Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1931
20 szép egyetértésben megünnepelve a kath. egyház és községünk, az ünnepi ebéden iskolánk képviseletében Szever Pál az igazgató helyettese és Dr Czirbusz Endre cserkészparancsnok vettek részt a tanári karból. Az izraelita tanulók hitéletének vezetése Steiner Jakab főrabbi úr feladata volt. Az izraelita tanulók hittani óráit a hivatalos helyiségében tartotta. A tanulók pontos órára járását a naplónak hat hetenkénti álnézésével az igazgató őrizte ellen. Az izraelita tanulóknak június 3-án az egyházi elöljáróság részvételével tartott vallástani vizsgáján a kartársak közül Dr Reuss Pál jelent meg. Tanári testületünk igyekezett ev. egyházunk hivatalos és közéletében részt venni. Az augusztus 26-án Gödöllőn tartott esperességi gyűlésen Dr Oravecz Ödön igazgató, Hamrák Béla, Karádi János és Czirbusz Endre dr. vettek részt. A Budapesten szeptember 24-én tartott kerületi közgyűlésen az igazgatón kívül Szabó Lajos, Szever Pál, Hamrák Béla, Jancsik Mihály, Dr Czirbusz Endre, Dr Reuss Pál kartársak vettek részt. Az Egyetemes Ev. Egyház november 27-én tartott közgyűlésén karunkból Dr Oravecz Ödön igazgató és Jancsik Mihály tanár volt jelen. Az Ev. Tanáregyesület november 26-án tartott közgyűlésén Dr Oravecz, Szever, Hamrák, Haberehrn, Jancsik, Dr Czirbusz, Dr Reuss kartársak vettek részt. Az igazgató részt vett a Protestáns Tanügyi Szemle szolnoki értekezletén december 10-én, a kerületi Luther Szövetség vál. ülésén Budapesten május 26-án. Országos evangélikus érdeket szolgált ifjúságunk a Luther-Naptár terjesztésével is. Protestáns tanulóink szép számban járatták az Ifjú Évek és az Erő c. folyóiratokat. Az igazgató tagja a Protestáns Tanügyi Szemle és az Ifjú Évek szerkesztő bizottságának. Haberehrn Gusztáv kartárs a galgagyörki egyháznál mint orgonaszakértő működött közre. Tanulóink e tanévi magaviseleté ellen erősebb kifogás nem emelhető. Súlyosabb bűnözés nem fordult elő. De a közélet lassan ölő közönyének mérge bizonyos, hogy az ifjúság leikéhez is elért. Ä tantestület köréből a következő eseményeket jegyezzük fel a tanév történetére nézve. Még fel sem hangzott az öröm ujjongó szava új épületünk elnyerése felett, már is fekete zászló bomlott ki gyász jeléül a nagy erkélyen. Nem jött váratlanul, de mégis meglepő hirtelenséggel a komor hír, hogy Dr Dánielisz Sándor kartársunk oly sok szenvedés után kiszenvedett. Tanúit, sok oldalú, igen sok részletbe elmélyedő tudós fő volt, ki mintha ebben a nagy útvesztőben eltévedt volna, úgy járta az élet útait. Sok helyen működött, majd abba hagyta a tanári pályát, majd újra visszatért a kathedrára. Betegsége fokozódásával az élethez való ragaszkodása egyaránt nőtt. Még az utolsóelőtti napon is maga utazik fel a fővárosba, hogy enyhítő műtétnek vesse magát alá. Emberi beavatkozásra azonban nem volt már szükség, szeptember 4-én örök pihenőre hívta el az Úr megfáradt szolgáját.' Az óbudai csöndes temetőbe kisérte örök pihenőre a családi kegyelet és a kartársi részvét a pirosbetűs szeptember 8-án, melyet árván hagyott kis családjának
