Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1937
lobbant először lángra, a mi iskolánk adta meg neki az alapot, melyre a maga erejéből annyi nyomorúság közepette is oly sokat épített. A Gondviselés mindössze 26 évet adott neki, de e rövid pályán is a halhatatlanok közé küzdötte fel magát; az álmok nem hazudtak. Egy modern költőnk a maga költői emelkedésére és halhatatlanságára gondolva, azt mondja, hogy „az Értől indul el s befut a szent, nagy Óceánba“. Petőfi a Galgátol indul a nagy Óceánba, a halhatatlan* ságba. Az egykori aszódi kis diák elkallódott szerelmi versei s első ránk maradt költeménye, a Búcsúbeszéd alkotják a kiindulópontot a halhatatlanság útján. Az aszódi kisdiákból a világ egyik legnagyobb költője lett. Nem a nemzeti elfogultság hirdeti ezt, egy német tudós, Hermann Grimm tárgyilagos megállapítással mondja, hogy a világiro* dalom legnagyobb költői Homeros, Shakespeare, Goethe, Mistral és Petőfi. Mit szólna ez a német férfiú akkor, ha magyarul is tudna és eredetiben olvashatná Petőfit! Petőfi a legnépszerűbb magyar költő. Hányatott élete, nehéz sorsa, küzdelme és hősi halála a magyar szabadságért már magában véve népszerűvé teszi. Hát még lángelméjének alkotásai ! Ezekkel új irányt teremtett a magyar költészetben. A népköltészetet megnemesí* tette, művészi fokra emelte, nemzetivé tette. Költészetében új hang csendül meg, lírája természetes közvetlenséggel, őszintén adja érzelmeit, igazi tükre egyéniségének. Nyelvének csodálatos ereje van> természe* tes és bájos, népies zamatú a nélkül, hogy póriassá válnék. Nyílt, őszinte, tiszta és egyeneslelkű már aszódi diákkorában is, ez egyik legjellemzőbb vonása marad egész egyéniségének. Maga mondja egy helyen : „Születésemkor Isten az őszinteséget bölcsőmbe tette pólyának, magammal viszem síromba szemfedélnek“. Egyéb fu* lajdonságai is a magyar ember jellemvonásaira emlékeztetnek, az örök ifjúság lelkületét mutatják. Megvan benne a legnagyobb gvengédség s a szilaj hév. E két véglet közt hullámzik az ő lelke. Mit ad Petőfi költészete ? Egy nemes léleknek, lángésznek őszinte megnyilatkozásait. Szerinte a költészet nem puszta gyönyörköd* tetésre szolgál, a költőnek szent hivatása van : „A költő az istenség szent levele, melyet leküld magas kegyében hozzátok, gyarló emberek, amely örök igazságit saját kezével írta meg“. (A magyar politikusok* hoz.) A költők tehát útmutatók, apostolok. A költészet „olyan épület, Mely nyitva van boldog*bo!dogtalannak, Mindenkinek, ki imádkozni vágy, Szóval: szentegyház, ahová belépni Bocskorban, sőt mezítláb is szabad“ Lépjünk be hát ebbe a szentélybe, hallgassuk meg, mit hirdet, mire tanít. Költészetének kincses házában nem találunk kimondottan vallásos költeményeket, mégis milyen vallásos lelket, érzés* és gondo* 9
