Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1984-01-01 / 1. szám
2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A pártélet hírei II beruházás párt vb az oktatásról tárgyalt KÉRDÉS ■ VÁLASZ » KÉRDÉS CSEMEGE-ügyben Változó viszonyainkat követni nem egyszerű dolog, hát még megérteni. Pedig nekünk még a megértése nem elég, el kell jutnunk a folyamatok irányításáig. Ez a követelmény, hiszen többnyire rajtunk múlik, hogy lehetőségeinkkel hogyan élünk, tudunk-e valamit kezdeni vele. Mindazok a célok, feladatok és lehetőségek, amelyek meghatározzák ez évi tennivalóinkat, ismertek, vagy a közeli napokban — termelési tanácskozáson, munkásgyűlésen — ismertté fognak válni. Hosszabb távú gazdaságpolitikai, társadalompolitikai céljaink, törekvéseink — mondhatjuk: érdekeinket kifejező programok — gazdaságosság, takarékosság, ösztönzés, jobb munkaszervezés, üzemi demokrácia fejlesztése, differenciált bérezés kialakítása, stb. — sokak számára megúnásig ismétlődő témáiknak tűnnek. Mégis felvetődik a kérdés: vajon mennyit valósítottunk meg ezekből, és milyen hatékonysággal? Hoztuk-e azt, amire képesek voltunk? A kérdés folytatása helyett vizsgáljuk meg, mit tehetünk. Valószínű, igaz az a megállapítás, hogy elképzeléseinket csakis olyan mértékben tudjuk valósággá váltani, amilyen mértékben arra fel tudunk készülni, amilyen mértékben a teljesítés feltételeit meg tudjuk teremteni. Itt kezdődik a mi problémánk. Januárban tárgyalta az Atomerőmű Beruházás párt vb a párt- és tömegszervezeti oktatások előkészítéséről és beindulásának tapaszta-Lapunk múlt év decemberi számában beharangoztuk, hogy az új ösztönzési rendszer zöld utat kapott. A miniszteri utasítás alapján létrehozható társasági szerződéstervezettel a vállalatok lényegében egyetértettek, csupán a szerződés megkötése és a vállalatok részesedésének (elosztásának) arányairól folytak tárgyalások. A szerződés december 15-én 15 vállalat eljárásával létrejött, az ösztönzőrendszer működésének feltételei adottak. Az 1. sz. blokk több mint négy hónappal korábbi népgazdasági üzembehelyezése, továbbá a blokk megbízható üzeméből adódó többlet villamosenergia-termelés megteremtette a kifizetések forrását. Máris jelentős összeg kifizetésére van lehetőség. Az új ösztönzőrendszer újszerűsége abban van, hogy az a társuló vállalatok önkéntes szövetségén, kötelezettségvállalásán alapul, és az elért eredmények alapján lehetőséget ad a részesedésekre. A határidők tartása, illetve rövidítése, a költség-megtakarítás, valamint a többlet villamosenergia-terlatairól szóló munkabizottsági jelentést. A testület megállapította, hogy az oktatások előkészítése és indítása az elmúlt évekéhez viszonyítva jobb volt. Ezeken a tanfolyamokon évről-évre több mint 1900 fő vesz részt, ha pedig az állami oktatáson beiskolázottakat is figyelembe veszszük, akkor ez az arány megfelelő. Az oktatási év félidejéhez érkeztünk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy kedvezően alakult az indítás, de vannak hiányosságok is. Néhány vállalatnál (ERBE, GYGV) nem foglalkoztak megfelelően ezzel a feladattal. Bár általában a politikai és tömegszervezetek komolyan vették a képzéssel kapcsolatos feladataik teljesítését — mint az előbbi példa is bizonyítja —, még mindig találkozunk olyan magatartással, nézetekkel, amelyből hiányzik a tevékenység szükségességének felismerése. Nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy jobban felkészüljenek (másokat is arra ösztönözzenek) és ezáltal alkotóbb módon vehessenek részt jövőjük alakításában. (Pedig ez minden ember személyes érdeke