Atomerőmű, 1979 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1979-08-01 / 3. szám
/V* ATOMERŐMŰ A PAKSI ATOMERŐMŰ É f f Ó i BERUHÁZÁS DOLGOZÓINAK LAPJA. II. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1979. AUGUSZTUS Augusztus 20 Harminc éve, 1949. augusztus 20-án fogadta el az Országgyűlés a XX. törvénycikket, amely alapvető fordulatot jelentett Magyarország történetében. A felszabadulást követően megindult forradalmi folyamatot rögzítette az ország vezetőtestülete egy új, az épülő szocializmus szellemének megfelelő alkotmányban. E törvény elfogadása amellett, hogy a szocializmus alapjainak lerakásához, a népi demokratikus rend kibontakoztatásához adott lehetőséget, több évszázados adósságot törlesztett. Magyarország — ellentétben Nyugat-Európa országaival —, soha nem rendelkezett polgári alkotmánnyal. Az „ezer éves alkotmány" ténylegesen soha nem létezett, illetve nem volt más, mint az uralkodó osztályok népelnyomó rendelkezéseinek, törvényeinek gyűjteménye. Népünk csak kísérleteket tett arra, hogy a jogfosztottsógnak az államjogilag rögzített formáitól megszabadulhasson. Az 1848—49-es szabadságharc törvényei mint alkotmány, soha nem funkcionáltak, s az 1867-es kiegyezés okmányaiba is erősen megnyirbálva, a demokratikus haladás lehetőségeitől megfosztva kerültek be. A Tanácsköztársaság szocialista alkotmányában megfogalmazottak végrehajtásánál csak az első lépéseket tudta megtenni a Tanácshatalom. 1949. augusztus 20. volt hivatva arra, hogy államjogilag is rögzítse a dolgozó nép hatalmát, a szocializmus felépítésének programját. Az Alkotmány megszületése a hatalomért folytatott harc időszakát zárta le, s a szocialista átalakulás időszakát indította el. Augusztus 20-án, az Alkotmány születésének napján mindig megemlékezünk az első magyar állam alapítójáról I. Istvánról. Az új rend kialakításával, a régi rend megsemmisítésével elindította a nemzet kialakulását, beillesztette országunkat és annak kialakuló gazdaságát a történelmi szükségszerűségek által meghatározott keretbe. Ezen a napon ünnepeljük az új kenyeret. Parasztságunk éves munkáját, elért eredményeit köszönti c munkásosztály és az értelmiség. Ez a nap az új kenyér köszöntése mellett a munkás-paraszt szövetség ünnepe, a szocialista nemzeti egység szimbóluma. Köszöntjük a szocialista mezőgazdaság egész éves munkáját, s ez mellé odatesszük mindazt, amit az iparban, építésben, a társadalmi élet egyéb területein produkáltunk. Az atomerőmű építkezésén 1979. augusztus 20-a fontos dátum. A beruházást irányító szervek az operatív ütemtervben augusztus végét, mint a reaktortéri 250 Mp-os daru üzemképességének, s a reaktorcsarnok II. sz. reaktor boxig történő elkészítésének határidejét jelölték meg. Az építkezés további menetében a szerelés időpontjai végrehajtásában e feladat megvalósulásának meghatározó szerepe van. Augusztus 20-át, Alkotmányunk születésének 30 éves évfordulóját, mi, a beruházás dolgozói úgy tudjuk méltóképpen ünnepelni, ha az augusztusi határidők tartása mellett valamennyi feladatunkat maradéktalanul teljesítjük. Hedegűs György PB-titkár Reflektorfényben: a reaktorbox Az egész atomerőmű építés előrehaladásának mércéje ma kétségkívül az 1. számú reaktorbox építésének előrehaladása. Ezen mérhetjük végzett munkánk eredményességét vagy eredménytelenségét, s ez határozza meg a következő hónapok feladatainak döntő többségét. Erről nyilatkozott Szabó Benjamin, az atomerőmű beruházás kormánybiztosa: — Az elmúlt hónapokban jelentősen meggyorsult a munkatempó, ez legjobban a kiemelten kezelt 1. számú reaktorboxnál mutatkozik meg. A folyamatos műszak bevezetése lényegében beváltotta a hozzáfűzött reményeket, legalábbis az elvégzett munka összvolumenét illetően. Ami jelenleg gondot okoz, az a munka megfelelő előkészítettségének hiánya. Az irányítás színvonala nem nőtt megfelelő mértékben, ami a munkaerő kihasználásának rovására ment. Elég sok a semmittevés és a különböző okok miatt való állás. Az elkövetkezendő feladatok közül az egyik