hangulat presszó és étte­rem, a Csillag étterem. Az atom­erőmű munkahelyi büféit is mi üzemeltetjük. Azt itt meg kell je­gyeznem, hogy a legtöbb vásárló meg van elégedve a munkánkkal, köszönő levelek is bizonyítják mindezt.- Milyen terveik vannak?- Jövő év elejétől, a személyi feltételektől függően a közétkez­tetésben 8-10 féle étellel ala carte étkeztetést tervezünk. Új sörözőt nyitunk a volt Lepke presszó he­lyén, amelynek az átépítése folya­matban van. A Csillag étterem­ben 11 órától 23 óráig lehet szep­tember 1-től étkezni. Erre lehet, hogy nem lesz igény, mi minden­esetre ezzel is növelni akarjuk a város komfortját.- Köszönöm a tájékoztatást, és céljaik, terveik megvalósításához sok sikert kívánok. egyszerűbb, olcsóbb megoldások kimunkálása. Elkerülhető egy közbülső beruházói szervezet megbízása, amivel jelentős meg­takarítás érhető el, melynek növe­lésében az iroda dolgozói érde­keltek. Az iroda tervei között szerepel lakásépítések szervezése, üzletek, műhelyek építése is (pl. malom­hegyi sorházak, piac építése). Az iroda működésével kapcso­latos kérdésekre a városi tanács fejlesztési osztályán a 209-es iro­dában, vagy a 11-277/115-ös tele­fonon szívesen válaszolnak. Ünnepeink - ünnepi szoká­saink nagyon megszürkültek az elmúlt évtizedek alatt. Ennek igen sok oka van és egy összetett problémakört takar. Azt hiszem akkor kezdődött a szürkülés, ami­kor a megemlékezéseket az ünne­pet megelőző napon, napokban tartották, mondván, maradjon otthonában az állampolgár, vagy az ingázó éljen haza az ünnepre. A következő állomás az volt, ami­kor összevontak ünnepeket: a szombatból lett szerda, vasárnap­ból szombat vagy hétfő. Ezt a helyzetet csak komplikálta a sza­bad szombatok bevezetésének nagy vívmánya. (Amit mellesleg ledolgoztatnak velünk hét közben és még az ebédidőt sem fizetik.) Elértünk oda, hogy az ünnepe­ket már csak a rádió és a televízió által szított vásárlási kampány je­lezte. Az ünnepet megelőző üze­mi, vállalati ünnepségre pedig ki­jelölték az embereket, akiknek kötelező volt elmenni. Aki szere­tett volna, de nem jelölték ki, az nem mehetett, hanem dolgozott az ünneplő társa helyett is. Aztán megéltünk olyan idősza­kot is, amikor már lanyhult a vá­sárlásra uszítás, visszafogottabb lett a zabálásra buzdító hang. No nem a meghirdetett egészségügyi nemzeti program miatt... Természetesen az ünnepi be­szédek tartalma, mondanivalója is változott, már amelyiknek volt mondanivalója. Ezeket az ünnepi beszédeket is uniformizálták, be­szédvázlatokat adtak ki, melyeket sok helyen egy az egyben felolvas­tak, sokszor elég folyékonyan. A beszédek felépítése: rövid visszatekintés a múltba, milyen eredményeket értünk el (ugyanis mi az utóbbi 43 évben csak ered­ményeket értünk el) és hová aka­runk eljutni. Sok esetben az ünnepi beszéd elmondható volt januártól de­cemberig, ha egy-két adatot meg­változtattak. Ezt a sablont követte a zászlók kitűzésével kapcsolatos mizéria. Végül is ide akartam kilyukadni, mert az, hogy ki hogyan ünnepel önmagában és otthonában az el­sősorban magánügy (is). Az vi­szont, hogy külsőségekben ez mi­ként jelentkezik, az már közügy. A zászlók pedig az ünnepségek külső pompáit emelik vagy ront-Az előző számainkban beszá­moltunk a dunakömlődi-lusso­­niumi ásatásokról. Sok mindenről szóltunk, csak arról nem, müyen társadalmi munkára került sor és kik végezték. Több üzem segített, de az volt a kérés, ne hangoztas­suk, mert a pénzügyi ellenőrzés ezt nem nézi jó szemmel. Erről megint az