Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
Miniszterelnök-helyettesi látogatás Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szeptember 30-án az atomerőműbe látogatott. Kíséretében volt Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára, Császár József, a megyei tanács elnöke és Tóth József, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. A vendégeket Pónya József vezérigazgató, Lipovszky Gyula, a városi pártbizottság első titkára és Jákli Péter, a városi tanács elnöke fogadta, majd Pónya József adott tájékoztatót az erőműről, Lipovszky Gyula és Jákli Péter pedig a PAV és a város kapcsolatáról, valamint a városról beszélt. Elhangzott, hogy a IV. blokk elérte a 100 százalékos teljesítményt, és ezzel naponta 60 millió forintos termelésértéket állít elő a négy blokk, ami egyben azt jelenti, hogy hazánk villamosenergia-igényének 40 százalékát az atomerőmű elégíti ki. Csehák Judit az üzemlátogatást követően megtekintette a PAV egészségügyi intézményét, ahol dr. Ötós Miklós főorvos kalauzolta a vendégeket, majd a vállalat oktatóközpontjával ismerkedtek. Az atomerőműi látogatás után a minisztrelnök-helyettes asszony ellátogatott a lakótelepre, a sportcsarnokba és a szakközépiskolába. Végül a város egészségügyi és oktatási intézményeinek dolgozóival találkozott, válaszolt kérdéseikre. A több mint ezeréves történelmünk sok jeles és még több gyászos eseményt hozott számunkra. A nemzeti ünnepeink mellett megvannak a nemzeti gyásznapjaink. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharcunk leverését betetőzte a győztes fél egy gyásznappal; egyszerre végezte ki e levert szabadságharc tizenhárom tábornokát. A szabadságharc leverése után a császár utasítása Haynaunak így szólt: minden olyan cs. kir. tiszt, aki a Habsburg-Lotharingiai uralkodóháznak a magyar trónról való letaszítása — 1849. április 14. — után is a honvédseregben szolgált: halállal büntetendő. A tábornoki kar valamennyi kézre került tagján végrehajtandó, a tisztikar többi tagjai esetében, tekintettel nagy számukra, kegyelemből hosszú börtönbüntetésre vátloztatható. Az orosz főhadiszállás tisztikara és legénységi állománya mindent elkövetett, hogy a kezükre került honvédtiszteket és tábornokokat szökésre bírja. Többen barátilag a honvédtábornokok tudtára hozták, hogy nem őrzik őket. oda mennek, ahová akarnak, azt tesznek, amit akarnak. Az orosz tisztek őszinte nagyrabecsülést éreztek a honvéd hadsereg iránt, és fájlalták, hogy foglyaikat a cs. kir. hadbíróság kezére kell adni. Tábornokaink nem kívántak megszökni, annak ellenére, hogy tudták: nincs kegyelem számukra. 6. Arad várában október 6-án szürkületkor felsorakozott a tizenhat kivégző katona, velük szemben négy tábornok, Kiss Ernő altábornagy, Dessewffy Arisztid tábornok, Schweidel József tábornok és Lázár Vilmos ezredes. A sortűz eldördülte után három tábornok halálos sebet kapott, Kiss Ernő állva maradt, és a megdöbbent kivégző osztagnak ő vezényelt újra. Az osztag parancsnoka mellé lépett és közvetlen közelről főbe lőtte. Ezt követően kilenc tábornokot vezettek a bitófához, Franc Bott hóhér kezei alá: Aulich Lajos, Damjanich János, Knezic Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly. Vécs*y Károly tábornok, gróf és magyar főnemes büntetésből utoljára maradt. Miután végig nézte bajtársai halálát, odalépett Damjanich János tábornok holttestéhez, letérdepelt és kezet csókolt a halottnak, majd a bitófa alá lépett. Tizenhármójukat szoktuk emlegetni, sajnos, hárommal többen voltak, hiszen még augusztus 22-én felakasztják Ormai Norbert ezredest és október 25-én Haynau agyonlöveti régi személyes ellenségét: Kazinczy Lajos ezredest. Lenkey János tábornoknak megkegyelmeznek, mert közben megtébolyodott, majd 1850-ben ő is meghal. Európa népei szívükbe zárták az 1848—49-es forradalmak hős fiait. A rájuk való emlékezés egyetlen megható példáját említem csak, azt a fekete karperecét, melyet az önkényuralom alatt készítettek és árusítottak, melybe ezüst betűkkel véstek be egy német mondatot, a szavak kezdőbetűi a tizenhárom vértanú nevének kezdőbetűjét rejtette: „Pannónia (Pöltenberg) Vergiss (Vécsey) Deine (Damjanich, Dessewffy) Toten (Török) Nie (Nagysándor) Als (Aulich) Klöger (Kiss. Knézich) Lében (Láhner, Lázár, Leiningen) Sie (Schweidel)”. Magyarul így hangzik: „Pannónia ne feledd halottaidat, mint vádlók, tovább élnek ők.” Beregnyei Vita a cselekvési programról Az MSZMP városi bizottsága szeptember 28-án ülésezett és három témát tárgyalt meg. Természetesen a legnagyobb érdeklődés és legtöbb hozzászólás az első napirendhez kapcsolódott, melynek tárgya az MSZMP KB július 2-i állásfoglalásának végrehajtására készített városi cselekvési program javaslata volt. Lipovszky Gyula első titkár szóbeli kiegészítésében részletesen kitért a programjavaslattal kapcsolatos észrevételekre. Ezt a programot közel kétszázan, több mint tíz fórumon, munkabizottsági üléseken, párttitkárok és gazdasági intézményi vezetők tanácskozásán, a népfront, a KISZ aktivistái, a tanácsok vezetői több értekezleten vitatták meg. Abban egyetértés volt, hogy a kibontakozás feltételeit elsősorban a gazdaságban kell megteremteni. Ugyanakkor az is szükséges, hogy ezzel egyidejűleg valamennyi területen — ide értve a politikai intézményrendszert, az ideológiai életet és saját politikai munkánkat is — megújulás következzen be. A program általános, ennek az az oka, hogy pártbizottságunk nem akar és nem is tud a vállalatok, az intézmények, a tanácsok helyett sem gondolkodni, sem cselekedni, számukra számszerűsített célokat megfogalmazni. A program a pártbizottság, annak testületi és munkaapparátusa számára rögzített konkrét feladatokat. A vállalatoknak, intézményeknek, az ott működő pártszerveknek pedig az a feladatuk, hogy az új közgazdasági, társadalmi környezetnek és igényeknek megfelelő saját programot dolgozzanak ki, és arra mozgósítsanak. A mezőgazdaság területén dolgozó egységek figyelmét a program arra irányítja, hogy az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítsanak a szakmai munkára, és úgy fejleszszék tovább tevékenységüket, hogy az feleljen meg a változó követelményeknek. A csak nyereségi szemléletet váltsa fel a minőség követelménye, aminek teljesítése ténylegesen szerkezetátalakítást jelent. Ennek mértékét kokrétan, helyileg az adott termelőegységben kell meghatározni, kijelölni és végrehajtani. A javaslat elég sokat foglalkozik az atomerőművel. Ennek elsődleges oka, hogy az erőmű ittléte és elfogadott bővítése speciális helyzetbe hozza városunkat. Kiemelt cél a termelő négy blokk zavartalan működésének elősegítése, és a további bővítés feladatainak szervezett végzése, beleértve a kapcsolódó infrastrukturális fejlesztéseket is. Az oktatás, a kulturális élet, az egészségpolitika területén a feladatok megvalósításában az emberi tényezőkre kell alapozni, ez az egyik jelentős tartalék. Ha ezt elfogadjuk, akkor nem mondhatunk le a tudás, a kultúra fejlesztéséről, a szakmai és általános ismeretek gyarapításáról, arról, hogy az üzemek közreműködésével korszerű ismeretekkel bővüljön a szakképzés. Az ifjúsággal kapcsolatban felmerült, hogy külön részben kellene foglalkozni a helyzetük elemzésével, és feladatmeghatározással. Éppen az ő részükről jelentkezett az igény, hogy nem külön, mert a fiatalság a program egészét a magáénak érzi, a foglalkoztatáspolitikától a kereskedelmi ellátásig, és cselekvő részesei akarnak lenni a végrehajtásnak. Egyben azt igényelték, hogy az egyes részkérdések kimunkálása során kapjanak csak lehetőséget sajátos, nemzedékük érdekeinek feltárására és azok érvényesítésére. Sok felvetés foglalkozott a városkörnyék, a települések gondjaival, a kereskedelem, a szolgáltatás meglévő problémáival. A lehetőségeket figyelembe véve, ezek egy része megoldható, a többit későbbi időszakban kell és lehet majd megvalósítani. A program kimunkálása során felvetődött több olyan kérdés is, amelynek vizsgálatával a pártbizottság nem várta meg a testületi döntést, hanem már megkezdte a kidolgozását. Ilyen a munkamódszer, munkastílus, az információs munka korszerűsítése. Ezeket a jelenlegi helyzet, éppen a program kimunkálása sürgette, tette szükségessé. A kibontakozás