Atomerőmű, 1981 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1981-03-01 / 2. szám

ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Bemutatjuk: Postánkból: A lengyel dolgozók kollektíváját II. a lakótelep szemetes maradt Előző számunkban az atom­erőműben dolgozó lengyel vállalatokat mutattuk be. Ez­úttal az itt dolgozó munkások életkörülményeiről kérdez­tük a lengyel kolónia felelős vezetőit: Eliasz Sapielaikot — a főépítésvezető műszaki he­lyettesét (akitől ezúton ké­rünk elnézést, amiért előző számunkban műszaki tol­mácsként mutattuk be), Ri­­czek Attilát — a főépítésve­zető termelési helyettesét, Buwaj Tadeusz párttitkárt és Trojszczak Stanislaw építés­­vezetőt. — Mióta dolgoznak len­gyel munkások Pakson? RICZEK ATTILA: — Lengyel munkások 1977- től dolgoznak a Paksi Atom­erőmű építkezésén. Negyven ember érkezett az év elején, év végére 80 főre bővült a létszám. Azóta a BUDOSTAL- nak 300 embere tartózkodik itt, de a nagy munkák idején 600—700 lengyel is dolgozott Pakson. A vezetőség a kezdettől fog­va változatlan, a fizikai dol­gozók közül csupán néhány ember maradt. A lengyel munkások egy évre szerződ­nek külföldre, csak kivételes esetekben hosszabbítják meg a szerződésüket. Az emberek 70%-a hegesz­tő és acélszerkezet-szerelő, a többiek kőművesek, vasbe­tonszerelők, karbantartók. — Milyen rendszer sze­rint választják ki Lengyel­­országban a külföldre uta­zó munkásokat? ELIASZ SAPIELAK: — A szerződés megkötése­kor tudtuk, milyen képességű és milyen szakterületen dol­gozó munkásokra van szük­ség. Igyekeztünk csak abszo­lút jó szakmunkásokat kivá­lasztani. Pakson dőlt el, meg­felelő emberek érkeztek-e: előfordult, hogy már az első héten haza kellett küldenünk embereket, nem tudták meg­szokni az itteni munkarendet, de a többség nagyon jól dol­gozik. Embereink szívesen jöttek Magyarországra, jók itt az életkörülmények és elég szé­pen keresnek. Átlagosan 7500 forintot kapnak. Azért ilyen sokat, mert a lengyel munká­sok normája magasabb, mint a magyaroké, a munkaidejük is hosszabb, mert ha szüksé­ges — és ez gyakran előfor­dul a sok munka miatt — szombaton és vasárnap is ti­zenkét órát dolgoznak. Szeretném itt elmondani egyik nagy problémánkat: a magyaroknak jutalom van ki­tűzve egy-egy feladat gyors teljesítéséért — kormánybiz­tosi preferenciát kapnak. A lengyeleket ebbe a jutalom­­rendszerbe nem vonták be, pedig nagyon inspirálná a dolgozókat. Tárgyalásokat folytattunk ez ügyben az ERJBE-vel, a 22. ÁÉV-vel, az építőipari miniszteri biztossal, de nem sikerült elérni, hogy minket is jutalmazzanak. — Milyen problémáik vannak még az itt dolgozó lengyel dolgozóknak? TROJSZCZAK STANIS­LAW: — Nagy gondot okoz, hogy a fizikai dolgozók nem hoz­hatják magukkal a családju­kat. Háromhavonta négy sza­bad napjuk van, s mindenki igyekszik hozzátenni a ledol­gozott szombatokat, vasárna­pokat és így negyedévenként hazautazhatnak. Karácsony­kor és húsvétkor különösen sokan élnek ezzel a lehető­séggel. Embereink meghívhatják magukhoz a családtagokat, s őket vendéglakásokban helye­zik el. ötven dolgozóra egy vendégszoba jut, ez nagyon kevés. Szeretnénk javulást elérni ezen a téren. — A lakáshelyzetüket megfelelőnek találják? ELIASZ SAPIELAK: — Alapvetően a szállási körülményeink nagyon jók, olyan lakásokban helyeztek el minket, amiket majd csa­ládok kapnak meg. A lengyel munkások szállása Pakson jobb. mint a fővárosban dol­gozóké. A baj csak az, hogy kétszobás