Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1984-08-01 / 5. szám
2 atomerőmű Építői A partéiét hírei Zöldség hol vagy? Az Atomerőmű Beruházás Párt V. B. júliusban megtárgyalta a Paksi Atomerőmű I. blokkja első kampányának üzemeltetési tapasztalatairól szóló jelentést. Az előterjesztés alapján a vb. megállapította ,hogy a közel másfél éves (1982. december 14—1984. április 21-ig) időszak alatt a blokk jól vizsgázott. Az 1983. évi tervet ötven százalékkal túlteljesítve a kampányidőszak alatt 3,5 milliárd kilowattóra áramot termelt. A gép rendelkezésre állása az üzemi gép,pé nyilvánítás óta 95 százalékos volt, ami a nemzetközi tapasztalatok szerint is kiemelkedő. A termelést magas szintű üzem- és nukleáris biztonsággal valósította meg, ugyanakkor a környezet sugárterheléséhez kimutathatóan nem járult hozzá. A blokk berendezéseinek működését vizsgálva megállapítható, hogy a primerköri gépészeti rendszerek kifogástalanul működtek, a szekunder-köri berendezések és segédberendezések viszont már jóval nagyobb odafigyelést igényeltek. A villamosberendezések problémamentesek voltak, az irányítástechnikánál már sok volt az apróbb meghibásodás, de komoly üzemfenntartó munkával ezeknek a rendszereknek a működését is biztosítani tudták. A leállási idő alatt megtötrént az üzemanyag egyharmadának cseréje, és elvégezték a szükséges karbantartási munkákat is. A visszaindulás nyugodt körülmények között, problémamentesen történt, és az egyes blokk 1984. július 4. óta újra termel. A vb. elismerését fejezte ki a dolgozóknak a végzett munkáért és a jelentést elfogadta. Második napirendként az 1984. évi gazdaságpolitikai célkitűzések feladattervének első féléves végrehajtásáról szóló beszámolót tárgyalta a testület. Megállapította, hogy az egyes és kettes blokkon jelentkező feladatok szervezése, a tevékenység összehangolása sok problémát jelentett. A III. blokk szerelése a tervezettnél lassabb ütemben kezdődött a berendezésszállítások késései miatt A IV. blokk építészeti feladatainak teljesítése jó ütemben indult, azonban itt is néhány beépítendő elem hiánya akadályozza a munkát. Az illetékesek a szükséges intézkedéseket megtették — állapítja meg a beszámoló. A vb. saját feladatterve alapján foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, és állásfoglalásában rögzítette elvárásait (az illetékesek felé). A hozzászólások megerősítették, hogy a végzett munkáról, az elért eredményekről nagyobb elismeréssel kell szólni. Javult az együttműködés az ERBE és a PAV között, és továbbfejlődött a beruházáson a munkaverseny-mozgalom is. Feladatként határozta meg a testület, hogy a pártszervezetek a következő fél évben saját feladatterveik alapján fordítanak nagyobb figyelmet a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítására. Fokozni kell a gazdaságpolitikai agitációs- és propagandatevékenységet is, jobban kihasználva az üzemi lap és a hangos híradó által biztosított lehetőségeket. A vb. az előterjesztéseket a feladatokkal együtt elfogadta. Ülést tartott a pártbizottság is. A gazdasági célkitűzések feladattervének első féléves végrehajtása értékelését követően megtárgyalta a KISZ-szervezetek érdekvédelmi érdekképviseleti tevékenységéről és annak hatásáról szóló munkabizottsági előterjesztést. A PB feladatként határozta meg a pártszervezeteknek, hogy saját területükön vizsgálják meg a KISZ érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységét, és annak megfelelően tegyék meg a szükséges intézkedéseket, ugyanakkor felhívta a KISZ-bizottság figyelmét is ennek a munkának a segítésére. A PB az előterjesztést azzal fogadta el, hogy egy idő múlva ismét visszatér a tapasztalatok értékelésére, ellenőrizve a végrehajtás helyzetét. Mármint hol vagy, hol nem. Z: avagy zöldség: Leginkább a Bosnyák téri piacon vagyok, drágám! Cz: És drágán, fenemód! Z: Na hallod! A frissességem meg kell fizetni, ha meg is kopik, mire a lakótelepre visznek. De mert nélkülözhetetlen vagyok, megvesznek. Van, mikor el sem jutok Pa'ksra... Cz: Sajnos! Mondd, közelebbről nem tudsz jönni? Z: Ami azt illeti, Metzger Ferenc áruházvezető (10. sz. ABC) kajtat utánam a Duna-Tisza közére, még Szeged környékére is, és ha ügyesen csinálja, fölfekszem az autójára. Néhány paksi kistermelő is becipel a lakóra. Sághy László boltvezető (Csemege) kevesebbet kap belőlem, s azt is a központjából, Pestről. A többi ... Cz: Te egy kiszámíthatatlan kis... Z: Ki ne mondd! Különben sem vagyok kiszámíthatatlan. Mert a termelőm ki- és megszámít. (Műtrágya, fólia, villany, víz, fűtés törődés, újratermesztés, igények, stb.) Megsarcol, mondjuk, 50 Ft-ra. A bosnyáki „nagykortól” már 60 Ft-ért jövök. Az eladóm tudja, hogy igen múlandó az ifjúságom, s ha nyakán maradok, az kár. Kb. 20 százalékom kidobható, mert sokat törődöm és fogdosnak. Ez 100 kg-nál 1200 Ft kár. Mit tesz? A maradék 80 kg már nem 60-ba, hanem 75-be kerül.. Aztán ő is hasznot szeretne (min. 15—20 százalékot), az még 15 Ft. így kerülök a végén 90-be a pulton. Kérdezem : nyerészkedett valaki? Na, ugye! Sokallod? Tegyél te is az ágyadba, már mint zöldséges ágyadba! Cz: De nekem nincs ágyam! Legfeljebb 4 cserepem az erkélyen. Z: Hja kérem! Az élvezeteket, az én élvezésemet is meg kell fizetni! Vagy lemondani róluk! Ne keseredj el! Amikor nem melegházi. hanem szezoncikké válók, akkor sem leszek sakkal olcsóbb. Mert amit a termelő a primőráraknál nem ért el, behozza a szezonban. Nem vagyunk mi egymásnak valók, mondj le rólam (ha tudsz)! Cz: Kénytelen leszek, hacsak az úristen, a Csemege, az Áfész vagy valaki nem segít! Egyébként is lötytyedt a bőröd, fakó a színed, aszott vagy, sőt romlott! Megleszek nélküled! Papolhatnak nekem az egészséges táplálkozásról. Tegyenek magukévá, akik tudnak! Rémálom. Mit szólnak hozzá a zöldségfront vezetői? Metzger Ferenc: Beszélhetnénk a lakótelepi ellátásról általában, ami véleményem szerint összességében megfelelő, sőt, jónak mondható, s ebben nem kis része van a 10. sz. ABC-nek, de talán majd máskor. Most néhány korábbi cikk kérdéseinek („Csemegeügyben” AÉ 1984. január és „Akadozó zöldségellátás” AÉ 1984. február) megismétléséről van szó. Nos, szerintem nem mondott a megszólaltatott zöldség zöldséget. Hozzáteszem, valóban mindent megteszünk a megfelelő zöldségellátás érdekében. Néha nagyobb, néha kisebb eredményességgel. Megpróbáljuk a legkisebb kistermelőt is a bolthoz kötni, és megadjuk neki a kért árat akkor is, ha mi további árrést már nem tehetünk hozzá. Ha az rendszeres, megbízható szállító. Kötünk előre is szerződéseket, de alig van a környéken igazi kistermelő. Ami az előbbi árszámításokat illeti: túlzóak. Nekünk maximált áraink, illetve árréseink vannak. Így néhány esetben olcsóbban, néha drágábban lehetünk a maszek áraknál. Megjegyzem, viszonyítva más árucsoportokhoz, a legkisebb hasznot — éppen a magas veszteség miatt — a zöldség, gyümölcs hozza. Ennek ellenére törekszünk a minél jobb ellátásra. Nem jótékonykodásból. Ugyanis nincs olyan vevő, aki fél kilogramm paradicsomért jön csak. Vesz mellé