Atomerőmű, 1980 (3. évfolyam, 1-7. szám)

1980-05-01 / 2. szám

ATOMERŐMŰ A PAKSI ATOMERŐMŰ építői BERUHÁZÁS DOLGOZÓINAK LAPJA. (* "MÁS-'Á III. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1980. MÁJUS Reflektorfényben A „REAKTOR” „Megépítjük a paksi atomerőművet” Egyszerű kijelentés. Négy szerényen megbúvó szó egy sokezer szavas dokumentum­ban. Még csak nem is nagy­betűkkel, ahogyan évek óta önkéntelen nagyképűséggel megszoktuk. Aprócska mondat, amely azonban rangot ad munkánknak és felelősséget. Tudatja velünk, hogy mások, az ország számára is fontos, nagyon fontos, amit csinálunk. Nem csodálkozunk rajta, hi­szen eddig is számtalan jelét tapasztaltuk annak, hogy az egész ország figyeli erőfeszí­téseinket, vendégeink sorában üdvözölhettük már a párt és kormány csaknem valamennyi vezetőjét, de jólesik, hogy he­lyet kaptunk a XII. kongresz­­szus határozatában. Tízezres kollektívánk Pakson és sok ezer dolgozó társunk szerte az országban, sőt hatá­rainkon túl is a nagy ügyhöz méltó tettekkel köszöntötte a kongresszust. Hogy a legfon­tosabbak közül csak néhányat említsünk: Dolgozóink táviratban je­lenthették, hogy vállalásukat teljesítették, a 18,90 m-es fö­démet bebetonozták, n cseh­szlovák elvtársak lerövidítet­ték a reaktortartály szállítási időtartamát és a tartály a kongresszus megnyitásának napján a helyszínre érkezett. Sokan láttuk a tv-ben azt a szovjet ifjúsági brigádot, amely a kongresszus tisztele­tére különös gonddal, alapos vizsgálatok után útnak indí­totta az erőműhöz szükséges műszerek egy részét. Mindez azt jelenti, hogy dolgozóink értik és érzik azt a felelőssé­get, amely az építkezés meg­valósításában rájuk hárul. A múlt évi és idei sikereink nem tehetnek elbizakodottá. Gond­jaink alig-alig csökkentek, fel­adataink egyre növekednek. Az elmúlt esztendőben egy­re fokozódó lendütettel végül is összességében teljesültek terveink. A legfontosabb rész­feladatok és különösen a technológiai szerelés nagyobb ütemű beindítása azonban még továbbra is lemaradás­ban van. Elkészült az 1980. évi mun­kákat részletesen tárgyaló koordinációs hálóterv. A háló­terv végrehajtásához szüksé­ges külső feltételekben belát­ható időn belül nagyobb ja­vulás nem várható. Ezeken a nehézségeken csak! még alaposabb előkészítés- I sei, gondos és szervezett mun- I kával tudunk enyhíteni. Legnagyobb feladataink: július közepén helyére kell emelni a reaktortartályt és folytatni kell a főkeringtető vezeték szerelését, hogy no­vember közepén a primerkör keringtetéses mosatását meg- I kezdhessük. Szeptemberben, I illetve november végére a I turbinákat elő kell készíteni I az idegengőzös indításra. Az I építőiparnak különös gondot kell fordítania a helyiségek befejező munkáira, fokozato­san fel kell számolni a bevo­natolások, pódiumszerelések területén mutatkozó lemara­dásokat. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása csak akkor kép zelhető el, ha a kongresszusi munkaverseny lendülete nem törik meg, a brigádok kollek­tív együttműködése tovább erősödik és állandósul az az alkotó együttműködés a ter­vezők, beruházók, kivitelezők között, amelyre az elmúlt év­ben és ez év elején is nem egy példa akadt. A plzeni SKODA Művek­ben elkészült, s megérkezett Paksra az atomerőmű reak­tortartálya. Ez az a'berende­zés, amely legjobban megkü­lönbözteti az atomerőművet a hagyományos erőművektől. E mintegy 12 m magas, 3,8 méter átmérőjű, 150—190 mm falvastagságú és mintegy 215 tonna tömegű acéltartály fo­gadja majd magába a Paksi Atomerőmű üzemanyagele­meit. A reaktortartály érke­zését Paksra az ütemterv sze­rint április 15-re várták, de a csehszlovák szerelők vállal­ták, hogy az MSZMP XII. kongresszusának tiszeletére már előbb leszállítják. Ter­mészetesen ezt az itteni, a fo­gadó félnek is figyelembe kellett venni, hogy kellőkép­pen fogadhassák ezt a hatal­mas berendezést. A tartály vízi úton érkezett hozzánk Paksra. A méreteiben is le­nyűgöző acélhengert, az ŐR­LIK motoros hajó vontatta a Dunán a hozzákapcsolt szin­tén hatalmas uszályon. Részlet a dokumentumból, az ŐRLIK magyar Duna-sza­­kaszon történt útjáról, 1980. március 24-én: 10.30 órakor a Szabadság­iad alatt úszott el a szállít­mány. 14 10 órakor Dunaújváros alatt haladt az ŐRLIK ... 16.55 órakor a paksi víz­ügyi rendőrőrs jelenti, hogy most haladt el előttük az ŐR­LIK ... 17.15 órakor megérkezett az ŐRLIK motoros, a Paksi Atomerőmű nehézkikötőjébe! Ettől a perctől kezdve meg­kezdték a kiemelési munkála­tok előkészítését, majd az ezt követő kiemelést. A kieme­lést az ERBE szakmunkásai végezték. Erről nyilatkozott Tóth István, az ERBE szállí­tási és emelési üzemviteli osztályvezetője: — Már januártól készül­tünk erre az eseményre. Ala­pos előkészületeket kellett végeznünk. Készült egy úgy­nevezett kiemelési forgató­­könyv. Ebben percre ponto­san le van írva a kiemelési technológia. Természetesen ha az események megkövete­lik, lehetőség van a forgató­­könyvtől való eltérésre. Cseh­szlovák dokumentáció alap­ján készültek az ún. emelési fázistervek, amelyek nem minden tekintetben fedték a tényleges megvalósítás köve­telményeit. Az emelés előtt meg kellett oldani a tartály felületvédelmét. A Gagarin Hőerőműtől hoztunk egy gu­mi szállító hevedercsíkot, és ezt a reaktortestre kötöztük. Az emelőkötélzetet sem te­hettük akárhová a tartály fe­lületén. A csehszlovák szak­emberek szigorúan meghatá­rozták, hogy pontosan 1100 mm-re kell elhelyezni az emelőkötélzetet a tartály ún. csonkolt felétől. Ezt külön el­lenőrizték is. A gumiheve­derre, szintén hevederezett deszkalapok kerültek, körben a tartály felületén, majd ezen felül a 63 mm átmérőjű, 200 tonna terhelhetőségű acélkö­tél. A kikötői 160+160 ton­nás óriásdaru teljes üzemi, emelési próbáit a tartály ér­kezése előtt 1 héttel, horgon­ként 176 tonnával megismé­teltük. Mind a dinamikus, mind a statikus emelési pró­bákat elvégeztük. Az óriás­daru kitűnőre „vizsgázott”. A jelenlevő nagy számú szak­embergárda szeme láttára, a reaktortartályt 1980. március 25-én az előbb említett eme­lési feltételek mellett 10 óra 45 perckor, az atomerőmű ne­hézkikötőjének a talajára tet­tük. A kikötőben a daru alatt egy ideiglenesen felállított épületbe helyezték el a reak­tortartályt, hiszen a tartály szerelési munkálatait még itt a helyszínen folytatni kell. Ugyanis a tartály csőcsonk­jait, az ideszállítás megköny­­nyítése miatt csak itt a hely­színen hegesztik rá a SKO­­DA-gyár hegesztő szakembe­rei. Karel Novotny elvtárs, a plzeni SKODA Művek igaz­gatójának a megbízásából tartózkodik itt az atomerő­műben. Feladata az, hogy ve­zesse azt a rendkívüli pon­tosságot és szaktudást igény­lő munkát, amelyet a cseh­szlovák hegesztő szakmunká­sok végeznek még a reaktor­­tartályon, annak teljes el­készültéig. Novotny elvtárs a követke­zőket mondta: — Plzenben 1985-ig tizen­kilenc darab hasonló reak­tort építenek, s közülük tízet Csehszlovákiában. kilencet nedig a többi KGST-ország­­ban helyeznek üzembe. A legelső plzeni reaktor kerül a Paksi Atomerőműbe. E reak­torok. noha szovjet tervek alapján készülnek, némiképp különböznek a szovjet építé­­sűektől. például másmilyen a szabályozóegységük. — Paksra április 4-én este érkezett meg hegesztő szak­munkásaink egy csoportja. Az előzetes egyeztetések alap­ján hegesztőink vállalták. hogy az ünnepi műszak alatt beállítják és tűzőhegesztéssel rögzítik a 12 db NA 500-as csőcsonkot. Megtörtént a he­gesztőállványok, hegesztőgé­pek, speciális szerszámok és az első két csonk előkészíté­se. Ezzel párhuzamosan az ERŐKAR, a csonkok zónájá­ban és a köpeny körvarratain elvégezte a falvastagságmé­rést és alapanyagvizsgálatot, az ellenőrzési programnak megfelelően. — A felszerelésüket önök hozták magukkal? — Igen. A magyar fél csak a helyiséget biztosította. A legfontosabb berendezés, a tartályt forgató hidraulikus szerkezet, amivel a hegeszté­si helyhez tudjuk forgatni a mindig soron következő cső­csonkot. Argon védőgázas he­gesztési technológiával dol­gozunk, speciális elektródák­kal. Vannak köztünk lakato­sok, elektromos szakmunká­sok és természetesen maga­san kvalifikált hegesztők. Ezek mind szigorú követel­ményeket elváró vizsgákon mentek át. Éjjel-nappal fo­lyamatosan dolgoznak a he­gesztők. Van itt egy MEO-s velünk a SKODA-gyárból, aki az összes műveleteket el­lenőrzi. Külön műszakonkén­ti ellenőr is van. Mindezeken felül a szovjet fél szakembe­rei is rendszeresen ellenőrzik a legfontosabb műveleteket. Mi mindent megteszünk azért, hogy időben történhessen majd a tartály végleges he­lyére való beemelése. Amíg a tartály véglegesen el nem készül, addig a reak­tortartály majdani helyét, a reaktor-aknát is kellőképpen elő kell készíteni a tartály fogadására. Az elkövetkező feladatokról, Jacsó István, a GYGV szerelésvezetője tájé­koztatott : — Pontos szereléstechnoló­giai utasítás szerint kell elő­készíteni a reaktortartályt a beemelésig. Az emelő traver­zeket és a fordításhoz a bil­lentő szerkezetet, már elké­szítettük. A tartályra kívülről két gyűrűt kell szerelni, és ezeken a gyűrűkön fog mo­zogni az a speciális ultrahan­gos ellenőrző műszeregység, amely majd a hegesztési var­ratokat ellenőrzi milliméter­ről milliméterre. Magában az aknában is van még tenniva­ló. Június eleiéig kell elhe­lyezni a vizsgáló berendezést és a tartógyűrűt. A védelem nagyméretű részeit és a „for­gató asztalt” is még be kell szerelnünk. Maga a tartály, a 7,82-es szinten fog felfeküdni a reaktor támgyűrűre. Itt óriásiak a műszaki követel­mények. Csak egy pár a sok közül: A „K” felület, amin a tartály fekszik a vízszintestől max. 0,5 mm-t térhet csak el! — Az akna geometriai fő­tengelyétől, a behelyezett tar­tály főtengelye max. 0,5 mm-t térhet el. Ismerve a hatalmas méreteket, elképzelhetjük, hogy milyen pontos és magas műszaki feladatokat ró ez a beemelést végző csapatra. Szakmunkásaink közül mintegy negyvenen reaktor­szerelő házitanfolyamon vizs­gáztak. Ez két brigádot, az Allende és az Ausztenit bri­gádot érinti. Közülük választ­juk ki azt a kb. 10 főt, aki a beemelést fogja végezni. Ma­ga az emelés a külső szemlé­lő részére, egy látványos ese­mény lesz, de a mi munkánk java elsősorban az aknasze­relésben mutatkozik meg, amit már kevesebben láthat­nak. A csehszlovák fél a tar­tály további tartozékait még a közeljövőben szállítja majd, így a reaktorforgató asztalt és a reaktorgyűrűt és az ún. védelem nagyméretű részeit. Hát ennyit röviden a be­emelés előtti feladatokról. Mit is foglal magában majd a reaktortartály?! A hatalmas acéltartály az üzemanyagkötegeknek és a közéjük benyúló szabályozó­­rudaknak a tartózkodási he­lye. A tartály közepe táján van az ún. aktív zóna. a re aktornak az a része, ahol a maghasadás — a hőtermelés — végbemegy. A tartályhoz kapcsolódnak továbbá még azok a csővezetékek, amelyek a reaktorban fölmelegedett vizet elszállítják a hőcseré­­lőkhöz, s az ott lehűlt vizet visszavezetik a tartályba. A mintegy 125 atmoszféra nyo­mású és 300 ”C-os víznek, a radioaktív sugárzásnak és a rezgéseknek kitett tartály év­tizedek múltán is köteles lesz teljesen tömörnek és ellen­állónak bizonyulni. Belülről semmilyen körül­mények között sem szivárog­hat ki a víz! A tartály ezért készült olyan anyagból, mely tulajdonságait hosszú időn át megtartja. A tartály részei, a kazándobok anyagához ha­sonló összetételű, gyengén öt­vözött acélból kovácsolással készülnek. Ezeknek az ele­meknek a belső felületét 10 mm vastag, erősen ötvözött acélréteggel vonják be. Ez a roppant ellenálló réteg tart­ja távol a terhelést viselő ol­csóbb alapfémtől a korrodáló hatásokat. A nyilatkozatok is bizo­nyítják, hogy mind a gyári, mind a szerelő kollektívák nagy elszántsággal töreksze­nek erőművünk legfőbb egy­ségének mielőbbi készregyár­­tására, és felszerelésére, melyhez valamennyiünk ne­vében sok sikert kívánunk. Géhl Dezső Befejezéshez közeledik a reaktorakna építése Fotó: Horváth Béla „Kiemelési csendélet” Fotó: Horváth Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom