Atomerőmű, 1980 (3. évfolyam, 1-7. szám)

1980-08-01 / 4. szám

2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A pártélet hírei Az Atomerőmű Beruházás pártbizottsága 1980. éves cselekvési programja időarányos végrehajtásának értékelése Halmos Sándorral, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat létesítményigazgatójával * 1 _I — Ahogy múlnak a hóna­pok és közeledik az év vége, egyre inkább főszereplővé vá­lik a GYGV, amely az atom­erőmű technológiai szerelését végzi. Beszélgetésünkben most mégsem a vállalatra vonatkozó kérdések megvála­szolását kérem elsősorban, hanem a vezetői munkájáról, és egy kicsit a magánéletéről szeretnénk hallani. Milyen út vezetett Paksig, a létesít­ményigazgatói kinevezéséig? — Nyolcadik éve dolgozom a Gyár- és Gépszerelő Válla­latnál, és mielőtt Faksra he­lyeztek, az NDK-ban voltam, a lubmini atomerőműben, fő­szerelésvezető, illetve munka­helyvezető. Az ottani tevé­kenységemből fakadóan jött a paksi megbízatás, először létesítmény-főmérnöki, majd létesítményigazgatói beosz­tásra. — Gazdasági életünk köz­ismerten változó körülményei és az első magyar atomerő­mű szerelési feladatai egy­aránt magasabb követelmé­nyeket támasztanak a Pakson dolgozó vezetőkkel szemben. Halmos elvtárs vezetői mód­szerében milyen változást hoztak a megnövekedett fel­adatok? — Más felállás más mód­szereket is igényel. Az eddigi tapasztalataim összegezésével meg kellett találnom egy-egy kérdés kapcsán azt a mély­séget, amely az adott vezetői szintnek megfelel. Kétségte­lenül ebben a beosztásban minden eddiginél átfogóbb tevékenységet kell kifejte­nem, sokszor nemcsak ki­mondottan atomerőművi vagy szakmai vonatkozásban. A módszeres időbeosztásnak különösen nagy jelentősége van, és önkritikusan meg kell állapítani, hogy itt még van javítanivalóm. Fontosnak tartom a vezetői kollektíva keretein belüli ki­fogástalan összhangot, a jó munkahangulatot és nem utolsó sorban a felkészültsé­geknek megfelelően biztosí­tott leterheltséget. — A határozottság, a fe­gyelmezett munkát megköve­telő irányítás nem mond-e ellent a vezetés kulturáltsá­gának, az embercentrikusság­­nak? — Ez érdekes kérdés. Sze­rintem egyáltalán nem mond ellent. Természetesen nem tévesztendő össze a határo­zottság az asztalveregetéssel és a kiabálással. A döntések kollektív előkészítésében elő­fordulhatnak ugyan viták, de a közös nevező csakis a min­denki által elfogadható szak­mai érv lehet; az elfogadá­son keresztül a végrehajtás hatékonysága is lényegesen javul. Az embercentrikussá­­got szintén szigorúan meg kell különböztetni az álhu­­mánumtól, mert ellenkező esetben ebből fakad egy bi­zonyos elnéző magatartás, amely viszont hosszabb távon bosszulja meg magát. Az üzemi demokrácia elveit he­lyesen értelmezve, a dolgozók véleményére is alapozva, a rossz munkával szembeni jó munka elismerése szolgálja igazán a kollektíva és egy­úttal az egyén érdekeit is. Én ilyen összefüggésben látom a humánum szerepét. — Hogyan oldja meg szak­mai tudásának fejlesztését, és milyen mértékben tartja szükségesnek közgazdasági vagy más ismeretek elsajátí­tását? — A szakirodalom folya­matos tanulmányozása szinte nélkülözhetetlen és egyre in­kább előtérbe kerül. Az új szabályzó rendszer megisme­rése elmélyültséget igényel és közgazdasági ismeretek nél­kül ez nem volna lehetséges. A demokratikus centraliz­mus elvének alkalmazása, a társadalmi érdek képviselete, a szocialista törvények betar­tása stb. mind csak rendsze­res politikai képzéssel való­sítható meg maradéktalanul, így ilyen irányú ismeretei­met a marxista—leninista egyetemen gyarapítóm. A ta­nulásban nem lehet megállni, mivel egyre többet kell tud­ni ahhoz, hogy feladatainkat meg tudjuk