Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1928

4

Kis iskolái után mint cseregyermek Pozsonyban'- tanul, hogy a német nyelvet elsajátítsa. Ez idők reminiscenciái gyöngyöznek majd Az aranyember, Az elátkozott család és A tengerszemií hölgy költészetében.

Majd a komáromi latin iskola elvégzése után Pápára adják. Itt találkozik szabályszerűen emelkedő csillaga a poézis világának legragyogóbb kométájával: Petőfivel. Mindkettőben a lángész már keresi az utat a milliók szivéhez, mint a hegyekben buzgó ár, hogy üdítő forrásként a napvilágra jusson. Petőfi a világot jelentő deszkákról álmodik, Jókai Rafael és Rubens dicsőségéről ábrándozik. S találkoznak a magyar költészet töretlen ugarán.

Jókai lelkének elébe borzad a pusztuló Lengyelhon képe, mely később is sokszor megkísérti. Erre céloz az önképzőköri Érdemkönyvbe vett versének utolsó szakasza:

»Óh ! Halál ez, siralmi ének,

Egy enyésző nép hattyúdala ;

Egy hazának végfeljajdulása,

Egy letűnő nép esthajnala.«

E perctől fogva tudja, érzi, hogy neki a magyar hajnalhasadásért kell élni, dolgozni, égni, szeretni és szenvedni.

Majd két éven át a jogot tanulja Kecskemét akadémiáján, miközben dicséretet nyer egy drámájával a Tudományos Akadémia pályázatán. Itt ismeri meg az Alföld hallgatag, de oly sokat sugalmazó világát, mesélő nyári holdas éjszakáit, melyekhez hasonlót Jenőy Kálmán virraszt át az Eppur si muove-ban, vagy Garanvölgyi Aladár Az új földesúr-ban. Egy hófuvatagos kirándulása a szentesi bálba a képzelet köbére emelve adja meg alapszíneit a zord, téli tájképeknek A kőszívű ember fiai-ban.

1845 február havában Pestre megy törvénygyakorlatra, hogy ügyvéd lehessen. Éppen egy éve ért ide dermesztő hidegben, könnyes szemekkel egy sápadt ifjú, — szegényes batyujában egy füzet verssel, hogy megkezdje Petőfi Sándor földi név alatt Cassiopeia fényes csillagához hasonló pályafutását. Ennek ívelése már emelkedőben, ez vonzza izzásávál, csalja melegével, babonázza gloirjával; s Jókai ott hagyja a prókátori iroda szürke aktáit, hogy tyúkperek helyett a dirkei hattyú örök életét nyerje el.

Már kész az első regénye, a Hétköznapok, mely ünneppé lesz a magyar literaturában. Már megjelenik Nepeán szigete és nyomdafestéket lát Sonkolyt Gergely. Árpád népe ámulva nézi a fiatal írót, hiszen 22 éves korában már lapot szerkeszt; s mit szóval hirdet, írásban prédikál — azt tettekkel cselekszi. Ott áll a hajnalszínű napokban a márciusi ifjak élén s a nagyszerű tragédia fényes nyitánya után ott viharzik a világosi sötét elbukásig. Még 48-ban megjelennek Vadonvirágai, de már harci paripák száguldanak át rajtuk. Mig máshol házakat, királyi palotákat rombol a harci zivatar s fészkeket ver le — ő fészket akar rakni. Hitvesévé teszi baráti szó, anyai átok ellenére Laborfalvi Rózát. Mintha a nagy idők nagy célgondolatainak vívódásai minden kicsinyes meggondolást elnémítottak volna. Lelke mámoros a kitörő fenséges