Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1932

I.

Emlékezés a Petőfi-önképzőkör ötven év előtti alapítására.

(A tanévet megnyitó igazgatói beszéd.)

Mikor az öreg idő rozsdás óramutatója e tanév október hó 2-án a római VlII-asra fog rápercenni, az aszódi ág. hitv. ev. Petőfi- reálgimnázium hasonlóképen Petőfiről elnevezett önképzőköre ötvenedik életévét fogja betölteni.

Ötven lepergő esztendő több mint egy ‘ emberöltő a halandók életében — csak egy hosszabb perc a világegyetem kozmikus sorsában — de tisztes és jelentős időtávlat egy intézmény történetében.

Mintha a rózsás ujjú hajnal érintésére a virradat szürke köde szakadna fel keleten, úgy kezd lelkemben kibontakozni az a kép, mikor a kis régi gimnázium negyedik osztályának tanulói azon a hideg fényű októberi reggelen meleg szívvel és meleg szóval arra kérték Csengey Gusztáv tanár urat, hogy más iskolák példájára alakítson az ő diákjai között is önképzőkört

Hiszem és tudom, hogy e nemes kivánalom feltörésében nagy része volt Csengey nevelő egyéniségének, értékes személyiségének. Különben is a hír, a dicsőség színes párázata lebegte körül alakját a tanuló ifjúság szemében.

Hiszen „A fogoly lengyelének 20 éves varázsa nem kopott meg, de ragyogóbbá csiszolódott, becsillagporozva a legendák harmatától, hogy ennek a versnek zengésére selmeci akadémikusok, besztercebányai diákok szöktek át a határon, hogy résztvegyenek az 1863- ban karmpinoskói erdőből kilobbanó lengyel forradalomban. (Gáspár Béla, Radvánszky Andor stb.)

Hiszen alig esett hazafias ünnepély szerte e hazában, hol fel nem csendült volna a sejtelmes ige „Beh világos a cár palotája...“ Jól tudták az akkori aszódi nebulók, hogy a diákszívekből oly sokszor felharsanó nóta: „Ballag már a vén diák... tovább... tovább...“ — az ő tanáruk mesteri fordítása. Az ifjúsági könyvtárból pedig versenyezve vették ki a „Gyermekbarát“ című ifjúsági lapot, melynek hasábjairól szent áhítattal olvasták professzoruk első novelláját „Szivet szívért.“ — Kézen-közön ott forgott a fiúk asztalán a „Mocsarak királyáénak hímes regénye is, melyben Alfréd angol király ezer év előtt a vesztett csata után a somercatsirei mocsarak közé menekül s ott szervezi meg titkon új hadát, mellyel felszabadítja honját a dán rabságból.

1