Atomerőmű, 1985 (8. évfolyam, 1-8. szám)
1985-08-01 / 5. szám
ATOMERŐMŰ EpItOi Kutatás a PAV-nál Vasúti múzeum Pakson Széles körű és hivatalos összefogással megvalósított vasúti múzeumot avattak Pakson július 24-én. Az ünnepségen Urb&n Lajos közlekedési miniszter mondott beszédet (képünkön balról). A múzeum naponta 19—18-ig tart nyitva. Szünnap hétfőn Röviden Erőműveink közül a paksi az első és egyetlen, asaely atomenergia-hasznosítással foglalkozik, így az erőművek gyakorlatában új korszakot nyitott, egyben a népgazda-A« elnök. Balog! Jenő ság atomenergia-felhasználásának speciális területét képezi. A PAV-nál, mint minden különleges szakterületen, tervszerű tudományos munka is folyik. A működési területekről, kutatási feladatokról, célokról nyilatkozott Rósa Géza és Túri László. — Mindenki tudja — kezdi Rósa Géza —, hogy tudományos életünk fellegvára a Magyar Tudományos Akadémia. Az MTA mint centrális szervezet, létrehozta az ún. regionális (területi) szerveit. Az országot 4 régióra osztotta, amelyből az egyik Róla Géza Pécs és környéke. A Pécsi Akadémiai Bizottság Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye tudományos életét szervezi, koordinálja. A PAB- nak 9 szakbizottsága van, amely a tudományos élet főbb területeit karolja fel. A 3. sz. bizottság műszaki-kémiai és földtudományok szakbizottsága, amely 11 munkabizottságra oszlik. Mi, FAV-osok az energetikában, a ritka fémek kémiájában és az atomtechnikai munkabizottságban folytatunk intenzív munkát. Az atomtechnikai munkabizottság 1984 végén 38 taggal alakult meg, melynek elnöke Balogi Jenő, titkára személyem — közli szerényen Rósa Géza. A munkabizottság izotópteohnika, röntgenteohnika és az atomenregetika tudományos-műszaki kérdéseivel foglalkozik. Az utóbbi témában csak a primerkörrel foglalkozunk, mivel a szekunderkor inkább az energetikához illik. Bizottságunk figyelemmel kíséri, ösztönzi a működési területén folyó tudományos tevékenységet. Kapcsolatot létesít kutatói között, egymás munkájának megismerése végett. A régión belül tudományos ülésszakokat, előadásokat szervez és támogat. Ismeretterjesztés céljából együttműködést alakítunk ki az MTESZ, illetve a TIT helyi szerveivel. Segítjük a fiatal diplomások minősítését, idősebb dolgozói szakmai előmenetelét. Részt veszünk a tudományos minősítő bizottság munkájában. Pályázatokat ínunk ki és bírálunk el. A bizottságunk a műszaki fejlesztési osztállyal közösen felmérte, hogy a PAV- on belül kik azok, akik egyetemi doktori címre, vagy magasabb tudományos fokozatra pályáznak, melynek érdekében minden hathatós segítséget megadunk. Néhányan már elkezdték a doktori cím megszerzésére irányuló tevékenységüket. Ez évi időszakban 4 konferencia összehívása a terv. Az első április 16. volt Pécsett, amelynek során az országos középtávú kutatási fejlesztési terv programjából, a velünk kapcsolatos eredményekről számoltak be a felkért előadók. A második egy kibővített konferencia volt itt a PAV-nál, amelyről majd Túri kollégám szól. A következőt szeptemberre tervezzük, amely Szekszárdon kerülne megrendezésre a kórház izotóplaboratóriumának tevékenységéről, illetve dolgozóinak lokális sugárter. heléséről szóló felmérésekről. Az utolsó