Atomerőmű, 1985 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1985-11-01 / 7. szám

ATOMERŐMŰ A PAKSI ATOMERŐMŰ @ ft I l 0 t BERUHÁZÁS DOLGOZÓINAK LAPJA. VIII RVFOI.VAM. 7. SZÁM 1985. NOVEMBER November 7-i ünnepség A városi és beruházási pártbizottság által közösen rendezett november 7-i ünnepsé­get november 5-én tartották a Paksi Munkásművelődési Központ színháztermében. Hegedűs Györgynek, a beruházás pb titkárának megnyitója után Csizmadia Endre, a városi pb titkára és Novikov, a szovjet szakértők pártszervezetének titkára mon­dott beszédet. Az ünnepség műsorral zárult. Képünk a megnyitó beszéd közben ké­szült. Az Atomerőmű Beruházás Párt Végrehajtó Bizottsága november 11-i ülésén Pónya József, a PAV vezérigazgató­ja számolt be a beruházás irányításának átszervezésére hozott határozat végrehajtá­sáról, az intézkedési terv végrehajtásáról. Az átszervezésre hozott tröszti vezérigazgatói döntés szerint a műszaki irányítást 1985. év végéig, a teljes be­ruházás irányítását jövő év közepéig, az irányítástechni­kai és villamos munkákat pedig azonnal kellett volna átvennie a PAV-nak az ERBE-től. Időközben átérté­kelték ezeket a határidőket, így született meg a máso­dik döntés, mely gyorsítást ír elő, ami szerint 1985. de­cember 31-ig be kell fejezni a teljes átvételt. Ez utóbbi döntést az indokolta, hogy egyrészt akadozva mentek a munkák, másrészt az érintett emberek helyzetének mielőb­bi rendezése is sürgetően hatott. A PAV létrehozta a beruházási igazgatóságot, mely fogadta azokat a szak­embereket, akik átvételre ke­rültek az ERBE-től. Munka­­szerződésben rögzítették a beosztásokat, tisztázódtak a jövedelmek, a lakásviszo­nyok stb. A 248 fős ERBE-s műsza­ki létszámból 172 került a PAV-hoz, 13 fő lépett ki, a többi az ERBE-nél maradt. A szervezeti sémát jóvá­­hogyták, a kinevezések meg­történtek. A szolgáltatási lét­szám átvétele is megkezdő­dött. Itt lényeges gond nincs, mert általában helybéli la­kosokról van szó, akiknél nem jelent törést a vállalat­váltás. A PAV a beruházás irá­nyításában új értekezleti rendet kíván létrehozni, melynek a lényege, hogy olyan ütemtervből dolgoz­nak, amit heti bontásban készítenek el. Minden héten lesz szakági értekezlet, ahol szigorúan szakmai vonatko­zású témákat tárgyalnak meg a kivitelezőkkel. Ko­ordinációs értekezlet szintén hetente kerül megtartásra, amelyen az összes szakág képviselteti magát, és a fel­adatok összehangolt megha­tározása lesz a téma. Két­hetenként tartanak vállalat­­vezetői értekezletet, ahol a vezetők vagy helyetteseik vesznek részt. Fontos, hogy az átszervezés ne veszélyez­tesse a kitűzött határidőket, mielőbb induljon be a haté­kony munka. —T— Mérlegen az eltelt öt év Beszámolt a beruházási szakszervezeti intéző bizott­ság (szib) az 1980. évi kül­döttgyűlés óta végzett mun­káról az újonnan megválasz­tott, illetve pozíciójában megerősített tisztségviselők előtt. A november 4-i kül­döttértekezleten az írásos be­számolót és a szóbeli kiegé­szítést hozzászólások után el­fogadták, majd megválasz­tották a szib titkárát és tag­jait. Titkár: Dombi Imre. Tagok: Kuzmenkó Péter (GYGV), Fonyó Lajos (OSZV), Gál Rezső (PAV), Klippel Sándor (22. sz. ÁÉV), Lang Ferenc (26. sz. ÁÉV), Pásztor Bél3 (Vegyépszer), Péterfi István (ERBE), To­ronyi Györgyné (Á4GM), Víg Ferenc (VERTESZ), Ká­­konyi Pál (T. M. Vendég­látóipari V.). Dombi Imre a szakszerve­zeti választások tapasztala­tait így összegezte: — A beruházáson a mai küldöttgyűléssel — a PAV kivételével — befejeződik a szakszervezeti választás. A beruházás irányításában be­következett változás miatt nem tartottunk új választá­sokat az ERBE-nél, a PAV- nál pedig csak a bizalmiak szintjéig történt meg a vá­lasztás, mivel az átszervezés még nem fejeződött be. A választások előkészítésé­hez a helyi szakszervezeti tisztségviselők, illetve testü­letek kellő időben hozzáfog­tak. Folyamatos volt a ká­der-előkészítő munka, mely­ben segítettek a párt- és KISZ-alapszervezetek is. A jelölő bizottságok, vala­mint csoport által választott jelölő személyek alapvetően eleget tettek feladatuknak, a szakszervezeti tagok túl­nyomó többségével elbeszél-, gettek. A választások a ter­vezett időpontokban kerültek megtartásra. Jól vizsgázott az új választási szabályzat, általában kedvezően fogad­ták, mindenképpen a de­mokrácia kiszélesítését je­lentette. Ismerve az előké­szítés időszakának és a vá­lasztási fórumok hangulatát, aktivitását, az elhangzott véleményeket nyugodtan mondhatom, hogy jó politi­kai légkörben zajlottak le a választások. Növekedett az aktivitás, fokozódott a kriti­kus hangvétel. Egyértelműen kitűnt, hogy a beruházás szakszervezeti tagsága az eddigieknél többet vár el a választott tisztségviselőktől és testületektől. Néhány részlet az írásos beszámolóból: „A beruházáson dolgozó vállalatok szakszervezeti tisztségviselői és testületéi, így az intéző bizottság is, az elmúlt öt évben kiemelt feladatként kezelte a gazda­sági építőmunka segítését, a kitűzött beruházási és vál­lalati célok elérését. A kü­lönböző demokratikus fóru­mok egyre tartalmasabb és rendszeresebb működtetésé­vel a gazdasági vezetőkkel folytatott megbeszélésekkel igyekeztünk elősegíteni a ha­tékonyabb munkavégzést akadályozó tényezők csök­kentését, a munkakörülmé­nyek és a jövedelmi viszo­nyok javulását.” „A beruházási munkaver­seny értékelésére, annak anyagi, erkölcsi elismerésé­re mindig nagy hangsúlyt fektettünk. 1984-ig a kor­mánybiztosi keretből, míg ez évtől a 15 vállalat által lét­rehozott Gazdasági Társaság által adott 200 ezer forint­ból díjaztuk a szocialista munkaversenyben élenjáró­kat. A munkaverseny-mozga­­lamról összességében megál­lapítható, hogy alapvetően eredményes volt, jelentős mértékben hozzájárult a be­ruházási feladatok teljesíté­séhez. Ennek ellenére azon­ban azt is kell látni, hogy a benne rejlő lehetőségeket még nem aknáztuk ki kellő­képpen. Vállalatonként különböző színvonalon foglalkoznak a verseny szervezésével, érté­kelésével és díjazásával. A munkaverseny kétoldalú kö­telezettségvállalást jelent: a dolgozók teljesítménytöbble­tet, a gazdasági vezetők pe­dig a teljesítés feltételeinek biztosítását vállalják.” A beszámoló részletesen foglalkozik a munka- és életkörülmények alakulásá­val, ezen belül a munkavé­delemmel, az üzemegészség­ügyi ellátással, a személy­­szállítással, az üzemétkezte­téssel, az élelmiszer-ellátás­sal, a szolgáltatásokkal. A munkásszállókról