Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1937

ködötl a világháború kitöréséig. Mindjárt a nagy világégés kezdetekor mint tartalékos honvédhadnagy bevonult, s eljutott oda, ahol a történelmet nem tanítják, de csinálják. Fontos katonai szolgálatokat teljesített Lengyelországban. Közben ezredének, a 14-ik honvédgyalogez* rednek a harctéri működéseire vonatkozó forrásanyagokat rendezte, összeállította időrendben az ezred útját a világháborúban, küzdelmeit, csatáit az egyes harctereken ; egyes fontosabb mozzanatokat ki is dolgozott. A világháború végefelé lanyhuló lelkesedé? ébrentartására Nyit* rán és környékén előadásokat is tartott az ezred hősi küzdelmeiről. Az összeomlás után újra megkezdte a tanítást Selmecbányán, a csehek bevonulása azonban csakhamar megakasztotta munkáját. Hazafias ér* zése nem engedte, hogy az ellenség szolgálatába szegődjék, kiutasították. Egy évig a budapesti evangélikus gimnáziumban működött mint beosztott menekült tanár, majd 1921. szeptember havában meghívta tanárának az az iskola, melynek valamikor kis növendéke volt. Azóta megszakítás nélkül lankadatlan buzgalommal működött iskolánkban. Mikor intézetünknél elhelyezkedett, nagy nehézségekkel kellett meg* küzdenie. Az áldatlan lakásviszonyok miatt Aszódon egyideig nem tu* dott letelepedni, s nap*nap mellett messziről, Maglódról járt be.; zú* golódás nélkül tűrte a minden „bejáró“ tanuló fáradságát túlszárnyaló fáradalmakat.

Kartársai elismerését, szereíetéf csakhamar megnyerte s mindvé* gig meg is őrizte ; mindenkor jó barátnak, szerető, megértő munka* társnak bizonyult. Megszerette őt az ifjúság is. A klasszikus kor magyarázásakor, a történelem ismertetésénél mindig az a cél lebegett szemei előtt, hogy a régi, letűnt korok nagyjai példaképen álljanak a tanulók előtt, s derék jellemes ifjak kerüljenek ki keze alól. Becsületes munkáját felettes hatósága is értékelte; az 1930|31. tanévben a 4 hó* napig betegszabadságon levő igazgató helyettesítésére kapott megbízást, majd az 1934(35. tanévtől kezdve igazgatója lett az intézetnek. Mint igazgató is megértő szeretettel irányította az iskola munkáját, az ifjúság melegszívű jóakaróját láthatta benne.

Nemcsak az iskola falai közt működött lelkes búzgósággal, de az egyházi és társadalmi életben is kivette részét a munkából. Tagja volt az aszódi evang. egyháztanácsnak, törvényszéki bírája a felsőpest* megyei esperességnek. Tagja volt Aszód község képviselőtestületének, testnevelési és népművelési bizottságának, a Nemzeti Egység Pestvár* megyei Szervezet választmányának. Alkalmi, ünnepi beszédeket mon* dott, felolvasásokat tartott iskolai és nemzeti ünnepeken, vagy egyéb alkalommal nemcsak a tanuló ifjúság, hanem a leventék, a polgárság számára is.

Amikor 35 évi becsületes, értékes munkálkodás után nyuga* lomba vonult, az iskolának és tanítványainak hálája, kariársainak meg* becsülő szeretete tekint utána. Igaz szívvel*lélekkel kívánjuk, hogy a jól megérdemelt nyugalmat sokáig és zavartalanul élvezhesse szerettei körében.

N. I.

6