Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1984-06-01 / 4. szám
2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Katonák a beruházáson A szocializmus építése során indított nagyberuházások az építő és szerelő vállalatokkal szemben olyan feladatokat támasztottak az elmúlt és a jelenlegi ötéves terv során, amelyet nem tudtak minden esetben létszámmal megfelelően ellátni. Ez a tény ösztönözte a párt és a kormány vezetését arra a döntésre, hogy a munkaerő megfelelő koncentrálása érdekében a Magyar Néphadseregen belül olyan különleges rendeltetésű műszaki alakulatokat hozzanak létre, amelyek állománya adott esetben képes a népgazdaság problémáin segíteni. A gyakorlati megvalósítás nem volt teljesen új, hiszen fegyveres erőink katonái számtalan rendkívüli esetben (árvizeknél, téli hóakadályoknál) álltak helyt a polgári lakossággal együtt. Ebben az esetben csupán azt a szervezetet kellett létrehozni, amely esetenként magas műszaki követelményeknek is eleget tud tenni. A paksi atomerőmű építésének kezdetén rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy — először az építőiparban, majd a szerelőiparban is — szükséges ez a segítség. A Paksra vezényelt alakulat létszámban és szakmai felkészültségben is egyre erősödött. A vállalatok vezetői és dolgozói a megmondhatói annak, hogy az évek során nagyon sok olyan feladatot kellett a vállalatoknak megoldani, amelyek teljesítése nem lett volna elképzelhető a katonák közreműködése nélkül. A sikeres és jól végzett munka bizonyítéka a számtalan elismerés, melyet az alakulat, a honvédségi brigádok és a katonák kaptak. Az alakulat parancsnokai és a személyi állomány meghatározó része is érezte felelősségét a munkában, a minőség biztosításában. Egyetértve azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek a beruházáson indultak a határidők teljesítésére, a katonák is beneveztek a szocialista munkaversenybe, melynek céljaként a katonai feladatok teljesítését és a beruházáson elvégzendő munkákat határozták meg. Hogy ez az erőfeszítésük eredménnyel járt, bizonyítja, hogy számtalan esetben örülhettünk együtt és ünnepeltük közös sikereinket. Az együtt végzett munka anyagi-műszaki eredményei mellett külön jelentős eredménynek kell elismerni, hogy számtalan barátság szövődött civil és katona között. Sok polgári munkabrigád fogadta be a kiskatonákat, sok fiatal választotta további munkahelyének a beruházást. A korábbi években, de ma is a beruházáson dolgozók nagy része — főleg akik együtt dolgoztak a katonákkal — ismerték és értették a munkában részt vevő alakulat célját, a katonák feladatait. Világosan látták, hogy ez nem azonos a kényszerrel munkaszolgálatra vezényeltek csapatával. Tudták, hogy ez néphadseregünknek a hazával és a néppel szemben vállalt kötelességéből adód-K, amikor bizonyítja, hogy nemcsak védeni, építeni is tudja ezt az országot. Kétségtelen, hogy többször hangzott el bíráló megjegyzés a katonákról, amikor látható volt, hogy nem végeznek tényleges munkát. Azt azonban már nagyon kevesen nézték meg, hogy e mögött a szervezetlenség, a munkák előkészítetlensége van. Adott munkahelyeken a legtöbb esetben a katona is azt várta, amit a civil munkás: jöjjön az anyag, szülessen meg a döntés a munka folytatására, vagy jöjjön végre az a vezető, aki megmondja, hogy mit kell csinálni. Sajnos azt is őszintén meg kell mondani, hogy sok vállalat igényelt honvédségi munkaerőt, de nagyon sokszor akkor kezdődött a szervezés, amikor a katonák megérkeztek és munkát kértek. E gondok és problémák ellenére ma is bizonyíték, hogy a kapott és vállalt feladatokat a katonák teljesítették és túlteljesítették. A beruházás indításakor — az mellett, hogy egy, az ország számára hasznos létesítményt építünk — megszületett az a gondolat, hogy ez egy olyan iskola lesz mindenki számára, ahol új technikával ismerkedik meg, új szakmát tanul, a modern, az eddigieknél többre, nagyobb teljesítményekre, bonyolultabb feliadatokra képes munkásosztály tanul itt. De vajon miért nem tekintette ezt mindenki, és minden esetben olyan iskolának, ahol a jövő munkásosztályának egy részét is fel lehet nevelni. Márpedig