Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1930

Iskolánk legnagyobb jótevője.

I.

(A tanévet bezáró igazgatói beszéd.)

Az Úr hajlékába gyűltünk össze ma egy befutott tanév utolsó napján, amint ide jöttünk annak első reggelén. E cselekedetünk híven tükrözi azt a nagy igazságot, hogy Ő a kezdet és a vég. Igen, ide hozza az édes anya első boldog útján magzatát a keresztvízre, a templom környékére temetkeztek a régiek a végső pihenőre. E szentegyház kőlapjai alatt is ott pihennek az egykor Aszódot birtokoló báró Podmaniczky család ivadékai.

E nemzetség tagjainak igen sokat köszönhet Petőfi-reálgimná- ziumunk. Első inspektora az Aszódon birtokot szerző Podmaniczky Jánosnak hasonnevű fia volt. A tanári könyvtárnak Podmaniczky Lajos báró vetette meg alapját; az első iskolai bizottságának elnöke Podmaniczky Frigyes. A múlt század utolsó három évtizedében Levente, Géza és Gyula bárók voltak az intézet felügyelői és mecénásai; de e törzsből sarjadt az iskola legnagyobb jótevője is: báró Podmaniczky Ármin, kinek haló porai itt nyugszanak e templomi kripta mélyén, akinek halhatatlan emlékezete azonban ott él az iskola történetét ismerő minden magyar szívében. Néki szenteljük a jótevők mai ünnepét.

Atyja Károly polgári gondolkozású, gazdaságával sokat törődő, a műveltség és ipar fejlesztésére nagy gondot vető férfiú volt. Hű fia volt egyházának, mely a Dunántúl felügyelői székébe emelte. Édes anyja egy szász miniszternek leánya: Jänkendorfi Noszticz Eliz, kinek szívjóságáról sok szeretetteljes bájos jelenetet rajzol idősebb -fia Frigyes négykötetes naplójában.

Jótevőnk Pesten született 1825-ben. Nevelése szigorú, de szeretettől irányított volt. Az ő nevelőnője hozta be hazánkba a karácsonyfa állításának szokását. Mennyi kisdednek hirdették itt azóta az evangéliumi örömhírt a kicsiny gyertyák csillagfényének sugarai.

A családi asztalnál gyakran megfordultak Kappel és Liedemaun régi pesti kereskedők, a bankár Fuchs s a híres müasztalos Vogel. Máskor meg a tudós esztétikus Schedius Lajos, vagy a neves füvész Haberle, ki nálunk utolsónak hordott copfos parókát, voltak a ház vendégei. így tanulta meg a gyermek minden rangú-sorsú embertársát megbecsülni.

1