Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1941
4 irodalom nagy csillaga lett: Petőfi Sándor. A szabadságharc leverése után válságos helyzetbe került az iskola. A Bach-kormány olyan követeléseket támasztott vele szemben (több tanárt és német nyelvű tanítást kívánt), amelyeket nem tudott teljesíteni; 1854-ben már csak magángimnáziumnak nevezték, azután megvonták a nyilvános- sági jogot, csak magánúton taníthatta a latint és görögöt. Hiába protestált Koren a tanügyi intézkedések ellen, végre is elkedvetlenedett s 1856-ban elfogadta a szarvasi iskola meghívását. Koren távozása után hanyatlás állott be az iskolában. A tanulók létszáma 12-re csökkent. Három év múlva már csak felsőbb elemi iskola a neve, amelybe két évig leánynövendékeket is fel kellett venni. 1863 64-ben sok keserű vergődés után újra gimnázium lett a felsőbb elemiből. Ebben az időben az iskola legnagyobb jótevője báró Podmaniczky Ármin, aki már Koren alatt is nagylelkű támogatója volt. A második tanári állás fizetésének biztosítására az aszódi vásártartó jogának őt megillető 3/i részét a gimnáziumnak adományozta, azonkívül alapítványt is tett. A nemes példa vonzott. Mikor Podmaniczky Ármin eltávozott Aszódról, a család többi tagjai: Géza és Levente, majd később Gyula báró töltötték be a maecanási szerepet. Más nemes szíveket is megindított az iskola sorsa és siettek támogatására: Prónav Dezső és Gábor bárók, Ráday Gedeon gróf, a Degenfeld grófok, Radvánszky Antal báró, Fáy Béla, Földváry Mihály, Tahy István és Breznyik János. Megmozdult a polgárság javarésze is, s anyagi kötelezettséget vállalt évenként, csakhogy megmentse az iskolát. Az intézmény újra talpra állt, az egyszerű kis épületet kibővítették, megnyílt a negyedik osztály is. Üj tanári állások létesültek, a kiegyezés után már a negyedik tanszéket állították fel. Ezt Csengey Gusztáv, a kiváló költő-tanár töltötte be először 1868—69-ben. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyház nagyrabecstilt lelkésze, Moravcsik Mihály; az ő fáradhatatlan munkásságának eredménye, hogy 1872-ben az iskola régi falaira emeletet húztak, most már tanári lakás is volt benne. Közben alumneum is létesült. A Petőfi-kultusz első nagyobb megnyilvánulása jelentkezett 1875-ben, amikor az Alma Mater falába elhelyezték a Petőfi-emlék- táblát, s rajta Csengey Gusztáv gyönyörű verses feliratát. 1901-ben sikerült az első államsegélyt megkapni, amelyet azután 1907-ben szerződésileg biztosított az állam az iskola részére. A VKM ugyancsak ebben az évben az aszódi algimnáziumot és annak tanárait felvette az országos tanári nyugdíjintézetbe. A gimnázium történetében nevezetes évszám az 1912-ik, Micsinav Ernő felügyelő és Szabó Lajos igazgató nagy terv megvalósításába kezdett, az algimnáziumnak főgimnáziummá való ki- fejlesztésébe. 1912—13-ban megnyílt az V., a következő években a többi osztály. A gimnáziumi bizottság 1914. tavaszán új épület emelését és vele kapcsolatos internátus építését határozta el, s ezek elérésére az államhoz fordult segélyért. Közben kitört a világháború, a kért államsegélyt az ország helyzetére való tekintettel a minisztérium nem adhatta meg. Dr. Osváth Gedeon igazgató indítványára az iskola 1915. január havában felvette a Petőfi-főgimnázium nevet. Mint teljes főgimnáziumban 1916. június havában folyt le az első rendes érettségi vizsgálat.
