Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1917
Megnyitó beszéd. A reformáció négyszázados évfordulóján elmondotta Dr. Osváth Gedeon főgimnáziumi igazgató. Ódon épület szüktermében vagyunk s egy férfiút látunk egy láncravert könyv fölé hajolva. Lelke annyira elmerült e műben, hogy nem vesz tudomást a körülötte rohanó élet zajáról. Csodás erő vonzza buzgó elmélkedésre. Elmélyedéséből nem tudja felrázni az egyházi és világi hatalmasok szava sem. Mit mond e könyv neki? Mi történik itt? Isten találkozik az emberrel e könyv lapjain. Az Ur lelke alászállott az égből a földre, hogy végtelen kegyelmével áttekintse az arasznyi létü ember életét. Isten találkozik itt a bünbeesett ember égő gyötrelmével, hogy megszüntesse azt. Isten találkozik a megtérő ember bün- bánatának omló könnyeivel, hogy letörölje azokat. Isten találkozik a bűneitől szabadulni vágyó ember esdeklő fohászával, hogy meghallgassa azt. Isten találkozik a megigazult ember örömének boldog uj- jongásával, hogy üdvösséget adjon neki. S a férfiú olvassa e könyvet. Lelkében eleven valósággá lesz annak tartalma: mindaz, amit az emberi lélek isteni sugallat folytán magába fogadni képes volt s isteni ihlet folytán magából kiárasztani tudott. Fölnéz a könyvből. Föltekint az égre meglátja az Istent . . Mélységes alázattal borúi térdre előtte s kéri nagy elhatározásához a megszentelő és megsegítő kegyelmet. Elvégeztetett. Főikéi. Leoldja a könyvet láncáról, megindul. Kilép az ódon épület szűk terméből s az isteni igazság fényével keresi s megtalálja az utat ki a nagy, a szabad világba, az emberek közé.
