Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1928

23

győződve arról, hogy az a nemes lélek, mely oly gyönyörű confessziót tett kerületi felügyelővé való emlékezetes beiktatásán, meg fog tenni mindent egyházunkért, annak iskoláiért — s így a mi alma materünkért is. Múltja, egyénisége, gyönyörű programmja biztató ígéret, biztos zálog előttünk jót akaró és ezért munkálni meg nem szűnő tevékenységére. Az Úr választotta ki vezérünknek, vezesse Ő további életútján. Akit úgy szeret szülőfaluja, az csak igazán jó ember lehet. Beiktatásának e lélekemelő epizódja legszebben világított rá lelke nemességére.

Valóban olyan volt a május 29. napjának uipesti ünnepe, mikor a budapestvidéki kerület 35 középiskolája búcsúzott a nyugalomba vonuló Gaal Mózes tankerületi kir. főigazgató úrtól, mint mikor az ég egyik szemével sír, a másikkal nevet Örvendeztünk vígságos lélekkel egy nemes egyéniség becsülettel és diadallal megvívott közpályájának céloszlopánál; de bánkódtunk és szomorkodtunk a hivatalos elválást jelző első óraütés hangjánál. Édesanyjához írta egykor ezeket a sorokat: »Taníts mosolyogni, ha fáj is a sértés, Hinni, ha kisért is a kétségbe-ejtés, Reményölő sírra virágot ültetni, El nem tántorodni — örökké szeretni!« — Erre tanította ő is egész életén át, ő a szeretet nábobja, a magyar tanárságot és ifjúságot. Áldja meg az Isten érte mind a két kezével. »Ez jó mulatság, férfi munka volt.« Aszódi iskolánk néki köszönheti a nyilvánossági jogát, tanári karunk pedig egy évtizedes vezető és emelő, szerető és oktató munkájáért lesz örökké hálás. Búcsúztatásán iskolánk küldöttségileg vett részt.

Még a karácsonyi ünnepek előtt vettük a hírt, hogy Mezőtúron Dr Biatsy József 41 évi tanári szolgálat után, nyugalomba vonulásának 8-ik évében 71 éves korában elhunyt. A boldogult iskolánknak is volt érdemes igazgató-tanára, kinek derék munkásságát tisztelettel jegyzik fel annaleseink. Maradjon szép emlékezete közöttünk igazán megbecsült.

Ä jótevők ünnepét ez évben ifjúsági istentisztelet keretében tartottuk meg, mely alkalommal Hamrák Béla, reálgimnáziumunk vallástanára hirdette az egyház és az iskola jótevőinek érdemét, Isten és emberek előtt való kedves voltukat. E kegyeletes megemlékezésünk május hó 9-én folyt le a templomban.

Ä tanulók létszáma ez évben csökkenést mutat, mit elsősorban a nehezebb gazdasági viszonyok mellett az a tény okozott, hogy a háborús elnéptelenedés hullámvonala most érte el az I. osztály mesgyéjét, mint ezt más iskolában is tapasztalták. Az I. osztály létszáma még igy is megfelelt egy normális iskola mértékének. A felsőbb osztályok erős létszáma ellenére, mivel megfelelő helyiségeink nincsenek, mellőzni kellett a párhuzamos osztályok beállítását. Minden erővel és eszközzel arra igyekeztünk, hogy e túlnépesség ne növekedjék s ezért a felsőbb osztályokba a felvételt mindig szigorú megfontolás tárgyává tettük. A magántanulók száma ez évben is fogyott, mert még szigorúbban betartottuk a földrajzi és érdekeltségi határokat. Egyházi főhatóságunktól 2428/1928. sz. alatt elfogadott 8Ö824. V. sz. rendeletét a nm. VKM. úrnak a középiskolai különbözeti és magán- vizsgálatok tárgyában a legteljesebb mértékben betartottuk.