Atomerőmű, 1985 (8. évfolyam, 1-8. szám)
1985-05-01 / 3. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Brigádvetélkedő II légoltalomtól a polgári védelemig II. rész Az elmúlt évekhez hasonlóan a Munkásművelődési Központ és az atomerőműberuházás Művelődési bizottsága idén is vetélkedőt hirdet a szocialista brigádok részére. Ebben az évben azonban annyiban más, több lesz a vetélkedő, hogy már májustól megindul az a művelődési akció, amelyen ajánlatos részt venni a benevező csoportoknak, ha jól akarnak szerepelni a decemberi záró vetélkedésben. Az érdeklődő brigádok májusban előadást hallhatnak a településünk történetéről. (Ehhez a helytörténeti témához javasoljuk a Paks monográfia beszerzését.) A nyári hónapokra szabadon választható témákból készülhetnek a csoportok. A javasolt témák: — „Mesterségünk”: A brigád munkájának bemutatása. — „Hogyan népszerűsítené?”: Népszerűsítsék, reklámozzák a vállalat 1—1 termékét, gyártmányát, szolgáltatását plakát formájában, versben vagy prózában. — Riport készítése (írásban vagy magnószalagra) az üzem a gyár egy-egy gazdasági vezetőjével a legfontosabb, legaktuálisabb üzemi, vállalati feladatokról, problémákról. — Valamilyen szabadidőtevékenységhez kapcsolódó bemutatás (képekben, szóban, kiállítás formájában). Pl.: Hobbitermékekből bemutató; Beszámoló valamilyen kulturális eseményről, kirándulásról, amelyen részt vettek a brigádtagok; — Valamilyen kulturális esemény (pl. író-olvasó találkozó) megrendezése a brigádtagok által. Szeptemberben filmvetítésen vesznek részt a benevező csoportok, melyet beszélgetés követ filmmel foglalkozó szakember vezetésével. Novemberben politikai tárgyú, éves összefoglaló előadás szerepel a terveinkben, valamely neves közéleti személyiség előadásában. Az éves kulturális munkát záró vetélkedőre december hónapban kerül sor. Jelentkezési határidő: május 10. Jelentkezési lapokat a vállalatok munkaverseny-felelősénél kaphatnak az érdeklődők. A. I. Az 1939-es év a gyors ütemű szervezési feladatok végrehajtását jelentette. A megtartott első országos légvédelmi és légoltalmi gyakorlat tapasztalatait és tennivalóit összegezték, melyek az 1940. évi 447/83. 100. ein. lgv. számú rendeletiben fogalmazódtak meg a m. kir. honvédelmi miniszter részéről. A rendelet Igen részletesen foglalkozik a megkülönböztető jelzések kialakításával és rendszeresítésével. A gyakorlat bebizonyította, hogy a nagy tömegek mozgósítására és Irányítására kijelölt személyek csak úgy tudják feladataikat ellátni, ha azokat jól láthaitó megkülönböztető jelzésekkel szerelik fel. Leszűrtek még egy olyan fontos következtetést is, miszerint a tömeg irányítása, mozgatása és védelme csak akkor eredményes, ha a feladat-végrehajtással kapcsolatos ismeretszintjük magas. Ezért a m. kir. honvédelmi miniszter a 448/83.500-as rendeletében az önvédelmi kiképzésről Intézkedik. Megszabja, hogy a (házcsoport) légoltalmi őrség parancsnokai évente négy alkalommal tartsanak egy-egy órás kiképzést és gyakorlatot minden olyan lakó számára, ki legalább napi 5 órát tartózkodik a lakásban (házcsoportban). A légoltalmi őrség parancsnokai és a két helyettese részére az első évben 16 óra, a következő években 8 óra kiképzést kell tartani. Ezt a kiképzést a Légoltalmi