legfontosabb, hogy a nagyberenaezések fogadását augusztus végéig biztosítani tudjuk. Ehhez üzembe kell helyezni a 250 tonnás darut, meg kell építeni a beszállító útvonalat és meg kell teremteni a berendezések- fogadásának feltételeit a boxban. Mindezek természetesen csak a célfeladatok, nagyon sok kapcsolódó kisebb feladat teljesítését feltételezik. A másik, nem kevésbé fontos feladat a technológiai szerelés megkezdése minden rendelkezésre álló területen. Ehhez a helyiségek előkészítése, az anyagok és berendezések biztosítása nagy ütemben folyik. A folyamatos munkarend előkészítéséről Mihályi Jánost, a 22. sz. ÁÉV főépítésvezetőjét kérdezzük: — A 10+4 kiterjesztése sok változást hozott vállalatunk gazdasági, társadalmi tevékenységében. Kétségtelen hogy az eddig is kifogásolható színvonalú mozgalmi élet körülményei még nehezebbé váltak, hiszen a dolgozókat az eltérő munkarend lényegében elvágja egymástól. Erre a nehézségre az előkészítés során számítottunk és a lehetőségekhez mérten igyekeztünk kivédeni. Három alapszervi párttitkárunk különböző műszakokba jár, így lényegében valamelyikük mindig a területen tartózkodik. A KISZ esetében ilyen tagozódásra nem volt szükség, mert a nagyobb létszámnak köszönhetően a fiatalok könnyebben meg tudják teremteni a folyamatos mozgalmi munka feltételeit. A brigádok besorolása nehezebb feladat volt. Egyrészt meg kellett szervezni az egyik brigád által elkezdett és a másik műszakban befejezett munkák elszámolási rendjét. Másrészt — és ez bonyolultabb volt —, az egyes váltásokat úgy kellett megszervezni hogy a brigádtagok lehetőleg ne szakadjanak el egymástól, ugyanakkor minden váltásba elegendő ács, lakatos, betonozó stb. munkás jusson. A munkavégzés egyéb feltételeinek megteremtése (személyszállítás, étkezés, üzletek és óvodák nyitva tartása stb.) szintén hosszadalmas szervező munkát igényelt. Ilyen előkészítés után mintegy két hónapja dolgozunk folyamatos munkarendben. A szerzett tapasztalatok alapján tovább vizsgáljuk, hogyan lehet ezt a munkát jobbá, kényelmesebbé tenni úgy, hogy közben a munkát végző ember és a létesítmény érdekeit egyaránt figyelembe tudjuk venni. — A munkavégzés egyenletes tempóját — tette hozzá Tóth Sándor építésvezető —, csak úgy lehetett biztosítani, hogy négy, lényegében azonos erejű komplett váltást alakítottunk ki. Ennek érdekében a régebb óta itt dolgozó munkatársakat szét kellett osztani a négy váltásba, az újonnan érkezőket pedig ennek megfelelően soroltuk be. Anyagilag — meg kell mondani — a folyamatos műszak nem hozott fellendülést az egyes dolgozóknak, hiszen a túlóra megszűnt, aki pedig az ország távoli vidékéről került ide, annak a több szabad idő nem nagy ajándék. Gond az éjszakai műszak. Az emberek nem szokták meg, reggel nem tudnak étkezni, 1—2 óra felé csak az étteremben ehetnek, ami nemcsak drága, de az étellel együtt az ital is felkínálkozik. Mire este lesz fáradtan, fásultan kezdik az új műszakot. Nehéz. Egyelőre elég nagy a lemorzsolódás, de reméljük, nogy aki marad, az bírja. Preferencia. A célfeladatok egy rendkívül feszített programra vannak szabva, amelynek teljesítéséhez jó feltételek, jó szakemberek és jó partnerek szükségesek. A fővállalkozót — mióta én ott vagyok építésvezető —, mindig szidják a szakvállalatok. Ezt persze nem szabad „megszokni”. Engem most is nagyon zavar, ha minket okolnak — akár mi vagyunk a hibásak, akár nem. — A preferencia — ezt Dávid László, a GYGV primerközi főszerelésvezetője mondja — olyan, mint egy légtornász mutatvány: a feladatot csak együtt lehet teljesíteni. Ha valaki hibázik, az egész csoport „leesik”. Ez rendkívül nagy felelősséget ró a résztvevőkre éppúgy, mint azokra, akik a feladatok teljesítését elbírálják. Ami a jelenlegi munkákat illeti, a GYGV mint technológiai szerelő vállalat éppen most jutott az igazán nagy feladatok közvetlen közelébe. Ezért felkészültünk a többműszakos, folyamatos munkavégzésre. Ez ugyan vállalatunk más munkahelyein sem szokatlan, ekkora magasan kvalifikált munkaerőt igénylő feladattal azonban korábban még nem találkoztunk. Azt hiszem előnyös, hogy közülünk már többen részt vettek atomerőmű szerelésében, így — bár minden tapasztalatot egy az egyben nem lehet átültetni — meg tudjuk becsülni a velünk szemben támasztott követelményeket. Ezek közül legfontosabb a jó szakember és a jó szerszám. Műszaki dolgozóink a közelmúltban fejezték be a speciális atomerőművi tanfolyamot, fizikai dolgozóinknak reaktorszerelő szakmunkástovábbképző tanfolyamot szervezünk. Nagy gondot fordítottunk új gépek beszerzésére is. Éppen most folyik a nagytermelékenységű, minimális hibaszázalékot biztosító impulzus AWI hegesztőgépek beüzemelése, és beérkezett a munkánkat segítő különféle okos kisgépek, szerelési segédeszközök nagy része is. Zárszó helyett együtt szurkolunk — az építőknek, hogy mielőbb és minél jobb feltételekkel átadják a szerelési munkaterületeket; — és a szerelőknek, hogy munkájukkal — nem a preferenciáért, hanem saját büszkeségükre — üzembiztos, korszerű atomerőművel erősíthessük hazánk energiaellátását. Tóth András Fotó: Horváth Béla Kitüntetések as Építők Napja alkalmából Június 5-én — az Építők Napja alkalmából — ünnepség keretében kitüntetések átadására került sor. Az ünnepségen részt vett Szabó Benjamin, az Atomerőmű kormánybiztosa, Baranya Sándor miniszteri biztos, a beruházási párt-, KISZ- és szakszervezet részéről Hegedűs György, Fonyó Lajos, Csizmadia Éndre titkárok. Az ünnepség Baranya Sándor miniszteri biztos megnyitójával kezdődött. Ünnepi beszédében méltatta az iparágban dolgozók munkáját, napi küzdelmét a természet erőivel, meleggel, hideggel, széllel, esővel. Rámutatott arra az emberi helytállásra, amely nyomán lakások, középületek születnek, üzemek szerelési feltételei teremtődnek meg munkájuk nyomán. Kitért a fontos feladatokra, amelyeket az MSZMP XI. kongresszusa a termelés fokozásában, termelékenység növelésében, a minőség további javításában határozott meg. Az építőipar ma is előtérben van — hangsúlyozta a miniszteri biztos —, amelyet az egyre növekvő feladatok is indokolnak. Az eredmények a statisztikai adatokból is tükröződnek. Az építőipar 12—13 százalékát adja a nemzeti jövedelemnek. 1971—1977-ig 625 000 lakás épült fel. Baranya Sándor beszélt az aktuális fő feladatokról, amelyeknek további új lakások építésére, a régiek karbantartására, az atomerőmű határidőre történő felépítésére kell koncentrálódni. Baranya Sándor után Szabó Benjamin, az atomerőmű kormánybiztosa emelkedett szólásra. Felszólalásában elismerően nyilatkozott a feszített ütemű tevékenységről, a tenniakarásról, amely naponta látható a különféle színtereken. Szabó Benjamin többek között hangsúlyozta: — Idejövetelem előtt sem volt rossz képem az építőipari szakemberekről, de most módomban van közelről látni munkájukat. Arcokat, neveket ismertem meg. Örülök, hogy közel kerültem az itt kialakult nagy kollektívához, megismerve az igazi küzdeni akarást, az edzettséget. Sok időt fogunk együtt eltölteni. El kell érni, hogy tudjunk örülni a részeredményeknek is — mégha az egy oszlop felállítása csupán — nemcsak a kész erőmű utolsó fázisának, a kulcsátadásnak. Az ünnepi aktus után került sor az 1979. évi Építők Napja alkalmából az építésügyi és városfejlesztési miniszter által biztosított „Kiváló munkáért” kitüntetés átadására a vállalatok előterjesztése alapján. Kiváló munkáért kitüntetést kaptak: Huber Csaba tervezőmérnök (MÉLYÉPTERV), Tószegi Tamás tervezőmérnök (IPARTERV), ifj. Mrena Pál építésvezető, Vaszkó Péter szerelő, Balázs Ernő főépítésvezető (22. sz. ÁÉV), Pruzsina István brigádvezető, Nagy József vasbeton-szerelő (26. ÁÉV), Büki László építésvezető, Kriezer József kőműves (Tolna megyei ÁÉV), Tibon István csoportvezető (ÉGV), Vándor Dénes szds. századparancsnok (MN), Mészáros Árpád művezető („Lékai János” KISZ ép. brigád). A kitüntetések átadása után Hegedűs György párttitkár a beruházási párt-, KISZ- és szakszervezet nevében köszöntötte az ünnepeiteket. Az ünnepség közvetlen beszélgetéssel ért véget. Gy. B.
