Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1934
26 Majális s a madarak és fák napja. Május 29-én Petőfi iskolájának diákjai szorongó érzések között ébredlek Az égen esővel fenyegető, gomolygó felhők, Aszód utcáin nyüzsgő diákcsoportok, hozzátartozók, vendégek várva az indulás óráját, — közbe-közbe aggodalmasan kémlelve az eget. Aeolus, a szelek királya megsajnálta az aggodalmaskodókat, másfelé zavarta a fellegeket és Aszód község apraja-nagyja a Javító-zenekar pompás zenéje mellett vonulhatott ki a kisbagi erdőbe gyönyörködni a vadvirágos mezőben, a madarak csicsergésében, a természet ezernyi szépségében. Közben a csintoványi forrásnál (melyet ismét Petőfi-forrásnak nevezlünk el s táblácskával jelöltünk meg) megálloltunk s az ifjúság Petőfi-önképzőköre rövid ünnepély keretében áldozott Petőfi halhatatlan emlékének annál a forrásnál, amelynek üdítő vizéből mint kis diák 100 évvel ezelőtt bizonyára Ő is ivott. Azután kint az erdőben, a majális színhelyén egybekötve a kellemest a hasznossal ugyancsak az Önképzőkör keretében megtartottuk a madarak és fák napját is Megemlékeztünk a hasznos és káros madarakról, a fák, erdők fontosságáról a természetben és az emberi életben. Majd komoly és tréfás szavalatok, azután versenyek következtek, délután pedig tanulóink vigan ropták a táncot egészen este 8-ig, amikor is az ifjúság tanári felügyelet mellett nagyszerű hangulatban tért vissza Aszódra, illetve kiki a saját otthonába. A majálisra természetesen minden tanuló eljött, — azok is, akik a csekély majálisi dijat nem voltak képesek megfizetni. Hiszen a természetben mindenkinek joga van gyönyörködni — gazdagnak is, szegénynek is. Tanulóink hozzátartozói, az iskola jóbarátai olyan nagy számban jöttek ki velünk együtt örülni az ifjúság örömének, hogy még azok a bizonyos legöregebb emberek sem láttak hasonló alkalommal annyi embert, olyan szép és díszes közönséget a kisbagi erdőben. Eljött délután közénk iskolánk és az ifjúság nagy barátja, Dr Horváth Károly iskolafelügyelő úr is és szinte szemmel láthatólag örvendezett velünk együtt az ifjúság nagy-nagy örömének. A majálist a legnagyobb buzgalommal Jancsik Mihály kartársuik rendezte, akinek az előkészítés és a rendezés nehéz munkájában Nyiry Sándor, Káply Elemér, Csizmadia György és Inokai Béla kartársak voltak segítségére. De elismerés és köszönet illeti meg Nagy Imre kartar- sunkat is, aki oly szépen rendezte meg a Petőfiről szóló megemlékezést a forrásnál, kint az erdőben pedig a madarakról és fákról való megemlékezést az Önképzőkör keretén belül. Ballag már a vén diák! Majális! Hisszük, hogy ezen a két napon a tanulók, a tanárok, a szülők, az iskola barátai oly kedves emléktel távoztak az iskolából, a kisbagi erdőből, hogy ezek a kedves emlékek csak bensőbbé teszik a kapcsolatot tanár és tanítvány között, az alma mater, a szülők és a tanulók között — iskolánk javára, a magyar nevelés- és tanügy dicsőségére. Úgy legyen! De ez úton mondunk hálás köszönetét azoknak is, akik kocsival vagy valami ajándékkal mozdították elő majálisunk sikerét. Kocsit adtak: Balint Gergely, Boda Gábor, Csobán Márlon, Domongi Mihály, Duzs János, Hartmann Mihály, Haulits Antal, Havér Lászlé, Homok Mihály, Kálmán Bertalanné, Klenovszki János, Korcsek Istvár,,