Liga oktatói végezték a honvédelmi miniszter által jóváhagyott tansegédlet alapján. Erőmű - videofelvételen A melegvizes-csatorna hullámai a Duna kékjével keverednek. A képernyőn szinte élőben látszik az atomerőmű működésének egyik fázisa, olyan, mintha a hűtővizes csatorna és a folyó torkolatánál állnánk. A DX C. M3 UMATIL kamera és a PV 9001-es monitor — no és kezelőjük, Koszteczky László, a PAV videostúdiójának munkatársa — híven rögzítik nem csupán ezt, de más fontos, az erőmű működésével, építésével kapcsolatos részeket, történéseket is. Felvételt készítettek például olyan zónákban is, ahová csak néhányan juthatnak be. —Az igazán hatékony képzéshez — mondja Donkó András, a PAV oktatási osztályvezetője — a legmodernebb technika kell, s ehheztartozik a video is. Az iskolarendszerű oktatásról bebizonyosodott, hogy nem elégséges, hiszen szakembereinknek — nem túlzás — ismeretdömpinggel kell megbirkózniuk. Másrészt, az erőmű jellegzetessége, hogy egyes részeit üzem közben nincs mód megtekinteni. Komoly segítség munkatársainknak, ha azokat a felvételeket tanulmányozzák, amelyeket az álló blokkban készítettünk. Ez lehetőséget nyújt a munkára való felkészüléshez, s tán nem utolsó szempont, hogy a laikust megismerteti az erőmű „rejtett” zugaival. Továbbá célunk, hogy az építés leglényegesebb mozzanatait is dokumentáljuk az utókor számára. — Milyen technika áll mindehhez rendelkezésre? — Jó minőségű programok készítéséhez élvonalbeli berendezések szükségesek. Annak idején, a beszerzéskor felkerestük a csehszlovák oktatástechnikai stúdiók egy részét, s a Sony cég helyi bázisát, tanácsot kérve egy félprofesszionális rendszer kiépítéséhez. Hordozható kameránk, képmagnónk van, monitor, editáló berendezés, stb. Fokozatosan igyekszünk fejleszteni a technikát, figyelembe véve, hogy az oktatási központ egy része lesz a videobázis. Ennek megfelelően zártláncú tv-adást tervezünk, melyet VHS-rendszer segítségével, illetve Akai—r Videoton képmagnókkal valósítunk meg. Amíg nem épülnek meg az oktatási központ helyiségei, mindig „helybe” visszük a képmagnókat és a monitorokat. A lakosság és a látogatók tájékoztatására egy tájékoztató központot tervezünk. Projektort — azaz a képet vászonra vetítő szerkezetet — vásárolunk, s annak segítségével ismertetjük meg látogatónkkal az erőművet — videofelvételről. Za. D. Ebből a rendeletből derül ki, hogy a Légoltalmi Liga Országos Elnöksége egy „Riadó!” című szaklapot jelentetett meg. (Ennek a lapnak természetesen semmi köze a Franciaországba emigrált forradalmi magyar munkásság — 1924—39. között megjelenő — hasonló nevű lapjához, mely többször változtatott címet, volt Párisi Munkás, Üj Harcos, Fáklya, Szikra és végül Szabad Szó, hogy csak néhányat említsünk. A kommunista emigráns íróik egyik legfontosabb nyugati orgánuma volt, különösen a fasizmus németországi Hatalomra jutása után.) Az 1937-ben megjelenő „Riadó!" a majdan 1959-ben meginduló „Légoltalom” című szaklapnak az elődje. A „Riadó!” hasábjain jelent meg például a 6. számú mellékletként ismert „Névjegyzék a házban lakó, vagy állandóan (legalább napi öt órát) ott tartózkodó 14—70 éves személyekről” — című nyomtatvány, melyet a bejáratnál kellett kifüggeszteni és szigorúan ellenőrizték pontosságát és naprakészségét. Nem citálom tovább az 1S40- es és az azt követő rendeleteket, hiszen a végső eredmény ismert. Ez évben ünnepelve felszabadulásunk 40. évfordulóját, többször felidéztük — bár nem elégszer — azt a szörnyű pusztulást, amit a II. világháború okozott, és leszűrhetjük mi is azt a következtetést, hogy nem lehet úgy felkészülni egy háborúra, hogy az ne okozzon mérhetetlen szenvedést, kínt és pusztulást. A világégés után 1945. július 2-án a Tolna Vármegye Hivatalos Lapjában jelent meg Vörös János honvédelmi miniszter 26. 192/1945. számú rendelete, amely a honi légvédelmi készültség megszüntetéséről intézkedik. A rendelet célja: „ ... a légoltalom teljes megszüntetése úgy, hogy a szervezetnek, létesítményeknek és felszerelésnek erre megfelelő része békecélokra minél nagyobb mértékben felhasználható legyen.” A rendelet részletesen felsorolja, hogy a különböző szolgálatok anyagait milyen békeszervezeteknek kell átadni. így kerül átadásra a tűzoltás minden eszköze az alakuló tűzoltó alegységek részére, az egészségügyi szolgálat minden anyaga a kórházaknak, vagy a tiszti orvosok részére. „A nyilvános óvóhelyek felszereléseit tárolni kell. Az óvóhelyek alátámasztó gerendáit, ácskapcsokat, szerszámokat, az Országos Újjáépítési, illetve az Országos Építésügyi Kormánybiztos rendeletétől függően értékesíteni, illetve felhasználni szükséges” — szól a rendelet 2. § 13. pontja. A 14. pont szerint: „A tartós légoltalmi szolgálatosok további igénybevételére vonatkozóan a HM 5.649/1945. számú rendelet intézkedései mérvadóak.” És végül a 15. pont: „Mindennemű légoltalmi kiképzést azonnal meg kell szüntetni.” (Folytatjuk) BEREGNYEI MIKLÓS Élménysarok Motoros sárkányrepülő felszabadulási emléktára Mottó: Ezt a rovatot lassan kell olvasni, . mert rövid! ... falvédőt varrnak ajándékba a Volán sofőrjeinek a buzsáki y,Aranycérna” szocialista brigád lányai, asszonyai. A falvédőre az lesz írva: „Szeretettel gondol önre Buzsákról a Marcsa, Hogy a menetrendet mindig Pontosan betarcsa” A falvédő egy megálló mellett elszáguldó csuklósbuszt ábrázol. A megállóban három méltatlankodó utas, a vezető ábrándozva egy dús keblű, hosszú combú lányra gondok akinek egyetlen öltözéke: egy járógipsz a bal lábán, amelyet múlt héten csukott oda a busz ajtaja. Az egész ábra pedig egy nagy piros kereszttel van áthúzva. A falvédőket az a két nyugdíjas néni fogja átadni, akit a szekszárdi busz ijesztett meg múlt szombaton a mozi előtt a zebrán. Vagy én, aki még április 4-én maradtam le a hatnegyvenes buszról, mert harmincötkor eljött, az ötvenes meg egyáltalán nem jött, mert hasonlítani akart a fél nyolcasra, ugyanis az sem jött. * ... még mindig sokan nem tudják a gyakorlatban értelmezni az intenzív gazdaságfejlődés alapfogalmait. Itt van például a kapacitáskihasználás. Ezt most elmagyarázom egy konkrét példán. Időpont: április 10-e, 11.00 óra előtt 5 perccel. Ebédjegyem nincs, a 102-es épület büféje zárva. Holdfény büfé zárva, Napfény zárva, ívfény zárva — hegesztőkém ebédelne. (Vigyázat! Ebben van a probléma gyökere.) Továbbá: B—C oldali büfé zárva, Hotdog büfé szintén. Pecsenyesütő nyitva (ó, milyen boldogság). — Jó napot! — Jó napot! — Mit parancsol? — Mijük van? — Nincsen semmi. — Akkor