Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1930
18 12-én volt; június 15-én a be nem járó magántanulók szóbeli vizsgáját tartottuk meg. A tornavizsga június 14-én zajlott le, előtte pedig megtartottuk a szülői értekezletet. A nyilvános tanulók összefoglaló ismétlései június 16. 17. 18. napjain perdültek le, mely időben külön megvizsgáltuk a bejáró leány magántanulókat is. A tanévet ünnepélyesen június 20-án zártuk be, mely után a kar megtartotta a záró-, illetve a jövő tanévet előkészítő értekezletét. A tanári kar a lefolyt tanévben 25 értekezletet tartott, melyek közül a szeptember 19-én tartott módszeres értekezleten az igazgató a tankönyvek kérdéséről tartott előadást. Ellenőrző értekezlet kettő volt: november 28-án és május 1-én. Canonica visitatio. A protesfántizmus belső lényegéből fakadó intézményt jelez e latin elnevezés. Jelenti azt, hogy a kerület püspöke elmegy megvizsgálni valamelyik egyházat vagy iskolát. E vizsgálás azonban nem a külső keretek kedvéért történik, hanem lélekben és igazságban folyik le. Ily püspöki látogatás érte iskolánkat e tavaszon, mikor április hó 27, 28 és 29. napján D. Raffay Sándor püspök úr kisérve Dr Hittrich Ödön c. főigazgató, kerületi középiskolai tanfelügyelő űrtől, Czitó Győző iskolai felügyelő űr állandó jelenlétében, három napon át vizsgálta iskolánk belső életét, a tanítás munkáját, az oktatás eredményét, az intézet felszerelését, a reálgimnázium minden vonatkozását. Nem a külvilág szemének szólt e magas látogatás, azért mellőzve volt minden hivatalos fogadtatás és ünnepélyes jelleg. Az egyházi és iskolai munka legfőbb őre és első munkása jött el közénk számonkérésre. Eljött megnézni azt az iskolát, melyet ugyan 11 évvel ezelőtt is megvizsgált, de amely azóta a kerületi átvétel folytán sokkal közelebb jutott hozzá. Eljött megnézni és megvizsgálni azt az iskolát, amelyért ő az utolsó években annyit fáradozott és annyit küzdölt. Eljött mintegy búcsút venni a még égykor Petőfit magába fogadó ócska ősi háztól, hogy majd átvezesse új és méltó otthonába a nagy költő nevét viselő kultúrintézményt. Nemcsak a főpásztor látogatása volt ez az alája rendelteknél, de a jóakaró atya érdeklődése az oly nehézségekkel küzdő gyermekei iránt. Nemcsak az egyházi szempontok szerinti mérlegelése volt ez a mi munkánknak, de a magyar oktatásügy régi munkásának s ma vezető harcosának egy útmutató értekezése tanári karunkkal. Az eddig messzebbről sugárzó jóakaratot most a maga közvetlen melegségében érezhettük. Nehéz, temérdek és sokoldalú munkája, lekötöttsége, elfoglaltsága mellett valóban áldozás volt e három nap a mi iskolánk érdekében. Ezért el nem múló hála érzetével gondolhatunk csak vissza rá, a nyert tanításoktól és buzdításlól pedig csak új kedvre és erőre gyúlva folytathatjuk nehéz munkánkat a magyar nemzeti nevelés, evangélikus egyházunk szellemének terjesztése terén. E helyen is ismételjük igaz hálánkat, őszinte köszönetünket az érdekünkben végzett munkájáért, a meglátogatásunkra áldozott időért, a lelkűnkben törhetetlen nyomokat hagyó emlékekért. Bármily belső célzatú is volt e látogatás, egyet mégis ki kell emelnünk főpásztorunk megállapításai közül, mely igazolja részben iskolánk létjogát s annak jövőjéért folytatott nagy küzdelmet s ez így hangzott: „a nehéz viszonyok ellenére ez az intézet akár eredmény,
