Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1984-05-01 / 3. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Vitatkozni nem érdemes Néhányan szidják a rendészeket, a portásokat (esetleg felmenő rokonaikat, vagy éppen — a marxista ideológia tagadásaként — mennybéli felettesüket), mert „akadékoskodásukkal” zaklatják a dolgozót (!), akadályozzák, feltartják abbéli igyekezetében, hogy mielőbb elkezdje, illetve folytassa az erőmű és a szocializmus építését. Néha még arra is vetemednek, hogy a dolgozó igazolványát bevonják, vagy táskájából kiveszik a pálinkásüveget, illetőleg kifelé menet mindazt az anyagot, szerszámot stb., amelyre nincs kapujegye. Nem szidja azonban a rendészt, a portást egyetlen értelmes ember sem, aki egyrészt tudja azt, hogy a portás, a rendész ellenőrzéskor munkaköri kötelességét teljesíti; másrészt aki ismeri és betartja a belépés, illetve a be- és kiszállítás előírásait; végül pedig aki tudja azt, hogy a rendészet dolgozói — szolgálati feladataik ellátásával összefüggésben — hivatalos személynek minősülnek, s ennek megfelelően büntetőjogi védelem illeti meg őket. Semmi értelme tehát annak, hogy bárki vitába bocsátkozzék az ellenőrzést végző rendészeti munkatársakkal, főként akkor, ha nincs igaza. E bevezetés után pedig — mivel a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy szükség van rá — érintsünk néhány általános előírást, amelyek mindegyike évek óta érvényben van, csak néhányan időnként „megfeledkeznek” róluk. Mint azt a portán elhelyezett felirat is jelzi, az építési területre belépni csak érvényes igazolvány felmutatása mellett lehet. Az igazolvány nemcsak akkor érvénytelen, ha hiányzik az aktuális érvényesítő bélyegző, hanem akkor is, ha bármely okból (fénykép hiánya, rossz minősége, a szöveg olvashatatlansága stb.) alkalmatlan azonosításra. Magától értetődik, hogy mindenkinek egyéni kötelessége (és érdeke!), hogy gondoskodjék igazolványa érvényességéről, mert ezt helyette sem a rendészet, sem a foglalkoztató vállalat nem teheti meg. A fényképes igazolványt az építési területen mindenki köteles állandóan magánál tartani és arra illetékes személy (rendőr, pf-őr, rendész) felszólítására felmutatni. Itt említem meg, hogy a tiszta szerelési belépők csak a fényképes igazolványok felmutatása mellett érvényesek. Ittas személyt a portaszolgálat nem enged be, kétség esetén nemcsak joga, hanem kötelessége is alkoholszondát alkalmazni. Tilos a beruházási területre szeszes italt behozni, továbbá engedély nélkül fényképezőgépet is. A nyilvánvalóan személyi jellegű tárgyakon (pl. zsebkés, karóra, öngyújtó stb.) kívül más tárgyak behozatala (pl. zsebrádió, magnó, saját műszer, kisgép, szerszám, alkatrészek stb.) nem tilos, azonban behozatalukat a portán jelezni kell és erről igazolást kell kérni, mert ellenkező esetben kivitelkor (kapujegy hiányában) foglalja le a portaszolgálat. Kapujegyet ugyanis bármely vállalat csak olyan anyagra, tárgyra adhat, amely leltárában, raktárkészletében szerepel. Javítás céljából — a fentiek betartása mellett — bármilyen tárgyat (pl. háztartási gép, gépkocsi vagy annak alkatrésze) behozni csak akkor lehet, ha az illetékes vezető írásbeli engedélyt adott a javítás elvégzésére. Ha már a kapu jegyről szó