Atomerőmű, 1983 (6. évfolyam, 1-8. szám)
1983-02-01 / 1. szám
VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. 1983. FEBRUAR Tudjuk, február végén- ez nem új hír. Ha mértéktartó terjedelemében is, de írtaik már erről az országos napilapok, bővebben és színesen tudósított a megyei sajttó is. •Mégis, lapunk tudósítójáno'k jegyzetei kcczött akadhat 'néhány oldal, amely fontos és érdekes lehet mindenki számára. Aloik alkotói, előkészítői, részesei vollta'k <o két, hazaii léptékkel mérve történelminek is nevezhető pillanatnak: az I. sz. reaktorban a fékezett láncreakció megindításának, majd az úr», párhuzamos kapcsolásnak, amikor áramot adott az I. sz. blokk óz országos vüHamosenergia-hálózatba. Ezért, ezen dolgeozott itt sok ezer ember évek óta, s joggal érezhették saját keze munkájúk eredményének, áréikor a műszerek jelezték: fáradozásuk nem volt hiábavaló. A 'két jelentős dátum: 1982. december 14., 21 ára 45 perc, és 1982. dece mibér 28.. 0 órai 13 perc. Krónillkajélleggel következzenek itt helyszíni tudósítások, melyek két hórfap után próbálják meg visszaadni a napok, az órák feszült pillanatait, azoknak is, akik nem lehettek ott a központi vezényiiőterem. ben, de lélekben társai váltók az éppen szolgálatban lévő ügyeletes mérnököknek, operátoroknak. A láncreakció megindítása tebót december 14-én késő este történt, de kevesen tudiják, hogy megtörténhetett volna december 13. hajnalom is, ha... December 12., 21.30: Gergely József ügyeletes mérnök: — Egy percem sincs. Most adom át a műszaikot, s a bent töltött három nóp után szedetnék a 22.20-as busszal1 hazamenni végre. — Megindulunk ma éjjel? — Szerintem biztosam. Semmi akadályát nem látom. A teremben halk zsongás. Magyarok, szovjetek. Sokain nincsenek műszakban, mégis itt vammalk. Villogó lámpák, képernyők. A szóibályozórudók (pontosabban szabályozó- és biztonságvédelmi kötegek) kijelző műszeréinél' nagyobb csoportosulás. Vajon miért? Mi történik most? — kérdezem az egyik operátort. — A szaöályozárudak ejtéspróbáját végezzük. Ilyen „ejtésekre”, o láncreakció néhány percen belüli leállítására a későbbi üzemeltetés során csak rendkívül ritkán kerül sor. Minden rendben van. csupán az egyik köteg „siet” kicsit, 10—12 másodperc helyett 7—8 másodperc alatt ér He a 'reaktor aljára. 22.30: összeül a szovjet és a magyar szakértők, vezetők ^nagytanácsa". A kérdés, folytatódhat-e az indítási folyamat, vagy a 2—4 másodpercet „siető” iköteg emelőszerkezetét ki kell cserélni? A teremben feszült várakozás*, mindenki sejti •az 'indító bizottság vá rható közlését, 'amely hamarosan meg is érkezük: ki keli cserélni a „sietős” Iköteg emelőszerkezetét! — Ez minimálisain' 24 óra miürfka! S aztán kezdhetjük az egészet elölről! — mondja valók!, fáradt sóhajjal. December 14., 6.00: — Mi történt az éjszaka? - kérdezem Vámos Gábort, az éjszakás ügyeletes mérnököt. — Többszörösen kipróbáltuk a kicserélt szerkezetet, újból felfűtött ük a primerkört, elértük a reaktorban az üzemi nyomást, megkezdtük a szabályozórudok ismé telt el l enőrzését. — Fiato’lrfak látszol... — 31 éves, és ezzel a legidősebb ügyeletes mérnökök között. — Fáradt vagy? — Talán nem szalbadna, de iqen. Most alszom -néhány órát, és bár nem leszek szolgálóiban, délutánra visszajövök... 6.45: Megjelenik a vezénylőben Pányó József vezérigazgató. Megvárom, míq átolvassa az üayeletesnaplót, majd megkér dtezem : — Mit érez, mire gondol most? — Még nincs itt az ideje, hogy erezzek valamit. Illetve amit érzek, amire gondolok, nem mondom el. 12.45: Megkezdődik a szabályozórudtak előírás szerint! szakaszos kiemelése. A reaktorban maáramot ad a paksi atomerőmű gas koncentrátumú (12,4 gr/kg) boros víz, amely elnyeli a maghasadást előidéző lassú neutronokat. Ezf hígítják majd 8,1 gr/,kg töménységre, amelynél minimális teljesítménnyel, de „életre ikel” a reaktor. 16.00: A szivattyúik má.r dolgoznak. Ahogy hígul a ibóros víz, úgy sűrűsödik a teremben a- levegő, pedig van még 5—8 óraismét itt a vezérigazgató és Szabó Benjámin kormánybiztos lis. Külön riportra mines mód. Kapocs György ügyeletes mérnöklöt azért megkérdezem: — Szeretnéd, ha a műszakodban indulllnánlk? — Gondolhatod! De ha nem, maradok, akár reggelig ils. 18.00: Mindenki biztatja magában a szivattyúkat, és Jesl a hárcmpercenként érkező jelzéseket a bórvíz töménységéről. Niincs sok értelme, csaik a türelmes várakozásnak, die ki képes itt most türelmes lenini? 35 tonna szivattyúteljesítmény kellene, de csak 20 van. A szovjétek azt mondják, csupán „csöpöqtetürflo". Engedelmeskedik végre a tolózár, és va‘n 33. Jó óz! Eavesek fogadásokat kötnek. Kilenc? Tíz? Tizenegy? 21.30: A bórvíz 8,1! A hangszóróból megszólalnak a neutronérzékelő „földöntúli i” jélei. — Aha ! Dobban már a reaktor szíve! — No, még elég aritmetikusárn... Zárják a szivattyúkat. Vajon hogy dobog, most Baloqi Jenő igazgatóhelyettes szíve? — Azt hiszem, most itt mindenkié egyformán, kissé szaporábban, mint máskor. 21.42: A vezérigazgató leguggolva íiaveli a neutronszámot jelző műszert. 21.45: Kaipocs György ügyeletes mérnök mosolyba olvadó feszültség get bejelenti: — Jelentem, hogy a paksi atomerőmű I. sz. reaktorában 1982. december 14-én, 21 óra 45 perakor megindult a sz foáíyozott, önfenntartó láncreakció! A teremben, mintha újév lenne, mindenki mindenkinek aratuIá!. Egymondatos nyilatkozatok, mert most csaik erre van lehetőség. Pónyá József vezérigazgató: — Most már megmondom mit érzek: megkönnyebbülést! Tartoztunk ezzel az országnak! Gyarmati László MSZMP PAV vezetőségének titkára: — Sok ember munkájának eredménye ez! Elismerés ez alkotóknak! Dr. Czetner Tamás MVMT termelési igazgató: — Néhány erőmű jelentős eseményénél ott voltaim, de ez életem nagy pillanata! Szabó Benjámin kormánybiztos : — 15 évi munkám van nekem is ebben... Mit mondjak? Boldog vágyók! S vele legyütt - gondolom — még sokán, s nemcsak iitt a vezéinylőteremben. A „második” nap. December 27., 16.00: Balog! Jenő igazgatóhelyettes: — Nos, elérkezett ez a nap is. Ha sikerül, még rrva áramot adunk az országos hálózatba. Igaz, egyelőre csak 40-50 megawattot, de ezt a reaktor által termelt gőzzel'! — Mi történt december 14. óta'? — December 25-én fejeztük be a reaktarfizika'i kísérleteiket. Azóta a feíterhelési próbák tartóinak. Simon 'Péter üzemviteli főosztályvezető: — Hosszú volt (rövid volt?) az idő decernber 14-tól a mai napig. A „kazán" rendben van, a turbináik, a generátorok Ss. Igaz, nemrég jelezték, hogy