érdekében készült cselekvési program nem egy lezárt dokumentum. Szervesen kapcsolódnak hozzá a közeljövőben vagy az azt követő években további kiegészítő csomagtervek, amelyek a KB napirendjére kerülnek, mint a már említett ideológiai élet, majd a párt vezető szerepe. Az első titkár a szóbeli kiegészítést a következőkkel zárta: „Cselekvési programunkat, a pártbizottsági ülés vitájában elhangzottakkal kiegészítve sem tekintjük lezártnak, hiszen figyelembe kell vegye a végrehajtás során felmerülő aktualitásokat. Munkánkban az elvi irányítás mellett az ellenőrzés, a feladatok végrehajtását segítő feltételrendszer megteremtése kapjon nagyobb szerepet. Kérjük a területükön működő állami, társadalmi és tömegszervezeteket, hogy mindennapi tevékenységükkel is segítsék egy a programot befogadó társadalmi közeg megteremtését, és céljaink megvalósítását.” A hozzászólók valamenvnyien jónak és elfogadásra alkalmasnak tartották e programot. Többségük az általános kritikát és felelősségvállalást ismételte és hangsúlyozta. Fontos feladat a megromlott pártegység megszilárdítása és a tagság példamutatása. Nagy várakozás előzte meg az ülésen vendégként résztvevő dr. Horváth István miniszerelnök-helyettes hozzászólását. Horváth elvtárs három fő kérdéskörről beszélt. Elsőnek a párt vezető szerepéről szólt, hogy történelmi múlttal rendelkező párt a mienk, mely többször bizonyította alkalmasságát és többször tudott megfelelő célt és bizalmat adni a tömegeknek. A jelen helyzetben is megtalálja a kivezető utat. Másodikként a teljesítmények javítását és a szükséges szerkezetátalakítások fontosságát hangsúlyozta. Végül beszélt arról, hogy a pártegység korábbi stabilitását meg kell teremteni, a szervezeti és működési rendszerét felül kell vizsgálni és igazítani a kor, a jelen követelményeihez. Az ülés még két napirendi pontot tárgyalt; az 1987. évi gazdasági munka időarányos tapasztalatairól és a város és környéke üzemei műszaki fejlettségi helyzetéről és a műszaki fejlődés megyorsításával kapcsolatos feladatokról. Az utóbbi két napirendhez hozzászólás nem volt. A cselekvési programot a pártbizottság a szóbeli kiegészítésekkel egyhangúlag elfogadta. Kakasy Olivér Sajtótájékoztató az MHSZ-nél A megyei MHSZ vezetősége sajtótájékoztatót tartott a megyében megjelenő üzemi lapok szerkesztői számára. Szerkesztőségünk is képviseltette magát a megbeszélésen, melynek két fontos napirendi pontja volt. Az egyik: a „Szocialista hazánkért” című vetélkedő meghirdetése, a másik az MHSZ megalakulásának közelgő 40. évfordulója. Az MHSZ megyei vezetése arra kérte a sajtó jelenlévő képviselőit, lapjaikban tükröződjenek az elkövetkezendő időszakban a vázolt eseményekkel kapcsolatos írások, tudósítások. A „Szocialista hazánkért” elnevezésű vetélkedősorozat felmenő rendszerű és négy kategóriában kerül megszervezésre. Részt vesznek a vetélkedőben az általános iskolák felső osztályai, a gimnáziumok és szakközépiskolák tanulói, az MHSZ-klubok tagjai és a szocialista brigádok képviselői. A vetélkedő fő témája nemzeti múltunk ismerete, így az ajánlott és hasznosítható irodalom mind az általános, mind pedig a középiskolások számára a „Képes történelem” című népszerű sorozat. Ezen kívül a középiskolások részére rejtvény füzetek is kiadásra kerülnek. A verseny időtartama 1987. szeptember 29-től 1988. szeptember 29-ig tart. A vetélkedősorozat meghirdető tábora igen népes, hiszen 13 társszerv működik közre. Ez a program elsősorban az iskolás korosztályt érinti a legjobban, ami azt is jelenti: a pedagógus társadalomra egy újabb feladat, egy újabb erőpróba vár. Igaz, az eredmény is nagyon lényeges, hiszen nemzeti múltunk, nemzeti önismeretünk megismerését — gyarapodását várjuk e nemes vetélkedőtől. Lesz bőven tennivalója az MHSZ-kluboknak is, hiszen az elkövetkezendő egy évben be kell mutatniuk, fel kell dolgozniuk azt az utat, amelv 1948. február 29-én kezdődött a Magyar Szabadságharcos Szövetség (MSZHSZ) megalakulásával. Szerkesztőségünk a lehetőségeihez mérten igyekszik majd ezt az utat bemutatni, és főleg a városunkban folyó MHSZ-munkának kíván krónikása lenni.
