Atomerőmű, 1981 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1981-02-01 / 1. szám

ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Bemutatjuk: A lengyel dolgezók kollektíváját Az erőmű területén sokszor találkozunk velük, de ezeken a futó találkozásokon kívül nem sokait tudunk a munká­jukról, feladataikról. Riportsorozatunk célja az, hogy minél teljesebb képet adhassunk lengyel barátaink munkájáról és itteni életük­ről. — Trejszczak Stanislaw: Az alapszerződésben vállalt fel­adataink a következők: négy turbinaasztal és a vasbeton­­szerkezeteik szerelése az egyes reaktorbox celláinak szerelése és összehegesztése. Ezenkívül nekünk kellett felépíteni bonyolult monoliti-Beszélgetésünkben részt vett Riczek Attila, a főépí­téshez« tő termelési helyette­se, Trojszczak Stanislaw épí­tésvezető, Buwaj Tadeusz párttitkár és Eliasz Sapielak műszaki tolmács — a BU­­DOSTAL képviselői. — Itt Pakson három len­gyel vállalat képviselteti ma­gát: a BÜDÖSTAL, az INS­­TAL és a BUDIMEX. E há­rom vállalat milyen feladat­körrel rendelkezik és milyen az egymáshoz való viszo­nyuk? — Riczek Attila: A BU­DOSTAL tulajdonképpen a generálkivitelező, ő teljesíti a szerződésben vállalt munkák nagy részét. Ezen kívül a BUDOSTAL feladata az anyagok és gépek biztosítá­sa. A BUDIMEX külkereske­delmi vállalat, adminisztratív és pénzügyi dolgokkal fog­lalkozik, a különböző szerző­dések megkötésére és mun­kák vállalására csak neki van joga. Az INSTAL pedig advállalkozói feladatokat lát el. — Milyen feladatokat lát el Lengyelországban a BU­DOSTAL, milyen építkezé­sekben vettek már részt ott­hon és külföldön? — Riczek Attila: A BU­DOSTAL krakkói vállalat, a Pakson működő részleg tu­lajdonképpen a BUDOSTAL II., amely a külföldön elvál­lalt munkák teljesítésével foglalkozik. A BUDOSTAL maga 3600 embert foglalkoz­tat, a BUDOSTAL II. 4000 embert. Magyarországon kí­vül Irakban, Iránban, az NSZK+an, NDK-ban, Líbiá­ban és a Szovjetunióban dol­goznak szakembereink. A BUDOSTAL mozaikszó, jelentése: acélépítkezés. Ezzel a munkák jellegét is meghatároztam. Két nagy ott­honi vállalkozásunkat emlí­teném : a Nova Huta-i Lenin Kohászati Műveket (Krakkó) és a Katowicéi Kohászati Műveket. Ez utóbbinak az építése még folyamatban van, most szerelik a kettes kiépí­tést. Ha elkészül, Közép- Európa legnagyobb kohója lesz. — Itt Pakson az erőmű melyik részén dolgoznak len­gyel munkások? kus vasbetonszerkeze tekét, előregyártott elemek nélkül, a mi dolgozóink végezték a zsaluzást és vasalást. Az 1. sz. BV-sori, az 1. sz. GD-sori és a DE-sori lépcső­ház mér elkészült. Mivel nem saját, hanem koordinációs ütemterv szerint dolgozunk (konkrétan: a 22. sz. ÁÉV adja a munkatervet az ERBE-n keresztül), időnként várakozni voltunk kénytele­nek, de figyelembe vettük a többi vállalat érdekeit is, hi­szen végső soron közös a cé­lunk: az erőmű mihamaráb­­bi felépítése. Legnagyobb feladatunk az I. sz. lokalizációs torony fel­építése volt. Nagyon kevés idő állt a rendelkezésünkre, már az egész blokk állt. Ezért nemcsak gyorsan, hanem kü­lönleges technológiával is kellett dolgoznunk. A ha­gyományos állványos mód­szer helyett függesztett létrá­kat kellett alkalmaznunk. A —6.50 szinttől a +45 m-ig hét hónap alatt