egy tolózár az 1500-ból' nem tökéletes, de már dolgoznak rajta. Csak elismeréssel szólhatok a műszaki csapatról. Hetek óta szinte itt élnek, sokan itt fcarácsonyoztak, ha kértem, ha nem. 18.00: Újabb próbák, ellenőrzések. Mindegyik alatt feszült Várakozás, majd megnyugvás: jól vizsgáznák a berendezések. Faragó Péter ügyeletes mérnököt kérdezem: — Ismét fontos pillilóin'atihoz közeledünk. Szeretnéd’, ha még a műszakodban következne ez be? — Hogy a csudába ne! Az eredmény természetesen csapatmunka, nékem életre szóló emlék íenine, Iha én jelenthetnék. (Ha mégsem, maradok, s majd együtt örülök a váltással. Mutatnak egy műszert. Ha majd ez jelez, akkor...! Míg december 14-én a vezényfl'őterem bail oldalán (a reaktorosoknál), most a jobb szárnyon (az eletrikusoklnál) nagy a sokaság. A „főszereplő” pultnál! Sándor László blllokkeíektrikus (vóiltój'a később Szabó György) és Cseszári László főművezető. A turbinák óz előírt forduliaitszámon. Megkezdődhetnek az un. védelmi próbák. 20.45: — Nem rajtunk, -most már az elektrikusokom múlik münden — mondják a „reaktiorosok". — Nem irigykedtek, hogy ■most rajituk minden szem? — Ugyan! Ök is a mi kutyánk kölykei! Kulonben is a múltkor mi voltunk a főszereplőik... 21.00: Rövid utasítások, visszaigazolások. Mintha egy nagy hajó parancsnoki hídján Vennénk. 22.00: Megkezdődnek o szinkronpróbák. (A periódus összehangolása az országos rendszerrel*. Váltás a vezénylőpultnál, de a „l'elépők” is maradnak. Egyre többen vagyunk. A fokozódó izgalomtól „elektromos” lesz a 'levegő is. Mire gondol az új ügyeletes mérnök. Bajsz József? — Mit mondjak, izgulok. 1978 óta készülök ezekre a percékre, bár arra soha nem gondoltam, hogy éppen én jelenthetek. Nem fagom elfelejteni ezeket az órákat! 23.00: Zsongás a teremben. Híre megy, ‘hogy a szomszéd épületben itt van az ipari miniszter Méhes Lajos, Kapoiyi László államtitkár, s eljött K. Pópp József, a megyei pártbizottság első titkára is. 23.45: Megjönnek a vezénylőbe a vendégek Szabó Benjamin kormánybiztos és Pónya József vezérigazgató kíséretében. 1982. december 28.. 0.07: Mindenki tudja, hogy maga a kapcsolás — ha az okos ellenőrzőműszerék mindent rendben találnak — automatikusan történik, mégis minden figyelem a kezelőkön, az ügyeletes mérnökön, aki most a miniszterhez fordul:- Méhes elvtársi Kérek engedélyt, hogy a II. sz. gépcsoportot a háilózaitra kapcsoljuk!- Engedélyezem! 0.11: Újabb, rövid utasítások és visszajelzések hangjai, várakozás. 0.13: Felesattanó taps, öröm az arcokon! Kölcsönös, boldog gratulációk. Megvan! 1982. december 28., 0 órai 13 perctől áramot ad az országos hálózatnak a paksi atomerőmű! A krónikának itt vége, a' napok, órák emlékei sokakban és sokszor újra és újra felelevenednek majd. CZAKÓ TIBOR Méhes Lajos elvtársnak, ipari miniszter BUDAPEST Kedves Méhes Elvtárs! A Paksi Atomerőmű első 440 MW-os reaktorblokkjának az országos villamosenergia hálózatra való kapcsolásáról küldött tájékoztatást köszönettel megkaptam. E fontos esemény alkalmából mindenkinek, aki az atomerőmű építésében és üzemeltetésében részt vesz vagy közreműködik gratulálok, egyben a további munkához sok sikert kívánok. Budapest, 1982. december 29. Elvtársi üdvözlettel LÁZÁR GYÖRGY
