Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1936
Az eredményt az elnök magasszárnyalású gondolatok kíséretében hirdette ki. Azután az igazgató az alma mater nevében ezekkel a szavakkal búcsúzott el az iskolából távozó If jaktól: Kedves gyermekeim! Még egy-két perc és bezárul mögöttetek az alma mater kapuja, annak az alma maternek a kapuja, mely 8 éven át vezetett és irányított, nevelt és oktatott benneteket, — és kitárul előttetek egy másik, az alma maternél sokkal titokzatosabb és félelmetesebb kapu, az élet kapuja. Amikor most nemsokára kifelé indultok az alma materből,, álljatok meg egy pillanatra a lépcsőházban s olvassátok el még egyszer figyelmesen a középső márványtábla feliratát. E felirat tanúsága szerint a mi aranyszájú püspökünk, iskolánk legnagyobb jótevője és patronusa ezt a gyönyörű fekvésű épületet 6 évvel ezelőtt ezekkel a szavakkal avatta fel: „Legyen (ez az épület) hajléka az igaz tudománynak, A munkás hazaszeretetnek, A boldogító vallássosságnak, És a szíveket összeforrasztó testvériségnek! Nyugodjék rajta Isten áldása S övezze, védje időtlen-időkig A reá gazdagon visszasugárzó Hálás szeretet!“ Igen, kedves gyermekeim, igaz tudomány, munkás hazaszeretet, boldogító vallásosság, szíveket összeforrasztó testvériség és hálás szeretet párosulva szilárd jellemmel, erős akarattal és megalkuvást nem ismerő kötelességtudás, — ezek azok az erények, amelyet ez az alma mater 8 éven át a szívetekbe iparkodott plántálni, — ezek azok a legfőbb erények, amelyeket én az alma mater nevében most a búcsú pillantaában még egyszer a telketekre kötök most, amikor bezárul mögöttetek az iskola kapuja és kitárul előttetek a maga teljes titokzatosságában az élet kapuja. Kedves gyermekeim, odahaza édes, jó szüléitektől bizonyára sokszor, nagyon sokszor halljátok, hogy az élet ma igen nehéz,, hogyr tele van szenvedésekkel, küzdelmekkel és megpróbáltatásokkal, hogy Trianon óta különösen magyarnak lenni igen nehéz, szinte elviselhetetlen feladat. És én mégis azt mondom nektek, kedves gyermekeim, hogy akármilyen nehéz is ma magyarnak lenni, akármilyen nehéz az élet, mégis, ha ti az élet legsúlyosabb megpróbáltatásai közepette is hívek maradtok az igaz tudományhoz, az áldozatos hazaszeretethez, a boldogító vallásossághoz és a szíveket összeforrasztó testvériséghez, — ha szívetekben megőrzitek a hálás szeretetet szüléitekkel, felebarátaitokkal és az alma materrel szemben, — akkor, de csakis akkor, én nem féltelek benneteket, de nem féltem sokat szenvedett nemzetemet sem. Akkor én hiszem, hogy ti lesztek a mi: szentjánosbogárkáink, — hiszem, hogy ti a többi középiskolából ki43.