ezt a munkásosztályt azok fogják alkotni, s a jövő nagy feladatait azok fogják megoldani, akik most katonaruhát viselnek. Lehet, hogy az eddig leírtak nagy szavaknak, esetleg egyesek szemében még frázisnak is tűnnek, de felteszem a kérdést, az itt dolgozók járatnák-e fiaikat olyan iskolába, ahol semmit, vagy csak a rosszat tanulják meg? Biztos vagyok benne, hogy nem. De akkor gondoljunk arra, hogy akinek a fia még nem volt katona, majd lesz és senkinek sem mindegy, hogy milyen emberként jön haza leszerelés után. Ezeket figyelembe véve valamennyiünknek érezni kell a felelősséget a beruházáson dolgozó katonák iránt, mert ezek a mi fiaink, ez a mi néphadseregünk. Itt mindenki tanítja és oktatja a katonákat, magatartásával, emberségével és a végzett munkájával. A következő évekre — amíg a negyedik blokkot is sikerül párhuzamosan kapcsolni — még rendkívül nagy feladatok vannak hátra. Ezek megoldásához szükség van minden itt dolgozó jó munkájára, a feladatok megfelelő szervezésére, a közös tenniakarásra. Ebben együtt kell munkálkodni műszakinak és munkásnak, civilnek és katonának. HEGEDŰS GYÖRGY Önkéntes rendőrök Megalakult az első önkéntes rendőri csoport az atomerőmű-beruházáson, a társadalmi tulajdon védelmére. A külöböző vállalatoktól tizenketten vállalták önkéntesen és önzetlenül, társadalmi munkában, hogy segítik a bűncselekmények felderítését, megelőzését, a lazaságok felszámolását. Az önkéntességnek az sem mond ellent, hogy az erre legalkalmasabb személyeket a vezetők, a munkatársak, a társadalmi szervezetek jelölték, választották. Szükségessé vált, hogy a társadalom jó közérzetének, zavartalan munkájának, szórakozásának, nemzetünk gazdagodásának biztosításában összegződjenek azok az erők, melyek fokozottabb felelősséget éreznek az állampolgári fegyelem erősítéséért, az ország társadalmi vagyonának megőrzéséért, a békés feltételek biztosításáért, és ezekhez az egyre nehezedő gazdasági körülmények között is megfelelő módszereket keressenek, alkalmazzanak. Paks város a tízezer lakosra jutó bűncselekmények alapján az országos statisztika elején áll. Az erőműben tavaly mintegy 120 bűncselekményre derült fény, ami a valójában megtörtént eseteknek valószínűleg harmada, vagy esetleg ötödé. A társadalmi tulajdon védelme terén mind az elméleti, mind a gyakorlati munkában folyik az új megoldások keresése, e munka társadalmasítási lehetőségeinek kutatása, módszereinek kidolgozása. Párt- és kormányhatározatok egyértelműen rögzítik, hogy a társadalmi vagyon gyarapítása, mer vasa a károsodás megakad'Ivo/.ása, s nem utolsó sorban a megelőzés: a károkat elősegítő okok és körülmények megszüntetése össztársadalmi feladat, de különösen azoké, akikre ezt a vagyont bízták, akiktől a gyarapítása elvárható. Természetes és nyilvánvaló, hogy egy-egy gazdasági vezető önmaga ennek maradéktalanul eleget tenni nem képes, ehhez segítségre van szüksége. A meglévő speciális szerveken, mint az üzemrendészeten vagy polgári fegyveres őrségen kívül minden egyes dolgozónak, a különböző szintű vezetőknek felelősségét is hangsúlyozni kell. A mindennapos munka szoros velejárójának kell lenni az értékek gyarapításán kívül a meglévő értékek megóvásának is, a tulajdonosi tudat fejlesztésének. Mindnyájunknak erkölcsi kötelessége, hogy bűncselekmény vagy annak gyanúja esetén értesítsük az illetékes szerveket. Az időben történő értesítés az egyik alapfeltétele a gyors és hatásos intézkedéseknek. Az önkéntes rendőröknek kötelességük önállóan is fellépni a társadalmi vagyon megóvása érdekében, és szolgálatuk teljesítése során hivatalos személynek minősülnek. Egyeseknél még nem nyilvánvaló. hogv az önkéntes rendőrök a társadalom békés építéséhez nyújtanak segítséget. és ebben a munkában nem akadályozni, hanem segíteni kell őket. Gyak-I ■ If Május 8-án van a Vöröskereszt világnapja, melyet az idén is a címben idézett jelszó jegyében tartottak világszerte, megemlékezve ennek a nemzetközi mozgalomnak a tevékenységéről, egyben megjelölve a további feladatokat is. A nemzetközi összefogás hét fontos, jellemző és nélkülözhetetlen alapelvre, pillérre támaszkodik: emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység és egyetemesség. Az alapítástól (1863) óta eltelt idő során e nagy humanitárius összefogás fogalma, tartalma, időszerűsége természetesen sokat változott, de magának az összefogásnak a jelentősége mindig megmaradt. Pakson, a Magyar Vöröskereszt GYGV-alapszervezete rendezett ünnepséget a világnap alkalmából, az önkéntes véradók tiszteletére. Ma már a véradó százezrek mind önkéntesek, és nem ritka közöttük az akár több tízszeres véradó sem. A Munkásművelődési Központ klubhelyiségében összegyűlt véradók előtt Halmos Sándor létesítményigazgató mondott beszédet, melyben méltatta a vöröskeresztes alapszerv munkáját, a véradók áldozatkészségét. Mivel a beruházáson sok vállalatnak nincs helyben alapszerve, így a PAV és a 22. ÁÉV véradóit is a GYGV-alapszerv terjesztette fel kitüntetésre. Harminc .térítésmentes véradásért kék szalagos arany fokozatú „Kiváló véradó” jelvényt kapott Károly István, aki az ünnepség napján már a 37. véradását is teljesítette. 20 véradásért heten arany fokozatú, 15 véradásért hatan ezüst fokozatú, 10 véradásért tizenhármán bronz fokozatú „Kiváló véradó” jelvényt kaptak. A kitüntető jelvények mellé a szervezők ízléses népművészeti ajándékokkal és műsorral is kedveskedtek az ünnepeiteknek. A baráti beszélgetéssel záruló összejövetel után leültünk Tenki József névéi, az alapszervezet titkárával, aki válaszolt kérdéseimre. — Kik szerepelnek az alapszerv vezetőségében? — Erdős János elnök, Szemerei Sándor számlaellenőr, Cseh Sándorné gazdasági felelős, Berkics József né egészségnevelési felelős, Rácz Ilona, aki a véradás szervezéséért felelős és dr. Ótos Miklós. — Kérem, beszéljen a tevékenységi körükről. — Megszerveztük a gyűjtést a Tolna megyei szociális otthonok, majd az angolai és mozambiki testvérszervezetek támogatására; segítünk a véradások lebonyolításában — kartont írunk például —, szűrővizsgálatokra mozgósítunk, oktatásokat szervezünk az egészséges életmód kialakításához, elsősegélynyújtás elsajátításához, összejöveteleket tartunk kismamáknak, vagy különböző üzemegészségügyi témákból előadásokat szervezünk, de a névadó ünnepségek rendezéséből is részt vállalunk. — Ügy tudom, hogy kiemelkedő társadalmi munkájáért az országos vezetőség elismerésében részesült. — Igen, az angolaiaknak és mozambikiaknak szervezett ruhagyűjtő akcióban végzett munkámért emléklapot kaptam. — Ezúton is gratulálok, és mindnyájuknak további szép eredményeket, sikereket kívánok. — I — Károly István Erdős Jánostól veszi át az ajándékot Az ünnepséget állófogadás követte Fotók: Kecsmár Tibor. ran találkozunk olyan nézetekkel, melyek a társadalmi tulajdon, a gazdasági rend védelmét adminisztratív jellegűnek, csak a bűnüldöző szervek feladatának tekintik. E leszűkített értelmezés is oka vagy eredője számos elmulasztott intézkedésnek, a szabálytalanságokat előidéző okok vagy az azokat elősegítő körülmények fennmaradásának, nem ritkán erősödésének. A társadalmi tulajdon védelme nem jelentheti csak és kizárólag az elkövetett szabályszegések, bűncselekmények feltárását, a személyi felelősség megállapítását. Akkor járunk helyes úton, ha a megelőzésre fordítjuk a fő figyelmet. Tudjuk, hogy a lopások jelentős része az őrzés, tárolás hiányaival függnek össze. A vagyonvédelmi intézkedések színvonala sok helyen nem megfelelő, hiányoznak a személyi és tárgyi feltételek. Mégsem jelentheti ez azt, hogy csak ezekre kell figyelmet fordítani; ennél bonyolultabb dologról van szó, a feladatok köre ennél sokkal szélesebb. Ahol szilárd a munka- a technológiai fegyelem, az ellenőrzés szakszerű és folyamatos, a bizonylati előírások érvényesülnek, valamint az egyéni, csoport- és népgazdasági érdekek összhangja biztosított, ott kevesebb a lehetőség a visszaélésekre, s jobban érvényesül a megelőzés is. Az egyszemélyi felelős vezető a szervezeti segítségen kívül számíthat és igénybe veheti a kollektív vagy társadalmi segítséget is. Az atomerőmű-beruházáson megalakított önkéntes rendőri csoport egy olyan kezdeményezés, amelynek a jó tapasztalatai ösztönzést adhatnak arra, hogy milyen irányban lehet és kell haladni. Torma Csaba