sikerült tel­jesíteni a munkát. Ilyen tí­pusú objektum még nem éoütt. a világon ez volt az első. S itt már a cellákat is a mieink gyártották, a köz­ponti telepen. A lokalizációs torony tech­nológiai szerelését átadtuk a VEGYÉPSZER-nek. bár szí­vesen vállaltuk volna ezt a részt is. A felsorolt munkákon kí­vül az I. boxban még volt néhány feladatunk: a 18,90- es födém acélszerkezetének szerelése és hegesztése: áll­ványozási és ácsmunkák a magvar fél megrendelésére, acélszerkezetű pódiumok sze­relése és szénacél padlóbur­kolatok készítése. — Jelenleg milyen munká­kat végeznek? Riczek Attila: Most épít­jük a II. sz. lokalizációs tor­nyot, kompletten, de a cel­lák gyártását átvette tőlünk a mátraaljai cég. Folyamatosan dolgozunk a II. sz. DE-sori, a II. sz. BV- sori lépcsőház építésén, s el­kezdtük a II. boxon belül a 10,50 m-es acélszerkeze­tű födém építését és hegesz­tését. Folytatjuk a pódiumok és a szénacél szerkezetek sze­relését. Űj feladatunk: vállaltunk munkákat a III. reaktorbox­­ban is: vasbetonfalak és reaktorpillérek készítését, s már végeztünk a III. sz. szel­lőzőgépház celláinak össze­szerelésével. Februárban to­vábbi munkákat is vállalunk, akkor kezdődnek a tárgya­lások a következő szerződés megkötése ügyében. — Milyen az együttműkö­dés a többi céggel, valamint a magyar és a szovjet szak­emberekkel? Buwaj Tadeusz: Az együtt­működést nagyon jónak tar­tom. Leggyakrabban segítő­­készséget és teljes jóakaratot érzünk a magyarok részéről. Ez a hagyományos lengyel— magyar barátság megnyilvá­nulása, mely mindkét nép történetéből nyilvánvaló. Természetesen mi is tartjuk a kapcsolatot a szovjet fél­lel, ez a paksi építkezés ér­deke. Ha problémák adód­nak, a szovjet szakértők se­gítenek, hiszen mindnyájan egy családhoz tartozunk, kö­zösek feladataink és köteles­ségeink. A rugalmas együttműkö­désre említenék egy példát: szerződés nélkül megkezdtük a IiH. blokkon belül, a kettes kiépítésen a munkát. Még nem voltunk benne biztosak, mi kapjuk-e meg a felada­tot, de a munkát mihama­rább el kellett kezdeni, hogy ne álljon emiatt az építke­zés. Nagy kockázatot vállal­tunk, mert ha nincs szerző­dés, ingyen dolgoztunk volna. A 22. sz. ÁÉV rugalmasan viszonyult a dologhoz, s kö-A zörgő kövek rejtélye Izgatott gyerekek jöttek be az ősállaitmaradvány kiállí­tásra, de már nem mint lá­togatók. Kezükben számukra titokzatos leleteket szoron­gattak. — A bácsit keressük, aki a kiállítást rendezte mert különleges kőzetet találtunk. Belül zörög, a belseje olyan kemény, hogy kalapáccsal sem lehet széttörni, talán ős­állat tojása megkövesedve, ha tűzbe tettük, szétpukkant, vágtak egymás szavába. — Jó, jó — nyugtattam őket —, csak szép sorjában. Egyszerre csak egy beszéljen. — Dohány István vagyok — mutatkozott be a legidő­sebb. — Imre Antallal és Melián Györggyel együtt ját­szottunk a műszaki szálló mögött épülő ABC-áruház környékén. Észrevettük, hogy az ala­pozási munkánál különleges alakzatú kövek kerültek elő a homokiból. Először csak formájuk tűnt fel. Legtöbbje szabályos tojás alakú volt, különösen a belső része. Ugyanis többet feltörtünk, mert amikor kezünkben for­gattuk, zörgött és kiváncsiak voltunk, mi lehet az. Kívül­ről tömör kőzetnek látszott. Kalapácsot