is.) Természetesen van jó példa is. A 22. sz. ÁÉV-nól nyoma sincs az előbbi felfogásnak, s talán éppen ezért hatékonyabb felkészítő munka folyik, megteremtve ezáltal az eredményesebb termelőmunka feltételeit is. Bőven van tehát mit megvitatni, tisztázni az emberekkel, akik többségét nemcsak érintik, de érdeklik is ezek melés esetén a társaság a népgazdasági eredményekből részesülhet. Ugyanakkor a feladatok teljesítése esetén a vállalatoknak visszafizetési kötelezettségük is lehet a vállalati részesedési alapjukból. Előzőleg fizetés már ma is lehetséges, a végelszámolás azonban csak az utolsó 4. sz. blokk befejezése után a beruházás teljes pénzügyi lezárása után (1988-ban) fog megtörténni. Az új ösztönzési rendszer nem egészen egy hónapja él. A működési tapasztalatokról ma még beszámolni nemigen lehet. Annyi mégis elmondható, azaz hogy a rendszerhez valamennyi közreműködő vállalat csatlakozhat. A dolgozók részére felosztható összeg a társulásban részt vevő vállalatok számával nem nő, éppen ellenkezőleg, csökken. Ezért nyilvánvalóan a létrejött társulás „családi tanácsa” (a résztvevő vállalatok igazgatói tanácsa) csak olyan vállalatok csatlakozását veszi szívesen, amelyek az eredmények elérését segíteni fogják, tevékenységükkel, a felosztható forrást növelik. a kérdések. Az is igaz, hogy a sikeresebb propagandamunka folytatásának további feltételei is vannak. A vitavezető felkészültségén sok múlik, sokszor hangsúlyoztuk már — és ezt a párt vb ismét megerősítette —, hogy olyan kérdésekkel kell foglalkozni, amelyek iránt egy téma keretében van érdeklődés. Az Se baj, ha aktuális 'kérdések vitája során eltérnek az előre kijelölt anyagrésztől. Szerencsére, erre is egyre több példa akad. Elfogadhatatlan az a helyzet — visszaélés a lehetőséggel —, amikor egy adott vállalatnál nem szervezik meg, vagy rosszul készítik elő ezeket a sokakat érintő képzési formákat, hiszen a demokratikus fórumokon nincs idő tanulásra, ott felelősségteljes döntést kell hozni. Éppen ezért a vb valamennyi pártszervezetnek feladatként határozta meg a párt- és tömegszervezeti oktatások helyzetének értékelését, a szükséges intézkedések megtételét. Igaz, a pártszervezetek politikailag felelősek e munka irányításáért, de nem kisebb a KISZ-, a szakszervezeti és a gazdasági vezetés feladata sem a lebonyolításban. Szükséges, hogy mindenütt helyére kerüljön ez a tevékenység, amelynek egyre inkább a mindennapi munka szerves részévé kell válnia, hiszen a színvonalas agitáció és propagandamunka gazdasági céljaink elérésének, de általános fejlődésünknek is egyik fontos feltétele. P. M. A társulás a vállalatok „együtt sírunk, együtt nevetünk” alapon működik. Nem pótlék, vagy a (kiemelt beruházási) pótlék pótléka. A vállalatok közötti együttműködés részletes formája, szabályzata kidolgozás alatt van. A „családi tanács” rövidesen össze fog ülni, hogy a vállalatok (és alvállalkozói) részére a soron következő konkrét feladatokat meghatározza, pontosítsa a társulásban résztvevő vállalatok elosztási arányait. A dolgozóknak kifizethető összegék módját, ütemét, mértékét a vállalatoknak a kollektív szerződésekben és a vállalati prémiumszabályzatokban kell meghatározni (ha eddig már meg nem tették). Bízunk benne, hogy az új ösztönzési rendszer a paksi atomerőmű-beruházásban résztvevő vállalatok együttműködését, eredményes munkáját segíteni fogja, az együttműködési készség eredményesebb lesz és ami a legfontosabb, a dolgozók jövedelme el fogja érni, vagy meg is haladja a korábbi mértéket. Cz. T.