Atomerőmű, 1980 (3. évfolyam, 1-7. szám)

1980-07-01 / 3. szám

III. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1980. JŰLIÜS Mozgalom az életért Nem nyugodhatunk bele, hogy sok dolgozótársunk megbetegszik vagy egy éle­ten át hordja magán saját hanyagságának, illetve má­sok gondatlanságának bélye­gét. A tragikus halálesetek megelőzése pedig emberi kö­telességünk volt és marad ma is. Mint ahogyan összefogunk a feladatok, tervek teljesíté­sére, ugyanúgy közüggyé kell tenni egymás egészségének és testi épségének védelmét, megóvását mindenhol, ahol veszélynek van kitéve a dol­gozó ember. A biztonságos munkavég­zés feltételeiről való rend­szeres gondoskodás a mun­kát irányító vezetők törvényes feladata. A vezetők azonban csak az általuk irányított dolgozók tudatos részvételé­vel, a munkahelyeket és mun­kásokat jól ismerő társadal­­dalmi segítőtársakkal tudnak ezen a területen is megfelelő eredményeket elérni. Ha azt vesszük, hogy a biztonságos munkavégzés feltételeinek el­maradása elsősorban a ter­melőmunka élvonalában te­vékenykedők számára jelent veszélyeket, akkor nem vitás, hogy a megelőzésre irányuló ‘udatos összefogásban a munkások közvetlenül is ér­dekeltek. Ennek megfelelően alakult ki már évekkel ezelőtt a munkások által kezdeménye­zett munkavédelmi őrség­mozgalom, amelynek az egy­más iránti felelősségérzet nö­velésében igen nagy jelen­­'ősége van. A munkavédelmi őri tevé­kenység társadalmi munka, melyet a munkavédelmi őr a termelőmunka lehetőségeitől függően lát el. Ebben a mi­nőségben ő jogilag nem ma­rasztalható el, de emberileg, erkölcsi vonatkozásban nem lehet közömbös megbízatá­sával, munkatársaival szem­ben. Melegen üdvözölhető az öntudatos munkavédelmi őröknek az a nemes törek­vése, hogy szemben állnak a hanyagsággal, a könnyelmű­ségekkel és törvénysértések­kel. Meg kell teremteni az őrök tevékenységéhez szük­séges feltételeket és gondos­kodni kell a munkavédelmi őrök által feltárt hiányossá­gok megszüntetéséről. A munkavédelmi őrök munkájának hatékonysága elsősorban attól függ, ho­gyan fogadják tevékenységü­ket a munkatársak és a ter­melés közvetlen irányítói. Eb­ben rejlik valamennyiünk kö­zös felelőssége: az őrök ész­revételeit ne csak a napi ter­melési terv esetleges nem teljesítésének szemüvegén keresztül nézzük! Ne sajnál­juk a fáradságot a megsérült korlát javítására, a törött szemüveg kicserélésére, a hi­bás villanymotorok kijavítá­sának intézésére. Hiszen a biztonságos munkavégzés va­lamennyiünk érdeke. így óvhatjuk meg sok-sok dolgozótársunk életét, testi épségét és egészségét, hogy ők és családjuk megteremtői és élvezői legyenek épülő, szépülő társadalmunk vív­mányainak. TORMA CSABA Reflektorfényben: A TURßlNA A Paksi Atomerőmű négy darab WER—440 típusú reaktorához nyolc darab K— 220—44 típusú gőzturbina fog tartozni, tehát blokkonként kettő. A hamarosan beindításra kerülő I. sz. blokkhoz tartozó két turbina szerelési és ké­szültségi állapotáról érdek­lődtünk az illetékeseknél. De mindenek előtt egy pár adatot kell megismernünk az atomerőművünk leendő tur­bináiról : A K—220—44 típusú gőz­turbinát a Szovjetunióban a Harkovi Turbina- és Gép­gyárban fejlesztették ki 1969- ben. Az első ilyen turbinát a novovoronyezsi atomerőmű­ben 1971-ben helyezték üzem­be. Óránként 1345 tonna, 44 atm. nyomású telített friss gőzt képes elnyelni. A névle­ges forgási sebessége percen­ként 3000 fordulat. Névleges üzemben az előmelegítés vég­­hőmérséklete 221,5 Celsius fok. Teljesítménye: 220 MW. Szerkezetileg a turbina egy­tengelyű. Felépítését tekintve 1 db egy áramú nagynyomá­sú, és 2 db kétáramú kisnyo­mású részből áll. A turbinaszerelés generál kivitelezője a GYGV. A sze­relési munkáról Albrecht Pé­ter a GYGV főszerelésvezető­je adott tájékoztatást: — Turbinaszerelésnek ne­vezzük általában azt a mun­kafolyamatot, amely során a turbinát a működéséhez szűk. séges segédszerkezetekkel, berendezésekkel együtt a turbinaasztalon felállítjuk és üzemkész állapotban a sze­kunder köri körfolyamatba kapcsoljuk. A kapcsolódó erőművi berendezések, illetve segédberendezések és cső­rendszerek szerelése csak a turbina szerelésével egyezte­tett módon, és az egységes organizációs terv szerint vé­gezhető el. A szerelés a megrendelő (ERBE) által biztosított ter­vek alapján, és annak meg­felelő módon kell, hogy tör­ténjen. A beállítási értékek és szerelési méretek, a gyártó­mű által megadott tűrési ha­tárokon belül kell hogy ma­radjanak. És nem utolsó sor­ban a szerelés minőségének kell biztosítania az üzemké­pes állapotot. — Hol tart jelenleg a tur­bina szerelése? — Örömmel mondhatom, hogy kisebb befejező munká­latoktól eltekintve, az 1-es és a 2-es számú turbina gépé­szeti szerelése az üzembe he­lyezésre kész állapotban van. Hátra van még a csapágyak olajmosatása, melyre hama­rosan sor kerül. — Hány ember dolgozott a két turbina szerelésén? — A csúcsidőben mintegy 60 fő dolgozott a turbinákon. Ezek az „Augusztus 20” és a „Turbina” brigád szakmunká­sai voltak. Turbinaszerelési gyakorlatukat többen az NDK-ban szerezték a „KKW —NORD” Atomerőműben. Itt tanulták meg felelősségteljes munkájuk csínját-bínját. — Van-e valamilyen külön­legessége a paksi gőzturbiná­nak? — A turbinák, mint sze­kunderköri berendezések, azonosak valamennyi erőmű­nél. A mi turbináink csak paramétereiben különböznek a többitőL A WER—440 tí­pusú reaktoroknál működő atomerőművekben a primer­­körhöz telített gőzzel dolgozó körfolyamat csatlakozik. És ez eleve más paramétereket kíván a turbináktól. A kor­szerű hőerőművek kondenzá­ciós turbináinak csak az utolsó egy-két fokozatában figyelemre méltó a gőz ned­vességtartalma. És ez fontos dolog, mivel a nagy sebesség­gel forgó turbinalapátoknak nem szabad vízcseppekbe üt­közniük. A gőz nedvességtar­talma miatt csökken a foko­zatok és az egész turbina bel­ső hatásfoka. A gőzben apró ködcseppek formájában je­lenlevő víz, ugyanis a súrló­dás következtében a forgó la­pátokba ütközik, és azt lefé­kezi. így a gőz hatásos mun­kájának egy része szintén el­vész. Nem elhanyagolható továbbá az sem, hogy a ned­ves gőz eróziót okoz a turbi­na állórészében és a forgó­rész lapátozatán, csökkentve azok élettartalmát. — Tudják-e tartani a ter­vezett átadási határidőt? — Igen, sőt a GYGV bri­gádjainak a kezdeményezésé­re az eredeti szeptemberi (30-i) átadási határidőt két héttel előre hoztuk, így az 1- es turbinát már szeptember 15-re indításra kész állapot­ban átadjuk. Ehhez termé­szetesen a brigádok jelentős plusz munkát vállaltak. Fon­tos, hogy a turbina körüli cső­vezetékek, csőlabirintusok is elkészüljenek, hiszen a ter­vezett „idegengőzös” indítás csak ezek elkészülte után kezdődhet meg. Ehhez fogja biztosítani a gőzt az MHD ál­tal készített 5 db gőzkazán. — A turbina adatait olvas­va kitűnik, hogy a teljes hossza több mint 23 méter. Hogyan történt az egész gép­monstrum pontos beállítása? — A három gépegység ten­gelyének egy vonalba történő beállítása, vagyis a közös ten­gelyvonal létrehozása volt a legkeményebb feladat. Egy egység forgórészének a súlya kb. 40 tona, és ez percenként 3000 fordulatot tesz. Itt tized­­milliméterek is számítanak. A tengelyek végénél a tengely­­kapcsoló tárcsák egymáshoz való helyzete csak 0,01—0,02 milliméterrel térhet el a pár­huzamostól. A radiális eltérés max. 0,02—0,23 mm lehet csak. A felsoroltakból valameny. nyien érezzük, hogy a pontos, sietséget nem tűrő munka ha­táridő előtti teljesítése rend­kívül komoly erőfeszítéseket igényel. Ehhez kívánunk sok sikert a turbinaszerelők kol­lektívájának. GÉHL DEZSŐ GRÓF ALBERT: Anna névnapjára Termő júliusi nyárban, szikráit szórja a nap, áthevül a paksi homok, lágy szellő simogatja arcodat. Rövid hajad meglebben lágyan, szemeidben vidám kacaj, játékos mosoly arcod pírján, vonzó lényedből fakad. Tested lágy vonalát körülveszi a napsugár, szép arcod e Duna menti tájban, emlékeimet fonja át. Névnapodul kívánok Néked, sok boldogságot, annyi júliust, ahány virág Duna-mentén, tavasztól őszig virul. Legyen tiéd sok virágzó nyár, éltető napfény, anyaszeretet, és júliusi hajnalon, a felkelő nap fénye, csókokat szór, Anna kezére. IHunkauerseny Előző számunkban jelez­tük, hogy a munkaverseny helyzetével, a mozgalom eredményeivel részletesen kívánunk foglalkozni. Ügy gondoltuk, hogy ezt egy-egy gazdasági egység ilyen irá­nyú tevékenységének bemu­tatásával tudjuk megvalósí­tani, amely egyúttal lehető­séget ad a jó tapasztalatatok átvételére is. Kezdjük tehát az egyik legjobbal: mutat­kozzon be a VEGYÉPSZER. (A szerk.) • Sikeresen zártuk az 1979— 80. évi munkaversenyt. Az atomerőmű építéséért folyó munkaversenyben elnyertük a „Kiváló Gazdasági Egység” zászlót és oklevelet. A siker­ből kijutott a „Kun Béla” szocialista brigádnak és há­rom egyéni dolgozónknak is. E nagy öröm gonddal és kötelezettséggel is jár. Sze­retnénk ezt az eredményt tartani, és ha lehet, még fo­kozni is. Ennek érdekében a vállalat vezérkarával és tö­megszervezeteivel közösen, először a fő termelési irányt határoztuk meg. Célul tűz­tük ki, hogy az 1980. évben 310 eFt/fő anyagmentes ter­melési eredményt érünk el. A termelés és atomerőmű­építés területén két nagy feladatot konkretizáltunk: — a 2. blokk egyes akna és tv-akna szerelését az 1979 decemberi koordinációs ütemtervben szereplő átfu­tási határidő helyett 15 nap­pal rövidebb idő alatt fejez­zük be. — A4, sz. speciális víz­tisztítót 1980. október 25. helyett 1980. október 1-re készre szereljük. Az 1980. február 4-i bri­gádvezetői értekezleten már részleteiben is meghatároz­tuk feladatainkat. A munkaterület-szolgálta­tási határidők hiányában a szokásostól eltérő ütemezést fogadott el az értekezlet. — kezdeményező szerepet kívánunk betölteni a terüle­ti munkaversenyben az átfu­tási határidők csökkentésé­ben, — a munkahelyi rend és tisztaság, az anyag- és hul­ladéktárolás szabályos vég­rehajtásában, — a biztonságos munka­végzés feltételeinek biztosí­tásában, — a szakmai továbbkép­zés