is hoztunk ott­honról, mert a belső rész olyan kemény volt, hogy másképp nem tudtuk széttör­ni. A külseje fehéres színű, réteges lazább kőzetből állt, kívülről nem teljesen sza­bályos alakzatot mutatott. A belső rész azonban szabályos tojás, vagy gömb alakú. Igen kemény, tömör kőzet, mely­nek külseje fehér, belseje barnás, kékes fekete. Érde­kes, hogy találtunk olyano­kat, amikben a belső rész már pontosan két félre, a két fél pedig egyforma 3 sze­letre volt széttörve. Szeret­nénk tudni, hogy mi ez? — Nos, hát figyeljetek ide. A földtannal foglalkozók az ilyen homokban, anyagban található gömbölyű, korong, vagy egyéb alakzatú tömbö­ket konkréciónak nevezik. Ez azt jelenti, hogy üledékes kő­zetben, talajban zárvány ke­letkezik a benne szivárgó víz által oldott anyagból, mely telítettség után kicsa­pódik. Ez leggyakrabban mészkőből, vagy meszes ta­lajból oldott mész, mely ki­csapódás után mészkonkré­­ció, mészzárvány alakjában jelentkezik. Ismertebb nevén löszbaba. Sokan gyűjtik vál­tozatos formái, valós, vagy absztrakt figurákat utánzó megjelenéséért. A paksi tég­lagyár agyagbányájában sok van belőle. A vas-oxid, vas­­oxid-hidroxidból, kovából, ritkábban mangán-oxidból keletkezhetnek a limonit, ko­va, vagy mangán konkréciók. Ezek kristályosodás során zsugodornak. A külső meszes burkolathoz viszonyítva ki­sebbek lesznek, attól elvál­nak, tehát zörögnek. A köz­nyelv zörgő köveknek hívja őket. Különösen Pécs környé­kén található. Így ez a lelet valóban érdekes, mert eddig csak a löszbabákról volt tu­domásunk paksi viszonylat­ban. Különösen érdekessé te­szi az, hogy a repedt példá­nyok felületét finom, pár ti­zed mm-es kalcitkristályok lepik be. A tűzben pedig azért pukkant nagyot, mert a zárt üreg belsejében gőz keletkezett és feLhevülve szétvetette a külső burkot. A kiállítás bezárt. Remé­lem azonban, hogy hatására Dohány Istvánhoz hasonlóan többen járnak majd felfede­ző szemmel a természetben, hogy ellessék apró titkait, szépségeit, MAKOVMK ISTVÁN Miért szemetes a lakótelep? szönetet is mondtak nekünk a munkák korábbi megkez­déséért. JUHASZ NÓRA A lakótelep több főműmön többek által kifogásolt köz­tisztasági helyzete jogosan vált ki őszilnite felháborodást minden lakókörnyezete álla­pota iránit nem közömbös emberben, ezért — hogy egy kéziratban esetleg már a s zenlkesztöségek asztalán fek­vő újabb újságcikk ne szapo­rítsa a téves imfohmációk so­rát — hadd fejtse ki ezzel kapcsolatos véleményét nyil­vánosság előtt a Városi Ta­nács V, B. műszaki osztálya is, mint a várols gazdája. Minthogy egy lakótelep rendeltetésszerű használatá­nak nélklüilözlhetefflen 'feltéte­le a szervezett szemételszál­­lftiás is, az atomerőmű lakó­telep alapbér vei eme megfe­lelő. műszakilag és gazdasá­gilag megalapozott rendszert határoztak meg fDÖBR típu­sú kerekes konténerek, spe­ciális ürítő gépkocsi). A szál­lásként üzeméitetett első la­kóépületekben keletkezett szemét elszállítását a kezelő ERBE — általunk pontosan nem isimert okok mniaitt — et­től eltérően 140 1-es kukák­kal és pormentes kukaiürítő gépkocsival Oldotta meg. A költségvetési üzem ugyanak­kor két szállítási rendszerbe­vezetésére készült fel: a csa­ládi házas beépítés kiszolgá­lására 110 1-es kukákat és ürítő gépkocsit, a nagyobb közületi és közterületi igé­nyek kielégítésére magyar gyártmányú konténereket és speciális IFA gépkocsikat szerzett be. Az ERBÉ-től 1976-ban át­vett szemétszállítás nagyság­rendje időközben sokszorosá­ra nőtt. Az igények maradék­talan kielégítésére törekedve a költségvetési üzem 1979-ben levélben felkérte az illetéke­seket, hogy a további lakás­építéseknél a lakóépületek­hez konténert biztosításának, vagy fejlesztési alap átadá­sáról gondoskodjanak, mert a kukás szemétszállítást lét­szám és költségvonzata miatt csak a város családi házas területein tudja biztosítani. A konténerek beszerzése — amely a tulajdonos, vagy ke­zelő feladata — csak rész­ben történt meg, így a lakó­telep szemétszállításában szükségszerűen nehézségek támadtak, mert a lakásszám növekedését nem követte kel­lő ütemben a szeméttároló edényzet számának növeke­dése. Az 1980 decemberi ada­tok alapján számított tároló­kapacitás-igény a lakótelepen — heti kétszeri ürítés mel­lett — megközelítően ötszö­röse a meglévőnek. Az 1980 február óta folyó tárgyalások a konténervásár­lás pénzügyi fedezetének megteremtése vonatkozásá­ban nem vezettek eredmény­re, ezért a költségvetési üzem és osztályunk úgy döntött, hogy — megelőlegezve a költségeket — 30 db 5 m3-es konténert helyezünk el a la­kóépületek közelében. Java­soljuk egyidejűleg, hogy a műanyag kukákat a tulajdo­nosok szedjék össze, így nem kell mindkét gépkocsinak a lakótelepet megjárnia. Azzal együtt, hogy a tároló­kapacitás ily módon történő növelése lényegesen jobb tár­gyi feltételeket teremt a la­kótelepi szemétszállítás kor­szerű lebonyolításához, a konténerek használata során még nagyobb szükség van a lakók megértő támogatására, hiszen nagyobb távolságból kell a konténerhez vinni a szemetet. Biztosak vagyunk abban, hogy aki igényes a lakóhelyi rendre, hajlandó ezt a pluszt is vállalni. Befejezésül megemlítjük még, hogy a szemétszállítás szerződés alapján végzett szolgáltatás, melynek alaku­lását a megrendelő kezelőnek is célszerű figyelemmel kí­sérnie, hogy szükség esetén a szerződés módosításával is tenni tudjon e tevékenység javításáért. BÉRES JANOS Ki kiért van? Lépéseimet sza poráztam, csaknem futottam, hogy el­érjem a Madách téri ideigle­nes végállomáson a 49-es vil­lamost. Nem egyedül nekem volt sietős a dolgom, előttem kelten iparkodtak átérni az álló villamos előtt, azt kép­zeltük, hogy az első ajtón gyorsan fel tudunk még lép­ni. A villamosvezető jól lát­hatta szándékunkat, ennek ellenére az orrunk előtt be­zárta az ajtót és tüstént moz­gásba hozta a járművet. Ar­cán kaján vigyor ült, mintha azt mondta volna: kár volt úgy sietni. Igen ám, de az élen loholó honpolgárnak si­került fellépni a lépcsőre. Vesztére, mert keserves küsz­ködés árán is csak nehezen tudott szabadulni az ajtó szo­rításától, miközben a kiesés veszélye is fenyegette. Végül sikerült a hátborzongató ma­nőver és az ajtó végre be­záródott mögötte. Akivel lemaradtunk, bosz­­szankodva értékeltük a tör­ténteket. majd felszálltunk egy 47-es villamos első ko­csijára. Az ismeretlen isme­rősöm hangosan meditált még, hogy az utasok van­nak-e a villamosvezetőért, vagy a villamosvezető van az utasokért — többen értetle­nül néztek rá —, aztán az Astoriánál leszállt. A villa­mos újra elindult, az én gon­dolataim pedig már másfelé jártak, egyszer csak a követ­kező párbeszéd ütötte meg a fülemet (az egyik hang a .hangszóróból, a másik hang­szóró nélkül üvöltött): — Mit ugrál maga hülye, amikor záródnak az ajtók? — Miért indítja el a ko­csit, amikor látja, hogy még nem szálltam fel egészen? — Ne pofázzan, mert rög­tön leszállítom. — Azt szeretném én látni... Azonnal nyissa ki az ajtót, mert beszorult a lábam. — (Semmi válasz.) A vitatkozókat másfél mé­ter, no meg a vezetőfülke üvegfala választotta el, a villamos pedig rendületlenül ment tovább. — Nyisd ki te ökör, eltörik a lábam. Levegő szusszan, az ajtó megnyílik egy kicsit, majd .bezáródik, megkönnyebbü­lünk, csak a póruljárt utas méltatlankodik még, lábát fájlalva. Megint megszólal a hangszóró: — Most már fogd be a po­fádat, mert... — Ne pofázz! — repliká­­zik a sértett. A pattanásig feszült, vára­kozással teli légkörben még a légy zümmögését is hallani lehetne, ha nem zúgna a villamos motorja, ha nem za­katolnának a kerekek és egy­általán, ha volna légy télidő­ben. Minden átmenet nélkül szakadt meg a választékossá­got ugyancsak nélkülöző hangpárbaj és erőfitogtatás. Nem tudom, a többi utas mit gondolhatott, de nekem pilla­natok alatt végzetes követ­keztetésem alakult ki Buda­pest közlekedéséről, hiszen gyorsan egymás után két em­bert láttam az ajtóba szorul­va vergődni. És milyen az élet? Vissza­felé, az 1-es buszon újabb meglepetés ért, még abban az órában. A Rákóczi út előtt van a Szabadság-híd felől érkező járatok egyik megállója. Az utasok itt is leszálltak, fel­szálltak, s a busz rendben el­indult a kereszteződés felé, ami a megállótól körülbelül .10 méterre van. Közben a lámpa pirosra váltott. Féke­zés, megállás. A busz veze­tője látva, hogy egy nénike bizonytalanul tipeg a busz felé, elleste gondolatát, ki­nyitotta a nénihez legköze­lebb eső ajtót és az idős asz­­szcmy a megállón kívül fel­­száLLhatott. Nem hittem a szememnek, majd mikor kissé magamhoz tértem az ámulatból, önkén­telenül is lezajlott bennem ennek az esetnek és az előző kettőnek az összehasonlítása. Micsoda különbség. TOCS Aktuális Megkezdődött a 2. blokk fő technológiai berendezéseinek elhelyezése. Elsőként két gőz­­fejlesztő kerül a helyére, majd a hidroalkkumulátorok és a többi gőzfejlesztő. A 2. blokk reaktoraknájá­nak szerelése a 7,82 szinten befejeződött, jelenleg az épí­tési munkák folynak a +10,50 szintig. * Beérkezett (végire) az első dízelgenerátor-egység, így to­vább folytatódik a dízelgép­ház szerelése. * A napokban 'befejeződik az 1. blokk főikeringető rendsze­rének hegesztése. A GYGV hegesztői 66 helyszíni varra­tot készítettek — dicséretük­re legyen mondva: nagyobb hiba nélkül. A munkában az elmúlt év végén sikeresen kapcsolódtak 'be a szovjet he­gesztők is. Sürget az idő. A befejező szerelési munkák gyorsítása érdekében párhuzamos mun­kavégzéssel szereli a VER­TESÉ a nyomáspróbához szükséges technológiai rend­szerek villamos berendezése­it. Az ő példájukhoz hasonló együttműködéssel most a sze­relés és a befejező építésze­ti munkák párhuzamosítását kell sürgősen megszervezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom