Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1936

ta ki az állami íizetéskiegészítést. Ugyanezen nagybizottsági ülés­ből kifolyólag a fenntartó az állammal kötött szerződés értelmében a V. K. M.-nek kinevezésre ajánlotta Zalán Frigyes eddigi meny- nyiségtan-termésaettan szakos okleveles helyettes tanárt. Ez aján­lás alapján a V. K. M. úr Zalán Frigyest az egyik mennyiségtan- természettan tanszékre rendes tanárnak nevezte ki s részére a IX. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő állami fizetéskiegészítést 1936. szeptember 1-től kezdődőleg kiutalta. Az iskola internálósában mint nevelő óraadó tanár működött újból Inoka.i Béla magyar-német-olasz szakos okleveles középisko­lai tanár már a harmadik tanévben, a Sopronba eltávozott Kápoly Elemér helyét Blaskovits Aladár mennyiségtan-természettan s/.ti­kos okleveles középiskolai tanár töltötte be. A jótevők ünnepét az idén is a tanévzárással kapcsolatban tartottuk meg, amikor is az iskola vallástanára magasszámyalásű imájában megemlékezett iskolánk jótevőinek elévülhetetlen érde­meiről. E jótevők közé sorolhatjuk a tél folyamán Newyorkban el- húnyt Francsek Pál mérnököt, aki a mi kis gimnáziumunk elvég­zése után Túráról Lengyelországba, onnan pedig Amerikába, az Unióba (Newyork) került mint mérnök. Newyorkból az utolsó 10 év alatt állandó érintkezésben állott iskolánk igazgatóságával, egyik-másik tanárával s ez idő alatt több mint 1000 kötet angol nyelvű könyvet küldött az iskola tanári könyvtára számára, az iskolának pedig 7 írógépet. Az iskolának ez az egykori öregdiákja olyan hűségesen megtartotta még ott az Újvilágban is a régi ki­csiny „alma mater“-hez való ragaszkodását, hogy megérdemli, hogy iskola mindenkori tanári kara hálával és kegyelettel őrizze meg a hálás tanítvány emlékét. Iskolánk jótevőjéről Kamrák Béla vallástanárunk tanévzáró imájában így emlékezett meg: „Amikor szívünk szerint hálákat adunk Neked Urunk Iste­nünk e tanévben ránkárasztott mgsegítő irgalmadért, ugyanakkor hálával gondolunk általában a mi iskolánk minden jótevőjére, mert ezzel is Teelőtted hódolunk, a Te szent nevednek adunk dicsősé­get és tiszt ességet. A Te csodálatos szereteted támasztott a nemes keblekben megértő indulatot, forró ragaszkodást és minden szónál szebben beszélő ádozn.tkészséget iskolánk iránt. Mélységes hálával gondolunk különösen arra a férfiúra, akinek a gyermeklelke egy­koron a mi iskolánknak a régi falai között termékenyült meg egy munkás, hosszú életre. A kenyérküzdelem kisodorhatta őt messzire tőlünk, Amerikába, de a lelke azért, mint a szorgalmas méh a mesz- sz'i mezőkről, csak vissza-visszajárt az ő kedves, felejthetetlen is­kolájába s meg-megújuló adományaival lerakta ebben a szellemi kaptárban egy újvilágnak a mézkincseit, a magyar ifjúság számá­ra. A lefolyt évben Magadhoz szólítottad, Uramisten, ezt a Te öreg szolgádat s mi most kegyeletes szívvel áldozunk emlékezeté­nek. A Te Lelked vezette őt útaiban, Te tápláltad lelkében a szere­tet hatalmát alma materünk iránt, Te szólottái hozzánk az ő ado­mányaiban. Áldott legyen az ő emlékezete előttünk és maradékaink előtt, és az ő jócselekedetei legyenek örökre föl jegyezve Nálad. Szí­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom