Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1934
I Dr Oravecz Ödön. (1881 — 1934) (flz igazgató tanévnyitó beszéde.) Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Szeretve tisztelt kartársaim! Kedves tanuló ifjúság! A Gondviselés útjai és céljai véges emberi értelmünkkel kifiir- készhetetlenek. A rnult tanév végén, 1934. június 18-án Dr Oravecz Ödön, intézetünk érdemdús igazgatója ezen a helyen olvasta fel magasan szárnyaló gondolatokban gazdag tanévzáro értekezését Bél Mátyásról. Nem egészen egy hónapra rá július 16-án már a koporsója állott ugyanezen a helyen annak a tanférfiúnak, kinek nemcsak ez az iskola s annak ifjúsága, hanem általában a magyar középoktatás és nevelésügy oly sokat köszönhet. — Igen, kedves tanuló ifjúság, Dr Oravecz Ödön, iskolánk kiváló igazgatója, nagytudományú és ékestollú tanára, 1934. július 14-én este 8 órakor megszűnt élni Meleg szive kihűlt, nemesen gondolkodó s mindig alkotni vágyó lelke elhagyta porsátorát, hogy visszatérjen Teremtőjéhez.— Oly hirtelen bekövetkezett távozása gyászba borította nemcsak közvetlen hozzátartozóit, hanem gyászba borította ennek az iskolának felettes hatóságát, tanári testületét, ifjúságát, sőt gyászbaborította mindazokat e község falain belül és kívül, akik csak egyszer is közelebbi érintkezésbe léptek a megboldogult rendkívüli és vonzó egyéniségével. Kedves tanuló ifjúság! Ma, az 1934/35. iskolai év ünnepélyes megnyitása alkalmával vájjon kiről beszélhetnék nektek alkalomszerűbben, mint épen Dr Oravecz Ödönről, iskolánk egyik legnagyobb jótevőjéről. Hiszen közületek alig 50-en vehettetek részt a megboldogult igazgató úr temetésén. Megkísérlem hát előttetek legalább nagy vonásokban vázolni azt a 30 esztendőre terjedő odaadó és önzetlen munkásságot, amelyet a megboldogult a magyar nemzeti kultúrának szentelt, mint annak egyik buzgó apostola. Idézzük hát fel az ő küzdelmes életének főbb mozzanatait okulás céljából. Figyeljetek! Dr Oravecz Ödön a lankás és dombos Rozsnyón született 1881 • március 12-én. Apja a rozsnyói ev. gimnáziumnak igazgató-tanára volt- Tehát már a származása is szinte predestinálta őt arra, hogy a magyar kultúrának előharcosa legyen ő is ott a végeken. Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában apja mellett végezte, aki korán észrevette fia kiváló szellemi képességeit, főleg szinte korlátlan emlékező képességét. Már édesapja mellett látta, hogy az ev. iskoláknak mennyit kell küzdeniük a puszta létért, de épen e küzdelmes életnek i*
