Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1930
25 Äz épület és bútorzat kérdésében csak azt jegyezhetjük fel, hogy még régi otthonunkban vagyunk, melynek ily nagy számú tanuló mellett a rendben tartása sok erőt vesz igénybe, s valóban művészi munkát követel. Minden törekvésünk az volt, hogy ha már szűkösen vagyunk is, rend és tisztaság legyen az egész vonalon, nehogy a járványos és ragadós betegségek felüssék fejüket. Állandó fáradozással sikerült is azt biztosítani. Bútorzat tekintetében is alig volt beszerzés, inkább a régiek tatarozására szorítkoztunk. Fel kell jegyeznünk azonban azt, hogy a rajzteremmel összeépített tanári könyvtár főfalát, mely vályogból lévén, s már 1913 óta sülyedni kezdett, közel 2 V2 ezer pengő költséggel egy hatalmas és biztos téglafallal cseréltük ki. Ä jótevők emlékünnepét e tanévben is az iskolai évet befejező záróünnepéllyel kapcsolatban tartottuk meg. Ez alkalommal is szép számban jelentek meg iskolánk barátai és az érdeklődő szülők, ifjúságunk pedig teljes számban vett részt e templomi emlékezésen. Hamrák Béla vallástanár elmélyedő imája után az iskola igazgatója mondott emlékbeszédet báró Podmaniczky Árminról, ki egykor a hallgatásra ítélt iskolát feltámasztotta, nemes szivének áldozó szeretetével új életre vezérelte, anyagilag pedig létét biztosította. A lassan feledés ködébe merülő magyar főúr alakját, életútját megrajzolva újra beírta nevét a ma nemzedékének szivébe. Iskolánk évkönyvei pedig minden időkre hirdetni fogják el nem múló érdemes cselekedeteit intézetünk legnagyobb jótevőjének. Ä tanulók létszáma e tanévben nálunk is emelkedést mutatott. Á növekedés 19 volt s így kereken 400 növendéke volt az iskolának. Különösen nagy volt a jelentkezés az V. o.-ba. Pedig minden lehetőt elkövettünk arra, hogy csak a jogosultaknak adjunk helyet. Mégis az előbbi osztályból oly sokan kívánták tanulmányaikat folytatni, másrészt oly súlyos érvekkel választották tanintézetünket mások — főként polgári iskolát végzett leány magántanulók, tanuló pályájuk útjául, hogy kénytelenek voltunk főhatósági engedéllyel 66 nyilvános rendes tanulót felvenni, miután lakóhelyük Ászód körzetébe esik. Bejáró leány magántanuló 10 volt ezen osztályban; régibb rendes tanulóink közül pedig kettő iratkozott be magántanulónak. Ez adatok mellett is több mint 30 tanulót nem vettünk fel a jelentkezők közül az V. o.-ba. Megfelelő és biztató volt az I. o.-ba való jelentkezők száma. Ebbe az osztályba, noha Túra magán polgári iskolájával a hatvani reáliskola mellett sokat elvon régi érdekeltségi körünkből, mégis 60 nyilvános és 7 magántanuló iratkozott be. A magántanulókra nézve szigorúan betartjuk egyházi főhatóságunktól 2428—1928. sz. alatt elfogadott 80824. V. számú rendeletét a nm. VKM. úrnak a földrajzi és érdekeltségi határokra nézve. De igen sok tanulót nem vettünk fel a VI.—VIII. o.-ba sem, mert minden jogos indok nélkül akartak iskolát változtatni. Nem tartjuk szerencsés dolognak, hogy egyes helyeken, ha a tanuló kötelező ígéretet tesz a más iskolába való menetelre, akkor inkább átengedik az előbbi osztályból. Az érettségi vizsgálaton való felelősség érzete tiltakozik a humanizmus eme színből való alkalmazása ellen. Ezért mi a felsőbb osztályokba csak a lehető létszám ha
