Atomerőmű, 1983 (6. évfolyam, 1-8. szám)
1983-06-01 / 4. szám
VI. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM ________________________1983. JÜNIUS A megvalósulás szakaszában Mint ismeretes, 1983. március 29-én, közel másfél hónapos előkészítés után a 22. sz. ÁÉV és az ERBE kezdeményezésére 15 vállalat szocialista együttműködési szerződést kötött a III. sz. reaktortartály beemelése és a tiszta szerelés feltételeinek megteremtése határidőinek teljesítése érdekében. Két hónap nem sok, de a 111. sz. reaktortartály november 5-i határidejéhez képest nem is kevés. Különösen, ha az egyes részhatáridők is igen feszítettek. Bár a sajtót nem, „csupán” az együttműködési szerződést aláíró vállalatok párt-, szakszervezeti és KISZ- vezetőségeit kérte fel Tóth Kálmán, a 22. sz. ÁÉV vezérigazgatója az együttműködési szerződés megvalósításának figyelemmel kísérésére, mégis sokakat érdekelhetnek a kezdeti tapasztalatok. A közös és kölcsönös felelősségvállalás eredményei. Ezért figyelemmel kísérjük mi is a megvalósítást. — Az aláírás óta milyen tapasztalatai vannak? Javult-e a kivitelezés eredményessége, szervezettsége, az együttműködés az egyes vállalatok között? — kérdezem Szabó Ferencet, az Országos Szakipari Vállalat paksi kirendeltségvezető-helyettesét. — Az aláírt megállapodás mellékletét képező részletes ütemterv alapján a 22. sz. ÁÉV-vel közösen készítettünk egy még részletesebb, csak bevonatokra vonatkozó programot. Amolyan belső használatra, és azzal a céllal, hogy egyes feladatok előbbre hozásával lehetőleg széthúzzuk a várható munkacsúcsokat. Ezt megkapta minden vezető, brigádvezető. Ebből nem csupán feladataikat ismerhették meg novemberig, illetve 1984. márciusáig, hanem időben fel is készülhetnek a megvalósításra, a feltételek biztosítására. Legközvetlenebb kapcsolatunk és együttműködésünk a 22. sz. ÁÉV-vel van. A napi közös bejárások mindkét félnek hasznosak: biztosítják, hogy állandóan képben legyünk, s hogy a szükséges intézkedések időben megtörténjenek. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot a GYGV-vel, a VERTESZ-szel, az ÍTM-mel, a CSÖSZER-rel a konkrét munkaterületeken. Az elmúlt két hónapban nem merültek fel problémák az együttműködést aláírók kéthetenkénti megbeszélésein. Ha vannak, ezeket megoldjuk művezetői szinteken. Ez önmagában is eredmény, és jelzi a szemlélet változását, egymás munkájának jobb megbecsülését. Mintha a hibák helyett a megoldás kölcsönös keresésének szándéka alakult volna ki. Egyértelmű a szervezettség és a teljesítmények javulása is. Példa erre, hogy a reaktorakna VIII. hó 16—29-re tervezett bevonatolásával, vagy a belső programban június 25-re tervezett feladatok egy részével már most (június 1.) készen vagyunk. Igaz, néhol van kevés csúszás is, de ezek nem akadályozzák mások munkáját. — Hogyan ismertették meg és fogadtatták el a dolgozókkal az együttműködési megállapodásban vállalt feszített határidőket, követelményeket? — Mint említettem, készítettünk egy belső programot. Ezt a brigádvezetők, bizalmiak, művezetők közös tanácskozásán megvitattuk. Ezt brigádmegbeszélések követték Sikerült elérni, hogy a vállalt feladatok teljesítése amolyan becsületbeli üggyé váljon brigád- és vállalati szinten egyaránt. Ebben sokat segítettek a pártvezetőség tagjai, alapszervezetünk kommunistái. — Milyen vállalati anyagi ösztönzési rendszer segíti a vállalások teljesítését? — Külön érdekeltségi rendszert nem vezettünk be az együttműködési megállapodásban vállalt feladatok teljesítésének anyagi ösztönzésére, de nyilvánvaló, hogy a fizikai dolgozók részére biztosított ún. K 1-es (kormánykiemelt) beruházási premizálás (mintegy 500 ezer forint) elsősorban a megállapodás megvalósításában élenjáró kollektívák és dolgozók anyagi elismerését, ösztönzését szolgálja majd. Akárcsak a műszaki állomány elismerését biztosító vállalati keret. Eddig még nem vettük igénybe ezeket a lehetőségeket, de munkáink őszi sűrűsödésekor mindenképpen élni fogunk ezekkel. — összefoglalva a két hónao tapasztalatait? — Mint mondtam, feltétlenül ösztönzően hatott dolgozóinkra a vállalt együttműködés, növekedett mások munkájának megbecsülése, a kölcsönös felelősségérzet. Bízom benne, hogy fél év múlva is csak hasonlókat mondhatok majd. Nos, ez biztató! Mi a véleménye mindezekről például Hollós Istvánnak, a 22. sz. ÁÉV építésvezetőjének? — Mivel szerencsém volt 1979. óta mint építésvezető itt dolgozni, átélhettem sok sikert és buktatót az I—II. blokkon. 1983 januárjától dolgozom a III., IV. blokk építésén közvetlenül. Eleinte nehézkesen, csikorogva indult minden. Sok apróságon vállalatvezetői szinten kellett vitatkozni az érdekelt cégeknek. Az ŐSZV-vei is voltak „felső szintű” vitáink, levelezgetéseink ... Most más a helyzet. Jobb, csaknem felhőtlen. Szerintem ez a megállapodás (és eredményei) semmiképpen nem egy varázspálca csodatevései. A rosszakból nem lesznek az aláírástól csupa jók. Arról van szó inkább, hogy beérett sok év tanulsága- csak együtt, egymással lehetünk eredményesek, ha bevalljuk és vállaljuk egymásrautaltságunkat, kölcsönös függőségünket és felelősségünket, érdekeinket. Értem ez alatt azt is, hogy kialakultak a termelőbrigádok, csoportok, vezetők között a szükséges ismeretségi, emberi kapcsolatok is. Például a 2. sz. ÁÉV vasasbrigád vezetője munkatársi jelleggel megtalálja a GYGV vezető szerelőjét. Ha gond van, megbeszélik, elintézik. Nem jegyzőkönyveznek, nem leveleznek, nem kérnek felső beavatkozást. Vagy ha igen, együtt! Nem egymás mellett, után (ellen), hanem együtt, egymásért és főképp a beruházás mielőbbi megvalósulásáért dolgoznak. Eddigi tapasztalataim kedvezőek. Megszűnőben van az egymásra mutogatás, s hogy önmagában ez mit jelent, csak mi, vezetők tudjuk, s azt is, hogy ez mennyi pénz- és időmegtakarítás. — Milyen tapasztalatok vannak arról, hogy a vállalati párt- és tömegszervezeték miképpen segítették, segítik a megállapodásban vállaltak megvalósítását, elfogadtatását a dolgozókkal, szemléletváltozást az együttműködésben? Szabó József, a 22. sz. ÁÉV paksi főmérnöksége pártvezetőségének titkára: — Azt, hogy az egyes vállalatoknál konkrét módon mit tettek ezek a szervezetek, nem ismerem részletesen. Hétfőnként beruházási titkári értekezleteken állandó napirend a II-es és — tekintettel a megkötött együttműműködési megállapodásra — a III. blokk építésének helyzete. Ilyen megbeszélések korábban is voltak, de az elmúlt hónapokban lényegesen csökkentek az itt felvetett problémák. Nem azért, mintha ilyenek nem lennének, ha; nem mert ezeket a legtöbb esetben elintézik, megbeszélik és megoldják a közvetlenül érintett vezetők, dolgozók. Vagy említhetném, hogy korábban vállalatunknak is voltak vitái például az OSZV- vel is, de amióta rendszeresítettük a kéthetenkénti operatív értekezleteket, megszűntek a levelezgetések, a viták. Hctározottan érzékelhető a szemléletváltozás. Példaként említhetném, hogy dolgozóink a rendszeresített dekádkezdő és dekádbefejező megbeszéléseken, a brigádvezetői értekezleteken, termelési tanácskozásokon javaslatokat tesznek a megvalósítás érdekében. Jó példa volt a GYGV részére nyújtott segítség az 507 és 508 helyiségeknél felmerült anyaghiányok megszüntetésére. Szerintem nagyban növekedett az ERBE- pártalapszervezet szerepe is az együttműködést gátló problémák elhárításában. Mindenképpen szükséges és hasznos volt tehát az együttműködési megállapodás megkötése, és a kedvező tapasztalatok a későbbiekben — szerintem is — tovább növekednek majd a kiemelt határidők közeledtével. Nem lehet másként befejezni ezt a pillanatképet, mint azzal, hogy a nyilatkozók valószínűleg nem alaptalanul optimisták, és a szocialista együttműködési megállapodás eléri célját, a bevezetőben említett feladatok maradéktalan teljesítését. Cz. T. Lesz ouodai férőhely! Sok még a tennivaló Fotó: Menyhért István A TÁÉV 24 szocialista brigádja vállalta, hogy a lakótelepi új, 150 férőhelyes óvodát augusztus 30-án jó minőségben, „hiánypótlásmentesen” átadják üzemeltetésre a városi tanácsnak. A vállalást Paks városi Tanácsa, az ERBE, az atomerőmű-beruházás szakszervezeti intéző bizottsága kérésére, valamint Kern József és Hesz Ádám brigádvezetők felhívására tették a TÁÉV brigádjai. Ám nem kevésbé azért is, hogy az óvoda mielőbb fogadhassa lakóit, s megszűnjön sok lakótelepi kisgyermek kényszerű reggeli utaztatása a város különböző óvodáiba. Bár az átadási határidő csökkentéséről nincs szó, mindazok, akik kapcsolatba kerültek a kivitelező építőipar és a szakipar valamelyik ágával, a megmondhatói annak, mit jelent egy határidő betartása, különösen pedig a jó minőségű, hiánypótlást nem igénylő kivitelezés. Mint megtudtuk, ha augusztus 30-án a TÁÉV a vállalásnak megfelelően átadja az óvodát, akkor szeptember 16-án az intézmény a szükséges berendezésekkel és felszerelésekkel fogadni tudja a lakótelepi gyermekeket. Ez elsősorban az építőkön, a Vitéz Ferenc, Szabó János, Csapiár János, Molnár József, Kern József, Rácz Imréné. Győri László, Tamás Antal. Csizmadia Károly, Lieszkovszky László, Szili János, és Heiszler István, Zsíros Sándor, Hesz Ádám, Király József. Nagy Imre, Kiss 1st-1' ván, Nagy István, Molnár 1st- ,' ván, Farkas István, Farkas Béla, Földvári Géza, Ritzl András és Genye István vezette brigádokon múlik. Az is, ha szeptemberben a vállalások maradéktalan teljesítéséről tudósíthatunk majd — örömmel. Ünneplős munkával Az építők köszöntése Több évtizedes hagyomány már, hogy minden évben június második vasárnapján ünnepeljük az építőmunkásokat. Ünnepeljük azokat a fizikai, műszaki dolgozókat, akik alkotó munkájukkal ipari, mezőgazdasági üzemeket, lakóházakat, óvodákat, iskolákat építenek, gazdagítva hazánkat, dolgozó népünket. Ez év június 12-én országszerte megemlékeztek az építők napjáról. A paksi atomerőmű beruházáson dolgozók az építkezés sajátos jellegéből adódóan munkával ünnepeltek. E nemes, tiszteletre méltó hagyománynak mély politikai, mozgalmi, gazdasági tartalma volt és van napjainkban is. A munkásmozgalom történetében lapozva már az 1800-as években megtaláljuk az építőmunkások szervezkedésére utaló dokumentumokat. Dacolva a fennálló társadalmi rend uralkodó osztályának elnyomásával, nem félve a retorziótól építették, alakították szervezetüket. 1331. június 5-én a téglagyári munkások osztályharcos élcsapata kirándulást szervezett a Hűvös-völgybe. A kirándulás célja nem a szórakozás volt, hanem annak eldöntése, hogy lehet megvalósítani a téglagyári dolgozók harcos egységét, a munkásoknak azt a szövetségét, amely képes felvenni a küzdelmet a kizsákmányoló munkaadóikkal szemben. Az építőmunkások szervezetei jelentős szerepet töltenek be a munkásosztály harcaiban. Olyan elvtársak nőttek fel a mozgalomban, mint Bokányi Dezső, Szakasits Árpád, Rózsa Ferenc, Prieszol József, akik a magyar munkásmozgalom legjobbjai közé tartoznak. A mai szocialista társadalmunkban is megtaláljuk az építőmunkások szervezeteit. Fontos feladatot látnak el a politika alakításában. Munkájuk nyomán új létesítmények jönnek létre, de az ő feladatuk a meglévő értékek karbantartása, korszerűsítése is. A követelmények folyamatosan emelkednek — és bár az építkezések kezdeti időszakában napjainkban is elég mostohák a körülmények, hiszen sok esetben érintetlen területeken kell a munkát megkezdeni —, igyekeznek az elvárásoknak megfelelni. Új technológiák kerülnek bevezetésre, eddig nem ismert anyagokkal, gépekkel kell dolgozni, Elvárás az építőmunkásokkal szemben az is, hogy aktívan vállaljanak részt a közéletből. Azt, hogy az építőipari dolgozók hogyan felelnek meg a társadalom igényeinek, számos létesítmény fényesen bizonyítja. Elég, ha csak a paksi atomerőmű építését említjük, de fémjelzi munkájukat a Szekszárdi Húskombinát, a Lenin Kohászati Művek, a budapesti lakásépítési program is. A paksi atomerőmű építésében résztvevő tízezer dolgozó közül mintegy háromnégyezer fő a szűk értelemben vett építőmunkás. Amikor az ünneplés perceiben a jól végzett munkáról beszélünk, nem választhatjuk külön az építő és a szerelő vállalatok dolgozóit, kollektíváit. Építők ők valamennyien, hiszen mindanynyian az atomerőművet építik, annak megvalósításáért dolgoznak. Szép eredményeket értünk el az építkezés folyamán. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a jövőben simán, problémák nélkül dolgozhatunk. Változtak a körülmények, hiszen üzemelő erőmű tőszomszédságában, esetenként azon belül kell dolgozni. Ezt a feladatot csak a korábbi tapasztalatok felhasználásával, a dolgozókban és a kollektívákban meglévő tenniakarás maximális kihasználásával tudjuk megoldani. Ehhez a munkához kívánunk dolgozóinknak további munkasikereket, valamint jó erőt, egészséget. Szabó Béla ÉPÍTŐK Szakszervezete szervezője Építők Fotó: Deák Hunor