esett, említsük meg: érvénytelen az a kapujegy, amelyet szabálytalanul töltöttek ki, nem bélyegeztek le, vagy arra nem jogosult személy írta alá. Ugyanakkor: ha érvénytelen a kapujegy, vagy a rakomány akár mennyiségben, akár minőségben — eltér a kapu jegy adataitól, egyrészt a portaszolgálat megakadályozza a kiszállítást, másrészt felelősségre vonást kezdeményezünk a felelős ellen, aki — adott esetben — lehet a gépkocsi vezetője is. Mint tapasztalható, a rendészet — a munkafegyelem javításának célzatával — személy szerint ellenőrzi azokat, akik 07.30 és 08.00 óra között érkeznek a beruházásra, illetve a műszakváltási időn kívül távoznak onnan. Ne vegye ezt senki zaklatásnak, nem szórakozásként végzi a rendészet, sőt véleményünk szerint ebben a vonatkozásban a közvetlen gazdasági vezetőknek is a jelenleginél többet kellene tenniük. Magánjármű általában nem jöhet be az építkezés területére. Ha azonban erre vállalati okokból szükség van (pénzt vagy egyéb vállalati anyagot szállít), nyilván lehetővé tesszük a behajtást. Azt már elértük, hogy mindenki — akit érint — természetesnek tartsa a járművek, illetve szállítmányok rendészeti ellenőrzését. Szeretnénk azonban, ha az sem okozna meglepetést (vagy netán erősebb felindulást), ha rendészetünk munkatársai a menetlevelet kérik, ugyanis — a KPM Autófelügyelet 42/330/1983. sz. átirata alapján — nemcsak jogunk, de kötelességünk is ellenőrizni a „menetlevelek egyes adatainak valóságszerűségét”. Az átirat szerint, ha az idő-, súly-, valamint a futásteljesítmény-adatok (km-óra állása) eltérést mutatnak a valóstól, kötelességünk „az adott menetlevélre a tényadatok utólagosan kimutatható elkülönített és az ellenőrzést végző dolgozó által hitelesített felvezetése.” Bár jól látható tábla figyelmeztet rá minden érkezőt, indokoltnak látszik felhívni a figyelmet arra, hogy az építkezés területén a KRESZ szabályai érvényesek annyi eltéréssel, hogy a megengedett legnagyobb sebesség 30 km/ó. A kihelyezett tilalmi táblákat (megállás, parkolás) és az egyéb általános szabályokat néhányan időnként figyelmen kívül hagyják. Amennyiben a jövőben ilyen jellegű szabályszegést észlelünk, szintén munkafegyelmi vagy szabálysértési eljárást kezdeményezünk. Végezetül: a fent felsoroltak olyan előírások, amelyeknek szükségességén lehet vitatkozni, de nem érdemes. Betartásuk viszont mindenkinek kötelessége, aki a portán belép. A rendészekkel, portásokkal szembeni mindenféle Vita értelmetlen és felesleges. Akinek bármilyen intézkedés, vagy az intézkedő fellépése ellen kifogása van, az forduljon az osztály vezetőjéhez: JÁMBOR ENDRE (tel.: 70-00) HÍREK Szocialista együttműködési szerződést írtak alá a IV. blokk építés-szerelési munkáiban érdekelt vállalatok gazdasági vezetői, párt- és társadalmi szervezetei, a kitűzött határidők tartására, a célkitűzések megvalósítását segítő munkák mozgósítására. * • * A közművelődéspolitikai határozat végrehajtásáról és a további feladatokról tárgyalt az Atomerőmű Beruházás Párt Végrehajtó Bizottsága. Május 6-án (vasárnap) 17.30-kor és 20 órakor: Soltész Rezső koncertje. Május 28-án (hétfőn) 19.00 órakor: író—olvasó találkozó vendége Mezei András író, költő, publicista. Május 25-től június 2-ig: Helyismereti kiállítás a városi könyvtárban. A feladatok között kiemelten kezelték minden területen az oktatási feladatok megvalósítását. * • * A KISZ Atomerőmű Építkezés Bizottsága és a Budostal—2 Vállalat között érvényben lévő együttműködési megállapodás keretében 1984. július 30.—augusztus 5. között 20 fős csoport üdülhet Zakopanéban, Lengyelországban. Jelentkezni lehet a KISZ Atomerőmű Építkezés Bizottságán 1984. május 31-ig. Részvételi díj 2000 Ft. Június 7-én (csütörtök) 17.30-kor és 20 órakor: „Ezt fütyülte egész Pest” címmel zenés műsor. Közreműködik: Bessenyei Ferenc, Pitti Katalin, Leblanc Győző, Jákó Vera, Kovács Erzsi, Sárosi Katalin, Zsoldos Imre, Maros Gábor. Június 23-án (szombaton) 19 órakor: Bástyasétány 77. zenés játék. LÁTSZAT Szemmel láthatóan büszke szülök kíséretében, rózsaszín arcocskájú, csillogó szemű, szépen felöltöztetett fiúcska lépdelt a vastag fűvön, nem zavartatva magát a majális forgatagától. Az aranyos menetelés mind több nézelődő figyelmét vonta magára, az anyuka és az apuka növekvő büszkeségére, ám a csöppség már unhatta a dolgot, és mintha inkább a rét virágait szedegette volna szívesebben. A virágszedési kísérleteket a fiatal szülők gyors, határozott mozdulatokkal akadályozták meg, amint megragadták a kislegény vállát, és mindig egyenesbe állították. Egy óvatlan pillanatban azonban megtörtént a baj. Kis hősünk — éppen egy kikoptatott részen — úgy hasra vágódott, hogy csak úgy porzott. Az apukánál talán az anyuka pirult el jobban, szégyenkezve felkapták, gondosan porolgatták, majd a tisztogatás után újra sétálásra ösztökélték a srácot, akinek az egész egyáltalán nem okozott egy csöpp megrázkódtatást sem. Az éber anyuka menet közben még néhány szál fűvel együtt egy szál mezei virágot is kifejtett az összeszoritott öklöcskékből. Alig tettek néhány lépést, a kényeímetlen szituáció — főleg a szülők szerencsétlenségére — megismétlődött, sőt, a leporolgatás már nem is segített, mert — bár pocsolyát a réten keresve is alig találhátott az ember — a hasravágódás másodszor éppen egy jó sáros részre sikerült. Az anyuka csendes zsörtölődése közben az apuka felkapta a gyereket és sietve távoztak a helyszínről, majd hamarosan eltűntek a tömegben. Még utoljára annyit láttam, hogy a kis áldozat másodszor sem fogta fel tragikusan a történteket, sőt, inkább boldog elégedettség sugárzott róla, és az újjacskái közt lévő friss facsomót vizsgálgatta elmélyülten, az apuka háta mögött. Válogatás az MMK programjából ... új szolgáltatásként illatosított légfrissítőt alkalmaznak az étkezdében. Először alma- és mandarinszagú illatosítókat terveztek, de erről ma már nem a gyümölcs, hanem a mosópor, a citrom- és fenyőillatról pedig WC- tisztító jut az átlagember eszébe, ezért új szagokat kellett keresni. A fokföldi ibolya illatát túlságosan bujának, a korhadó eukaliptuszt pedig nagyon arisztokratikusnak találta az ítélő bizottság, melynek tagjai természetesen Ausztráliába utaztak korhadó eukaliptuszt szagolni, az ibolyát pedig Fokföldön találták túlságosan bujának. (Állítólag az volt a baj, hogy felülről szagolták. Alulról ugyanis nem olyan buja.) Akárhogy volt is, végül az a döntés született, hogy egyelőre Arvalin-szagú légfrissítővel próbálkoznak, ami nemcsak forintért van, de még a csótányokat is hajtja. Olyan büdös... * * * ... minden valamirevaló szervezőnek van háromféle ütemterve, egy optimista, egy pesszimista és egy realista. Átlagember nem értheti, hogy lehet egy és ugyanazon munkát különböző időtartamra tervezni, ezért elmagyarázzuk. A mintavételi helyiség kezelhetetlen, ezért át kell alakítani. Az átalakítás ütemtervein (merthogy egy lapra két ütemterv van rajzolva: egy 100 napos, meg egy 75 napos), az alábbi „jelmagyarázat” szerepel: felső vonal (100 napos): „A kivitelezők által vállalt és az üzembehelyezési ütemtervben rögzített időtartamok.” alsó vonal (75 napos): „ ... nagyon körültekintő szervezéssel, állandó ellenőrzéssel, a munkát zavaró összes tényező kizárásával feltételezhetően remélhető időtartamok”. A harmadik vonal nyilván azért nem szerepel, mert arra azt kellett volna írni, hogy: „rövidlátó szervezéssel, hiányos ellenőrzéssel, a munkát zavaró összes tényező figyelembevételével az átszerelés után a helyiség ugyanolyan kezelhetetlen lesz, mint most — kezdhetjük elölről”. Tóth POSTÁNKBÓL Van tennivaló / Hegedűs György: Eredmények, hibák, feladatok (2/1984. sz.) c. írásáról jutott eszembe néhány gondolat! Mielőtt az atomerőmű-beruházáshoz jöttem dolgozni, azt gondoltam, hogy mivel ez a szó szoros értelmében egyedi beruházás hazánkban, ugyanakkor az erőművek fajtái között a legkorszerűbb az atomerőmű — itt a munka szervezettsége, a munkakörülmények is kiemelkedőek. Ezért okozott számomra csalódást a helyi tapasztalat: a munkaszervezés enyhén szólva kívánnivalót hagy maga után. Néha úgy tűnik, mintha az erőmű építésében résztvevő vállalatoknak nem azonosak lennének a céljaik, érdekeik. Olyasmit például el sem tudtam volna 'képzelni, hogy egy berendezésről, amelyet írásban készre jelentettek, a bizottsági felülvizsgálat állapítsa meg az ellenkezőjét, és emiatt senkit sem marasztalnak el. Igaz, több esetben előfordul, hogy a berendezést a készrejelentés után rongálják meg, lopják el alkatrészeit — ez viszont önmagában is abszurdum, hiszen kimeríti a szabotázs fogalmát. Elgondolkoztató, hogy a szándékos rongálások mintegy negyvenmillió forintnyi kárt „eredményeztek”. Ebben nyilvánvalóan oroszlánrészük van a „katonákénak, akiknek egyetlen érdekeltségük az idő múlása, amit látványosan fejeznek ki az erőmű minden hozzáférhető felületén a napok számlálásával és egyéb illusztrációkkal. Érdemes lenne felmérni a munkájuk értéke és a károkozásuk mértéke közötti arányt, egyáltalán — megvizsgálni a „katonák” kényszermunkásként való alkalmazásának ésszerűségét. A szervezettségre, fegyelemre, egymás iránti figyelemre, pontosabban ezek hiányára jellemző, hogy egy bizottsági vizsgálatot vagy hivatalos próbát szinte sohasem sikerül a meghirdetett időben elkezdeni a résztvevők valamelyikének késése miatt. Külön tanulmány lehetne, hogyan lehet egy „meghibásodott” — magyarul hibás — berendezés javítását elérni, az illetékesét megtalálni. Ilyen tapasztalatok után már meg sem lepődtem a vállalati gazdasági munkaközösségek létezésén, hiszen azok a szervezetlenség jelképei. Ezért nem képzelhető el ilyesmi például egy kapitalista vállalatnál. Sok mindenről lehetne még beszélni, de a fentiekből is kitűnik, hogy van tennivaló bőven a tervszerű munka szervezése terén. • Ismét szó esett az étkezési kultúráról. Ehhez még azt kívánom megjegyezni, hogy nem célszerű az üzemi étkeztetést a vendéglátóiparra bízni, mivel sajnálatos tény, hogy vendéglátóiparunkban alapvető szemlélet a minél magasabb nyereség elérése minél kevesebb (silányabb) szolgáltatás mellett. Jobb minőségű, olcsóbb, higiénikusabb üzemi étkeztetést olyan helyen láttam eddig, ahol az étterem üzemeltetése, ellenőrzése a vállalat szerves része volt. Kétségtelen, ez a módszer több gondot, odafigyelést igényel, mint az előbbi, de ez többszörösen megtérül. Éles Antal (Éles Antal már több alkalommal írt szerkesztőségünknek, és a közösségi élet vadhajtásairól, hiányosságokról, helytelen magatartásformákról fogalmazott meg bírálatokat. Ez a levél ugyancsak elgondolkodtató, és a teljes terjedelmű közlésnél az vezérelte a szerkesztőt, hogy a egyre szélesedő szocialista demokráciánk gyakorlásaként lehetőséget adjon az olvasóknak véleményük kinyilvánítására. Ha egyetértenek ezen írás megállapításaival, ha nem, írják meg levélben! A szerk.). Újságárusítás EGY OLVASÓI LEVÉLRE, MELY A BERUHÁZÁS TERÜLETÉN TÖRTÉNŐ HÉTVÉGI ÜJSÄGÄRUSITÄST KRITIZÁLTA, AZ ILLETÉKES VÁLASZOLT: „Első olvasásra úgy tűnik, hogy a cikk írójának igaza van — aki biztos főfoglalkozású újság- és könyvolvasó az erőmű területén —, és jogosan háborodott fel, mivel nem kapott újságot. Az elmúlt két évben három dolgozó azért mondott föl, mert az erőmű területén a WC huzatos előterében árusította az újságot — a kiemelt beruházáson nem jutott nekik különb hely —, és még meg is lopták őket. Ez a legszégyenletesebb! Ezt követően bevezettük, hogy a meglévő pavilonban legyen az újságárusítás. Mivel szombat-vasárnap a másik éttermi bejáratot használják, az árusítás 20—30 db-ra csökkent, pedig ki volt írva, hogy hol lehet újságot venni. A postának feladata. hogy az ügyfeleket jól kiszolgálja. Jelenleg kutatjuk a lehetőségét, hogyan tudnánk az árusítást a hétvégeken megnyugtatóan rendezni. Ehhez kérem a T. szerkesztőség segítségét. Tájékoztatásul közlöm, hogy a város területén a hírlapok és folyóiratok beszerzésének az alábbi lehetőségei vannak: előfizetés a kézbesítők útján, vagy a postahivatalokban, hírlap házhoz szállítva; három pavilon — e közül kettő szombat-vasárnap is nyitva; hét kereskedelmi egység a város különböző pontján tart és árusít hírlapot. A feladat végleges megoldásáig szíves türelmüket kérem, a hírlapot a fenti helyeken szíveskedjenek beszerezni. — Máté István hivatalvezető.” A posta levelét megmutattuk Raft Mátyásnak, az ERBE szolgáltatás főosztályvezetőjének, aki a következőket mondta: — Űjságárusításra a meglévő lehetőségen kívül nincs más, és nem is tartom célszerűnek a munkahelyen az árusítóhelyek szaporítását. Viszont szükségesnek tartom a lakótelepi árusítás idejének felülvizsgálatát és a munkakezdéshez, illetve befejezéshez való igazítását. ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A paksi atomerőmű-beruházás dolgozóinak üzemi lapja. Felelős szerkesztő: Torma Csaba Szerkesztőség címe: Paks, Atomerőmű. Kiadja a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd, Postaílók: 71. 7101 Engedélyszám: m/ÜHV/30«/T Megjelenik évente nyolcszor. Készül a Szekszárdi Nyomdában. 5000 84.1655 Felelős vezető: Benizs Sándor