abból egy fél kilót (de a drágábbikból!). Tanulság: az a baj elvtársak, hogy még mindig a régi rossz beidegződések rabjai vagytok! Mert miért mindig mindenki délben akar ebédelni? Jönnétek fél hatkor (ebédelni) — akkor bezzeg minden büfé nyitva van, teljes áruválaszték), sőt magyar ruhás kiszolgálólányok kedveskednek hamuban sült szalámis zsömlével minden századik vásárlónak. Hát nem értitek, hogy növelni kell a kapacitás-kihasználást ?! * ... baj van a másik alapfogalommal : a takarékosság gyakorlatias felfogásával is. Ennek lényegét egy önkritikus példával világítjuk meg: ez az újság is viccelődött annak idején azon, hogy milyen drága lehetett az a kereplő, amit beléptető rendszer címén a magas irodaház portájánál felépítettek. Persze, elég ócska kifogásokat hoztunk fel ellene: hogy miért kell plafonig érő forgókerék, meg miért saválló (a húskombinátban sincs kolbászból a kapu, pedig ott meg azt lehet olcsón szerezni) stb. Egyszer csak (kb. 3 hónap múlva) a kereplőket leszerelték), helyükre nyugatnémet metróautomaták kerültek (ez külsőre olyan, mint a szovjet, de biztos jobban zár). Többen megkérdezték, hogy mi lett a kereplőkkel? Nos, a kereplők a hidegvízcsatorna mellett, a szeméttelepen nyertek elhelyezést — takarékossági megfontolásból!!! Ez az, amit a régi módon gondolkodó szakemberek már nem értenek), mert csak a dolog veszteségoldalát veszik figyelembe. Itt azonban sokoldalú elemzésre van szükség. Arról van szó, hogy a beléptető rendszerek tizennyolcas csőből készült nagy fülek voltak. Namost, ezekből a fülekből az egyik területen dolgozó téesz dolgozói divatos virágtartókat csinálnak, Melyekre igen nagy (vodkával) fizetőképes kereslet mutatkozik. Ha az ilymódon előálltott virágtartókat például 3 millió 600 ezer forintért el tudjuk adni. akkor máris több, mint 100 ezer forint nyereséget könyvelhetünk el. Hulladékhasznosításból! Mert ám az okos gazda manapság úgy takarékoskodik! hogv eleve olyan terméket gyárt, amiből később hasznosítható hulladék lesz ... —tóth— Postánkból Hz atomerőművek térhódítása Schaffer Zoltánnal, az atomerőmű MHSZ-klub sárkányrepülő szakosztály vezetőjével beszélgettem arról, hogy milyen indíttatásból született a túra megrendezésének gondolata, és hogyan zajlott le. — A túrát az MHSZ Országos Központ Repülő Szövetség felkérésére készítettük elő és vezettük le, mely hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletének jegyében zajlott le. Túraprogramunkat már hónapokkal ezelőtt kidolgoztuk, melyet elküldtünk a felsőbb szervek mellett az érintett városoknak és az ország nagyobb motoros sárkányrepülő szakosztályainak is. A programban az ország körülrepülése szerepelt, érintve a legnagyobb városokat, s ezzel is tisztelegve a 40 évvel ezelőtt hazánk légterében harcoló hős pilóták emlékének. Az esemény jelentőségét növeli az a tény, hogy vállatunk gazdasági- és sportvezetésének támogatásában emlékzászlót adtunk ki a túra valamennyi résztvevőjének és a zászlón feltüntetett városok vezetőinek. felszabadulási EMLÉKTÚRA 1985 1985. március 26-án Pakson gyülekezett a túrán résztvevő valamennyi motoros sárkányrepülő, majd 27- én a program szerinti útvonalon Kiskunfélegyháza irányába levegőbe emelkedtünk. Helyi repüléssel szórakoztattuk az érdeklődőket, majd hamarosan társakra találtunk a közeli klubok személyeiben, akik csatlakoztak a túrához. Békéscsabán a battonyai emlékmű koszorúzási ünnepségén vettünk részt, később Szombathelynél a nemesmedvesi emlékünnepség részesei lehettünk. Még itt Szombathelyen, a repülőtéren a motoros repülő csillagtúra résztvevőivel közösen bemutatót tartottunk erről a sportról, mely nagy sikerrel vizsgázott a közönség előtt. Repülési útvonalunk állomásain zászlónkat igazolták, lepecsételték. A túra befejeztével április 1-én érkeztünk meg Paksra, ahol ünnepélyes fogadtatásban volt részünk, majd a fogadó bizottságnak átadtuk az igazolt zászlót. — Hogyan értékeled az 1985-ös felszabadulási emléktúrát? Elérte célját? — Nosi, a túrát az időjárás és a repülési engedély függvényében teljesítették a résztvevők. Ezt úgy kell érteni, hogy néha a megengedettnél nagyobb szélmozgás esetén nem tudtunk repülni, így kényszerű pihenőre jutottunk. Más esetekben, pl. Budapest környékének légtere nem volt mindig biztosított, mely szintén kényszerhelyzet elé állított bennünket. Mindemellett kissé „ijesztővé” vált a túra Győr környékén, mivel a tervezett üzemanyag-mennyiségünk jócskán megcsappant, de végül is megoldódott a probléma tartalék forintjaink által. Mindezek ellenére jónak értékelem túránkat, elértük célunkat, hisz bebizonyítottuk, hogy a motoros sárkányrepülés alkalmas akár több száz kilométer lerepülésére egy- ill. kétszemélyes motoros gépekkel. — Apropó! Milyen gépek volltak ezek? — Három motoros sárkányrepülővel vettünk részt, melyek Apollo CX Tandem típusú gépek voltak. — Kik indultak a klub színeiben? — Innen az atomerőmű színeiben Hangyási Sándor, Hausznecht Ferenci. Karszt János, Sdhalffer Zoltán és Tamis László indult ezen az emléktúrán. — Gratulálunk a nagyszerű rendezvény sikeréhez, és kívánunk sok sikeres repülést! Szabó Pál Élménysarok V,Az atomerőmű építői számára igen érdekes jelentést adott közre a közelmúltban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAE); a világ atomerőműveinek eddigi öszszesített üzemideje együttesen 3500 év, — jelentősebb baleset nélkül. Az elmúlt év végéig 26 országban működött villamosenergiát termelő atomerőmű, — összesen 344 reaktor 220 ezer MW energiát termelt. A 344-ből 30-at 1984-foen helyeztek üzembe. A világ energiafelhasználásának 13%-át már atomerőművek adják. Jelenleg 180 reaktor építése folyik. A fenti adatok reprezentatívan szemléltetik az atomerőművek rohamos térhódítását a világ elektromosenergia termelésében. Ez nyilvánvalóan összefügg a szénhidrogénkészletek csökkenésével, illetve azok árának növekedésével. Beigazolódott, hogy a szigorú technológiai előírások betartásával az atomerőművek biztonságosan üzemeltethetők, környezetszennyezésük pedig lényegesen kisebb a hagyományos hőerőművekénél. Különösen szembetűnő volt a paksi atomerőmű előnye a hagyományosakkal szemben, hazai viszonylatban, az elmúlt szokatlanul kemény télen. Ez a tapasztalat is nyomatékosan indokolja a négyes blokk utáni további reaktorok építését. Figyelembevéve az atomerőmű építésének időigényességét, valamint szegényes szénihidrogénkészletünket, célszerű lenne a negyedik reaktor után folyamatosan építeni a továbbiakat.” Tisztelettel Éles Antal
