Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
2 PAKSI ATOMERŐMŰ Nyíltságra tart igényt a tagság A PAV és a kivitelezői pártbizottság szervezeteiben április 20- ig megvitatták az MSZMP KB március 23-24-i ülésén elfogadott állásfoglalás-tervezetet, amely a május 20-án kezdődő országos pártértekezletre készült. Az alábbiakban közreadunk néhány, a viták során megfogalmazódott gondolatot: A tagság nagy várakozással tekint a pártértekezlet elé, hiszen eddig mindössze két alkalommal (1945-ben és 1957-ben) került sor hasonlóra. Ez is mutatja, hogy nagyon fontos kérdésekben kell kialakítani az egységes álláspontot és meghatározni az össztársadalmi kibontakozás fő feladatait. Bár sok a kétkedő párttag, mégis többségben vannak azok, akik bíznak a sikerben. Ehhez viszont új szemléletű vezetésre és világos, konkrét feladatokra van szükség minden szinten. A tagság bírálta, hogy az országos értekezlet nem alulról felfelé építkezik, így nem látják biztosítottnak, hogy véleményüket figyelembe veszik a végleges állásfoglalás kialakításakor. A küldöttek kiválasztásával kapcsolatban javasolták, hogy arról a területről, vállalattól ahol KB-vagy KEB-tag van, ne küldjenek képviselőt még akkor sem, ha a párttagok száma meghaladja az ezret. Bírálatként hangzott el, hogy az állásfoglalás túl általános és konkrétan nem tükröződnek benne azok a gondolatok, amelyek alsóbb szinten merülnek fel. A tagság konkrét és határozott feladatok megfogalmazását váija. Ugyanakkor az állásfoglalás számos kérdésben „óhaj szinten” fogalmaz. Sokat vár a tagság a párt megújulásától, az új módszerek bevezetésétől. Támogatják a választási rendszer korszerűsítését, a többes jelölést, a két ciklusra történő megbízást. Ugyanakkor a párttagok javasolták, hogy vezessék be ezt a rendszert az állami és gazdasági vezetés szintjén is. Az eszmei politikai irányítással kapcsolatban megfogalmazódott: pontosítani kell, hogy ez mit jelent, milyen beleszólást, feladatmeghatározást és ellenőrzést takar.A pártdemokrácia és az információ terén további nyíltságra tart igényt a tagság. Még mindig előfordul, hogy országos kérdések a tagság meghallgatása nélkül dőlnek el. A párt belső információt csak bizonyos szintig (városi pártbizottságok, nagy iparvállalaltok) küldik meg a központi pártszervek. Felvetődött a felelősség kérdése is. Erősíteni kell a döntéshozók felelősségét. Lényeges, hogy a döntéseket, a megvalósítást személyeken is számon lehessen kérni, mert az intézményi felelősség valójában a felelősség elkenését jelenti. Ide tartozik, hogy a tagság elvárja, hogy a küldöttek és a KB a pártértekezleten felelősséggel döntsenek. Kevés szó esik az állásfoglalásban az ifjúsági és tömegszervezetekről. A tagság támogatja, hogy a tömegszervezetekben alakuljanak ifjúsági csoportok. A párttagság szorgalmazza azt is, hogy tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre, vizsgáljuk felül a fejlődő országoknak nyújtott támogatás rendszerét. Összegezve elmondható, hogy a vélemények azt tükrözik: nagy várakozás előzi meg az országos értekezletet, a tagság konkrét útmutatást és feladatmeghatározást vár a politikai intézményrendszer valamennyi területén, szervezetében az össztársadalmi kibontakozás, a további felemelkedés érdekében. Számítástudományi csoport alakul A Paksi Atomerőmű Vállalatnál is megalakul a Neumann János Számítástudományi Társaság (NJSZT) csoportja. Az országos szervezethez való kapcsolódás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy Paks még jobban bekerüljön az ország és világ számítástechnikai vérkeringésébe. A helyi csoport célul tűzte ki a számítástechnikai ismeretek terjesztését, oktatását, a számítástechnikai kultúra fejlesztését és a szakmai színvonal emelését, a számítástechnikai területen dolgozók szakmai érdekképviseletét, országosan ismert szakemberek felkérését előadások tartására, a vállalat (a tagság) számítástechnikai eredményeinek országos szintű propagálását és a szakmai integráció erősítését. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE), a Magyar Elektronikai Egyesület (MEE) és a Hírközlési Tudományos Egyesület (HTE) után az NJSZT is olyan helyi társaság megalakítására törekszik, amely méltán kerülhet a tudományos egyesületek már meglévő paksi palettájára. Ha a röviden vázolt célok felkeltették a számítástechnikusok és a számítástechnikát felhasználók érdeklődését, részletesebb tájékoztatást a szervezési és számítástechnikai főosztályon kaphatnak.- ess -Egy kereskedő vallomása Schmalcz János Nincs ember Pakson, aki nem ismerné Schmalcz János üzletét a Marx téren. A sokat tapasztalt kereskedő így vall életéről, a szakmáról: Több mint harminc éve dolgozok a kereskedő szakmában. Az iparengedélyt 1957- ben kaptam. Ez abban az időben nem volt könnyű dolog, nagyon sok tortúra, utánjárás után sikerült megszerezni. Az történt ugyanis, hogy 24 éves koromban egy üzemi baleset következtében megrokkantam, és így nem tudtam folytatni az addigi gyapjúfonó szakmámat. Szó szerint a semmiről indultam. Volt egy fehér kosaram és kölcsönbe ötezer forintom. Közben megnősültem, 1959 óta együtt dolgozunk a kereskedelemben. A kezdet nagyon nehéz volt. Jártuk az országot, piac, búcsú, vásár szinte nem múlt el nélkülünk. A körülmények nem voltak könnyűek, ha esett, ha fújt, el kellett jutni időben a vásárokra. Fordulatot az 1973-as év hozott. Sikerült Pakson a Dózsa és a Kossuth utca sarkán egy régi borbélyüzletre szert tenni. A bolt nagyon rossz állapotban volt, de sok munkával elfogadhatóvá tettük. Öt év múlva kisajátították a helyiséget. A mostani helyen 1978 óta vagyunk. Ezt az üzlethelyiséget is saját erőnkből tettük rendbe. Ez nem egy csillogó-villogó butik, ez egy kis üzlet, ahol elég sok minden található. Van divatos pulóver, ruha, bizsu, de talál a vevő fejkendőt, vagy hullámcsatot, a gyerekeknek játékot. Semmi olyasmit nem árulok, ami pusztán csak a divatot követi, sok más egyéb dologra is szükség van. Amikor sorban nyíltak a butikok, sokan megkérdezték, miért nem változtatunk az üzlet profilján, miért nem alakítjuk át tisztán divatcikkeket árusító bolttá? Mi erre egy percig sem gondoltunk, mert sokéves tapasztalatunk arra tanított, hogy nem szabad elfelejteni a régi dolgokat, tudni kell, hogy nemcsak fiatalok és városi emberek vannak, hanem élnek fejkendős, kardigános nénik, akiknek legalább annyira fontos, hogy ki tudjuk elégíteni az igényeiket. Ezért maradtunk mi meg ilyen kis vegyes üzletnek. A nehézségek ugyanúgy érezhetők manapság egy ilyen kis üzletben mint egy nagyvállalatnál. Az emberek egyre inkább megnézik, hogy mit bír el a pénztárcájuk, így az árakkal nagyon csínján kell bánni. A jelszó: Jót olcsón. Az a véleményem, hogy nem szabad elsősorban a meggazdagodást szem előtt tartani, egymásból élünk. A vevő és a kereskedő kölcsönös megbecsülése mindennél fontosabb. Feltették már többen a kérdést: anyagilag mennyire éri meg ezt csinálni? Elmondhatom, hogy kizárólag csak az anyagiakért nem lenne érdemes hosszú távon csinálni. Nagy a befektetés és a rezsi, gond az árubeszerzés, sok dolgot roppant nehéz megszerezni. A napi nyolc órai nyitva tartáson kívül kell mindent lebonyolítani. Nagy a konkurencia. Ettől azonban nem kell megijedni, sőt bizonyos értelemben értékmérőnek is tekinthető. A verseny nélküli helyzet kényelmessé tesz. E nélkül az ember nem képes kritikusan szemlélni a tevékenységét. Nagyon sokszor elfárad az ember, de mégis érdemes a nehézségek ellenére is dolgozni. Szívesen elbeszélgetek a vevőkkel, sokszor elmesélik az életüket, panaszkodnak, vagy velem örülnek. Ha egy két szóval tudok segíteni az is sokat jelent. Alapvetően ilyen a természetem. Jóleső érzés amikor a turistaszezonban a már előző években is itt járt kirándulók ismét felkeresik üzletemet. Az ilyen és ehhez hasonló örömökért is megéri ez a vállalkozás a sok befektetett munkát és energiát. A jelenlegi helyzetben nem szabad elbizonytalanodnunk, még több türelemre és kitartásra van szükség. Sárszentíőrinc - március 15-én Pakstól alig húsz kilométerre a Sió jobb partján, lassan elöregszik, kihal az a település, melynek volt középiskolájába legnagyobb nemzeti költőnk is járt. Igen, Sárszentlőrinc lakossága már évtizedek óta csökken, 1880-ban 2767 fő lakja, 1970-ben 1860, míg 1988-ra már 1204-re apadt a község lélekszáma, de az előrejelzés 2001-re 820 főre becsüli az akkori község lakóinak számát. Szemünk láttára néptelenedik el az a település, ahol a vármegyében először - 1806-ban evangélikus gimnáziunot alapítottak. A gimnázium nemcsak a megyében vált híressé, hanem országosan elismert intézmény lett belőle. Az iskola jó híre Petőfi szüleihez is eljutott, így került két tanévre (1831-32 és 1832-33-as) Petőfi Sándor Sárszentlőrincre. 1845- ben újból visszatért erre a tájra, felkereste Sass Istvánt Boijádon, de ellátogatott Uzdra és Sárszentlőrincre is. A község soha nem feledi el koszorús költőjét, 1884-től rendszeresen megrendezik a Petőfi-ünnepet. Az első ünnepségről a Vasárnapi Újság 1884. augusztus 17-i száma így tudósít: „Az augusztus 9-i nagy vihar s nagy eső után fölvirradt reggelen közel és távolról sokan gyűltek össze Szentlőrincen. Egyszerű földmívesek, mesteremberek, gazdatisztek, lelkészek, tanítók, tanárok, grófok és bárók, szegény nők és úrhölgyek, fiatalok és aggok jöttek el a költőnek megadni a tiszteletet. A papi udvaron összegyülekezvén, 10 óra után megszólaltak a harangok, dörögtek a mozsarak, és a Rákóczi-induló hangjai mellett mentünk a régi iskolaépülethez, melyben a kis Petrovics 1831-33- ban mint gimnáziumi tanuló tanult”. Az idei Petőfi-ünnepségre a környező települések úttörői és KISZ-tagjai jöttek el, tanáraik kíséretében. Paks város úttörő elnöksége irányításával úttörő játékot mutattak be a tanulók. Megjelenítették a 140 évvel ezelőtti eseményeket, felidézték 1848 szellemét, a „Pilvax” a „Nyomda”, a „Múzeum” és a „Börtön” jeleneteket mutatták be. A játék a volt dézsmaház pincéjében zárult a börtönjelenettel, Táncsics Mihály kiszabadításával. Az ünnepi szónokok, forgatókönyvek mindig újrafogalmazták azokat a gondolatokat, melyeket elődeink fontosnak és megvalósítandónak tartottak. így történt ez most is mikor Táncsics Mihályné szavait idézték a gyerekek, amiket a börtönből szabaduló férjéhez intézett: „Táncsicsné: Mihály! Nincs többé cenzúra! A tömeg vállára emeli Táncsicsot és közben kiáltják: A magyarok Istenére eszküszünk”...- béri -Május elsején felvonulás Emlékmű Csernobil hőseinek Pályázatot hirdettek a Szovjetunióban a csernobili atomerőműben történt baleset áldozatai emlékművének elkészítésére. Mint ismeretes, azon a végzetes napon, 1986. április 26-án, az erőmű dolgozóit, és az ottani tűzoltókat érte először a radioaktív sugárzás. Több millió ember életét mentették meg azzal, hogy megakadályozták a tűz átterjedését a negyedik blokkról az erőmű többi üzemegységére. Az emlékművet a tervek szerint Moszkvában fogják felállítani, Mityini temetőben, ahol az első csatasorban elesett hősök nyugszanak. A kiírt pályázaton egyes állampolgárok és alkotói kollektívák vehetnek részt, hivatalos szervek viszont nem. (APN) A hagyományokhoz híven idén is sor kerül Pakson a május 1-jei felvonulásra, amelyen jelen lesz a város párt- és állami vezetése, a tömegszervezetek képviselői. A felvonuláson részt vesznek Paks vállalatai, üzemei, intézményei, a sportegyesületek és az iskolák. A felvonulás útvonala a korábbinál rövidebb lesz : a Kishegyi és a November 7. utca kereszteződésétől az ASE sporttelepéig vonulnak a résztvevők. A felvonulás után egésznapos kulturális, és sportprogram veszi kezdetét. Az ASE-pályán színészek-paksi öregfiúk futballmérkőzés lesz. A felvonulás után a sportcsarnokkal szemben felállított dísztribünt átalakítják színpaddá, ahol a néptáncegyüttesek és fúvószenekarok szórakoztatják a közönséget, majd a színészöregfiúk mérkőzésen résztvevő színészek műsoros délutánja következik. A PAV sporttelepén a gyermekeket várja sok érdekes műsor. Egyebek között BMX-kerékpárverseny, gördeszkaverseny, modellező-bemutató színesíti a programot, de lesznek szép számmal ügyességi és szellemi vetélkedők is. Az Ürgemezőn a hagyományoknak megfelelően körhinta, céllövölde várja a szórakozni vágyókat. Este az időjárástól függően nagyszabású utcabált terveznek a rendezők. Világútlevéllel külföldre Már az elmúlt évben ismertté vált, hogy a szocialista országok közül hazánkban elsőként törvény adta lehetőség alapján világútlevéllel látnak el minden magyar állampolgárt. Az első három hónap adatai azt mutatják, hogy az utazási kedv igen nagy. Vajon az országos átlag áll-e Pakson és környékén?- tettem fel a kérdést Czobor Borbála rendőr zászlósnak, a Paksi Városi Rendőrkapitányság, igazgatásrendészeti osztály előadójának.- 1988. január 4-től készítjük a világ összes országára szóló kiutazási engedéllyel ellátott útleveleket. Ezzel az útlevéllel a magyar állampolgár gyakorlatilag bármikor, bárhová utazhat. Minden állampolgár részére külön útlevelet készítünk, beleértve a gyerekeket is. Tehát a gyerekek is önálló útlevéllel kell, hogy rendelkezzenek. A 14 év alatti gyermekeknek jár egyszeri háromezer forintnak megfelelő valuta, a 14 év feletti pedig 18700,- Ft valutakeretet kap, ami most minden magyar állampolgárnak rendelkezésére áll. A kiskorúak - 18 éven aluliak - számára ahhoz, hogy útlevelet kapjanak szülői hozzájárulást kell kiállítani. Az útlevélkérő lapot is a szülő írja alá. Ha valaki ezt az új jogosultságot szeretné megkapni, 500.-Ft-os illetékbélyeget, kitöltött útlevélkérő lapot kell beadnia. Ha van régi útlevele, ezzel együtt, akinek nincs útlevele még plusz kettő darab 4x4-es egy évnél nem régebbi fényképet kell beadni az illetékes rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályára. A kiutazási engedély elbírálásának, illetve az útlevél elkészítésének határideje 30 nap. Az elkészített útlevelet minden esetben a címzett részére postázzák. Január és február hónapban tudtuk tartani a kettő hetes átfutási időt. Március hónapban már feszített munkával tudtuk a 30 napos határidőt tartani, mivel elterjedt az a rémhír, hogy április Fjével felemelik az illetéket. Ezután napról napra az ügyfélforgalmunk emelkedett. Március 30-án (szerdán) volt a csúcs, közel négyszáz ügyfelünk volt. Nem küldtünk el senkit, igaz, hogy este 10-ig munkatársaimmal együtt bent voltunk mire a napi forgalommal végeztünk. Másnap, 31-én már csak kettőszáz felett volt a benyújtott kérvények száma. Április l-jével - miután mindenki meggyőződött arról, hogy az illetéket nem emelték fel - beálltunk a „normál” ütembe, napi 60-70 fői ügyfélforgalomra. Eddig - április 7-ig bezárólag - 4400 az iktatott útlevélkérelem. Paks város és környékének lakóinak 7%-át teszi ki. Az érdekesség kedvéért említem meg, hogy a tavalyi évben 3764 útlevelet adtunk ki. A törvényerejű rendelet kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak alapvető joga a külföldre utazás. Azt hiszem Paks város és környéke nincs rossz helyzetben. Január 4-től mostanáig egyetlen útlevélkérőt sem utasítottunk el. Büntetőeljárás miatt 4 főtől vontuk be az útlevelet. Itt kívánom megjegyezni, hogy elutasítás esetén illetéket nem fizetünk vissza. Munkánk során azt tapasztaljuk, hogy az állampolgárok nagyon türelmetlenek. Ezért arra kérjük az ügyfeleket, hogy időben adják be az útlevélkérő lapjukat. Természetesen a sürgősséget figyelembe vesszük. Például szolgálati célú kiutazás, vagy külföldön élő rokon, családtag, esküvő vagy egyéb előre nem tervezhető dolgok közbejöttékor. Ezeket a kérelmeket elfogadjuk, 200,- Ft plusz illeték ellenében soronkívül elkészítjük az útlevelet. Munkatársaimmal együtt továbbra is azon leszünk, hogy a felénk benyújtott kiutazási engedélykérő lap alapján - lehetőségnek megfelelően - minél előbb elkészüljön az útlevél minden magyar állampolgár megelégedésére. M. J. Az ifjú utódok Dísz.örséget állnak
