Atomerőmű, 1985 (8. évfolyam, 1-8. szám)
1985-06-01 / 4. szám
2 ATOMERŐMŰ ÉPlTOl A szívünk szívügyünk? Beke és barátság Az Országos Béketanács szép hagyománya, hogy minden évben május 9-e, a fasiszta Németország fölött aratott győzelem évfordulója je. lenti a Béke- és Barátsági Hónap nyitányát. Az 1985-ös év különös jelentőséggel bír, hiszen most ünnepeltük az európai béke negyvenedik születésnapját. Negyven éve, hogy véget ért a háború, amely 61 országnak okozott szenvedést, és tüzében több mint 50 millió ember vesztette életét; 32 millió katona a csatatereken, és 18 millió polgári lakos, asszonyok, gyermekek és öregek, akik égő városokban, koncentrációs táborok gázkamráiban pusztultak el. A döntő erő, amely az emberiséget megmentette a pusztulástól, a szovjet nép ereje volt, de a győzelemért súlyos árat kellett fizetni. A Szovjetunióban 20 millió ember áldozta életét a fasizmus szétzúzásáért. Éppen ezért a világ egyetlen népének sincs joga ahhoz, hogy megfeledkezzék a szovjet nép hatalmas áldozatairól. A fasizmus szétzúzásával új korszak köszöntött be a felszabadult közép- és keleteurópai országokban. Olyan fejlődés indult meg, amelynek eredményeként Európában kialakult a szocialista államok közössége, s a szabadság, a forradalom és a szocializmus eszméje más kontinense, ken is tért hódított, s több országban győzedelmeskedett. Ma a „szovjet veszély” hangoztatásával mérgezik a közvéleményt az imperializmus legreakciósabb körei, akik a fegyverkezési verseny új, minden eddiginél veszélyesebb szakaszát indították el, s a fegyverkezési hajszát az űrre is ki akarják terjeszteni. A fasizmus felett aratott győzelem egyik legfőbb tanulsága, hogy kudarcra van ítélve minden olyan imperialista törekvés, amely arra irányul, hogy katonai erővel döntsék el a szocializmusról folyó történelmi vitát. A szocialista közösség, a haladó erők, a nemzetközi békemozgalom hatalmas ereje, a reálisan gondolkodó körök képesek megfékezni a militarizmust, elhárítani a háborús veszélyt. Jelenleg a legfőbb veszély a fokozódó fegyverkezési verseny. Meggyőződésünk, hogy meg van a lehetőség a fegyverkezési verseny megakadályozására, visszaszorítására, a háborús fenyegetettség csökkentésére és teljes felszámolására. Ehhez természetesen szükség van minden állam, minden józanul gondolkodó ember egyesített erőfeszítéseire. Arra van szükség, hogy a békemozgalmak új, nagysza. bású akciókat kezdeményezzenek a Genfben megkezdődött szovjet—amerikai tárgyalások sikeréért, a leszerelés előmozdításáért. E gondolatok is elhangzottak a Béke- és Barátsági Hónap fórumain, rendezvényein. Az Országos Béketanács ünnepi ülését — mely egyben a Béke- és Barátsági Hónap országos megnyitója is volt — május 9-én, a Parlamentben tartotta. Ünnepi beszédet dr. Berecz János, az MSZMP KB titkára mondott. Másnap, május 10-én került sor a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál békenagygyűlésre, mely egyben a Béke. és Barátsági Hónap megyei nyitóeseménye volt. Itt a nagygyűlés előadója Pozsgai Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára volt. Ezen a megyei ünnepségen több kitüntetésre is sor került, köztük Gyarmati László PAV-pártvezetőség titkára, és a PAV MSZBT tagcsoportja kapott a békemozgalomban kifejtett munkáért oklevelet. A Béke- és Barátsági Hónap eseményekben rendkívül gazdag volt. Köztük egyik kiemelkedő eseménye a Tolna megyében megrendezett Magyar—NDK