jut eszembe, hogy for­dított világban élünk, az adórend­szer nem többletmunkára ser­kent, a köz anyagi-természetbeni támogatását nem lehet megkö­szönni nyilvánosan, nem szolgál­hatunk nyílt köszönettel, erkölcsi elismeréssel, holott mindenki tudja, ismeri a közművelődés, ok­tatás és egészségügy siralmas anyagi helyzetét. Szerencsére a helyi alakulat tár­sadalmi munkáiról nyíltan beszél­hetünk. Bár az alakulat egyre fogy, a város igénye az alakulat fe­lé nem csökken. Ennek ellenére Bencze János alezredes, Haaz ják, de van tartalmi mondanivaló­juk is. És ez a belső tartalmi mon­danivaló sablonosodon el úgy, mint az ünnepi beszéd. Március 14-én kirakják (Pak­son) a zászlókat: nemzeti, vörös és néhol a vörös sarlós-kalapácso­sat is. Ezek a zászlók kinn marad­nak április 6-ig, de volt olyan hely, ahol május 3-ig lengtek. Azon túl, hogy a zászlók fakultak, tönkre­mentek, az ünnepi külsőség is megfakult, hétköznapivá egysze­rűsödött és ami talán a legsúlyo­sabb, sablonos lett külsőségekben is. Miért mondom ezt? Azért, mert a zászlókjelentenek valamit, szimbólumok és jelképek. Ünne­peink pedig különböznek egy­mástól mondanivalójukban, ezért a háromféle zászló sem húzható rá minden ünnepre. Nem ragozom tovább, csak az augusztus 20-i esetet említem pél­dának. Alkotmányunk ünnepén végig­jártam a várost, összeírtam, hol, milyen zászlókat raktak ki. Mon­danom sem kell talán, hogy nem volt egységes a kép, nem is emlí­tem csak a szélsőségeket. Volt olyan hófehér középület, ahol csak egy piros zászló lengett. Volt olyan iskola, hol két piros zászló között árválkodott egy nemzeti zászló. Voltak olyan je­lentős középületek, hol egyetlen zászló sem volt kirakva. Három helyen örültem igazán, mégpedig a konzervgyárnál, a művelődési központnál és a PÁV- nál. Ezeken a helyeken tudtak mit kezdeni a három zászlórúd­­tartóval, mindegyikbe nemzeti lo­bogót tettek. Paks főutcája csak félig volt fel­díszítve, a konzervgyár műszaki kapujától a szovjet emlékműig nemzeti zászlók voltak kirakva, helyesen. A másik irányban vi­szont egy darab sem, más utcák­ról meg felesleges is beszélni. Egyébként a középületek nagyob­bik részén nemzeti zászló volt, a másik részén pedig nemzeti és vö­rös. Jó, tudom a fociban sincs rend, a gazdaság is nyűglődik, ak­kor miért pont a zászlók terén le­gyen egységes rend? Igen. Leg­alább itt lehetne, mert ez nem pénz, hanem szemlélet kérdése. Vagy talán pontosan ezért ez a káosz?- béri -Ádám főhadnagy és Hegedűs András törzszászlós mindent megtettek annak érdekében, hogy minden nap legyen katona az ása­táson. Ez sok esetben nagy megterhe­lést jelentett a katonára, mert töb­ben voltak délutános műszakban, akik délelőtt ástak a 35 fokos me­legben, délután pedig megkezd­ték a másik nyolcórás munkát. Ez a besegítés azt jelentette, hogy naponta 4-5 fő rendszeresen ásott, majd péntek délután és szombat délelőtt 15-20 fő lendí­tett nagyot a munkán. Az ásatás közel hat héten keresztül tartott, több mint 500 m3 föld lett meg­mozgatva. Enélkül a segítség nél­kül nem láttak volna napvilágot azok a leletek, melyek most elő­kerültek. Az alakulat segítsége igen sokat jelentett a városnak, a közös ügynek. Köszönet a kato­náknak és parancsnokaiknak a társadalmi munkáért. - ibrányi -T. CS. A tanács vállalkozási irodája A városért 500 köbméternél is több földet mozgattak meg Tamási Lajos rajza Zászlót is kapott az iskola, mégpedig a konzervgyáriaktól Itt még a gyerekek kezében vannak a táblák

Next

/
Oldalképek
Tartalom