Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1923
3 A minisztérium megértő támogatása folytán főgimnáziumunk a centenárium alkalmából mintegy az egész ország ifjúsága Petőfi- kultuszának központja és letéteményese lett. Gondosan őrizzük és tervszerűen gyűjtjük is mindazokat az emlékeket, melyek alkalmasak arra, hogy a Petöfi-kultuszt ápolják s az ifjúság lelkesedését nemzeti eszményeink szolgálatába állítsák. Sikerrel biztat a Petőfiről szóló művek és költemények kézirata tárgyában tudományos és szépirodalmi intézeteinknél megindított gyűjtés, valamint a költő aszódi tanulótársai arcképének megszerzésére irányuló törekvés is. A Petőfi-kuitusz gimnáziumunk erkölcsi kötelessége. Hisszük, hogy az erkö'csi siker — a megfelelő tanulólétszám mellett — alapja lesz majd az anyaginak is s meghozza majd a Petőfi nevéhez méltó új főgimnázium felépítését. D, 0syd//? GedeQn_ Intézetünk gyásza. Báró Podmaniczky Géza, v. b. t. t., a közszeretetnek örvendő az 1923. év nyarán 85 éves korában rövid szenvedés „kegyelmes, úr után elhunyt. A régi boldog magyar világ nagyműveitségű, jellegzetes főúri alakja, a hazai evangélikus egyháznak erős meggyőződésű, hithi'i bajnoka szállt vele sírba. Annak a nagymultú családnak volt ö kiváló képviselője, mely a magyar kultúra szeretetétől vezéreltetve, élete folyamán az evangéliumi hitbuzgóságból fakadó áldozatkészségnek ismételten magasztos tanú- bizonyságát szolgáltatta. Az aszódi gimnázium alapítása a báró Podmaniczky-család nevétől elválaszthatatlan. Valahányszor a gimnázium válságos helyzetbe jutott, a család tagjai elsőkul siettek annak megmentésére. így a nemes- lelkű báró is, mint a gimnázium felügyelője, ismételten maga jár elől veszély idején az áldozatkészségben s az iskola ügyének megnyeri a Prónay, Radvánszky, Ráday főúri családok támogató részvétét, ébren- tartja az ügy iránt a megértő egyháztagok s Aszód község polgárainak lelkesedését is, hivatását buzgón teljesítve, megőrzi a régi iskolát új hivatása számára. E főúr magas műveltségét s gyöngéd lelkületűt dicséri, hogy mindig megbecsűlője volt a tanároknak; őket az iskolai élet terén munkatársainak tekintette, a gimnázium tanárait ismételten is asztalánál látta vendégül. Legutóbb 1923. pünkösd ünnepén is diákélményeiről az ö közvetlen csevegő modorában emlékezve meg, nagy szeretettel beszélt egykori tanáráról, Koren Istvánról, kinek egy esztendeig tanítványa volt. Gimnáziumunk, annak minden rendű és rangú munkása, hálás kegyelettel őrzi ez igaz ember emlékezetét. A főgimnázium veszteségei sorában emlékezünk meg Rausz Istvánról, az aszódi ev. egyház gimnáziumi bizottsága tagjának elhunytáról is, ki az egyházi közélet terén megnyilvánuló buzgó tevékenységével a munkálkodó vallásos élet szép példáját hagyta maga után. Emléke legyen áldott!