lakásokban 6—7 főt kell elhelyezni, és ilyen zsú­foltságban nehéz élni. — Hogyan szervezik meg a lengyel dolgozók szabad idejét? RICZEK ATTILA: — Embereink nagyon sok kirándulást szerveznek. So­kan magukkal hozták a gép­kocsikat, és saját buszaink is vannak. Mi Magyarországon oda utazunk, ahova akarunk. A dunaújvárosi uszodába, Szekszárdra naponta eljutha­tunk, vasárnap nagyobb, tu­­ristajellegű utakra indulunk. Nagyon jó a kapcsolatunk a paksi IBUSZ-szal, sok utat szervezett számunkra. Nyá­ron, amikor dolgozóink csa­ládtagjai idelátogatnak, nekik is megmutatjuk az ország legszebb tájait. Hetente kétszer-háromszor lengyel nyelvű filmeket vetí­tenek, két klubunk is van: a Krakus és a Rozuszka. Könyvtárunk 400 könyvből áll, s rendszeresen kiállítjuk fotósaink legjobb felvételeit. A sport területén is aktí­vak vagyunk, részt veszünk a paksi foci- és kosárlabda­bajnokságokon. Az Ürgemezőn rendszere­sen megrendezzük a lengyel napokat; sok híres sporttalál­kozó színhelye volt ez a me­ző. Bebizonyosodott, hogy a Pakson dolgozó csoport a leg­jobb lengyel társaság mind munkában, mind sportban. A beremendi, szabadegyházi kollektívák nem annyira ak­tívak, lelkesek, mint a mi embereink. A hagyományos lengyel— magyar barátságot személyes kapcsolat is erősíti. Magyar L lányt vett feleségül Lichosyt Ignác, ez volt itt az első la­kodalmunk. A fiatalok Ma­gyarországon szeretnének él­ni, s jó lenne, ha lakást kap­hatnának. — Lengyelország igen sú­lyos gondokkal küzd. Mi­ként értékelik Önök az ott­honi eseményeket, milyen az itt dolgozók hangulata? BUWAJ TADEUSZ: — Mi dolgozni jöttünk ide, erre kötelez minket a szerző­dés is. Az otthoni bajok ar­ra ösztönöznek minket, hogy itt még inkább nyomjuk a műnkét. Mindnyájan tudjuk: csakis így segíthetünk Len­gyelországnak. Munkásaink többet dolgoznak, jobb ered­ményeket érnek el azóta, s kevesebb lett a kolóniánkon belüli probléma. Persze az eseményeket nyo­mon követjük, újságok, rádió és televízió útján. Munka után nem féltünk gyűléseket szervezni, ahol minden prob­lémáról őszintén beszéltünk. — Az itteni pártszerve­zetükből kiléptek-e embe­rek az otthoni példa hatá­sára? BUWAJ TADEUSZ: — Nemcsak a munkában, de a pártéletben is minden a legteljesebb rendben folyik. A pártból senki nem lépett ki, változatlanul hetvenen va­gyunk. — A Szolidaritás szak­­szervezet nem akart-e kap­csolatba lépni a külföldön, tehát Pakson is dolgozó lengyel munkásokkal? BUWAJ TADEUSZ: — Nem akart, különben sem igényelték ezt dolgozóink. Ismétlem, mi dolgozni jöt­tünk ide, nem politizálni. Szakszervezetünk természete­sen van, jellegében olyan, mint a magyar, s nem olyan, mint a Szolidaritás. — Köszönjük a tájékoz­tatást! JUHÁSZ NÓRA Olvastam a Városi Tanács V. B. műszaki osztálya hiva­talos magyarázatát a lakóte­lepi szemétről. A cikk ellenére a lakótelep szemetes. A hivatalos állás­pont sem segített rajta. To­vábbra is tejeszacskókkal és egyéb háztartási szeméttel te­lítettek a (szintén a Városi Tanács által meglehetősen sok pénzért létrehozott) parkosí­tott területek, továbbra is ügetnek a patkányok egyik szemétcsomótól a másikig, to­vábbra is törik részeg garáz­dák a sörös-, boros-, pálin­kásüvegeket a játszóterek homokjában és környékén, továbbra is tördelik a cseme­ték mellé védelemül állított karókat azok, akiknek ingyen tűzifára van szükségük és to­vábbra is rombolnak pázsitot, bokrot, kiépített járdát azok a lelketlen teher- és személy­gépkocsi-vezetők, akik a lakó­telepen megfordulnak. Tavaszelőn... Közeledik a tavasz. Az erő­műben is egyre több zöldet látni. A természeten kívül, ebben nem kis szerepet ját­szanak a katonafiatalok, hisz egyenruhájuk megjelenését, akár az új évszak hírnökének is tekinthetjük. Lassan egy hónapja dolgoznak itt azok az | újoncok, akik nem is olyan rég, még a lakótelepen lakók­nak köszöntek jó reggelt a pattogó menetdalokkal. Ezek a fiatalok most ismerkednek az építkezéssel és igyekeznek megszokni egy olyan munka­rendet, amilyennel eddig csak azok találkozhattak, akik civilben is az atomerőmű be­ruházásán dolgoztak. Ebben az időszakban adják át azokat a jutalmakat, me­lyeket az előző év munkája eredményezett. Ilyen ese­ményre került sor március 19-én az ünnepélyes állo­mánygyűlésen. Az egység KISZ-szervezetei nevében Vecsei Márton őrmester, a KISZ-bizottság titkára vette át a KISZ KB Kiváló KISZ- szervezet Zászlaját. Az el­hangzott beszédekben utaltak arra is, hogy az elismerésben nagy szerepe van az erőmű­ben és Paks városáért végzett munkának, ami elsőrendű fel­adata volt a vállalásoknak. Ugyanezen az állomány­gyűlésen adták át a Nógrádi Sándor alapszervezetnek a KISZ KB Dicsérő Oklevelét, melyet azzal érdemeltek ki, hogy az elmúlt esztendőben minden vállalásukat száz szá­zalék felett teljesítették. Az ünnepnapok után újra a dolgos hétköznapok következ­nek. Ezeken újra be kell bi­zonyítani, hogy továbbra is mindent megtesznek azért, hogy jövőre méltónak bizo­nyuljanak a KISZ KB Vörös Vándorzászlajának elnyeré­sére. És ez épp azoknak a ka­tonafiataloknak a dolga, akik most veszik át a stafétabotot, tanulják a munkaritmust és mindazokat a tapasztalatokat, amiket a beruházáson hasz­nosítani lehet. CSERKÜTI FERENC Hírek Megkezdődtek a prime r­­köri fő keringtető vezeték hurok-nyomáspróbái. A nyo­máspróba célja, hogy a veze­téken mielőbb el lehessen he­lyezni a végleges hőszigete­lésit és a biotok nyomáspróba idején (amely 100 Celsius fok hőmérsékleten végezhető), ne kelljen ideiglenes hőszigete­lést alkalmazni. Ezzel a mód­szerrel nemcsak pénzt lehet megtakarítani, hanem a ki­vitelezési határidő is rövi­dülni fog. A hurok-nyomás­próbát a paksi atomerőműben alkalmazzák először. • Megérkeztek az erőműbe az első nyárfák. Reméljük, hogy a környezi tszépítő intézke­dést a madarak is megfelelő tetszéssel fogadják, és a nyá­ron már igazi romantikus hangulatban folytathatjuk az üzembe helyezéseket. Minden vállalatnak is java­soljuk egyébként a fásítást. Csak arra vigyázzunk, hogy el ne takarják előlünk az erdőt. Továbbra sincs meghatá­rozva, hogy hol legyenek a konténerek elhelyezve, ezért gyakran a drága pénzen épí­tett gépkocsiparkolókban vagy a parkosított területen landolnak ezek az eléggé ot­romba külsejű tartályok. A lakótelep szemetes és ez nemcsak esztétikailag tűrhe­tetlen, hanem egészségügyileg is. Nem lehet előre tudni, hogy a KÖJÁL képviselői (akik a lakótelepen is dol­goznak) mikor botlanak bele a szemétbe. Előbb-utóbb megtörténik, hiszen behunyt szemmel járnak. Most aztán lehet gondol­­kondi azon, hogy a Városi Ta­nács vajon azért írta-e a cik­ket, hogy megnyugtasson ben­nünket, vagy egyszerűen azért, mert leírva is csak az ún. „fe­lelősségelhárító többest” meri vagy akarja vállalni (amit itt az erőműben mutogatásnak hívunk). Bűnbak és magya­rázat helyett inkább meg­nyugtató megoldást kellett volna már 1976 óta találni. Higgye el az illetékes: ha megtalálják, felhívásukra