—D. B. A szakszervezeti bizalmiak szerint előfordulnak észrevételek, kifogások a lakótelepi csemege bolt árukínálatával, választékával, 'különösen (a lakótelep egészének) zöldségellátásával szemben. „Audiatur et altera pars”, azaz hallgattassák meg a másik fél is, mondja a régi intelem. Ezért kerestem meg Sághy Lászlót, a lakótelepi csemege bolt vezetőjét, mi a véleménye az észrevételekről? S. L.: Mivel kereskedő vagyok, csak azt mondhatom, hogy minden kifogás, észrevétel jogos. A vevőnek mindig igaza van, akkor is, ha nincs. A vevőt — érthetően — nem érdekli, hogy zökkenők vannak például a Tolna—Baranya megyei Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat szekszárdi fiókja, a Söripari Vállalat szekszárdi kirendeltsége, de néha még a Csemege központjának szállításaiban. (Hogy a helyi beszerzési gondokat ne is említsem.) Az sem vigasz a vevőinek, hogy a Csemege vállalatnak csupán az egyik (bár Tolna megyében ez az egyetlen) boltja a sok között. A legközelebbi Dunaújvárosban és Baján található. A pesti központ csupán hetente egy alkalommal szállít árut. Cz. T.: Ügy tudom, Paks kiemelt beruházás, és, hogy a PAV az egyik legjelentősebb vállalat a hazai villamosenergia-termelésben. Ezért az itt dolgozókat lehetőleg az átlagosnál jobb ellátás, figyelem illeti meg — minden szempontból. S. L.: Jó lenne, ha így lenne; Minden esetre, ami rendeléseim kielégítését illeti, ez a szemlélet az érintett vállalatoktól alig érzékelhető. Cz. T.: Netán valamiféle ellenszenvet, gáncsoskodást tapasztalt egy „idegen”, budapesti központú bolttal szemben? S. L.: Ezt nem állíthatom. Cz. T.: Egyébként egy csemege bolt miben kellene, hogy más legyen, minit egy népbolt, vagy áfész-élelmiszer üzlet? Versenytárs? Konkurrenoia? Szinte megoldhatatlan feladat emberek ezreinek az ízlését eltalálni, igényeiket kielégíteni. Most nem is az egyes, sajátos elvárásokkal, hanem a nagy többséget zavaró problémákkal kerestük fel Landar Gyulát, a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Vállalat üzletigazgatóját. — Még mindig téma a dolgozók közt, hogy az Erőmű étteremben az avatás alkalmából biztosított finom ebéd, vagy az arra az alkalomra teremtett kultúrált körülmények színvonalát miért nem tudják állandósítani? — Az ünnepi ebéd javított ebéd volt, tehát töibbe került, mint a szokásos, ezért csak áremeléssel lehetne biztosítani hasonlót. Az ünnephez méltó körülményeket pedig a S. L.: Lényegében nem sokban, de ez a kevés is nehezen jön össze itt. Különbek igyekszünk lenni a kiszolgálás minőségében, az árukínálat összetételében, a tisztaságban, általában a kereskedelmi kulturáltságban. Visszatérve a rivalizálásra, sokkal inkább együttműködünk, mint versenyzünk az áfész-boltokkal. Kisegítjük egymást, ha kell. A lényeg, hogy az alapvető cikkekből mindig legyen elegendő. Cz. T.: Akkor jöhet az „örökzöld” téma — a zöldségellátás, az olcsó sör ... S. L.: Nos, a megfelelő zöldségellátás szinte megoldhatatlannak tűnik. Az áfész segít, ha van miből. A pesti áru utazik végül 2—300 kilométert, mire ideér. Mint felvásárló utaztam, utazom én is, a megyehatáron túlra is, sajnos, nem mindig eredményesen. Talán másnak is érthetetlen, miért kell Nagykanizsáról, Siófokról beszerezni az olcsóbb sört. A szekszárdiak .ykerete” igencsak alacsony, sőt, „kapcsolt” ... Cz. T.: Ezeket a beszerző utakat megtéríti a vállalata? S. L.: Nem. Mégis menni kell, mert friss, az igényelt árunak lehetőleg lenni kell! Kötelez erre a vevőkör, valamint a PAV segítőkészsége is. Például amikor a tőkehús árusításának egyik feltétele volt a falfelületek különleges bevonatolása, vagy néhány üvegezési munka, napokon belül megcsinálták. Szóval