egy nemzetközi szintű konferencia lenne, amely október 21—22-én Pécsett kerülne megrendezés-Turi László re. Témája a magyarországi Duna-szakasz radioaktív szennyezettsége. A magyar előadók mellett felszólalnának a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség képviselői, a csehszlovák és a bolgár erőmű képviselői, s végül egy magyar—jugoszláv előadásra kerülne sor a határ menti közös ellenőrzésekről. — Mi volt a paksi konferencia témája, és ha volt számunkra új és hasznos információ, mennyiben realizálódhat az gyakorlatunkban? — a kérdés Túri László felé, aki fő szervezője volt az eseménynek. — Bevezetőmben elmondom, hogy népes konf erencia ült itt össze. Az iparági erőművektől jött vendégek mellett például jelen voltak az MVMT, a KFKI, a VEIKI, a műszaki egyetem, az ERŐKAR, stb. képviselői. Konferenciánk témája a PAV- nál alkalmazott zaj- és anyagvizsgálati módszerek, a szerzett tapasztalatok ismertetése volt. PAV-os kollégáink mellett más intézetek munkatársai is beszámoltak itteni kutatási eredményeikről. Konferenciánk fő célja az volt, hogy a hasonló tevékenységet folytató iparági kollégákat tájékoztassuk paksi tapasztalatainkról. Kötetlen szakmai megbeszélésre, véleménycserékre nyílt lehe. tőség. Ebéd után a területre látogattunk ki. Ügy ítélem meg, hogy a konferencia elérte célját, s valóban sok hasznos információ hangzott el. Hogy mennyiben jelent ez számunkra előrelépést? Nehéz lenne megfogalmazni. Tény, hogy felépült egy igen nagy értékű berendezés, de már kezdettől fogva hangsúlyoztuk, hogy nem lehet egyből látványos eredményeket produkálni. Nemcsak a mi tapasztalatunk, de nemzetközi tapasztalat is azt mutatja, hogy kezdetben a diagnosztika szinte semmi eredményt nem hoz. Először „meg kell tanulni a szakmát”. Meg kell ismerni az erőmű sajátos rezgéstulajdonságait. Amíg nem ismerjük az egyes főberendezések jellemző rezgéseit, saját frekvenciáit, amplitúdóit különböző üzemállapotokban, a rezgésállapot megváltozását hiba fellépése esetén, addig nincs viszonyítási alapunk. Néhány évnek el kell telnli, hogy össze tudjuk gyűjteni azokat az adatokat, és megismerjük azokat a különböző rezgésviszonyofcat, amelyek később referenciaként szolgálhatnak. Úgy vélem, ez a „tanulási periódus” rövidesen befejeződik és egyre növekvő mértékben járul hozzá az erőmű megbízható üzemviteléhez — fejezte be nyilatkozatát Túri László. SZABÓ PÁL A PAV folyamatirányítási főosztályvezető (Márton János) kezdeményezésére: Az R—55 számítóközpont dolgozói Kovács Béla és Takács Tibor 20 órás BASIC programnyelv tanfolyamot tartottak az Országos Mozgássérült Tábor érdeklődő résztvevőinek. Az oktatáson kívül 4 db ZX spectrum számítógép Immár hagyományos, találkozójukat tartják meg a magyar szakmunkásfiatalok az idén Győrben. A színes, szórakoztató programokon felül politikai és szakmai témákat is napirendre tűztek Az ország minden megyéjékonfiguráció és 2 db kisebb tanulószámítógép is folyamatosan az érdeklődők rendelkezésére állt. A tanfolyam rövid időtartama ellenére több táborlakót megismertetett a személyi számítógépek kezelésével, és indítást adott a programozási ismereteik továbbfejlesztésére. bői érkező fiatalok között ott lesznek Tolna megye küldöttei is. Az augusztus 29. és szeptember 1. közötti néhány napban alkalom nyílik a különböző szákmák gondjainak megtárgyalására, a hasznos tapasztalatok kicserélésére Ifjúmunkás-találkozó Emlékezzünk régiekről Élménysarok Haumann Péter a riportalany As emlékűi állított szobor maradványai A Paksi Atomerőmű Dunaparti részén, a hideg- és melegvíz csatornák közt egy torzószobor áll. Szövege: EMLÉKÜL A SZ. SZÍV 216 ZARÁNDOKÁNAK, kik 1881. ÉVI JÚNIUS 8-AN E REVPART KÖZELÉBEN A DUNÁBA HALTAK. 1887. június 18-án reggel 7 órakor, korán kelt a község apraja-nagyja. Ötödik alkalommal indultak Paksról az évente megismétlődő kalocsai zarándoklatra. Most is a Fő és Kápolna utca sarkán álló Vendel kápolnánál gyülekeztek, majd lassú menetben vonultak le a töltésen a Biskói-révhez, ahol beszálltak az átkelőkompba. Ami ezután történt, az 92 év távlatából is megdöbbentően tragikus: a komp ugyanis az indulás pillanatában, 400 kétségbeesett, zömében úszni nem tudó utasával, közvetlenül a part mellett a víz alá merült. A révészek, a begyakorolt mozdulattal csomózták ki a köteleket és lökték el a járművet a parttól, ámde az a túlterhelés miatt imbolyogva siklott a vízre. A lökések általi tehetetlenségükben az emberek a komp elejére billentek, emiatt hatalmas vízmennyiség csapott a jármű orrába. A tömeg ösztönösen a komp másik, szárazon maradt végébe tódult, sokan egymást lökdösve a kompon lévő kocsira igyekeztek felkapaszkodni. A révészek a mentőkötelek kidobásával hiába kísérleteztek, azok többször is elszakadtak, miközben a komp másik fele is vízbe merült. Mintha az elemek is összeesküdtek volna, hatalmas szélvihar keletkezett, mely a kompot egyre beljebb sodorta a parttól. A kívül rekedt szemtanúk, akik nem mertek a zsúfolt járműbe szállni, borzalmas 10 percet éltek át. A levegőt velőtrázó sikoltás, kiabálás, szívet tépő jajveszékelés töltötte be. Akinek sikerült valahogy a komp oldalába megkapaszkodnia, nem sokáig bírta, hiszen füzérként lógtak rajta az emberek s őt is magukkal rántva elmerültek. Egy 17 éves fiú hátizsákjával a hátán lógott a komp oldalán. Kezei már teljesen elzsibbadtak, basát a komp teljesen összemetélte. Végső erőkifejtéssel a hátizsákból kibújt, mellyel együtt a többiek a vízbe zuhantak, de ő így szerencsésen megmenekült. Akik a hajótest belsejében rekedtek, azért menekültek meg, mert a kompnak alja a közeli zátonyon szerencsésen fennakadt. Az úszni tudók a habokba vetették magukat, igyekezetük, hogy partot érjenek azért nem sikerült, mert beléjük kapaszkodva lefogták kezeiket. Rémületükben természetesen az úszni nem tudók mindenbe belemarkoltak, amit végre elérhettek. Egy evezőt szorosan fogó lányt Úszódnál mentettek ki. Egy ló ösztönénél hajtva elszabadult, vízbe vetette magát és a sörényét elkapó asszonnyal kiúszott a partra. Két kislány a pap reverendájába csimpaszkodva menekült ki az árból. A zöm azonban a hullámsírban lelte halálát, mert a fejetlensée miatt sok nehézségbe ütközött a mentés. Egy csónak már zsúfolásig megtelt, amikor valaki mégis megpróbálta, hogy felkapaszkodjon rá. A csónakot így felborította és valamenynyien odavesztek. Büttli Antal kocsis és Varga Károly tanító parton voltak már, amikor a gyerekek segítségkérő kiáltozására, ledobva vizes ruháikat, újból bevetették magukat a tarajos hullámok közé. Kimenteniük senkit sem sikerült s ők maguk is életükkel fizettek hősies mentési kísérletükért. Tisztelettel emlékezünk rájuk. (Folytatjuk.) A III. Cselgáncs Atom Kupáról már tudósítottunk. Most arról számolunk be, hogy a versenyre olyan híres vendég is ellátogatott, mint Haumann Péter színművész, akit Kecsmár Tibor -kollégámmal meginterjúvoltunk. — Művész úr, minek köszönhetjük látogatását? Milyen véleménnyel van városunkról, a sporteseményről? — A kisfiam, Dávid, aki már lassan 5 éve cselgáncsozik, ő nevezett erre a versenyre, én pedig lehoztam. Maradék szabad időmben, mivel kocsink van, őt hurcolom, hogy később bírja ezt a rohanó életet, a megpróbálytatásokat azáltal, hogy edzett. Paks számomra valamelyest ismerős, mivel voltam már itt vendégszereplésen. A város arculata töretlenül tetszik. Az óvárosi rész egyszerű családias hangulata, kis patinás épületei mögött ott a dinamizmus, a fejlődés, az újhodás. Ez az új lakótelep — mint egy „nagy lélegzetvétel -a hegyen”. Tágas, gyönyörű parkos, s a lakóépületek furcsa architektúrája az egészet újszerűvé, szokatlanná teszi. Jó hatással van rám a sportterem látvánva. Sok helven voltam már cselgáncsversenyen, s ezek után nagyon örülök, hosv ma a gyerekek liven szép. -tiszrta. derűs és tényleg a sDortot szolgáló létesítményben versenyezhetnek. — A kisfia miért éppen ezt a sportágat választotta? — A srác — úgy tűnt —, egy árnyalattal eifogódottabb, mint amennyi jól áll egy embernek. Arra gondoltuk nem árt. ha az ő, egyébként nagyon szerte ágazó fi. gyelme, mely egy kicsit szétszórttá is tette, egy ilyen sport által, mint a cselgáncs, koncentráltabbá válik. Másfelől az sem baj, ha egy ilyen álmodozó ember meg tudja védeni magát. És meg egy ésszerű ok. Közelünkben van a TF, és nem kell a gyereknek messzire eljárni. Én nagyon jónak tartom a cselgáncsot. Küzdelmes, belemenős, férfias, ugyanakkor kitartásra, önfegyelemre nevel. Minden gyereknek tudom tanácsolni! — ön gyerekkorában sportolt-e, és mivel tölti el most szabad idejét? — Én kapkodtam nagyon. Üsztam, atletizáltam, abbahagytam. Legtovább az evezést csináltam, de mivel az Üjpesti-öböl nagyon messze volt — lévén budai gyerek —, az is elmaradt. Ráadásul zenét is tanultam. Csak egy „szürke napomról”: a Toldi gimiben 5 órai elfoglaltság után rohanás hegedűórára a Medve utcába, dolgom végeztével (hónom alatt a hegedűtök, hátamon a ménkű nagy táska), irány az evezés. Este természetesen hullafáradtart tértem haza. Ezeket a srácokat már mi hordjuk, de a mi időnkben nem volt még ennyi kocsi. És bizony, a kitartó sportolásnak sokunknak a lehetőség vetett véget. Ma, ha tehetem — nagyon ritkán tehetem —, vadászom. Ez kitűnő ürügy arra, hogy valamilyen céllal ki menjek a természetbe. És ne csak mint átlag bandukoló menjek az erdei ösvényen, hanem szándékom, célom legyen az erdő. Sokkal nagyobb élmény, izgalom, ha így megyék, mint sem azt nézzem, hogy besüt-e a nap vagy sem. Az utóbbi időben egyébként sokszor fordult elő, hogy vadgazdálkodási és nem vadász céllal mentem ki. — Köszönöm a beszélgetést. SZABÓ Élménysarok A művész és fis riporterünk társaságában
