Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1929
II Uj kor, melyben a népművelés egyetemes érdeke és igazsága utat vágott a haladásnak, ösvényt az emberiség művelődésének, tudásbeli és erkölcsbeli emelkedésének. És a vallási öntudatra ébredt ember lelke a megújhodásnak, a renaissance-nak korát szülte meg a haladás számára. Ennek a kornak első követelménye volt a szabadságra teremtett és a reformációban szabadságra jutott emberi lélek kiművelése. A népművelés anyja a reformáció volt. A népiskolát a reformáció teremtette meg. A népnevelés minden egyes intézete a reformációt tekintheti szülőanyjának, vagy legalább is dajkájának. Most is az evangélium diadalát ünnepeljük, mikor az aszódi Petőfi- reálgimnázium uj épületének alapkövét Isten segítségével letesszük. És ez ünnepélyes alkalommal hadd ejtsek néhány szót arról, miért helyezett az evangéliumon felépült egyház kezdettől fogva olyan nagy súlyt iskoláira? És erre a kérdésre hadd feleljek mindjárt azzal, hogy azért, mert a tudásban ismerte fel a földi élet igazi kincsét. 1. Mindennél becsesebb kincsnek ismerte fel a tudás értékét. Már az Ür megmondotta, hogy elvész a nép, mely tudás nélkül való. Elvész a nép, mely nem tudja, miért él, miért érdemes élni, miért küzd és miért érdemes küzdeni, miért hordozza az élet gondjait és miért érdemes azokat a gondokat türelemmel és reménységgel hordozni! Elvész a nép, amely nem tudja, hogy az a csodálatosan gazdag természet, melyben ő is csak egy a teremtmények közül, miért teremtetett! Elvész a nép, amely nem tudja, hogy mi neki az Isten és mije ő az Istennek! Elvész a nép, amely nem tudja embertársában meglátni és felismerni az Istennek vele azonos értékű gyermekét. Elvész a nép, amely nem él célos életet. Emlékezzetek csak rá, hogy az evangélium népe nem azért vándorolt ki egykor Amerikába, hogy ott kincseket szerezzen, hanem hogy kincseket mentsen meg. Megmentse a hitet, az evangéliumot, az emberi szabadságot, a lelkismeret meggyőződését. És azok a vándor evangéliumi emberek minden gyémántmezőnél értékesebbnek Ítélték és Ítélik még ma is a léleknek azt a gyémántmezejét, amelyen a tudás, haladás, szabadság és öntudatos emberi élet kincsei találhatók. »Mert jobb ennek megszerzése az ezüst megszerzésénél és jobb ennek jövedelme a kiásott aranyénál.« Ezért az evangélium népe ma is azt vallja, amit a Példabeszédek írója olyan meggyőzően hirdet: »Boldog ember az, aki megnyerte a bölcseséget és az ember, aki értelmet szerez«. A tudás kincs, amelyből élni lehet, csakhogy »drágább a fényes karbunkulusnál és minden te gyönyörűséged nem hasonlítható hozzá«. Ezért helyez evangéliumi egyházunk kezdettől fogva olyan nagy súlyt iskoláira. 2. De azért is súlyt helyez az iskolákra, mert erre kötelezi őt a múlt. Erre kötelezi az apák bölcsesége, példája, emlékezete és áldozatkészsége. Mert ahol evangéliumi egyház alakult, ott iskola is épült. Egyházunk virágzása elválaszthatatlan iskoláinak virágzásától s hanyatlása iskoláinak feladásával vette kezdetét. Mert az iskola csatolja a szülők szivét gyermekeiken át az egyházhoz és mikor
