Atomerőmű, 1986 (9. évfolyam, 1-8. szám)
1986-10-01 / 6. szám
ATOMEHOMO ÉPÍTŐI Paks, a Víziváros Atomerőmű Ifjúsági Napok ’86 Fanyar hangú közhelynek tűnhet a cím, de most nem az oly sokat vitatott, hiányolt és tervezett város— Duna kapcsolatról szeretnék szólni. A település egy másik, maholnap égető vízi problémájáról, a felszíni és felszín alatti vizekről. Városunk az elmúlt tíz évben az országban egyedülálló, dinamikus fejlődésen ment keresztül. Az oly sokat emlegetett atomerőmű-beruházás megkülönböztetett helyzetet teremtett. Sokat köszönhetünk ennek, de az óváros több évtizedes lemaradásait a beruházás nem tudta, nem is tudhatta felvállalni. Azt már elértük, hogy a város minden lakosa hozzájuthat egészséges vezetékes ivóvízhez, de az ún. közműolló — a vízellátás és a csatornázás terülti eloszlásának aránya — egyre nagyobb mértékben szétnyílt. A megépült szennyvíztisztító elsősorban a lakótelep kiszolgálására készült, csúcsidőszakban már túlterhelt, ilyenkor a tisztítás hatásfoka nyilvánvalóan csökken. Az elmúlt évben beindult egyedülálló társadalmi munkás építkezések következtében a szennyvízhálózat örvendetesen bővül. Egyre több a jelentkező, egyre többen látják be a vezetékes szennyvízelvezetés előnyét, életük konfortosabbá tételében. Erre sem pénzt, sem fáradságot nem sajnálnak, és a hálózat elkészültekor az együttes siker és az öröm feledteti az összes nehézséget, ami egy ilyen építkezésnél bizony előfordul. Persze, jó lenne, ha minél több és több utca vállalkozna ilyen munkára. Ennek gátat szab egyelőre a város gerincvezetékének túlterheltsége. Ezen az atomerőmű bővítésével együttjáró új lakások építéséhez kapcsolódó új hálózat kiépítése és a szennyvíztelep bővítése segíthet. Nagy szükség van erre, mert az idő múlásával olyan folyamatot „öntözgetünk”, melynek kimenetele még nem látható. A háztartásokban felhasznált víz mennyisége növekszik. Ez természetes velejárója életünknek, ma már fürdőszoba nélkül nem tudjuk elképzelni lakásunkat. Ott, ahol nincs szennyvízcsatorna, különböző tárolókba gyűjtjük az elhasznált vizet. Az újonnan épülő gyűjtőkre szigorú előírások vannak, biztosítani kell a vízzáróságot, hogy belőle a talajba ne kerülhessen szennyvíz. Nem véletlenül van ez a szigorúság. A város altalaja köztudomásúlag különféle löszrétegekből és néhány helyen a felszínre bukkanó homok- és agyagrétegekből áll. A lösz a domináló, melynek jellemzője, hogy roskadékony, kimosódásra, erózióra hajlamos. Ebből következik, hogy legfőbb ellensége a víz. A régi, nem megfelelően megépített szikkasztókból nagy mennyiségű víz került a talajba, és egyre több kerül még ma is. Ez a víz azonfelül, hogy szennyezheti a mélyebb, ivóvizet adó rétegeket, megváltoztatja az altalaj állékonyságát. Erre egyre több jel utal. Bár közvetlenül nem mutatható ki a hatás, de évről évre egyre több olyan pince kezd vizesedni, mely évtizedeken át teljesen száraz volt. Régi, öreg, vert falú házak, ahol soha nem volt vizes a fal, sorra nedvesednek, penészesednek. És ennek nem az egyik vagy a másik szomszéd az oka, hanem az a sok víz, amit közösen engedünk a kertbe, az utcára, és közvetlenül vagy közvetve a talajba. Vizesednek a pincék, és egyre több omlik be. Sok a már rég elfelejtett, vagy csak az öregek emlékezetében megőrzött, használaton kívüli, lefojtott pince. Ezek komoly veszélyt jelentenek az ivóvízvezetékekre is. Eltörhet, megrepedhet a nyomóvezeték úgy, hogy hoszszabb ideig senki sem veszi észre, mert a felszínen semmi jele nem látható. Közben a víz ismeretlen, egyre táguló üregeken folyik valahová, és egészen más helyen bukkan elő. Előfordul, hogy mi magunk örülünk egy ilyen lehetőségnek, mert mentesülünk a szippantások költségeitől, de nem gondolunk arra. hogy saját és mások házait, pincéit, kertjeit, utakat veszélyeztetünk ezzel. Vannak, akik régi kutakba, felhagyott pinceüregekbe vezetik szennyvizüket. A szomszédok tudják ezt, de a jószomszédság megőrzése mindennél fontosabb, nem szólnak vagy ha szólnak, nem merik vállalni azt hivatalosan. Pedig nem a különböző megtorló intézkedések jelentik a megoldást — nem is törekedhetünk erre — hanem az, ha egyre többen megértik, hogy milyen veszélynek teszik ki önmagukat és környezetüket. A düledező, leomló pincék nemcsak veszélyességükkel okoznak kárt, de egyre tetemesebb költségeket jelentenek. Emellett a város útjainak állapota egyre romlik, mert a fenntartásukra fordítható összeg a pincék miatt nagymértékben csökken. A szippantott szennyvizek elszállítását a költségvetési üzem és a Szekszárdi Kommunális Szolgáltató Vállalat végzi. Az üzem szűkös beruházási kerete miatt nem tudja növelni gépparkját, pedig az lenne a jó, ha idegen vállalatot nem kellene segítségül hívni. A nagyobb baj az, hogy az elszállított szennyvizek elhelyezése nem megfelelő. Kényszerűségből a túlterhelt és egyébként is szenynyező szeméttelepre hordják. A város déli része az ún. védett kavicsteraszon fekszik, ami egy regionális vízadó bázis. Ennek mindennemű szennyezése tilos. Sajnos a tilalomnak csak akkor tudunk megfelelni, ha a szennyvíztelepet olyan technológiával is ellátjuk, melyik képes lesz fogadni a szippantott szennyvizeket, különben így ivóvizünket veszélyeztetjük. A szennyvizek problémájához kapcsolódik a csapadékvizek elvezetésének gondja is. Városunk adottsága olyan, hogy a lefolyó vizek könnyen komoly bajt, károkat okozhatnak. Ezek megelőzése mindannyiunk érdeke. Ne sajnáljunk egy kis időt és fáradságot, hogy egy kis munkával biztosítsuk a víz szabad lefolyását úgy, hogy megnyugtatóan folyjon el. A nem megfelelő elvezetés pörlekedéshez, és a szennyvízhez hasonló gondokhoz vezethet. Ez jóval több időbe, idegeskedésekbe, esetleg veszekedésbe kerülhet, az anyagi következményekről nem is beszélve. Városunk „vízi gondjai” nem a tanács, nem XY vagy Z problémája, hanem mindannyiunké, közösen. Türelemmel, megértéssel és jóakarattal kell legyünk egymással és gondjainkkal szemben. Ne csak a nehézségek, problémák felvetéséig jussunk el, hanem próbáljunk a megelőzés és a megfontoltság oldaláról közelíteni ezekhez a kérdésekhez Kellő megértés és jószándék nélkül meggondolatlanságunk nagyon komoly veszélyhelyzetet teremthet, ami saját és embertársaink életét, gyermekeink jövőjét fenyegeti. Figyeljünk oda! KAKASY OLIVÉR Régi mondás: Anglia a hagyományokon áll vagy bukik. Ügy látszik, ismeri ezt a PAV és a kivitelezői KISZ-bizottság is, és ügyesen adaptál. A hagyományos KISZ Építkezési Napokat — átszervezés után — újraélesztve jelentkezett az ifjúsági szövetség az AIN ’86 rendezvényével városunkban. Politikai tartalmú és szórakoztató programok sorzatával igyekeztek színeket vinni az október 3—4-í hétvégébe. Sajnos a politikai rendezvények egy része (KISZ-építkezés bezárása) a rendezők önhibáján kívül: — elmaradt! Pénteken este a hagyományos interklub-vetélkedővcl indult az eseménysorozat. A beruházás és a város is képviselte magát, sőt, az MN- alakulat csapata is jól állta a sarat. Vetélkedtek a szovjet szakértők és a lengyel dolgozók válogatottjai is. A pálmát végül az Instal vitte el, orrhossznyira a PAV BÉRIG és a Kivitelezők előtt. A vetélkedőt a Montenegro című (idétlen) film oldotta fel, sok jó poénnal és némi erotikával. A moziban telt ház volt. Szombat délelőtt a hideg és a szép ok tóberi nap a beruházáson dolgozók focicsapatainak köszönt először. Hatalmas körmérkőzés-sorozat zajlott (Előző nap a két „nagy csapat”, a PAV és a Kivitelezők a nagy pályán döntetlenre végeztek.) A délelőtt folyamán elsősorban a kisebbeknek kínáltak szórakozást a szervezők. Rémusz bácsi — van köztünk olyan, aki nem emlékszik rá? — várta az apróságokat a színházteremben. Majd megtelt zsibongással az MMK parkolója, és egymás után születtek a színesebbnél színesebb aszfaltrajzok. Mondhatni: a fő téma két véglet, a mesehősök és az űrhajózás volt — békésen egymás mellett. Ebédszünet után az OKBT segítségével a kerékpárosok, majd az autósok mérték össze ügyességüket. Ez utóbbi az Autóklub PAV-os csoportjának segítségével jöhetett létre. Nem az ő hibá juk, hogy alig volt autós a versenyen. Hiába, sok az új autó, féltjük Felnőtteknek indult, gyerekprogram lett a Szélkiáltó együttes délutáni zenés műsora. A kitűnő zene, a megénekelt témák nagy sikert arattak. A program zárásaként a Pécsi Nemzeti Színház Gőzben című előadása várta az érdeklődőket, ezzel párhuzamosan bál kezdődött a Lepke étteremben. A résztvevők száma mindkét helyen alulmúlta a várakozást. Kár, mert Thália vendégei és a táncoló párok is nagyon jól szórakoztak. Ha rövid mérleget készítünk, elmondhatjuk: sikeres rendezvény résztvevői voltunk. A hagyomány nem szakadt meg, lesz AIN jövőre is. Vajon egy ilyen lélekszámú városban akkor is csak ugyanazzal az 5—600 arccal találkozunk a programokon? P. P. A Béke brigád kezdeményezése Ragályos önpusxtítám DOHÁNYOZZUNK? Az 1986. évet az ENSZ nemzetközi békeévvé nyilvánitntt:i. A nemzetközi bekeév gondolata világszerte és hazánkban is kedvező fogadtatásra talált. Meghirdetése óta rendkívül sok rendezvényre került sor, és nagyon sok kezdeményezés született, egyének és közösségek részéről. Egyik ilyen szép kezdeményezés a PAV számviteli osztályán dolgozó Béke brigád kezdeményezése. Elkészítettek egy békezászlót, majd felhívással fordultak a vállalat minden szocialista brigádjához. A felhívás így hangzik: „Mi, a Béke brigád tagjai felhívással fordulunk hozzátok, csatlakozzatok béke-akciónkhoz! A ma emberének a békevágya le kell, hogy győzze a háborús törekvéseket. Szülők vagyunk, gyermekeink jövője a tét, ezért nem alkudhatunk. Egyetlen túlélési lehetőségünk a béke! Hinnünk kell, ha összefogunk, ha becsülettel dolgozunk, a békét védjük és erősítjük. Ez a zászló jelzés, a világ zűrzavarában csak egy kicsinyke jel, mégis hirdeti: Mi békét akarunk ! Kérünk benneteket, helyezzétek el szalagjaitokat ezen a zászlón. Csatlakozzatok békeakciónkhoz az 1986. évi nemzetközi békeév alkalmából”. A felhívás és a zászló a PAV-irodaház földszintjén került elhelyezésre. Ma már nagyon sok brigád csatlakozott ezen felhíváshoz, és szalagot kötöttek a zászló rúdjára. A Béke brigád szeretné, ha minél több brigád olvasná el ezt a felhívást, és amennyiben egyetértenek vele, szalagot kötnének zászlajukra. A zászló további útja: a jövő év elején megrendezésre kerülő XI. Magyar Országos Békekonferenciára fogjuk eljuttatni, és ott átadjuk az OBT titkárságának, az OBT „őrizzük a békét!” felhívására gyűjtött aláírásokkal együtt. Wollner Pál A dohányzás ártalmas volta úgy érzem, minden dohányos ember számára is kézenfekvő. Logikus ezért a kérdés, dohányozzunk-e egyáltalán? A válasz erre már sokkal nehezebb, mivel a megrögzött szokásokról bizony nagyon nehéz leszokni. Nem dohányos létemre úgy érzem, az is nagy eredmény lenne, ha sikerülne a dohányzási szokásokat ésszerű keretek közé szorítani, úgy, hogy békés egymás mellett élés alakuljon ki a két nagy tábor, a dohányosok és nem dohányosok között. Mint orvosnak, igazából a teljes leszokás mellett kellene kardoskodni, de véleményem szerint meg kell érteni a dohányosok érveit is: hozzátartozik életükhöz. Ügy gondolom, napi 10 cigaretta lenne az a mennyiség, mely még elfogadható az egészség szempontjából is. Az állandóan szájunkban füstölgő cigaretta valóban nem jelent sem élvezetet, sem örömet. Ilyenkor már az automatizmusok vezérlik cselekedeteinket. Vannak azonban olyan esetek, amikor minden körülmények között az orvosnak a dohányzásról való leszokást kell javasolni. Mik ezek? Nem javasolt a dohányzás : magas vérnyomás, érszűkület, átvészelt szívtrombózis, vagy koszorúér-szűkület, cukorbetegség esetén. Ha a felmenő rokonságban gyakori érbetegségek fordultak elő, jelentősebb elhízás esetén. Utóbbi három esetben fokozott rizikót vállalunk. Nem javasolt a dohányzás továbbá: tüdőbetegségek esetén, gyomorfekélyes panaszokban — u nikotin fokozza a gyomor sósavtermelését —, és terhességben. A dohányos embernek tudomásul kell venni még egy fontos tényezőt is. A füst kellemetlen és káros azok számára, akik nem élnek ezzel az élvezeti szerrel. Ezért nagyon fontos lenne elsősorban a családban, hogy ne dohányozzunk olyan szobában, ahol csecsemő, kisgyermekek vannak. Egyáltalán ne dohányozzunk gyermekeink előtt. Végül ne vegyük sértésnek és személyi jogaink csorbításának, hu valahol a dohányzás mellőzésére kérnek bennünket, a kikényszerített dohányzással mi csorbítjuk mások személyi jogait. DR. 01 OS MIKLÓS In tor klub-vetélkedő Ogyességét próbáló autós Rajtra készek a kerékpárosok Fotó: Olasz Lajos
