Atomerőmű, 1981 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1981-02-01 / 1. szám
ATOMERŐMŰ A PAKSI ATOMERŐMŰ eptto* BERUHÁZÁS DOLGOZÓINAK LAPJA. " i IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1981. FEBRUAR KRÓNIKA Helyükre kerültek a generátorok Így készül a blokkvezénylő Munkaverseny: kitüntetések 1981. január 14-én a munkásművelődési központban ünnepélyes keretek között osztották ki a kitüntetéseket az 1980. évben kiváló munkát végzett dolgozóknak. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát Tüdős Kálmán, a GYGV dolgozója kapta. Bronz fokozatot kaptak: Danabéa Gyula — Somogy megyei ÁÉV; Horváth Sándor — 26. sz. ÁÉV; Tar József — 22. sz. ÁÉV; Dánfi Sándor — ÉRBE; Gyenes János és Szabó Miklós — VEGYÉPSZER; Keller András — Siófoki KW; Kincses Márton — Ápr. 4. GM; Móricz Sándor — GYGV. Miniszteri kitüntetést kaptak: Bognár Ferenc — 26. sz. ÁÉV; Czaga Bertalan, Éliás Gyuláné és Debreczeni János — 22. sz. ÁÉV; Fincza László — Zala megyei ÁÉV; Deme István és Ványi István — VERTESZ; Eötvös Alajos és Takács László — Ápr. 4. GM; Hemm Béla — ERŐTERV; Hollik András és Takács Béla — OSZV; Jacsó István és Kókai János — GYGV; Kiss János — INTRANSZMAS; Kalmár Gyula és Molnár Sándor — ÉRBE; Kisbenedek Mihály és Lebbenszki László — VEGYÉPSZER; Major Béla — CSŐSZER; Mikula András — ÉGV; Pintér József — Siófoki KW; Rákosi István — Ganz-MÁVAG; Sárvári Henriik — Ganz-VILL; Schäfer Zoltán — PAV; Sziklai Ferenc — IPARTERV; Takács Ferenc — DÉLÉP. A „Paksi Atomerőmű építésén végzett munkáért” kitüntetést kapták: Debreczeni Gábor és Lemberger Jenő — DÉLÉP; Deák Vladimir — ÉGV; Dénes István és Lelkes István — ERŐTERV; Földnagy Gábor és Becska Ferenc — DUNÁNTÚL; Grábics Gyula és Féhr Józsefné — MW; Harmath Istvánná, Kovács István és Lacza János — Ápr. 4. GM; Henn József — VÍV; Horváth János — MÉLYÉPTERV; Káló József és Győri Zenei berkekben is sokan felhúzták a szemöldöküket, amikor Kocsis Zoltán, fiatal zongoraművészünk Kossuthdíjat kapott. Nem tudom, miért pont ez jutott eszeimbe, amikor meghallottam a hírt: Tüdős Kálmán, csőszerelő csoportvezetőt, a GYGV 33 éves dolgozóját a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács. A határozott fellépésű, magabiztos fiatalember kissé elbizonytalanodott, amikor azt fejtegettem, hogy ez a rangos kitüntetés — amelyet többnyire nyugdíjba vonulás alkalmából, egy egész életpályán történő kiemelkedő munkálkodás elismeréseként szoktak adományozni —, mekkora megtiszteltetés ilyen fiatalon, és arról faggattam, hogy milyen érzései, gondolatai támadtak a kitüntetés átvétele után. ő azt mondta, hogy nagyon örült, de az elismerés természetesen az egész kollektívának szól, rajta kívül legalább öten megérdemelték volna a primerköri szerelésen, köszöni a kollektíva munkáját, meg a vezetők bizalmát, s továbbra is igyekszik jól dolgozni. Amikor a munkára terelődik a szó, oldottabbá válik a beszélgetés. A jó munka fel-Ferenc — GYGV; Kiss Ferenc, Benes Géza és Tóth András — ERBE; Kulcsár Imre és Bogár Lajos — Ganz-MÁVAG; Kutas István, Váczi József és Gallasz Lajos — 22. sz. ÁÉV; Lőrincz Olivér, Ferenczi Imre és Fritz Ádám — CSŐSZER; Majoros László — OSZV; Maráczi István és Vécsey Bétételeiről tömören így fogalmaz: „A jó munkához jó közérzet kell”. Mi sem látszik egyszerűbbnek. Abban azért megegyeztünk, hogy a jó közérzet persze ezernyi dologtól függ. Sokszor apróságoktól. — Sose felejtem el, egyszer a főnökünk berobogott a munkaidő vége előtt két órával, kezében egy sürgős munkát lobogtatva és azt mondta: „Innen addig senki el la — VEGYÉPSZER; Matula István és Radnai János — OVIT; Miikld Sándor és Csűrös Dénes — 26. sz. ÁÉV; Neutaum Zoltán, Tátrai László és Vajdovdch Árpád — VERTESZ; Patkós István — Tolna m. ÁÉV; Salamon Zoltán és Varga Péter — PAV; Sebestyén József és Fancsali Márton — INTRANSZMAS; Szabó Jenő — Siófoki KW; Székely Ferenc — IPARTERV ; Magyar László — PGTV; Nagy László — Volán; Goda Gyula — ERŐKAR. „KlSZ-épitkezésen végzett kiváló munkáért”: Hoffmann György — ÉGSZI; Nagy Benedek — DÉLÉP; Pámer József — OSZV; Radva Ferenc — PAV; Révész Ferenc — OVIT; Szabó Ferenc — GYGV; Szarvas Miklós — VEGYÉPSZER; Tarczal Lajos — 22. sz. ÁÉV; Zenltay László — FTV. Valamennyi kitüntetettnek szívből gratulál, további eredményes munkát és sok sikert kíván: az „AE építő” szerkesztősége nem megy, amíg ez készen nincs.” Mondhatta volna így is: Amint készen vannak, hazamehetnek. Egyetértettünk abban is, hogy a munkaerkölcs erősítésének legfontosabb tényezői a jó munka méltó megbecsülése, és a rossz munka elmarasztalása. Ezt ő a gyakorlatban úgy csinálja, hogy nincs egyenlősdi a jutalmak elosztásánál, hanem mindenki a mindenkori munkája alapján részesedik a pénzből. Elmesélte, hogy egyik legjobb szakembere hónapokig nem kapott prémiumot, mert nem volt megfelelő a hozzáállása. Ettől aztán igen hamar megváltozott. Rövid beszélgetésünk végén még a következőket mondta: „A munkavégzésnél soha nem a kitüntetés elérése vezérelt, én akkor érzem jól magam, ha kifogástalan munkát adhatok ki a kezemből, a rosszul sikerült munka pedig lelkiismeret-furdalást vált ki belőlem.” Az biztos, hogy ez a fiatal, lelkes, jól dolgozó szakember sem érdemtelenül kapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, és „csak” azt kívánjuk neki, hogy minél kevesebb „lelkidsmeret-furdalása” legyein. TORMA CSABA Harminchárom évesen Kezdődik az átrakógép szerelése Fotó: Horváth Béla Új kezdeményezések Nem tudom, mennyire tűri ez az újság az ömnterjú-formát, mindenesetre megkísérlem. Talán így válhat olvashatóbbá mindaz, ami egy „rendes Cikk” esetén túl fárasztó lenne. — Nocsak! Annyira fontosnak tartod a mondandódat? — Nem éppen az én mondandómat, hanem amiről szeretnék beszélni. Például arról, hogy a napilapok megemlékeztek róla, de azt hiszem, még a beruházáson nem tudja mindenki, milyen jelentős felső szintű együttműködési megállapodás aláírására került sor 1980. december 11- éru; — Nevezetesen? — Nevezetesen, hogy körünkben nem lehet eléggé méltatni azt a megállapodást, amelyet az Országos Közművelődési Tanács, a KISZ Központi Bizottsága, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Nehézipari Minisztérium, a Művelődési Minisztérium és a Tolna megyei Tanács képviselői írtak alá a paksi atomerőmű-beruházáson dolgozók megkülönböztetett kulturális és közművelődési ellátása érdekében. — Mi ebben a különös? A paksi atomerőmű-építkezés minden szempontból az ország legjelentősebb beruházása. Természetesnek tűnik, hogy ez érvényes a kulturális, közművelődési területekre is. Nem? — Bár minden vezető és beosztott ezt vallotta, vallaná a beruházáson közreműködő vállalatoknál! De erre eddig nem sok jel utalt... — Ez túlzás! Nem lehet egyetlen vállalatot sem vádolni, hogy nem tett meg mindent dolgozói elhelyezéséért, étkeztetéséért, biztonságos munkafeltételeiért... — Ez igaz. De ha az élet leszűkül a munkáira, evésre és alvásra, ha elmarad a szellemi, hangulati felfrissülés, az előbb-utóbb az ember egészére, így munkateljesítményére is Kihat. — Ugyan! Attól nem lesz másnap jobb sem a teljesítmény, sem a minőség, ha az előző este pl. moziban, színházban járt a dolgozó. És attól sem, hogyha verseket olvasott. — Másnap még nem, de előbb-utóbb feltétlenül — Mennyivel lesznek ezen a területen itt, Pakson jobbak a körülmények attól, hogy megszületett az említett együttműködési megállapodás? ■— Természetes, hogy önmagában egy keretjellegű megállapodástól és a hét aláírástól még semmivel sem. (Bár megemlítem, hogy hasonló dokumentum — az orenburgi építkezést kivéve — Magyarországon még nem született.) (Folytatás a 2. oldalon.) Ellenőrzik a gőzíejlesztők belsejét