Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
2 PAKSI ATOMERŐMŰ Várakozó helyzetben Az Alvég gondjai (Folytatás az 1. oldalról.) Egyrészt az I—IV. blokkon lesznek még olyan munkák, akár még üzemeltetési területen is, ahol dolgozhatnak kivitelezők. A Vegyépszer szovjet megbízást kapott a tengizi beruházáshoz a 100 mm-es és annál kisebb átmérőjű csővezetékek előregyártására, amit itt, a volt beruházási létesítményekben végeznek majd. A VERTESZ mohácsi, dombóvári, szekszárdi munkáit Paksról irányítja. A 22. ÁÉV oroszlányi és százhalombattai erőművekben vállalt rekonstrukciós munkát, az itteni létesítményfőmérnökség irányításával. Vannak még külföldi munkavállalási lehetőségek is. Számukra nagyon előnyös az a szovjet ajánlat, mely szerint épülő 1000 MW-os erőművekbe magyar szakembereket, komplex brigádokat fogadnak hosszabb (minimálisan egyéves) munkára, ezen a munkán az anyagiakon túl tapasztalatokat szerezhetnek az új blokktípusról. — A tavalyi megbeszélésen szó volt kivitelezőváltásról, egy-két vállalatnak esetleg félelmei vannak, hogy itt nem kap tovább munkát. Mi a helyzet e téren? — Nincs feketelista, de törekvés van arra, hogy a munkák elosztásánál változtassunk, bizonyos munkákat megosztva adunk ki. Például újabb vállalkozóként alkalmazzuk a 31-es ÁÉV-t kontément-építésre. Ez részben a 22-es ÁÉV kapacitásának a védelme is, másrészt a 31-es profi a csúszózsalús építési technológiában. — Folytathatjuk ezt a beszélgetést, és mikor? — Igen, júliusban már többet tudunk. Nagy István Hogy érzi magát ? Frast Antal Túl a tél közepén, egy, a télnél is keményebb év után, hogy érzi magát Frast Antal, a ruhaipari szövetkezet elnöke? Jobban, mint gondoltam és vártam. Jó évet zártunk, olyannyira, hogy az 1986-os év eredményei alapján beneveztünk a „Kiváló” címért folyó versenybe. Milyenek ezek az eredmények? íme: termelési növekedésünk 20 százalékos, exportnövekedésünk 25—30 százalékos. A tőkés export 20 százalékkal növekedett, így a tervezett 4,2 millió forintos növekedésen túl még plusz 10 százalékos a nyereségünk. Természetesen ebben a nyereségben benne van az évekkel ezelőtt megkezdődött piackeresés, kapcsolatteremtés, hiszen 1986-ban realizálódott például a franciapiacunk. Azzal zárnám a számok felsorolását, hogy termelési és bevételi növekményeinket 6.1 százalékos létszámcsökkenés mellett értük el. — Villantsuk fel röviden, mivel foglalkozik a szövetkezet. miket gyárt, és hová exportál? Az össztevékenységünk 70—75 százaléka TRIUMPH- kapcsolat keretében zajlik, ami már 15 éves múltra tekint vissza. Két évvel ezelőtt írtuk alá a legutóbbi szerződést, mely meghatározatlan időre szól, de öt éven belül nem bontható fel. Ez a jó kapcsolat, és az ebből kinövő szerződés óriási termelési biztonságot adott régen is, a jelenben is, de azt hiszem, bízvást mondhatjuk: a jövőben is. Az említett szerződés alapján gyártunk évente 1,3 millió melltartót, közel 1 millió női bugyit, 3—400 ezer darab női háló'■nget, pizsamát és strandszabadidő ruhát. Továbbá évente 250 ezer darab gyermekruhát, 100—150 ezer darab könnyű karton alapanyagból nyári ruhát és hálóinget gyártunk és szállítunk kizárólag csak a Szovjetunióba. Mint már említettem, 1986-ban bejutottunk a franciaországi piacra, de exportálunk Csehszlovákiába is. Termelésünk 90 százaléka exportra megy, a többit a belföldi piacon, a MÓDI-hálózaton keresztül értékesítjük, ami évente 15 millió forint forgalmat eredményez. — Kikkel, milyen létszámmal sikerül ezeket a szép eredményeket elérni? — A szövetkezet összlétszáma, bedolgozókkal együtt 898 fő volt, ami 1986-ban 55 fővel csökkent, tehát jelenleg 843 fő a létszámunk, ebből 316 fő a bedolgozó. A létszámcsökkenésben benne vannak a szülni- és nyugdíjba menők is. — Igaz az, hogy gyengén fizet a szövetkezet, és az erőműnek nagy az elszívó hatása? Ezt én nem így fogalmaznám meg, hiszen minden viszonylagos. Az tény, az erőműben jobban fizetnek, de mi nem tudunk és nem is akarunk versenyezni az erőművel. Viszonyítani a szakmán belül viszonyítunk, ott ellenben a szekszárdi és a bonyhádi részlegektől bérben csak pár száz forinttal vagyunk lemaradva. Ami a kérdés második részét illeti: mi azzal számoltunk kezdetben, hogy az erőműépítkezés nálunk létszámemelkedést fog eredményezni, hiszen az ide érkező családokból nagy százalékban csak a férj dolgozott az építkezésen, a feleségek máshol kerestek munkahelyet. Ez az általunk elképzelt létszámnövekedés valójában nem következett be, sőt, kisebb csökkenés mutatkozott, de nem okozott különösebb gondot az erőmű jelenléte. Nekem és kollégáimnak inkább az nem tetszik, miért kellett egy másik konfekcióiparbeli céget Paksra telepíteni, nevezetesen a VOSZK munkaruházati leányvállalatot. Miért nem ment el a nagykanizsai gyár valamelyik zalai falucskába? Mert ott nulláról kellett volna indulnia, szakembert és irányítót képeznie. Nem pedig készen kapni a szakembereket, mint Pakson, természetesen a mi rovásunkra, a mi pénzünkből, és ráadásul még többet is fizetnek, mint mi. Csak azt nem tudom, miből, illetve sejtem, milyen tőről fakad ez az üzletpolitika, de lenyelni nem tudom, és nem is fogom soha . . . — Milyen terveitek vannak erre az esztendőre? Elsősorban a termelés mennyiségi növelése, és addig, amíg az elmúlt évben 30 forintért termeltünk ki egy dollárt, az idén jó lenne ezt az összeget egy kicsit lefaragni. További nagy feladatunk az üzemi csarnokunk bővítése. Az építkezést tavasszal kezdi az építőipari szövetkezet, de őszre már szeretnénk beköltözni. Ez azt jelentené, hogy minden egy helyen lenne, a bérleményeinket pedig teljesen felszámolnánk. A mostani irodaházunkat a városi tanács meg kívánja venni, és a városi könyvtár bővítését szolgálná. — A szövetkezet irányításán kívül igen sok társadalmi munkát vállalsz, hiszer országgyűlési pótképviselő vagy, valamint a városszépítő egyesület elnöki tisztét is betöltőd. Ezeken a területeken milyen munka várt rád az elmúlt évben? — Mint pótképviselő, szinte semmi feladatot nem kaptam, és az az érzésem, egyhamar nem is fogok, hiszen nincs ez a pótképviselőség kellően végiggondolva. A városszépítő egyesület 1986- ban alakult, sok minden kiforratlan, tapogatódzunk, keressük helyünket és szerepünket a város szebbé tétele érdekében. Viszont van egy harmadik társadalmi tisztségem, amit nem említettél, a városi horgász szövetség elnöke vagyok. A legtöbb sikerélményt ezen a területen szereztem. Nagyon jó társaság verbuválódott össze. Hálás vagyok azoknak, akik annak idején kértek, hogy vállaljam el az elnöki tisztet, hiszen igen sok, kellemes élménnyel lettem gazdagabb, hogy hallgattam szavukra. — A plusz munka vállalása a szövetkezet dolgozóira is jellemző. Csak egyetlen példa: a polgári védelmi egészségügyi szakaszotok 1986-ban „Élenjáró szakasz” kitüntető címet kapott. Ehhez gratulálok, az 1987-es évhez jó egészséget, jó piacot és sok szerencsét kívánok. B. M. A választás óta — 1985 júniusa — először adtak számot a tanácstagok a végzett munkájukról. A tanácstagi beszámolókat elsősorban ott kísérte nagyobb figyelem, ahol az új városrendezési terv — amennyiben a felsőbb szervek jóváhagyják — jelentős változást hozhat az ott lakók életében. Jelentős változással számolhatnak az Alvég lakói, amennyiben az őket érintő tervváltozat kerül elfogadásra. Mivel ez, a majdani program durván a kon- . zervgyártól a volt Erzsébet szállóig formálja Paks arculatát, így ezen terület választókörzeteinek tanácstagi beszámolóit két részletben, összevontan tartották meg. Először a 11—15—16 és 20-as, majd a 14—17—18 és 19-es körzetek üléseire került sor. Az érdeklődésre jellemző, hogy eddig a választópolgárok 10 százaléka sem jelent meg, míg most 23 százalékos volt a részvétel. A tanácstagok részéről hallottunk igen szép és részletes beszámolókat, viszont volt olyan tanácstag, kinek még egy percig sem tartott a beszámolója. A beszámolókon a tanács részéről jelen voltak a tisztségviselők és az osztályvezetők jelentős részben. A nagy létszámú tanácsi képviseletnek többek között egy előzetes népi ellenőrzési vizsgálat volt a mozgatórugója. Nevezetesen az, hogy az 1985-ös jelölőgyűléseken felvetett problémákra magán a gyűlésen tíz kérdésből nyolcra nem kaptak érdemleges választ az állampolgárok. Ezért döntött úgy a tanácsi vezetés, hogy a januári beszámolókon, kivétel nélkül mindegyiken részt vesznek, és a helyszínen próbálják orvosolni a gondokat, problémákat, hogy megforduljon a statisztika; nyolc kérdésre a helyszínen kapjanak választ, és csak két kérdésre kelljen írásban megküldeni a szükséges reflexiókat. Ez a törekvés úgy néz ki, hogy eredményesen zárult, amit bizonyítanak azok a gyűlésenkénti két-három dicsérő hozzászólások. Az 1985 óta megtartott sok-sok fórum és találkozók eredménye, hogy már dicsérni is merik a tanácsot, igaz, kissé idegesen és nagy csönd közepette, mert manapság nem „illik” dicsérni a tanácsi vezetést, hiszen a rádió-televízió naponta járatja le a hivatalt, azt szugerálva az emberekbe, hogy mennyire fölösleges, rossz és vadhajtás ez az államgépezetben. Az egyik felszólaló is hasonló nézeten lehetett, mikor felháborodva kifogásolta, miért karácsony előtt küldte ki a tanács az Alvégen lakóknak az építési tilalom alá eső háztulajdonosok jövőjét felvázoló határozatokat. Jákli Péter, a tanács elnöke úgy érvelt, hogy pontosan azért küldték ki a határozatokat még az ünnepek előtt, mert arra számítottak, a családok az ünnepek alatt összejönnek, és megbeszélik a teendőket, számot vetnek lehetőségeikkel. Azt hiszem, ezeket a határozatokat nem tudta volna a tanács olyan időben kiküldeni, mely megfelelt volna az érintetteknek. Kétségtelen, az Alvég neuralgikus pontja a városrendezési tervnek, ezért volt ismét középpontban. A tanács elnöke a következőket mondta az Alvégen lakóknak. — Még nem dőlt el, hogy merre fejlődik a város, bár a tervek elkészültek, de a felső szervek még nem hagyták jóvá. A pénzügyi csatornák sem nyíltak meg, ezért csak feltételes módban igazak a tervek. A város fejlesztésére két lehetséges változat van kidolgozva. Az egyik változat az, amikor a város lent nem bővül, csak a lakótelepen. Ez azt eredményezné, hogy az új lakótelepi atomvárosnak lenne egy elhanyagolt külső kerülete, — az óváros. Bár a még meglévő építési tilalmakat is feloldanák ekkor az óvárosban. A másik változat szerint egyszerre fejlesztik mindkét városrészt, és jelen pillanatban ennek az elképzelésnek van a legtöbb támogatója, csak területet nem akar senki átadni. Pedig ebben az esetben 600 atomos-lakást kell elhelyezni az Alvégen, ezen felül a műszaki szak* középiskolával szembeni területen helyet kell biztosítani egy Skála-áruháznak. A területi igényeket csak kisajátítással lehet megoldani, ami közel 150 családot érint Az érintett családok megkapták a kérdőíveket, amelyek segítségével kívánja a tanács feltérképezni a helyzetet, megszabni a teendőket az érintettekkel karöltve. A kiküldött kérdőíveket 60 család még nem küldte vissza. Akik visszaküldték, azokkal megkezdődött egy előzetes tárgyalás, és ezek alapján a következő igények merültek fel: — 14 család a nyugdíjasok társasházába szeretne benevezni, — 17 család társasház-építésbe kíván társulni, — 26 család kéri a kisajátítási pénzt, és megoldják a lakásgondjukat, — 7 család állami bérlakást — tanácsi lakást szeretne igényelni. Ilyen aprólékos, mindeh családdal külön foglalkozó stáb végzi az információk gyűjtését, és keresi — az érintettekkel közösen — a lehető legjobb megoldásokat. A hozzászólások közül még kiemelem azt a felszólalást, amely dicsérte a költségvetési üzem tevékenységét. Egy másik felszólaló viszont kifogásolta a kukás gépkocsi és személyzetének esetenkénti hanyag munkáját. Elmondták, sok szemét kiszóródik a gépből, és sokszor úgy érzi az ember, hogy kiszolgáltatott a kukások kénye-kedvének, pedig ők nem szívességet tesznek, hiszen a lakosság kifizette a szemétszállítás díját. Volt olyan hozzászóló, aki mementóként felsorolta a Dózsa György út rossz vonalvezetéséből fakadó durva műszaki hibákat azért, hogy az elkövetkezendő építkezéseknél lehetőleg kerüljék el az ilyen kivételezéseket. összegezve a tanácstagi beszámolók lényegét és hangulatát, úgy érzem, nem szállt el az idő nyomtalanul az utolsó tanácsülés óta. A tervezők és szervezők szándéka-elképzelése sokban közeledett az érintett lakosság véleményéhez. Ezt bizonyította a beszámolók jobb légköre, a higgadtabb véleménynyilvánítás, a közös tenniakarás szándékának kicsengése a hozzászólók egyre nagyobb táborából. — béri — Reformot az étkezésben Az elmúlt évek szinte dömpingszerűen megjelentetett szakácskönyveinek sorában viszonylag csendesen, minden nagyobb hírverés nélkül jelent meg a Reformkonyha című könyv. Ha belelapozunk a könyvbe, első meglepetés talán az, hogy a mintegy 250 oldalas könyv kétharmad része elméleti dolgokkal foglalkozik. A szerzők tételesen sorolják fel mindazokat a problémákat, amelyekkel sokan küszködnek, és adnak javaslatokat azok megváltoztatására. A könyv kétségtelenül a vegetáriánus étrendet reklámozza, mégis érdemes elolvasni azoknak is, akik evvel nem értenek egyet. Nézzük, miről is szól ez a könyv? Az első fejezet kiinduló pontja az állatvilágon tett megfigyelés, miszerint az emlősök hatszor annyi ideig élnek, mint amennyi idő a kifejlődésükhöz szükséges. Ennek alapján, az ember, aki 22—25 év alatt fejlődik ki, 130—150 évig élhetne. Ezzel szemben az átlagos életkorunk csak a jó felét teszi ki. A szerzők igazát bizonyítja az is. hogy a Föld számos pontján élnek embercsoportok, akik között nem ritka a 110—120 éves kor sem. Étkezésük csaknem kizárólag természetes ételekből áll, és minimális mértékben fogyasztanak húst. A következő rész a régi magyar konyhával foglalkozik igen szemléletes módon. Megtudhatjuk, hogy számos, nemzetinek tartott ételünk mindössze 150—200 éves múltra tekinhet csak vissza. Ezek után a szervezet anyagcsere-folyamatát ismertetik igen érthető stílusban. Mindezek jó szolgálatot tesznek megkopott biológiai ismereteink felújítására, továbbképzésére. A „Gyógyító tápanyagok” fejezetben szó esik a legfontosabb egészségesnek tartott élelmiszerekről. Közülük néhányat itt is ismertetnék. Búzacsíra: gazdag ásványi anyag tartalmán kívül fő erénye, hogy csírázás során a mag fehérjetartalma elemi fehérjékké, aminosavakká alakul, melyek könnyen emészthetek a szervezet számára. Jelentős a rosttartalma is, ez szintén nem elhanyagolható tulajdonság. Számos ételbe, joghurtba keverve fogyasztható. Búzakorpa: az orvostudomány úgy tekinti ezt a terméket, mint a helyes táplálkozás egyik legfontosabb termékét. Táplálkozásunk fő problémája, kevés rosttartalmú ételeket fogyasztunk. Következtében az elfogyasztott ételek átbocsátási ideje lelassul a szervezetben. Ennek egyik hátránya, több táplálék szívódik fel, ezekkel együtt számos. egészségre ártalmas, rákkeltő anyagok is bejutnak a szervezetbe. A sűrűbb, rostszegény béltartalom továbbításához nagyobb erőre van szüksége a vastagbeleknek, ezért faluk megvastagodik, de a gyengébb helyeken kiboltosulásuk. úgynevezett divertikulumok keletkeznek. ■Ezek az okozói számos hasi panasznak. A búzakorpa gazdag rosttartalmánál fogva növeli a béltartalom mennyiségét, gyorsítja a bélmozgást, ugyanakkor pedig gátolja a táplálék zsírtartalmának felszívódását. A szójáról, mint a „csodálatos szója” elnevezéssel nyilatkoznak. Kétségtelen, ez a táplálék, egészségességét figyelembe véve közel sem nyert akkora jelentőséget a hazai táplálkozásban, mint amit megérdemelne. Nyugaton kifejezetten kultusza van, és számos fejlőlő ország a dollárbevétel miatt inkább exportálja, mint hazai fogyasztásra használja fel. A szója fehérjetartalma vetekszik a húsokéval. és ami még ennél is fontosabb, növeli a szervezet azon telítetlen zsírsavainak szintjét, melyek az infarktus megelőzését szolgálják. Sajnos, az elkészítési módok külön konyhatechnikai ismereteket igényelnek, melyekre a mai háziasszonyokat meg kellene tanítani. A további fejezetek a fokhagyma, hagyma és a tejtermékek, főleg a kefir és a Joghurt szerepéről szólnak. Ezután részletes tanácsot adnak a szerzők, mikor mit, mennyit és milyen formában fogyasszuk ételeinket, majd a terhes kismamák kapnak számos hasznos tanácsot étkezésükkel, életmódjukkal kapcsolatban. Szó kerül a gyermekek táplálkozásáról, és hogyan táplálkozzanak az Idősebb korosztály tagjai. Végül pedig a betegek diétás étkezési tanácsai következnek. Az elméleti rész után pedig a receptek fejezetei következnek számos konyhatechnikai tanácscsal kiegészítve. A reform konyha ételeinek terjesztésével a fogyás koplalás nélkül is elérhetővé válik. A hús kiiktatása az étkezésből, a lakosság nagy többsége számára elfogadhatatlan, nem is ez a cél, de a hús fogyasztásának ésszerű csökkentése bizony kívánatos lenne. Végül kedvcsinálónak hadd álljon itt egy édesség egyszerű receptje, amit a könyvből választottam. Almafelfújt: Hozzávalók: 1 kg alma, 3 dl víz. 5 ek. méz (a kristálycukornál egészségesebb a méz használata), 1 kk. őrölt fahéj, 2 dkg reszelt mandula vagy dió, 1 tojás. 3 ek. tej. Kivitelezés: az almát mézzel, fahéjjal és vízzel puhára főzzük, krumpllnyomón áttörjük. Hozzátesszük a mandulát, tojást, tejet, és 1 ek. olajat, összekeverjük és tűzálló tálba helyezzük. Sütőben sütjük 10—15 percig. Dr. ötös Miklós