vajat, kenyeret, sót, stb. Ez is vásárlás, vásárló (holnap is bejön), mindez forgalom, a forgalom pedig nekünk érdek, megélhetés. S csupán még egy beszédes mutató: két év óta, a környező boltok belépésével forgalmunk általában visszaesett. Ugyanakkor zöldség-, gyümölcsforgalmunk nem, sőt emelkedett. Cz: Miért nem működik hónapok óta a bolt előtti mozgópult? M. F: Hihetetlenül hangzik, egyszerűen személyzet hiánya miatt. Még tanulót sem tudtam beállítani. A kérdés jogos, mire ez a szám megjelenik, megoldjuk valahogy! Ha nem is teljes nap, hanem 14—18.30 közötti üzemeléssel. Cz: Felsorolok néhány gyümölcs- és zöldségféleséget. A megnevezések mellé — mint az iskolában — osztályozza az ellátás minőségét! Pl.: azt mondom füge, azt mondja: 1. Kezdhetjük? Tessék! Űjhagyma — 5*. Zöldborsó — 3. Zöldbab — 4. Űjburgonya — 5. Karfiol — 2. Fejeskáposzta — 4. Uborka — 5. Tök — 4. Paradicsom —4. Paprika — 4. Eper —2. Cseresznye ;— 4. Meggy — 4. Alma — 4. Körte — 2. Sárgabarack —4. őszibarack — 4. Sághy László: Először is, továbbra sincs „szomszédvár”. Együttműködő egységek. segítő kollégák vannak, Másodszor, én elsősorban nem „zöldségből” készültem. A januári cikk csak érintette ezt a kérdést. Szerintem sem csupán mese a zöldség vallomása, de hozzáteszem, mi is szerzünk be zöldségfélét a környékről is, az áfésztől is, nemcsak Pestről. Ha van mivel, miből, mi is üzemeltetünk külső pultot. A belső eladótér szűk és előrecsomagolt jellegű, ami nem jelenti azt, hogy a vevő kérésére nem bontanánk meg a fóliákat, zacskókat. Az is nyilvánvaló, hogy a mi profilunk még kevésbé zöldségirányú, mint akár az ABC-é. A bolt ellátása a nagykertől, a központtól javult, részben a januári cikk hatására is. A megyei sörkeret viszont továbbra is kicsi, és túlzottan is „kapcsolt”. Szerencsére más központtól sikerült szerezni elegendő olcsó sört. A húsipar is szinte mindent szállít. Beszédes példa, hogy 1982 óta folyamatosan nő forgalmunk, és január óta nincs bejegyzés a vásárlók könyvében. Sok ellendrukkere volt az édesség-kávé részlegnek. Ma már nagy a forgalma kávéból, turmixból, jégrudakból, süteményekből, előrerendelt tortából. És IV. osztályú áron adjuk ezeket a termékeket. Egyszóval, a lehetőségekhez képest igyekszünk megfelelni az igényeknek, és szerintem meg is felelünk. Cz: Bár ez lenne a vásárlók és az olvasók véleménye is! Mi lett a városi tanács termelési és ellátásfelügyeleti osztályának terveiből? Ezek közt szerepelt a 10. sz. ABC melletti kistermelői eladótér bővítése. Szerintem szerény az eredmény: 3—4 asztalon árul néhány eladó ezt-azt és kerti virágot. Nagyobb bővítésre nem volt igény. Az iskola és az új óvoda térségében tervezett, elsősorban zöldséges pavilonsor megvan. Jóváhagyott, engedélyezett tervrajzokon. Csak a kivitelezés húzódik el. Vállalkozó is akadt. A bükkábrányi tsz február óta sem jelentkezett a lakótelepi buszpályaudvaron tervezett pavilon megnyitására üzemeltetésére. Menjünk tovább! A zöldségfront helyi vezérkari főnöke, Rauth János,, a Paks és Vidéke Áfész igazgatóságának elnöke következik: — Nem hivatalból, meggyőződésből egyetértek az előttem szólókkal. Néhány tömören megfogalmazott kiegészítésem mégis van. A lakótelepi zöldségellátás a tavalyihoz képest lényegesen javult. Növekedtek az Áfész felvásárlásai, felkészültünk a tárolásra is, így télen is tartani tudjuk az eddig elért színvonalat. A vásárlók elégedettségét jelzi, hogy a vásárlók könyvében nincs panasz, észrevétel. Arról senki nem tehet, hogy szinte minden zöldségféle 2—3 hetes „késésben” van, a fóliások pedig már „lefutottak”. Azért is figyelünk a folyamatos ellátásra. mert nem szeretnénk’ ha a vevő nem talál például uborkát, „nincs ebben a boltban semmi!” felkiáltással kiforduljon a boltból. Eredményeinket jelzi, hogy a vásárlók „Fogyasztók kiváló boltja” címét ítélték a 10. sz. ABC-nek és a Csemegének. Mindez nem tölt el bennünket önelégültséggel, igyekszünk még tovább javítani az ellátást mennyiségileg, minőségileg. Itt valami nem stimmel! Ha ennyire jó a helyzet, a boltosok a lelkűket is kiteszik, csakhogy sárgadinnyét is kínálhassanak júliusban, és én továbbra is csak hümmögök a választékot, a menynyiséget, a minőséget, az árakat illetően, akkor valószínűleg az én „készülékemben” van a hiba. Tovább! 37. sz. Népbolt vezetője, Kiss Károlyné: — Nem készültünk erre a látogatásra, de örülök. Javaslom, nézzünk körül a boltban! A eladótér itt is szűk, de szinte minden van. Külön az I. és a II. osztályú áruk. Mi ez a gaznak látszó akármi? — Brokkoli. A szovjet szakértők kedvelik különösen.. Tavaly az egyik szállítóval szerződést kötöttem termesztésére. Egy darab nem marad a nyakamon. De másból sem! Kistermelő szállítóim mindig és folyamatosan friss zöldséget, gyümölcsöt hoznak. — Ez önkiválasztó jellegű bolt. Nem tart attól, hogy a fogdosásoktól, válogatásoktól romlik a minőség? — Csak szép árut kell kínálni, a'kkor nincs értelme a válogatásnak. Sőt! Szeretett volna fél kilót, de szép az áru, vesz egy kilónyit is, ha már bekerült a zacskóba, fgy nyereséges a bolt, alig van kidobni való maradék. Kész! Ha lett is volna ellenkező vélemény, az káprázatból fakadhatott. Láttam, tapasztaltam, elmondták: megfelelő az ellátás. Igaz. ha a Csemegében éppen nincs valami, át kell sétálni a másik boltba, vagy a két maszek egyikéhez. Legközelebb akkor legyen a zöldség téma, ha nem lesz. Drágán sem. Ha valakinek más véleménye van, vagy másként osztályozná az ellátást, mint Metzger Ferenc, írja meg. CZAKÓ TIBOR Beregnyei Miklós—Pach János: Tolbuhin nyomában Az idő múlásával az emlékek halványodnak, az emlékezet kihagy és a környezetünkben élők számbavételekor derül ki, hogy milyen sokan itthagytak bennünket végérvényesen. Bevezetésként így tudnánk összegezni kutató utunk tapasztalásait. Felszabadulásunk közelgő 40. évfordulója alkalmából megpróbáltuk feleleveníteni az 1944. decemberi — 1945. márciusi időszakot, mely igen lényeges Paks történetében, de jóformán feltáratlan és megíratlan. Vállalkozásunk nehezebbnek bizonyult mint kezdetben hittük. A kutatást megnehezítette, hogy az eltelt 40 év alatt igen sokan elköltöztek, illetve átköltöztek egyik utcából a másikba és az 1944—1945-ös időszakot nem a jelenlegi helyükön élték át. A visszaemlékezők szinte kivétel nélkül nők voltak, mert a férfiakat már besorozták, és nem otthonukban élték át a felszabadulás időszakát. Nehezítette munkánkat, hogy sok embert, családot kitelepítettek, illetve önként hagyták el paksi házukat és költöztek a közelben lévő tanyáikra és ott gazdálkodtak vagy húzódtak el a háború szelétől. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy akik érdemben vissza tudnak emlékezni azok a 70. életéveiket már betöltötték. Végezetül a legt kegyetlenebb tény gátolta előbbre jutásunkat, nevezetesen az, hogy az úgynevezett koronatanúk sajnos már nem élnek. Elmondhatjuk, hogy ezen munkánkat a 25. órában kezdtük el, ezért minden morzsányi adatot rögzítettünk. Munkánk első állomása és területe a Dózsa György út — Villany út — 6-os műút és Táncsics Mihály út által határolt négyszög. Ezen területen jelentős szovjet katonai erők állomásoztak. köztük Tolbuhin marsall is, a 3. Ukrán front parancsnoka, igaz csak pár napig lakott a Tolbuhin u. 18-ban. Az előzőekben említett négyszögben található négy utca lakói közül nyolc személyt találtunk, akik a már korábban említett időszakban a helyszínen laktak. Elsőnek FLUX BLANKA (Tolbuhin u. 16., volt Szt. János u.) nénivel futottunk össze, aki a 70. életévét már betöltötte. Állítása szerint ő személyesen találkozott Tolbuhin marsallal a Szt. Háromság téren, ahol szembe jött vele a járdán. Az út igen sáros volt, a járdán nem fértek el, így Tolbuhin kitért. hogy ne a Blanka néni lépjen a sárba. Nagyon aranyos ember volt, emlékezik vissza mosolyogva és tudja szerette a hadifogjokat, sajnálta őket mint embert. Flux néniéknél „majorok” (őrnagy) laktak, akikről igen kellemes emlékek maradtak. Más lényeges eseményre nem emlékezett, de elmondta, hogy kiket lehetne még megkérdezni. fgy jutottunk el özv. KOVÁCS MIHÁLYNÉHOZ (Tolbuhin u. 14.) Jóval a 70 felett ő is, akit az utolsó évtized nagyon megviselt, mert közben a férjét is elvesztette. Ez az utolsó csapás minden mást kitörölt az emlékezetéből, mondta, és csak arra emlékezik, hogy az istálójukban fogdát rendeztek be, és itt vegyes foglyok voltak, németek, magyarok együtt. Ő irányított a következő szemtanúhoz SHÉFER JÁNOSNÉHOZ (Tolbuhin u. 30.) Igaz, hogy a 80. életévében van, de igen jó egészségnek örvend nem látszik 65 évesnek sem. Az ő elmondása szerint az utcában igen sok orosz katona volt elszállásolva. Mikor Fehérvár ellen mentek — mondja Shéfer néni — a németek kétszer verték őket vissza és mindkét alkalommal ide jöttek szállásra. Az ő szomszédjában „zászlótartók” laktak. Ez a Blatt-féle ház, Tolbuhin u. 32.. és a Kiszli-féle ház a Tolbuhin u. 34-ben. Shéfer Jánosné határozottan emlékszik arra, hogy egy pár napig Tolbuhin a GIRSCHT-féle házban (Tolbuhin u. 18.) lakott, ö hallotta, hogy úgy szólították: „marsall”. Elmondta még, miszerint a Siklósi házban (Tolbuhin u. 9.) orosz fogda volt, de ide kimondottan csak olyan orosz katonákat zártak, akik valamilyen disznóságot csináltak. Emlékezett a bombázásra, bár az időpontjára nem, de arra igen, hogy estefelé — alkonyaikor történt és talán hárman haltak meg. Név szerint említette Blatt György és Blatt Mariska halálát. Utunk negyedik állomása MAIER PÁLNÉ — született: WEIER MARIS — 1908-ban. Tolbuhin u. 6. sz. alatti lakos. Szellemileg friss, de testileg teljesen megtört, életében igen sokat szenvedett. „Semmi örömöm inem volt az életemben” mondta könnytől fuldokolva. A családjában, famíliájában volt pap és tanító is, őket 45 után kuláklistára tették és pokol volt életük az 50-es években. Két éve temette el férjét, utána rögtön megrokkant, csak mankókkal tud lépkedni, fekvő helyzetben éli hátralévő éveit. őket kitelepítették a szomszédos utcába egy hónapra, mert portájukon az orosz főpostát rendezték be. Az ő véleménye szerint nincs kizárva, hogy Tolbuhin ebben az utcában lakott, bár ő úgy emlékezett, hogy a Duna utcában volt a szállása, a KRÁMER-féle (ma Csikaiék) házban a Duna u. 9. szám. Maris néni említ egy másik marsail'lt is ? Akit nem szeretett, mert Maris néni édesapja beszélt németül és ez nem tettszett a marsallnak. Elmondta, hogy a volt rendőrség épületében (a volt Kornis kúria) volt az oroszok főhadiszállása mert a Hanzli bácsi — a tolmács — minden reggel oda indult a Tolbuhin utcából. (folytatjuk)