a lakótelepiek oda fognak fi­gyelni ! ERDEI LAJOS * * » Nemrég kaptuk ezt a leve­let, mely a Városi Tanács hozzászólására válaszol. A levelet közzétettük, bár következtetéseivel nem ér­tünk egyet. (S hogy miért nem, az magában a levélben van leírva: a lakótelep nem­csak attól szemetes, hogy nem eléggé takarítják. Az is baj, hogy túlságosan szennyezzük.) Mindenesetre legközelebb csak akkor fogunk a szemét­ről írni, mikor már nem lesz miről írni. Szerk. Testvérlapok Sokszínű híradással lepte meg olvasóit a VERTESZ HlRADÖ 1—2. száma. A paksi beszámoló többek között arról tájékoztat, hogy a primerkörben mintegy 40 ezer darab varratot kell elké­szíteni és 700 db távadóáll­ványt felszerelni. A munka decemberben kezdődött, je­lenleg 15 VERTESZ-es és 4 csehszlovák hegesztő dolgo­zik. A számítógépek alkalmazá­sa a vállalati gazdálkodás mindennapjainak is velejáró­ja lett. A VERTESZ-nél az el­múlt évtől kezdve már a költségvetés-észrevételezése­ket és az anyagkalkulációt is a gép végzi, s ezzel sok apró munkától mentesíti létreho­zóját, az embert. A lakásvásárlási és -építési támogatásokról tájékozódva megtudjuk, hogy 1980-ban 8 dolgozó kapott vállalati kije­lölésű bérlakást, 1981—82-ben pedig csak Pakson (!) újabb 9 dolgozó juthat lakáshoz. Ezenkívül 1980-ban 42-en kaptak különböző összegű tá­mogatást lakásvásárláshoz, vagy építéshez. A munkavédelem és tűzvé­delem kérdését a VERTESZ- nél is rendkívül fontos fel­adatként kezelik — az üzemi lap ezúttal is három cikkben elemzi (nagyon kritikusan) az ezzel kapcsolatos helyzetet. A szám végén olyan elis­merő levelek találhatók, me­lyekben az ország legkülön­bözőbb vállalatainak (Buda­pesti Hőerőmű, Tiszamenti Vegyiművek, Magyar Villa­mos Művek Tröszt, Zala me­gyei Testnevelési és Sporthi­vatal stb.) felelős vezetői fe­jezik ki köszönetüket a VER­­TESZ-kirendeltségek odaadó, pontos munkájáért. BALESETEK A paksi atomerőmű-beruházás 1980. évi baleseti statisztikája elkészült. Az adatok elemzése és össze­vetése az 1979. évi adatokkal azt mutatja, hogy nem tettünk meg mindent a munkavédelem, a biztonság­­technika érdekében. 1980-ban 247 három napon túl gyógyuló bale­set volt. Ez kevesebb mint az előző évi (1979-ben 252), azonban növekedett a balesetek súlyossága. Míg 1979-ben egy baleset átlagosan 16 munkanap kiesést okozott, 1980-ban ez 22 napra emelkedett. Az okozó berendezések és körülmények szerinti elemzés megmutatja a kirívó hiányosságokat, hanyagságo­kat: A legtöbb baleset (99) a szereléssel és építéssel kapcsolatos. Ezt a szállítás és anyagmozgatás (55), majd a személyek esése miatti (45), a közlekedési balesetek (27), égési balesetek (13), és az emelőgé­pekkel történt balesetek (8) követik. Az emberi élet és egészség megőrzése, a balesetek megelőzése, állan­dó figyelmet, előrelátást, tervszerűséget, rendet és fe­gyelmezett, pontos munkát kíván. A vállalatoknak úgy kell a műszaki technológiai műveleteket kidol­gozni, hogy abban mindig szerepeljenek a munka­­védelmi és biztonságtechnikai előírások is. A területen nagyobb gondot kell fordítani a dolgo­zók közvetlen biztonságát szolgáló eszközök megóvá­sára, használatára. Minden eszközt, műszaki és szervezési intézkedést fel kell használni a súlyos balesetek megelőzésének érdekében. Maximálisát kell követelni a munka terén, de ez sohasem járhat emberéletek és emberi egészség károsodásával. Polgár József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom