Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1932
5 Az evangélikus iskolák mindenfelé követték a soproni példát. Az önképzés nemes patinája meg is látszik ezen iskolákból kikerülő ifjúság műveltségén. Ezért írta pár évvel később Kazinczy ezen szavakat: „Minden kétségen felül vagyon az, hogy a Lutheránusok oskoláiból jönnek ki azok az ifjak, akik Aesthezissel dicsekedhetnek.“ Ezeknek az ifjaknak első irói munkáit olvasgatva, a széphalmi remete nemzeti hevületében „istenfiak“-nak nevezte őket. Azonban az irodalmi és nyelvmivelő célzaton felül ezen önképzőkörök melegágyai lettek a nemzeti érzésnek is és itt fogant csírába sok nagy politikus lelkében a nemzeti ellenállás gondolala De istápolói voltak e körök a felekezetek testvéri megértésének is. Ki felejthetné el azt a fényszóró tényt, hogy az evangélikus Berzsenyi verseinek kiadására a pénzt a pesti katholikus növendékpapok önképzőkörében adják össze. De a nemzetiségi besugásokra Becs is észrevette e társulások nemzetépítő erejét. Erre születtek meg a 40-es években a betiltó végzések, a felügyelet alá helyezések, a korlátozó rendelkezések. És mégis e fiatalos szövetkezések átütő ereje okozta azt, hogy a Kossuth lángszavára megszülető honvédség egyharmadrésze az iskolás vagy iskolát végzett ifjakból került ki, melyről méltón dalolta a költő: „Csodálatos ifjú sereg, Mely, nem tudni, hogyan támad, Napok szülték s mégis mintha Szülte volna három század." A világosi elborulás után pedig az önképzőkörök meghitt tűzhelyén parázslott hamu alatt a szikra. Itt szavalgatlák „a walesi bárdo- kat“, tudva hogy célzata hová vág; itt deklamálták a „Fogoly lengyelt“, értvén alatta a rab magyart. Az alkotmányos élet visszatértével Eötvös József báró, az első közoktatásügyi miniszter, 1867 januárban kelt rendeletével mint hasznos intézményt ajánlotta az iskolák figyelmébe az önképzőköröket. Azután is megvolt ezeknek a hivatásuk, s ha nem feleltek meg ennek helyesen, úgy nem a tapasztalatlan ifjúság volt a hibás, de a tévelygő vezetés. Tagadhatatlan, hogy ezután a pedagógusok nézete megoszlott az önképzőkörök létjogosultságáról. Lubrich Ágoston — a pesti egyetemen a pedagógia tanára — elitélte azokat; Szitnyay Elek, noha ő is vezetett ily kört, súlyos Ítéletet mondott felette. Nagy vita verte fel a 90-es években a tanári berkeket e kérdésben. Sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy Minerva votumaként én itt adjam le a magam szavazatát. Az állami Rendtartás az irodalmi, a történeti, a filozófiai ismeretek kibővítését tűzi ki ezen szerv feladatául. A mi Rendtartásunk szabad kezet engedve, az ősi hagyományokra hivatkozik. Ezért tiszteletben tartva a hagyományokat, jubiláns körünk előtt két újabb célgondolatot csillogtatok meg — a már említett szabadságnál fogva. Foglalkozzék itt az ifjúság az újabb kor irodalmának termékeivel és értékelésével, a fellépő és egymást váltó újabb irodalmi irányzatok verdeső küzdelmeivel. Az iskolai irodalomtörténet csak befejezett
