Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1937
elemi iskolából fejlődött ki, amelyben az akkor kívánt elemi ismeretek» nél többet tanított a buzgó iskolamester. Hogy ez a derék tanférfiú ki lehetett, nem tudjuk határozottan. Ebben az időben Aszódnak a Podmaniczky»család volt a föl» desúra. Á Podmaniczky-családnál 1T61/62-től 14 éven át nevelős» ködött a nagytudású Szontágh Sámuel, aki később a tiszai egyház» kerületnek lett püspöke. Ez a takarékos, a mellett nagylelkűen adakozó férfiú 1770»ben az iskola feletti házat megvette (valószínűleg a Pod» maniczkyak hozzájárúlásával) s az egyháznak adta, hogy az elemi ok» tatás ott történjék, a régi szalmafödeles ház pedig maradjon meg Schola Latinának. Szontághot szoros barátság fűzte a latin iskola rektorához, Kádassy Jánoshoz, kinek nevét már az 1764-ik évi egy» házi számadás említi. Az ő neve szerepel az első főigazgatói jelentés» ben I778»ban, ő a gimnázium első ismert tanára. Hosszabb ideig, (1833—1856) működött az iskolában Koren István professor, a szomszédos Domony község szülöttje, kinek idejé» ben az iskola 3 osztályból állott 6 évfolyammal. A tanulók száma 40—60. Koren egyedül látta el a tanári teendőket. A nagy elfoglalt» ság mellett a lelkészt is állandóan helyettesítette. Kéziratos fanköny» vét, melyből a magyar nyelvtant és a stilisztikát tanította, azonkívül az egyes fanúlók személyi adatait és a különböző tárgyakból kapott ősz» lályzatait tartalmazó anyakönyvef, a Matriculáf, a tanulók érdemjegyeit feltűntető protokollum füzetet (notesz féle) kegyelettel őrizzük ma is a Petőfi»szekrényben. Szinte áhítatos tisztelet fogja el a szemlélőt, ha az 1835/36. tanévet lapozza fel benne s a tanulók névsorában ezt a nevet olvassa: Alexander Petrovits. Három évig. (!835»38) járt itt az a kisdiák, akiből nemsokára a világirodalom nagy csillaga lett: Petőfi Sándor. A szabadságharc leverése után válságos helyzetbe került az is» kola. A Bach»kormány olyan követeléseket támasztott vele szemben, (több tanárt és németnyelvű tanítást kívánt), amelyeket nem tudott teljesíteni: 1854»ben már csak magángimnáziumnak nevezték, aztán megvonták a nyilvánossági jogot, csak magánúton taníthatta a latint és görögöt. Hiába szavazta meg az egyház a második tanári állást Mocskonyi Ágoston részére, hiába protestált Koren a tanügyi intéz» kedések ellen. Petőfi egykori tanára végre is elkedvetlenedett, s 1856 ban elfogadta a szarvasi iskola meghívását. Koren távozása után hanyatlás állott be az iskolában. A tanú» lók létszáma 12»re csökkent. Három év múlva már csak felsőbb elemi iskola a neve, melybe 2 évig leány növendékeket is fel kellett venni. 1863/64»ben sok keserű vergődés után újra gimnázium lett a felsőbb elemiből. Ebben az időben a gimnázium legnagyobb jótevője báró Podmaniczky Ármin, aki már Poren alatt is nagylelkű támogatója 21