terén, a speciális felada­tok jobb, gyorsabb teljesíté­se érdekében, — az erőmű és Paks város együttes fejlődésének segíté­se terén, különös tekintettel az ifjúság fejlődésére. Az átfutási határidők csökkentése terén elsősorban több brigád együttes, komp­lex vállalásával értünk el ed­dig eredményt. Megszüntet­tük a „nem az én asztalom” elvét. Ebben nagy segítséget nyújtott a KISZ-szervezet is a „közösen, együtt, egy­másért” mozgalom fejleszté­sével. Ezt az irányzatot nem rontotta, sőt nagy mértékben javította az egy összegű utal­ványozási rendszer. Hiszen brigádjaink a folyamatos munkaciklus váltásakor gon­dosabban ellenőrizték az át­adó végzett munkájának mennyiségét, minőségét egy­aránt A munkahelyi rend meg­őrzése érdekében felhívással fordultunk a területen dolgo­zó vállalatokhoz és ezt a fel­hívást konkrét vállalásokkal támasztottuk alá. A saját közvetlen munkate­rületen kívül közterület rend­­bentartását is vállaltuk. Ennek lényege az volt, hogy felülvizsgáltuk a mun­katerületen kint lévő saját anyagaink, segédanyagaink és szerkezeteink szükségessé­gét és minden olyan anyagot, segédanyagot, melyre 1 hóna­pon belül nem volt szükség, beszállítottuk a csőkertbe. A szemetet közvetlenül a köz­ponti szeméttároló helyre szállítottuk. Saját magunk győződhettünk meg, hogy ez­zel a tevékenységgel több ezer négyzetméter terület vált rendezetté, szabadabbá. A biztonságos munkavégzés feltételeit már jórészt megte­remtette a rend és anyagtáro. lás terén kifejtett munkánk. Ezt fokozni kívánva újszerű munkavédelmi vetélkedőt szerveztünk, melybe 21 csa­pat nevezett 5—5 fővel. En­nek célja a termelési ered­mények fokozása volt a biz­tonságos munkavégzés felté­telein keresztül. Az 5 fős csa­patok vezetői mint munkavé­delmi megbízottak, 4 tagjuk pedig munkavédelmi őrként bevonta a vetélkedőbe a ter­melési rend szerinti csoport­juk minden tagját. Lényege az volt, hogy az elődöntő a 8 napos munka­ciklus alatt zajlott le. Minden reggel 6 és 8 óra között a csa­pat tagjai saját munkaterü­letükön munkavédelmi meg­bízottként és őrként meg­szüntethettek minden sza­bálytalanságot. 8 óra után összesen három alkalommal, előre meg nem határozott időpontban külön bizottság ellenőrizte a mun­katerületüket és a talált hiá­nyosságokat a VMSZ szerint ellenőrizve 0—3 negatív pont­tal „jutalmazta”. A legkevesebb rossz pontot begyűjtött 6 csapat juthatott a döntőbe. Négy csapat kivételével — akiket súlyos szabálytalanság, mint pl. védőkorlát hiánya, szabálytalan gépi emelés, stb. miatt kizártunk az elő­döntőből — igen sikeres küz­delem folyt. 17 csapat teljes mértékben megértette a ve­télkedő lényegét, jól alkal­mazták munkavédelmi jelle­gű szerepüket. A döntő szemlével kezdő­dött. A hat csapatkapitány sorra járta a döntőbe került csapatok munkaterületét és az „ellenfél” területét szigo­rúan bírálta. A döntő elmé­leti részében a csapatok spe­ciálisan atomerőművi felada­tokat oldottak meg, melyek a műszakilag legnehezebb, il­letve legtöbb vagy legsúlyo­sabb baleseteket okozó körül­ményekre épültek A döntő­ben szerzett jó pontok számát lehetett csökkenteni — vagy növelni a gazdasági vezetés által megítélt termelési ered­ményességet jelző pontokkal. (Folytatás a 2. oldalon.) Az egyes turbina szerelése befejezés előtt Fotó: Deák Hunor

Next

/
Oldalképek
Tartalom