barátsági hét, mely május 21-től 24-ig került megrnedezésre. Ezen baráti hét keretén belül, május 23- án az NDK-küldöttség Paksra látogatott. Délelőtt a PAV- nál üzemlátogatáson vettek részt, majd Werner Junghans a közlekedési és szállítási dolgozók szakszervezetének titkára a „szakszervezetek szerepéről az NDK-ban” tartott tájékoztatást, majd ezt kerékasztal beszélgetés követte. Délután az MMK klubhelyiségében Werner Warneche, a Budapesti NDK Centrum igazgatója tartott előadást az „NDK külpolitikai alapelvei és céljai a béke biztosítására” címmel. Ezt követően egy rövid kultúrműsorra is sor került. Itt említem meg, hogy Pakson megalakítottuk a Béke, Barátság, Szolidaritás bizottságot, a városi Hazafias Népfront keretein belül. A bizottság feladatának tekinti Paks békerendezvényeinek koordinációját, szervezését. A Béke- és Barátsági Hónap záróeseménye az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások országos kampánya volt. Az a szándék, amely a választások megvalósításának megújításában, és ezáltal demokratikusabbá tételében nyilvánult meg, a nemzeti egyetértés megerősítésének mérföldköve. A kettős jelölés nyomán kialakult választási késztetés mindenütt gondolkodó és véleményét kinyilvánítani kész választó polgárokra számított. A magyar békemozgalom kifejezve azt a véleményét, hogy a tényleges demokratizmus növelése mindenkor a békét szolgálja, konfliktus-oldó és aktivizáló szerepe révén, mélységesen eltökélt a demokratikus vonások gyakorlati megvalósításában. WOLLNER PÁL PAV BTO. Országos Béketanács tagja Tisztelt Olvasó! Kórházi orvos koromban, is azóta is gyakran tették fel a szívtrombózisos betegek a kérdést: „...de doktor úr, mitől kaptam én ezt a betegséget? ...” Természetesen nagyon nehéz erre röviden válaszolni. A probléma általában nem máról holnapra jelentkezik, gyakran már hosszú évtizedes múltra tekint vissza, és a lappangó betegségnek csak egyik, rosszabb esetben a vég-stádiumát jelenti. Az igazság az, hogy az egészségünkkel — tulajdonképpen a legdrágább kincsünkkel — nagyon rosszul sáfárkodunk. Fiatal korunktól, legtöbbször már serdülő korunktól fogva elkezdjük módszeresen rombolni. A szivtrombózist nem lehet úgy megkapni, mint egy náthát. A legjelentősebb szerepe ebben a betegségben bizonyos életviteli sajátosságoknak, illetve bizonyos örökletes tulajdonságoknak van. Nézzük tehát röviden, mi minden vezet a betegség kialakulásához. Bevezetőül talán nem árt néhány statisztikai adatot is közölni. 1870-ben New Yorban egy amerikai orvos még azt irta egy orvosi szaklapban, hogy évek telnek el, míg egy szivtrombózisos beteggel találkozik. 100 évvel később pedig már a szív- és érrendszeri be. tegségek okozzák Magyarországon a halálozások több mint 50 százalékát. Ez azt je. lenti, hogy hazánkban mintegy 70 ezren halnak meg szívtrombózisos, magas vérnyomásos és egyéb szívizomelégtelenséggel járó betegségben. Az Egészségügyi Világszervezet statisztikája alapján a 10. helyet foglaljuk el a Föld országai között. A megbetegedés elsősorban a 40—60 éves korosztályban szedi az áldozatait. A férfiak főleg már a 40. év környékén, míg a nők az 50—55. év környékén betegszenek meg. A férfiak megbetegedési aránya pedig mintegy duplája a nőkének, de ez az arány a 60. év környékén már csaknem kiegyenlítődik. Mi a betegség lényege? A szív peremén körkörösen, illetve a szívcsúcs felé lefutó tápláló artériák speciális jelentőségűek, mivel úgynevezett végartériák. Addig, míg egy kar- vagy lábizmot vérrel ellátó erek egymással többszörösen — úgynevezett áthidaló erekkel — összekapcsolódnak, addig ez a kapcsolat a szívizom esetén nem ilyen kifejezett, így a koszorús ér elzáródása mindig a szívizmok elhalásához vezet. A különböző hajlamosító tényezők — a rizikó faktorok — hatására a koszorúerek falában kis foltok formájában koleszterin rakódik le. A lerakódott koleszterin felett az ér belső fala — mely olyan sima, mint egy teflonlábas bélése — kifekélyesedik, végső soron pedig meszesen átalakul. Ez tulajdonképpen az érelmeszesedés lényege, mely bármilyen artérián is kialakulhat. Az így létrejött meszes fal — plack — beszűkíti az ér belső átmérőjét, rontva ezáltal a hozzá tartozó szívizom vérellátását. Az elváltozás hosszú ideig nem jár semmiféle panasszal. Ha a szűkület mértéke mintegy 70 százalékot eléri, jelentkeznek már a különféle szívpanaszok, kezdetben fizikai, szellemi megterhelésre, később nyugalomban is. A szívinfarktus azáltal jön létre, hogy az említett meszes érfal-elváltozás megreped, és hirtelen elzárja az ér teljes belső nyílását, vérrög képződik. Következménye: a szívizomzat egy részének elhalása, vagy rosszabb esetben az elhalt területről rendellenes ingerképzés következtében a szív automatikus működése megszűnik, és hirtelen halál áll be. Mit tegyünk, hogy ez a minden formájában komoly veszélyekkel járó betegség elkerüljön bennünket? A legfontosabb feladat tulajdonképpen a különböző rizikófaktorok elkerülése, életünk normális vitele. Nézzük tehát, mik is ezek a rizikófaktorok? Ezek felelősségét az infarktus kialakításában tudományos intézetek nagy — több százezres — statisztikai adatok alapján állapították meg a föld számos országában. — A zsíranyagcsere zavara: a helytelen, túl zsíros táplálkozás megemeli a vérben a koleszterin szintet, mely fokozza az érelmeszesedés kialakulását. Jó tudni, hogy nemcsak a disznózsír, hanem a tojás sárgája, a vaj és a sajt is jelentősebb mértékben tártál, mázzá ezt az anyagot. Sajnos, a zsíranyagcsere zavarát magas zsirértékekkel különböző zsíranyagcsere zavarok is előidézhetik, a táplálkozástól függetlenül. Ezt célzott vizsgálatokkal ma már ki lehet mutatni. — A magas vérnyomás szintén hajlamosító tényező. Fontosságát azért is ki kell emelni, mert hosszú időn át nem okoz panaszokat, és a betegek általában elhanyagolják a gyógyszerek szedését és az ellenőrzést. — A dohányzás köztudott rizikófaktor mindenki számára. Statisztikailag igazolt, hogy ha egy 45—54 év közötti ember napi 15 cigarettát szív el, háromszor nagyobb az esélye az infarktusra, mint egy nem dohányzónak. Mivel a dohányzás hajlamosít magas vérnyomásra is, áttételesen kétszeres rizikófaktorként is szerepel. — A személyiség-típus szintén jelentős szerepet játszik a betegségben. Az infarktus szempontjából megkülönböztetnek A és B típusú személyiséget. Infarktust inkább az A típusúak szoktak kapni, akikre az agresszivitás, túlzott becsvágy, türelmetlenség, mindenkivel való versengés jellemző. — A rizikófaktorok kombinációja még nagyobb jelentőséggel bír. Több kockázati veszély együttes jelenléte mindig nagyobb veszélyt jelent, mint az egyes tényezők számtani összege. Ha valakinek pl. magas a vérnyomása, a rizikó 2,2-szeres, napi 20 cigaretta 1,9-szeres, míg a zsíranyagcserezavar 1,75-szörös kockázatot jelent. A három tényező együttes jelenléte viszont a kockázatot 8,15-szörösre emeli. A rizikófaktorok együttes csökkentése tehát rendkívül nagy szerepet játszik a betegség megelőzésében. Az ezek elleni következetes harc (pl. az USA-ban) a betegség jelentős csökkenésével járt. Saját egészségünk érdekében tehát át kell gondolnunk életünket, és a rizikófaktorok csökkentésével, tudatos életvitelünkkel az életünket menthetjük meg. DR. ÖTÖS MIKLÓS üzemi főorvos Emlékezzünk régiekről Anglia törökországi követségének két tagja, John Paget s Mary Wartley Montagne. nem nagy lelkesedéssel vágott neki a hosszú útnak. „A puszta földön fogunk hálni, írja Paget, csak azt ehetjük, amit magunkkal viszünk. Főleg a falvakban ajánlatos szállást kérni, a papnál vagy a tanítónál, nem pedig egy fogadóban. Buda—Eszék között, egészíti ki Wartley, az ország nagy részét erdők borítják. Az utazásomra készülve úgy érzem, oly ünnepélyességgel kell elbúcsúznom barátaimtól, mintha igen veszélyes szakadékon akarnék átkelni. A portyázó tatárok foglyul ejtik az utazókat, ezért jelentékeny, 500 főnyi kísérettel vonulunk a Duna mentében.” Azonban a 18. század elején, a zsidó betelepülők bátrabbak voltak, a legelső telepesek között megjelentek vi. dékünkön, annak ellenére, hogy a paksi jobbágyok akkor még önellátók, akik legfeljebb néhány, házilag elő nem állítható fém-, üveg-, selyem- és fűszerárut leszámítva, a zsidók áruközvetítését alig vették igénybe. Mivel a zsidók a 18. század elején Pakson már a jobbágyakéhoz hasonló szabadságot élveztek, számuk egyre növekedett. Az 1781-es újabb kiváltságlevelük szerint új zsinagóga, fürdőház, aggkórház és temető részére ajándék telkeket kaptak a földesuraiktól. Vezetőségüket, esküdteiket maguk választhatták, a rabbi vezetésével önálló bíróságot állíthattak, ez a zsidók egymás közötti pereiben ítélkezett. A paksi zsidóság második nemzedéke már népes hitközségbe született bele, akik a kereskedelemben tevékenykedtek. Számuk a 19. században már 1000 fölé emelkedett, rabbiképzőjük híre pedig az ország határait is átlépte. A századunk elején a zsidóság, a város legmódosabb rétegének egyikét alkotta. Több neves közéleti funkcionáriust adtak az országnak. Pakson született Freund Vilmos, a híres építész, aki „Országház” c. pályázatáért oklevél elismerést kapott, számos nagy budapesti bérházat, villát és kórodét is tervezett; Grieshaber Mózes rabbi, tudós és író; Márkus Dezső törvényszéki bíró, jogi író, jogtudós, az első magyar jogi lexikon szerzője; Palágyi Menyhért, a híres filozófus, irodalomtörténész, kritikus, darmstadti egyetemi tanár; Terbitsch Lincoln = Ignatus Timothy, a világhírű politikai kalandor, és még sokan mások, a kevésbé ismert orvosok, jogászok, ügyvédek közül, ök adták a két világháború között Paks ügyvédeinek, orvosainak, nagykereskedőinek zömét is. A paksi zsidóság dinamikus építő munkáját zúzta össze egv csapásra a II. zsidótörvény. A paksi zsidóságnak több mint kétharmada a koncentrációs táborokban vagy munkatáborokban lelte halálát. Megilletődve áll meg a még élő kortárs, hátrahagyott néhány emlékük előtt, de az is, aki soha sem ismerte őket. A paksi volt polgári fiúiskola Lenin utcai, romos műemléképületének előcsarnokát két márványtábla ékesíti. Az egyiken ez olvasható; Günsz Gábor 1895. november 13-án áthelyezéssel került Paksra, a nagyszöllősi Állami Polgári Fiúiskolából. Megérdemelt nyugdíját 40 évi szolgálat után, 1935. június 30- ától élvezte. Szinte az egész községet ismerte, Paks utcáin nem akadt, aki őt ne köszöntötte volna. Műveltsége széles körű, a számtant, a mértant, természetrajzot egyforma mélységgel tanította. Az ünnepélyek közszeretetnek örvendő, lángoló szónoka, Paks kulturális életének kimagasló és népszerű reprezentánsa, a megbékélés, a szeretet, a tisztelet és hűség apostola. Tagja a Paksi Kaszinónak, a Kereskedelmi Csarnoknak, a Természettudományi Társulatnak. A többtermelés előmozdítására bevezette a csontgyűjtést, a selyemhernyótenyésztést, bélyeggyűjtést. Az így befolyt pénzből év végi jutalomkönyveket vásároltak. Ezek annak a hosszú, munkában eltöltött időnek utólag megállapítható, s elévülhetetlen érdemei, amelyet iskolánknál 40 éven keresztül letöltött. Mélyen megrázó búcsúja is. Senkit sem akart provokálni, amikor elutasította volt diákjainak az elrejtésére tett célzásait, önként vállalta az internálás és a vele járó halál rémületét. Az volt akkor is, milyennek ismertük, magát a diákjaiért, a közösségért feláldozó és felemésztő „Gabi bácsi”. Ütünk innen az emeletes banképület tövében álló gyógyszertárhoz vezetett. Ebbe 1944-ben Krémer Szilárd patikushoz nem gyógyszerért csöngettek be, hanem őt magát követelték. Csak annyi ideje volt, hogy a gyorsan ölő mérget feleségével együtt beszedje. így lettek a fasizmusnak első paksi mártírjai. A Kossuth Lajos és a Kereszt utca közötti zsidó üzletházak ma is többnyire azok. De zsinagógájukból közben városi könyvtár, az iskolából napközi, a fürdőből piactér, az aggok házából magánlakás lett. Egyedül temetőjük szimbolizálja néhai ittlétüket. Furcsa, szorongó megil'letődötttség fogja el a halandót, ha belép kapuján. J51- árvultság, gondozatlanság kíséri a látogatót mindenütt. De végre akad egy sír, melyen ott sorakoznak a kavicsok, ezeket látogatásaik alkalmával teszik rá a sírhalomra. Sírkövén a felirat: — Auschwitzba elhurcolt mártírjaink emlékére. Engel Gézáné 78, Engel Árpád 53, Engel Dezső 53, neje 47, leánya Ilona 24, Goldstein Imre 54, neje 46, leánya Pannika 16, Engel Józsefné 34, fiai Géza 9, Ferike 8, Somfeld Jenő 45, Weisz Rudolf 42 évet élt. 13nan egyetlen családból. Másik sírkő: A Fasiszta Brigantik által elhurcolt, Auschwitzban mártírhalált halt hozzátartozóink: Weisz Sámuel és neje, Weisz Józsefné, gyermekeik Marika és Klárika, Weisz Sándor és neje, gyermekeik Robika, Zsuzsika, Weisz Gyuláné, gyermekei Gyurika, Bandika, Neumann Jakab és neje, gyermekeik László és Tibi emlékére. 16 egy másik családból. És a harmadik sír: Auschwitzban mártírhalált halt dr. Stern Miksáné, született Müller Sarolta, a jó gyermek, a hű hitves, a szerető testvér, a nemes emberbarát, a Paksi Nőegytet elnöknőjének Felejthetetlen emlékére. 5630—5704. (1870— 1944). Rólulk tudunk. De hamvaik, több száz társukéval együtt a megsemmisülés homályába veszték. Azaz mégsem?! Günsz Gábor egyik mélyenszántó gondolata adja meg rá a választ: „Kit nagyon szerettünk, ha elhagyja a földi életet, akkor a mi legszebb kívánságunk: isteni örök világosság legyen jutalmuk” ... Ezt üzenjük 40 év után mi is. DR. NÉMETH IMRE helytörténész EBBEN AZ ÉPÜLETBEN ÉLT, NEVELT ÉS ALKOTOTT 40 ÉVEN AT GÜNSZ GABOR ÁLLAMI POLGÁRI FIÜISKOLAI TANÁR, AKIT 1944 TAVASZÁN EMBERTELEN PRIBÉKEK ELHURCOLTAK, NAGY CSALADJA, TANÍTVÁNYAI KÓRÉBÓL. SOROZATOS MEGALAZTATAS ÉS MÁRTÍRHALÁL JUTOTT ÍGY OSZTÁLYRÉSZÉÜL. ÖRÖK MEMENTOUL EMELTÉK 1948. PÜNKÖSDJÉN HALAS TANÍTVÁNYAI.