oldani. — Ezek után jut-e ideje a családjára és mivel tölti leg­szívesebben a szabad idejét? — Én úgy látom, hogy sem kevesebb, sem több időm nem jut a családomra, mint más hasonló beosztásban lévőnek. Hogy ez a családnak elég-e, az viszont más kérdés; min­denesetre a feleségem kez­dettől fogva ehhez szokott és megértő támogatást nyújt a munkámhoz. A lányom ősz­től már iskolába megy, tehát többet kell majd vele foglal­kozni, míg a fiamnak mindez csak két év múlva lesz ese­dékes. Legszívesebben utazással, kirándulással szoktunk ki­kapcsolódni ; majdnem hob­biként a ház körüli barká­csolást említhetem. — Befejezésül beszéljen a munkájával és magánéletével kapcsolatos terveiről! — Szinte a legfontosabb kö­telességünk az elkövetkezen­dő időszakban, hogy az atom­erőmű szerelési munkálatait jól elvégezzük, és a megbí­zásnak megfeleljünk. Az iga­zán kemény feladatok még ezután várnak ránk, de nyu­godtan mondhatom: nem fog­juk kímélni magunkat. A magánéletemmel kapcsolat­ban talán annyit, hogy sze­retnénk a szekszárdi lakóhe­lyünk környezetébe jobban beilleszkedni, gyökeret verni, hiszen hosszabb ideig fogunk itt élni, és egy baráti társa­ság kialakítása szerintem ter­mészetes igény. — Köszönöm a beszélge­tést, és tervei megvalósításá­hoz sok sikert kívánunk. TORMA CSABA Az MSZMP Atomerőmű Beruházás Bizottsága 1980. július 15d ülésén — a Vég­rehajtó Bizottság előterjesz­tésében — tárgyalta cselek­vési programja időarányos végrehajtásának helyzetét. A pártbizottság és a beru­házáson működő pártszervek 1980. évi gazdaságpolitikai feladataik végrehajtásánál alapvetőnek tekintették a Központi Bizottság 1979. de­cember 6 d határozatában foglaltak teljesítését. Biztosítani kívántuk, hogy végrehajtásra kerüljön az MSZMP XII. kongresszusá­nak az a határozata, mely szerint „megépítjük a paksi atomerőművet”. E feladatok teljesítése ér­dekében, a cselekvési prog­ram elfogadásakor a pártbi­zottság területén működő pártszervek számára célkitű­zésként határozta meg — az operatív ütemtervekben meghatározottak teljesíté­sét, — a munkafegyelem biztosí­tását, — a biztonság érdekében a technológiai fegyelem be­tartását, — az élő- és a holtmunka hatékony felhasználását, — a gazdasági vezetők szer­vező, irányító munkájá­nak elősegítését. Az alapvető célkitűzések végrehajtására elfogadott feladatok jelentős részét tel­jesítettük, állapította meg a pártbizottság. Szabad pártnapokon és munkásgyűléseken ismertet­tük az építő-szerelő munká­ban jelentkező feladatokat a dolgozók kollektíváival. Ez­zel együtt jelentős figyelmet fordítottunk az agitációs és propagandamunkára. Az írá­sos propagandák között veze­tő szerepet töltött és tölt be az „Atomerőmű Építői” c. új­ság. Szeretnénk, ha hasonló eredményeket érnénk el a nemrég beindított stúdión ke­resztül a szóbeli propagandá­nál. A társadalmi szervek ve­zetésével és a gazdaságveze­­tőkkesl együtt nagy jelentősé­get tulajdonít a pb. a szocia­lista munkaversenynek. Tá­mogattuk a szocialista brigá­dok kezdeményezéseit, ennek eredményeképpen jelentős munkasikereket ért el a be­ruházás a kongresszusi mun­kaversenyben. Nagy jelentő­sége van az építőmunkában, hogy a versenymozgalom fo­lyamatosan tovább él, s a kongresszus óta is számos felajánlás és munkasiker született. Gondot jelent, hogy a munkaverseny továbbfoly­tatása nem terjed ki minden brigádra, a beruházási mun­kaversenyhez az itt dolgozók­nak csak a fele csatlakozott. További erőfeszítéseket kell tenni a mozgalom kiszélesí­tése érdekében. Az operatív ütemtervek teljesítésénél pártszerveink jelentős erőfeszítéseket tet­tek, sajnos objektív nehézsé­gek miatt (terv, anyag, be­rendezéshiány) ezeknek csak egy része teljesült. Feladatunknak tekintettük, hogy