nemcsak a csemegének, a PAV-nak is elkötelezettjei vagyunk. Külön kiemelném Szabó József igazgatóhelyettes segítségét. Cz. T.: Ügy hallottam, megszüntetik a zöldségrészleget, és helyén presszó lesz ... S. L.: Mondhatnám, a hír igaz, csak nem megszüntetésről van szó, hanem átszervezésről, a zöldségrész beköltözik a boltba. Nem presszó lesz, hanem édesség-kávé részleg. Itt reggel 6 órától hidegkonyhai készítmények, édességek, kávé, márkás italok, továbbá üdítők, presszókávé várszocialista brigádjaink és a személyzet túlmunka-vállalásának köszönhettük. Mivel egy étterem szolgáltatásai haszonkulcstól függőek, ezért nekünk sincs lehetőségünk mindennap tiszta abroszt és virágot tenni az asztalra. — Kifogás merült fel az evőeszközök és tálcák tisztaságát illetően, és hogy a „tálcacsúsztató” rácsai töredezettek. — A rácsozatot kijavíttatjuk, de az evőeszközök tisztaságára vonatkozó kifogásokat megalapozatlannak tartom. Itt van egy január 4-i jegyzőkönyv, amely a PAV által tartott ellenőrzések eredményét tartalmazza, miszerint a háromszori ellenőrzés során az étteremben és a konyhán példás rendet és tisztaságot ja majd a vásárlókat, természetesen bolti árakkal. Megemlíteném még egyéb szolgáltatásainkat is. Például az előrendelés, a díjtalan házhozszállítás lehetőségét. Nem új dolog ez a vállalatnál, legfeljebb itt, Pakson még szokatlan. Cz. T.: Köszönöm a beszélgetést! S. L.: Én köszönöm a lehetőséget, hogy alkalmam nyílt vásárlóink tájékoztatására. Köszönöm az észrevételeket is. Igyekszünk megszűnitataxi ezek okait. Mint kitűnik, a jogos észrevételek orvoslásához nem elégséges a helyiek jó szándéka. Vajon hogyan válaszolna az alábbi két kérdésre Gaál Lászlóné, a Csemege Vállalat értékesítési osztályvezető-helyettese, Stocker Antal, a Tolna—Baranya megyei Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat szekszárdi fiókjának igazgatóhelyettese, valamint Egyed István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője? A kérdések: 1. Egyet ért-e ön azzal, hogy Paks kiemelt beruházás, és az itt dolgozók (boltok) ellátása is kiemelt, mondhatni politikai kérdés? 2. Megtesz-e ön mindent, hogy az előbbi válasza gyakorlatilag is érzékelhető legyen a paksi csemegebolt esetében is? A válaszok: Gaál Lászlóné: „Az első kérdésre nagybetűs IGEN a válaszom. A másik kérdésre vonatkozóan megígérem, hogy a jövőben még jobban odafigyelünk a paksi bolt ellátására.” Stocker Antal: „Egyértelműen csak igennel felelhetek, és tőlem telhetőén mindent megteszek a bolt igényeinek kielégítése érdekében.” Egyed István: „Igen. 1984. első negyedére 20 százalékkal emeltük a bolt keretét a sörellátás terén. |A keret egészének csupán 10—12 százalékát teszi ki az import sör. Továbbra is kiemelt figyelemmel kísérjük a bolt ellátását. Reméljük, az ígéretek hamarosan valóra válnak — mindnyájunk örömére. találtak. Ugyancsak itt van egy január 6-i jegyzőkönyv, amely a szakszervezet ellenőrzéséről szól: „... az evőeszközöket és tálcákat szúrópróbaszerűen ellenőriztük, egy-egy esetben találtunk piszkosat...”. Nagy különbség, hogy egy-egy piszkos, vagy ha úgy mondjuk, hogy piszkosak az evőeszközök. Természetesen azon vagyunk, hogy minél kevesebb nem megfelelő tisztaságú eszköz kerüljön ki a mosogatóból, de kérésünk van a dolgozók felé is, hogy igyekezzenek ők is a tisztaság és a rend megtartásához hozzájárulni, ne szemeteljenek, és még egy külön kérés: ne vigyék el a tálcákat és evőeszközöket az étteremből, mert egyre nagyobb összegeket emészt fel azok pótlása. KÉRDÉS ° VÁLASZ • KÉRDÉS Adottak az új ösztönzés feltételei Étkezési kultúra
