Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1928
22 Protestáns tanulóink részben az »Erő«, részben az »Ifjú Évek« című lapra fizettek elő. Az ifjúság erkölcsi magaviseletéről szólva, azt kell megjegyeznünk, hogy bizony voltak kisebb hibák és eltévelyedések, de a viseleti eredmény mégis kielégítő, mert 352 megosztályozott tanuló közül 193 kapott példás, 156 jó és végül 3 tanuló szabályszerű jegyet. A tanítást mindennap imával kezdjük és végezzük, az evang. hittani órákat pedig énekkel is. Öröm és gyász. Bányai ág. hitv. egyházkerületünk minden hívője meghatott lélekkel fordult október 11-én a főváros felé, hol ezen a napon osztatlan szeretetet, igaz bizalom, munkaerejébe vetett erős hit ünnepelte D. Raffay Sándor püspöki áldásos működésének tizedik évfordulóját. A borzalmas idők fojtó előpárázatában jött, hívta az Úr, sürgette az idő, óhajtotta sok tízezernyi magyar evangélikus. Nagy megpróbáltatások, viharok és csalódások, titáni erőfeszítések és evangélikus magyar lelkét a kétségekig döbbentő válságok napjait és harcait kellett kiállnia; és hordoznia sok ezer menekülő hozzá cipelt terhét. De vele volt az Úr kegyelme s minden tettéből, szavából annak vigasztaló és megtartó ereje sugárzott ki. Az a megható megnyilatkozás, mellyel kerületének hódoló üdvözletét fogadta, egy igazán nagy lélek hatalmas kitárulása: apostoli hitvallása volt. A jóságos Isten áldása kisérje további útján magyar hazánk, evangélikus egyházunk és szegény aszódi iskolánk javára. Mig kerületünk egyházi vezérét ünnepeltük, addig világi felügyelője küzdve korral és kórral, végzetesen beteggé lett. Dr Zsigmondy Jenő m. kir. udv. tanácsos, felsőházi tag nemes lelkét október 24-én visszaadta teremtő Urának. A régi nagy evangélikus vezető egyéniségek képviselője volt. Önzetlen szeretettel és munkával szolgálta egyházát kora ifjúságától élete utolsó napjáig. Nem emelkedést keresett a kereszt tövében, hanem alkalmat áldozatos lelke kielégülésére, nemes szivének mások örömében való megvidítására. Hívője voit a szeretetnek, bajnoka az igazságnak, cselekvője a jónak. Püspök urunk méltón írta e szavakkal alá gyászjelentését: »Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg, mert cselekedeteik nyomon követik őket.« Ravatalára koszorút helyeztünk, temetésén a karból heten jelentünk meg. Mintha az árnyat váltaná a fény, oly örömmel, hálával és igazán történeti kegyelettel köszöntöttük történelmivé nemesedett élete nyolcvanadik esztendejének betöltése alkalmával a magyarhoni evangélikus egyházegyetem tiszteletbeli egyházi és iskolai felügyelőjét Báró Prónay Dezső urat, aki iskolánknak is évtizedeken át legkegyesebb patronusa, támogatója volt. Az a minden időknek szóló okmány, melyet ő válaszoló levele alakjában küldött, intő és tanító írás, történelmi kánon minden magyar evangélikus tanár részére. Legyen nemes egyénisége még sokáig élő példaadásul és vigaszul e szomorú korszak emberöltőjének. Kerületünk élére a közbizalom nagyméltóságú Dr PesthyXPál ny. igazságügyminiszter urat hívta el. Méltón mondotta róla üdvözlő szónokunk — célozva arra, hogy ev. középiskoláinknak volt a növen- péke, — hogy »miénk a fa s ez gyümölcse« — mert meg vagyunk