a kö­vetkezők olvashatók: „A munkásszállón lakók életkörülményeivel a beru­házás gazdasági és társadal­mi vezetése több alkalom­mal foglalkozott testületi ülésen is. Ennek köszönhe­tően évről évre fokozatosan javult a dolgozók elhelyezé­sének színvonala. Ma már szinte minden lakásban ta­lálható hűtőszekrény, a kö­zös tv-szobák kialakítása mellett nagyon sok lakás­ban van saját vagy válla­lati tulajdonú tv, rádió. Megszűntek a takarítási, a hideg-meleg víz és fűtési problémák, nőtt a fa szek­rényekkel és heverőkkel be­rendezett lakások száma. A kedvező változásokért sokat tettek a vállalatok helyi és központi szakszervezeti veze­tői. Meg kell azonban emlí­teni azt is, hogy nagyon sok szándékos rongálás tapasz­talható a dolgozók részéről, ezért a szállók fegyelmét to­vább kell javítani.” Közművelődés és sport: „Előrelépés volt tapasztal­ható a vállalati szintű sport-, kulturális tevékeny­ség terén is. Rendszeressé váltak a különböző vetélke­dők, sportrendezvények, ki­rándulások szervezése. Több esetben ezeket a KlSZ-szer­­vezetékkel közösen rendez­ték. A beruházási szintű rendezvényeket a szib és a KISZ-bizottság is támogatta anyagilag. A vállalati sport­­tevékenységet a helyi szak­­szervezetek eszközvásárlás­sal segítették. Folyamatosan javul az ASE tömegsport­szervező tevékenysége amely­hez a sportolási feltételek javulása is hozzájárult.” „Dolgozóink az elmúlt idő­szakban egyre több kérdést tettek fel, amelyekre nem mindig tudtunk meggyőzően válaszolni. Szakszervezeti tagságunk magasabb köve­telményt támaszt velünk szemben. Javítani és fokoz­ni kell agitációs munkánk színvonalát, növelni kell fel­­készültségünket.” A beszámoló a szervezeti élet kérdéseinek tárgyalása után így zárul: „összességében azt mond­hatjuk, hogy a szib, a helyi szakszervezeti testületek és tisztségviselők alapvetően eleget tettek funkciójukból rájuk háruló feladataiknak, megfelelően éltek jog- és hatáskörükkel. További munkánk eredményessé téte­le érdekében szükséges, hogy megfelelően felkészül­jünk a beruházás bővítése­kor jelentkező feladatokra; mélyrehatóan elemezzük a munkaversenyszervező, a művelődési és a kereskedel­mi társadalmi-ellenőrzési bi­zottság eddigi tevékenységét, és kerüljenek újra meghatá­rozásra a feladatok; az újjá­szervezett ágazati középszer­vekkel és központi vezető­ségekkel erősítsük kapcsola­tunkat; erősítsük koordináló szerepünket és tegyük tar­talmasabbá kapcsolatainkat a vállalatok gazdasági és szakszervezeti vezetésével, a városi tanáccsal és a szak­maközi bizottsággal.” —ma Utolsó varrat Befejeződött a IV. blokki fő keringtető vezeték hegesztése. Ebből az alkalomból november 15-én egy kisebb ünnep­séget is rendeztek a GYGV hegesztő és szerelő szak­emberei. Az utolsó elektródapálcákat Oláh Gyula és Nyikolaj Malinovszkij hegesztők égették el az úgyneve­zett vörös varraton, ami a IV. blokknál a 06., az atom­erőmű szerelésének megkezdése óta pedig összesen a 266. varratot jelentette a négy blokk főkeringtető veze­tékein. Ezzel a IV. blokk szerelése egyik fontos sza­kaszának végére Is elérkeztünk. (Fotó: Deák Hunor.) Az átszervezésről 1985. december 31-ig be kell fejezni a teljes átvételt

Next

/
Oldalképek
Tartalom