a pénzügyi tervben elő­irányzott 11 milliárd Ft tel­jesítésénél a gazdaságos fel­használást biztosítusk. A jelentkező hiányosságok­ról rendszeresen tájékoztat­tuk a beruházás gazdasági vezetését, ugyanakkor a párt­tagokon keresztül érvényesí­tettük az anyag- és energia­takarékosságra vonatkozó el­veket. Az élő- és holtmunka gaz­daságos kihasználása érdeké­ben támogattuk és támogat­juk a folyamatos és kétmű­­szakos munkarendet. Ma — a jelentkező akadá­lyok miatt — nagyon sök te­rületen egyáltalán nem, vagy csak igen kis létszámmal fo­lyik éjszakai munkavégzés. A folyamatos munkavég­zéshez elengedhetetlen a megfelelő organizáció és a vállalatok közötti koordiná­ció. Bár tapasztalható e terüle­ten némi javulás, a gazdasá­gi vezetés nem tudott minden problémát megoldani. Feladatként határoztuk meg a társadalmi tulajdon védelmének biztosítását. A különböző szervek részé­ről több intézkedés és kez­deményezés született, de vég­leges megoldás ma sincs. Pártbizottságunk vélemé­nye szerint meg kell valósí­tani a terület teljes védelmét, érvényt kell szerezni az ide vonatkozó nehézipari minisz­terhelyettesi utasításnak. A kivitelező vállalatok fel­készülését folyamatosan fi­gyelemmel kísérjük. A gaz­dasági és pártvezetőket rend­szeresen beszámoltatjuk a végrehajtó bizottság előtt, ha szükséges a megoldás érdeké­ben határozatot hozunk, illet­ve a felső szervek felé jel­zéseket teszünk. A beruházáson a dolgozók öntevékeny kezdeményezései alapján jelentős társadalmi munkaakciók kerültek vég­rehajtásra. A tevékenységet továbbra is támogatjuk, és a dolgozók kollektíváit erre ösztönözzük. A pártbizottság rendszere­sen figyelemmel kíséri a Paksi Atomerőmű Vállalat kollektívájának és gazdasági vezetésének tevékenységét az üzemvitelre való felkészülés­ben. Amennyiben arra szük­ség van, a párt eszközeivel nyújtottunk a problémák megoldásához segítséget. A pártbizottság továbbfej­lesztette kapcsolatait a válla­lati központok pártvezetései­vel. Ez rendszeres eszmecse­rékben, illetve koordinációs értekezletekben jelenik meg. Tovább fejlesztettük kapcso­latunkat a szovjet szakértők és a lengyel dolgozók párt­­alapszervezetével. Fokozott figyelmet fordí­tottunk a KISZ-' és a szak­­szervezeti szervek gazdasági építőmunkát segítő tevékeny­ségére. A feladatokra történő mozgósításnál felhasználtuk a két társadalmi szervezet ak­tivistáinak munkáját. A pártbizottság megállapí­totta, hogy a pb. és munka­­bizottságai, a pártvezetőségek és pártalapszervezetek, vala­mennyi kommunista jelentős munkát végzett 1980. I. fél­évében a cselekvési prog­ramban meghatározottak végrehajtásában. Biztosítani kell, hogy telje­sítésre kerüljenek azok a programpontok is, ahol ez még nem történt meg teljes egészében. Valamennyi — a beruhá­záson dolgozó — kommunista feladata, hogy a cselekvési program maradéktalanul végrehajtásra kerüljön. Lenti tájakon 1980. június 27—29. A fent említett napokon másodízben került megrende­zésre Lentiben a Fiatal Váro­sok Találkozója. Egy évvel ezelőtt Vásárosnaményben tett fogadalmat 9 ifjú város fiatalsága, hogy minden év­ben más és más városban ad­nak egymásnak találkozót, így megismerkednek az or­szág különböző tájaival. Fi­gyelemmel kísérik a városok fejlődését, épülését. A paksi járási-városi KISZ-bizottság és a paksi atomerőmű-építkezés KISZ- bizottsága 30 fős delegációval indult a találkozóra. Délután érkezett autóbuszunk Lenti­be. Az út fölé kifeszített transzparens köszöntötte a találkozóra érkezőket. Lenti Zala megyében a jugoszláv határhoz közel helyezkedik el. Jelentős ipari létesítménye nincs. Igazi szép, csendes kis város. Rendezett utcák, gon­dozott parkok jellemzik. A város lakossága jelentős tár­sadalmi munkával járult hozzá a település várossá vá­lásához. Eredményeikre jog­gal büszkék lehetnek. Így va­lósult meg a termálvizes strandfürdő és teljes egészé­ben egy óvoda. A kora este szálláshelyek elfoglalásával telt el. A lányok kollégiumi elhelyezést kaptak egy isko­lában, a fiúk gumimatracot a kiürített tanteremben. A cél­nak megfelelt, még pihenni is lehetett rajta! Az est barati találkozóval kezdődött. A mi delegáción­kat a lenti termelőszövetkezet KISZ-es fiataljai és vezetői látták vendégül. A szövetke­zet elnöke röviden ismertette sajátos helyzetüket, munká­jukat. Az ottani éghajlati vi­szonyok egyáltalán nem ked­veznek a mezőgazdaságnak. A kölcsönösen elmondott po­hárköszöntők után követke­zett számunkra az igazi meg­lepetés. Ropogós, pirosra sült malac került a terítékre. Mindenkinek jól jött a hosz­­szú utazás után. Az est to­vábbi részében kötetlen be­szélgetés alakult ki a fiatalok között. Kölcsönösen érdek­lődtek egymás mozgalmi és egyéb munkája iránt. Az első nap végül is hosszúra sike­rült, mert a hangulatot egy háromtagú zenekar jó talp­­alávalóval fokozta. A következő napokban a szövetkezet KISZ-es fiataljai kalauzoltak bennünket. Min­den rendezvényre, megmoz­dulásra együtt mentünk. Szombaton de. 9 órakor volt a hivatalos megnyitó, ahol a város vezetői üdvözölték Barcs, Érd, Körmend, Fehér­­gyarmat, Paks, Vásárosna­­mény. Berettyóújfalu és Cell­­dömölk delegációit. Köszöne­tét mondtak a meghívás el­fogadásáért és a további ta­lálkozók megtartására hív­ták fel a figyelmet, méltat­va e találkozók jelentőségét. A megnyitóünnepség után négy óra társadalmi munka következett. Nekünk betono­zási munka jutott a leendő SZTK-épület födémszerkeze­tén. (Betonpumpa nem volt, de lapát és trógli jutott min­denkinek.) Ezután rövid für­dőzés a strandon, s már ro­hantunk is ebédelni. A dél­utánt színes, játékos sportve­télkedő töltötte be, a futball­­pálya gyeoszőnveeén. A játé­kok között sárkánykészítés, rönkhajítás. mocsárjárás, zsáfcbanfutás, különböző ügyességi nevettető játékok szerepeltek. így a résztvevők és a nézők is jól szórakoztak. A játékok szünetében a pálya közepén felállított színpadon egymást követték a néptánc­csoportok, énekesek, népi hangszeresek és a delegációk­kal érkezett alkalmi előadók. A sportvetélkedőn csapa­tunk szoros küzdelemben az első helyért, másodikként fe­jezte be a versenyt. A máso­dik nap zártkörű discóval ért véget, melyhez a tánctermet az iskola folyosója szolgál­tatta. Vasárnap rövid körutat tet­tünk Lenti környékén, ahol megismerkedtünk az első nap vendégül látó szövetkezet há­ziipari szövödéjével. Szemet gyönyörködtető szőttesek ke­rülnek ki innét kézi meg­munkálással. Meglepetésben megint csak nem volt hiány, mindenki kapott egy kis mintás térítőt emlékbe. Itt kaptuk a kenyértésztából ké­szült „Fumut”, mely egy régi néphagyomány kelléke. Az itt élő fiatalok, KISZ-esek keresik, összegyűjtik és ápol­ják ezéket a régi néphagyo­mányokat. Kőrútunk során meglátogattuk a múzeumot, ahol régi parasztszerszámok és egyéb használati tárgyak voltak kiállítva, s egy a zalai erdőben megbúvó romantikus vadászházat. Gyönyörű va­dásztrófeák találhatók benne. A délutáni órákban érkez­tünk vissza. A gyorsan múló időben az új barátoknak és ismerősöknek búcsúzkodni kellett. A záróünnepségen fogadalmat tettünk, hogy egy év után találkozunk Kör­menden. Két év múlva Paks városra kerül a rendezés jo­ga. Talán nem is korai már most pár sorban felhívni a fi­gyelmet arra, hogy kellő idő­ben megfelelő aktivitással készüljünk az elkövetkezen­dő találkozókra, hogy mind­egyik olyan sikerrel valósul­jon meg, mint a Lentiben megrendezett. MOLNÁR MIKLÓS Csoportunk és a „fumu”

Next

/
Oldalképek
Tartalom