Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1925
5 Fájdalom, e ponton érte legnagyobb csalódás intézetünket, A Petőfi-centenárium mámorának áldozati tüzei az egész országban amily magas lánggal lobbantak föl, époly gyorsan égtek hamuvá s a várvavárt Petőfi-esztendőnek semmiféle országos alkotás nem jelöli nyomát. Pedig Petőfi Sándor élete, költészete és halála méltó lett volna arra, hogy Csonka-Magyarország szenvedő magyarságát az átélt nyomorúságos időben is áldozatkész cselekedetre lelkesítse s összefogott egységes erővel megépítse a Petőfi nevéhez és a magyar nemzet önérzetéhez méltó Petőfi-gimnáziumot. Keserűséggel érezve át a csalódást, hogy Petőfi szellemi szülőhajléka felett a centenárium éve így nyomtalanul suhant át, azt kellett cselekednem, amit hivatásom parancsszava elém szabott. Összegyűjtöttem Petőfi aszódi életéről s lelki fejlődéséről Írott tanulmányaimat s Petőfi aszódi ifjúsága címen a Petőfi-gimnázium újjáépítése javára saját hat és fél millió korona költségemen kinyomattam. E tanulmánynyal mintegy erkölcsi jellel kívántam rámutatni Petőfi iskolájára: aki szívén viseli a Petőfi-kultuszt s akinek örömet jelent az a valóság, hogy ez iskola ódon falai között 426 diák lelke telik meg naponta az országot újjáteremteni hivatott valláserkölcsi és nemzeti eszményekkel, áldozatkészséggel siessen segítségére a magasztos ügynek. Dr Raffay Sándor evangélikus püspök úr, a Petőfi-Társaság tiszteletbeli tagja nagybecsű Előszavával, Velten Armand festőművész címlaprajzával elindultak ezek a füzetek, kopogtatni a szivek ajtaján. Elmentek az ország valamennyi középiskolájához ajándéktiszteletpéldány címén, hogy tájékoztatót adjanak nekik a tanulóifjúság Petőfi-vallo- másainak eszmei tartalmáról, hiszen most már az aszódi gimnázium Petőfi-kultuszához ők is joggal tarthatnak számot. Eljutottak e tanulmányok az ország szellemi kiválóságaihoz, a vármegyékhez, városokhoz, egyes községekhez és magánosokhoz, hogy átvigyék e gimnázium jelentőségének tényét s az újjáépítéséhez fűződő erkölcsi jogát a társadalom köztudatába. Bár sok akadály tornyosult e terv sikere elé: az ország kedvezőtlen gazdasági helyzetéből fakadó anyagi gondok testületeknél és magánosoknál egyaránt; korunknak az eszményi törekvéseket lekicsinylő fásult közönye, a sorscsapásszámbamenő békési árvíz, — mégis örömmel kell megállapítanom, hogy e szerény kezdeményezés általában megértéssel találkozott s aránylag kedvező eredményt hozott, amennyiben e Petőfi-tanulmány s a vele kapcsolatos gyűjtési akció a gimnázium újjáépítési alapjára 1926. junius 1-ig nyolcvan millió koronát juttatott. Hozzá kell tennem mindjárt, hogy a befolyt pénzből — ellentétben a hasonló esetekben szokásos eljárással, — a kinyomatás összege nem vonatott le s így e tanulmány után befolyt minden fillér a kitűzött célt szolgálja. Jól tudom én, hogy a gimnázium felépitéséhez kicsiny ez az ösz- szeg, de szimbolikus jelentősége van: a fundamentum alapkövét meg lehet rakni belőle. Ezt akartam én, semmi mást: fölemelni a Petőfi-kultuszt s fundamentumot vetni a Petőfihez méltó új iskolának. Az én gyenge erőmnek e föladatot jelölte ki a Mindenható. S én leborulva adok hálát Teremtő Istenemnek, hogy erre megsegített.
