Atomerőmű, 1981 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1981-05-01 / 3. szám
IV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1981. MÁJUS Krónika A 3. blokk +5,0 szinten kialakuló profilja mögött már a 4. blokk cellái is az öt métert döngetik „Légipostával” érkezik a beszállító vágányra a 3. Dieselgenerátor Szakszerű tárolást biztosít az ERBE „lufr-raktára, a GRABOPLAST-sátor Fotó: Horváth Béla Gratulálunk, fiatalok! Az atomerőmű-építkezés KISZ-bizottsága a KISZ IX. kongresszusa óta végzett kimagasló munkájának elismeréseként 1981. március 18-án megkapta a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Erről szóló tudósításunk a 2. oldalon található. Szállókultúra Ez az írás rejtélyekkel és rejtvényekkel kezdődik, s talán végződik is. Ám, hogy a kedves olvasó a helyes megfejtésekre várva ne gyötrődjön a következő szám megjelenéséig, egyben közöljük a megfejtéseket is. Tehát: Miért nincs minden szállón lakónak külön olvasólámpája? A: Mert nem biztosít Ilyesmit az üzemeltető (ÉSZV, ERBE) vállalat. B: Ha a lakók kémék, lenne, de sokan nem kérik. C: Mert a házirend nem engedi. A helyes válasz: B. Hány kölcsönző fordul meg átlagosan a letéti könyvtárakban egy nyitva tartási idő alatt? A: 5—7. B: 8—20. C: 21—35. A válasz ebben az esetben (sajnos) nem nehéz: A. Ki tudna választ adni arra, hány működő és élvezhető képet adó tv működik a lépcsőházak alagsoraiban? A: Az üzemeltető vállalatok gondnokságai. B: A szállásbizottságok vezetői. C: Senki. A megfejtés annyira egyértelmű, hogy le sem írom... Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatták Körmöczi Zoltánt (22. sz. ÁÉV), Molnár Ferencet (GYGV) és Molnár Jánost (VEGYÉPSZER), akik az atomerőmű művelődési bizottság tagjaiként feladatul kapták: készítsenek elemző értékelést a munkásszálláson lakók kulturális helyzetéről, s tegyenek javaslatokat a fejlesztés lehetőségeire. Baranya Sándor miniszteri biztos és a bizottság társelnökének szavaival élve: a munkacsoport dicséretesen látta el feladatát. A jelentésből kitűnik, hogy a szállókon lakók átlagosan napi 1—3 óra szabad idővel rendelkeznek és ennek jelentős részét a „Márvány Művekben”, vagy csaknem kizárólag a szállón töltik. Akadnak, akik könyvvel, rádióval, tv-nézéssel, mások mással... (Vajon mivel?) Van, aki házi kiskönyvtárral is rendelkezik, s olyan is, aki a ruháit a szekrénybe is lusta betenni, hagyja „szellőzni” az állófogasokon. Van olyan, aki egy sikerfilmért elsétál a Duna moziba, és olyan is, aki „tajsikeren” — ágybavűzel. A jól felszerelt klubok konganak az ürességtől — tisztelet a kivételnek —, s ezért sokszor ki sem 'nyitnak. Máshol pedig alig férnek el egy író-ölvasó találkozón. .. Kedvelt, és valószínűleg nagyon ésszerű időtöltés a főzés. Vajon minői folyik a szó főzés közben, a vacsora 'alatt? Bizonyára á munkáról, a múlt történeteiről, élményeiről. Vajon nem kerülhetne a témák közé egyegy trv-műsor, film, könyv, egy újságcikk, netán egy színiházi előadás megbeszélése is? (Ha lenne ilyen közös élmény — bizonyára.) Egyszóval a szállók és lakói: ellentmondások sokasága. Ezek közül az egyik az, hogy ezekre az összkomfortos, de jogilag ideiglenes Szállókra végül is semmilyen ,/passzus” nem vonatkozik azon kívül, hegy lakószobánként 4,5 négyzetméter kell jusson minden emberre. A többi már a dolgozókat foglalkoztató és a szállókat üzemeltető vállalat közös szerződésén múlik... Szállás bizottságok? Ha varrnak is, többnyire csak papíron, nem beszélve a vonatkozó SZOT-határozat szerinti reszortfelelősökről (kulturális, sport, stb.). Újságok? Vannak... Ott, ahol érdeklődők Vagy megvették még a murükahelyi pavilonban, vagy kivárták a sort a buszmegálló melletti újságosbódé előtt. Paksi moziműsor? Szinte Sehol. Paksi műsor? Lépcsőházanként talán egy, az is véletlen folytán. Elgondolkodtató az is, hogy a lakók nem nagyon törekszenek otthonosabbá tenni környezetüket. Alig találni virágokat, képeket, .könyvespolcokat. Vagy ez már a házirendbe ütközne? Nem hiszem. Mint ahogy azt sem, hogy igazi otthonukban is ilyen „puritán” módon élnek a most itt lakó emberek. Az minden fenntartás nélkül ellhihető, hogy aki reggel 6-tól este 6-ig dolgozik, aztán megissza az egy-két korsó sörét (egészségére!), bevásárol, „hazamegy”, kezet mos, vacsorát készít azt hat lóval is nehéz lenne elhúzni akár egy moziba is. Hacsak nem olyan a műsor. Ám azt, hogy az ország első atomerőművének építői valóban csak a munka — vacsora — ágy között „ingáznának” napoikig, hetekig, hónapokig, azt nehéz és ikeserves lenne elhinni. A látszat pedig sokszor ezt mutatja... Elsősorban ilyen meggondolásból a bizottság több, tartalmasabb munkászállói életlehetőséget biztosító intézkedésekre kérte fel az érintett intézményeket, vállalatokat. így például a letéti könyvtárak állományának rendszeresebb cseréjére, a szállásbizottságok eredményesebb működtetésére, a Ez jutott eszembe az első néhány kapavágásnál, a népszerű tv-toma szövege, és örültem, hogy itt lehetek Fadd-Dombon ban, a PAV épülő hétvégiházas pihenőtelepén, és részt vehetek a telep átadását megelőző utolsó munkálatokban. A tervek szerint május 1- től vehetik birtokukba a vállalat dolgozói a pihenőközponitot, s ehhez — utolsó simításokként — még egy sor munkát el kell végezni. A faházikók berendezése, takarítás, tereprendezés stb. Kitűnő alkalom a vállalat brigádmozgalmában részt vevő közösségeknek a vállalásra, társadalmi munkával hatékonyan elő lehet segíteni a hátramaradt munkák elvégzését. Nemcsak hogy közhasznú munkáról van szó, de mindenki tudja: magunknak építünk, a saját jövőbeni dornbori pihenéseinket, kirándulásainkat készítjük elő. Ennek szelleme hatotta át a kint tevékenykedő dolgozókat, név szerint a PAV „Beruházás” zöld koszorús szocialista brigádjának tagjait. Megjegyzendő persze, hogy a szervezés is nagyszerű volt, mégpedig két irányban is, a brigádtagok értesítése, ill. a kinti munkafeltételek területén egyaránt. Illusztrálom a már említett tv-nézés lehetőségének bővítésére (beleértve a tv-szoibák, 'társalgók kultúrált berendezését, felszerelését), az ifjúsági klubok koordinált, jobb kihasználásának biztosítására. Ezeknek a törekvéseknek azonban csak akkor lesz valóságos értékük, ha a leginkább érintettek, a szállón lakók élni is fognak a különböző 'lehetőségekkel. Már ez is megfogalmazható lett volna kérdésként is. Mennyire élnek majd a szállón lakó dolgozók a növekvő művelődési lehetőségekkel? A: Nem többet, mint eddig. B: Sakkal többet, mint eddig. Az igazi választ az érintettek adják majd meg — és remélhetőleg mindenki örömére hamarosan. CZAKÖ TIBOR brigád példájával: a társadalmi munka napját kb. egy héttel előbb tűzték M a tagok, adattak voltak a kritériumok, egyszerre nem mehet ki az egész osztály, hisz iá napi feladatokat a munkahelyen is el 'kell látni, tehát két csoportra oszlottak. A másik feltétel, mivel a rendes munkaidővel egybeesett a társadalmi munka, mindenki szabadságot vett ki arra a napra. így tehát először a brigád egyik fele, majd rá néhány nappal később a másik fele teljesítette vállalását. Reggel 6.20-kor indult egy autóbusz iaz erőmű elől, együtt ment 'ki vele mindenki, aki aznap dolgozott Domiboriban. A társadalmi munka aznapi feladatait már a buszon megtudhattuk. Teherautókkal termőföldet hoztak, azzal kellett beteríteni a terület egy részét. Közbenső tevékenységként pedig rengeteg — a telep fáinak megtisztításakor felgyülemlett — gallyat tüzeltünk el. A kellemes időjárás még csak fokozta a munkakedvet, szinte csak a délután érkező autóbusz dudálására figyeltünk fel, hogy már el is múlt az idő, csomagolhatunk, majd a 'következő brigádok tagjai folytatják a megkezdett munkát. — kágé — „Egy kicsi mozgás...”